Már így is sokan elvesztették a munkahelyüket, megélhetési forrásukat, a cégek, vállalkozások a bevételeiket biztosító megrendeléseket. A vírusra adott válaszként bevezetett intézkedések hatására a gazdaságon is végig fog futni egy durva sokkhullám. Ezt is már sokan megírták, sokféle elemzés, javaslat készült közgazdaságilag nálam sokkal képzettek billentyűzetéből.

Mindenkit sajnálok, aki eddig hónapról hónapra élve valaki másnak termelve a hasznot SZŰKÖSEN, de valahogy biztosítani tudta saját és családja megélhetését.Rajtuk muszáj segíteni, hogy ne kelljen elkeseredett, kétségbeesett emberek kétségbeesett,tragikus tetteivel szembesülnünk.

Azokat nem tudom sajnálni, akik a statisztikai átlagbér többszörösét elköltve élték eddig az életüket és most tartalék nélkül hirtelen hatalmas életszínvonal-csökkenést kénytelenek átélni. Nagy pofon, de talán ezután építenek valamilyen tartalékot.

"ÉLJ A LEHETŐSÉGEID ALATT"

Én ezt tanultam és igyekszem így éni. Nem nyomorgunk,amire valóban kell, arra általában van, de építjük a tartalékot, hónapról hónapra.Lehet, hogy túl óvatos vagyok, de most sokkal nyugodtabban nézek az elkövetkező időszak elé, mintha a lenne egy fotóalbumom egzotikus családi nyaralások képeivel kitömve.

Mindenkinek felelősséget kell vállalni saját magáért.Ha ezt az egyén az adott körülmények között tőle telhető módon maximálishoz közeli módon megtette és akkor is segítségre szorul, akkor kell a külső (állami vagy más) segítség.

Ez inkább a jövőre nézve kellene, hogy alapmegállapodás legyen. Nem azt mondom, hogy aki nem gondoskodott magáról pedig megtehette volna, az most egye meg a fotóalbumait. Rajtuk is segíteni kell, de nem lehet reális cél a korábbi életszínvonal fenntartása a közösből.

És akkor mit mondjon az, akinek mindig szűkös idők vannak? Sajnos sokan vannak ilyenek is, őket most tényleg meg jobban kell támogatni.

Az intézkedések azoknak segítenek, akinek van valami tartalékuk.Akinek nincs tartaléka és bevétele sem, azon nem sokat segít, hogy nem kell KATA-t fizetni, hitelt törleszteni. Ezzel legalább egy ideig megússza a mulasztásokból fakadó negatív következményeket, de nem tud enni adni a családjának.

Azt gondolom, hogy alapvetően az embereket kell megmenteni, nem a cégeket.

Cégek a kasszánál

Sorra lehet olvasni, hogy melyik érdekvédelmi szervezet, iparági szövetség stb. szeretné ha megmentenék a közösből. Az érv persze az, hogy munkahelyeket kell megmenteni. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy meg kellene vizsgálni, hogy aki most tartja a markát, az az elmúlt időszakban mennyi adót optimalizált el, mennyi osztalékot fizetett ki a tulajdonosoknak.

Tudom, hogy a kapitalizmusban a profit az szent és sérthetetlen, de talán nem csak akkor kéne tulajdonosnak lenni egy cégben, amikor jól megy a szekér és kifelé lehet pumpálni a pénzt, aztán amikor beteszik a küllők közé a botot, akkor szaladunk a gonosz államhoz, hogy segítsen, mert nem akarom az otthoni elsősegély-csomagot beáldozni. Az ugyanis egy rossz év lenne, ha nem tudnék kivenni a cégből 50 milliót, csak 15-öt.

A cégeket segíteni kell államilag támogatott hitelekkel, járulékterhek csökkentésével, elengedésével, de pénzt nem adnék kezükbe, mert elég bizonytalan, hogy az végül hova kerül.

Az is igaz, hogy ha nincs bevétel, akkor nem tudják fizetni az alkalmazottak bérét sem, de pont ezért nem a cégnek adnék pénzt, hanem az alkalmazottnak.Ha bevétel nincs és termelés sincs, akkor talán a költség is kevesebb. 

A cinikus megközelítés az, hogy akinek megszűnik a munkaviszonya, 3 hónapig kaphat munkanélkülit, addig meg talán helyre áll a rend.Ha foglalkoztató cég meglesz még, akkor talán visszamehet oda dolgozni (ha szerencséje van, akkor a korábbi béréért).

Tudok olyan vállalkozásról is, amelyik bezárt, de az alkalmazottakat kifizette áprilisra is és nem küldött el senkit. 

Nyugaton a helyzet ....

A nemzetközi színtérről a "kedvencem" az Adidas, ami ugyan hitel formájában, de állami segítséget vár, közben arra készül, hogy kb. 700 millió EUR osztalékot fizessen ki (209 millió részvényre,3.35 EUR/részvény), emellett bejelentette, hogy nem fizeti a bezárt üzleteinek a bérleti díját.Az utóbbitól végül visszakozott, és kifizette az áprilisi bérleti díjakat. És egyébként is van mit a tejbe aprítani. Értem én, hogy a profit a tulajoké, de azért mégis.

Persze van ellenpélda is.Remélhetőleg követőkre talál.

Egyelőre még sok cég a jól bevált régi mechanizmusok alapján védi az összegyűjtött profitot, amiből minél kevesebbet akar bedobni a köz javára, de a jelen helyzetben az államtól várja, hogy segítsen átvészelni a rázós szakaszt, mert garázsban parkoló luxusterepjárót nem akarja tönkretenni a rossz utakon, az csak autópályás suhanásra való.

Lazán kapcsolódó: az IMF és a Világbank vajon mikor fog hozzájárulni a válság leküzdéséhez hitelek átütemezésével, részbeni elengedésével?

És akkor rátérhetünk arra, amit nem lehet kikerülni. Mindenki elkezdett érteni a virológiához, a járványügyhöz.

Én egyikhez sem értek, ezért egyrészt rábízom magam a szakemberekre, másrészt józan ésszel gondolkozva igyekszem mindent megtenni, amivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy mielőbb véget érjen ez a veszedelem.

Maszk vagy nem maszk

Erről szerintem már mindenhol leírtak mindent és annak az ellenkezőjét is. Én csak azt szeretném elmondani, amit tapasztaltam a bevásárlások során és értelmetlennek tartom.

• Maszk az áll alatt, semmit nem takarva a szájból, orrból.Lehet, hogy átmeneti állapot, hogy egy kis levegőhöz jusson az illető, de szerintem így nincs értelme.
• Orrot nem fedő maszk.
• Maszk viselése, igazgatása kesztyűs vagy csupasz kézzel.
• Kesztyű viselése maszk nélkül
• Kesztyű viselése egyik kézen.
• Páros bevásárlás: az egyikükön maszk+kesztyű, a másikon se maszk, se kesztyű
• Nem csomagolt termékek összetapogatása. A csomagoltat még le lehet törölhetni fertőtlenítős vízzel, de a zsemlének nem tenne jót.
• Kesztyű levétele, zsebre tétele és utána pakolás a csomagtartóba.

Nekem se maszkom, se kesztyűm, nem köhögök, nem tüsszögök, kerülöm az embereket (amúgy is :-) ). Zsebemben a fertőtlenítő, mielőtt az autóhoz nyúlok fertőtlenítek.Miután bepakoltam a csomagtartóba fertőtlenítek.Itthon kipakolás előtt és után alapos szappanos kézmosás.Szajré áttörölgetése. Mire ismét autóba ülök, ha van is benne vírus, elpusztul.

Teszt vagy nem teszt

Erről is eléggé megoszlanak a vélemények.Azt gondolom, nem a teszt fogja megállítani a fertőzés terjedését, hanem az, ha minimálisra csökkentjük a külső kontaktokat. Aki otthon van, felesleges tesztelni, mert ha benne is van a vírus, ellenszer híján nem tudnak vele mit kezdeni. Akinek erősek a tünetei, bekerül a kórházba kezelése, akinek alig van tünete, az lehet, hogy otthon kibekkeli. Igen, tudom, ha a tünetmentes is fertőzhet, akkor simán átadhatja valakinek, amikor elmegy bevásárolni.Ha mindenki felelősen betartja az alapvető szabályokat (kézmosás, távolságtartás,maszkviselés ha köhög/tüsszög), akkor ezt elegendőnek gondolom.

Annak látnám értelmét, hogy azokat  rendszeresen tesztelik, akinek sok a kontaktjuk: eü dolgozók, kereskedelemben dolgozók..stb.

Ha lenne házilag végezhető, olcsó tesztkészlet, akkor azt lehetne olyan hatékonysággal terjeszteni, mint a nemzeti konzultációs anyagokat.Az infó megvan, hogy hol hányan laknak.Persze itt is vannak kivételek, de kiindulási alapnak jó lehetne.

A média

A médiának szerintem most hatalmas a felelőssége abban, hogy mit hogyan tár a közönsége elé. A kezdeti szenzációhajhászásból igyekeznek átmenni a tájékoztatásra. Nem baj, hogy felhívják a figyelmet a hivatalos kommunikációban fennálló zavarokra, ellentmondásokra. Nem baj, hogy szőrszálhasogató kérdéseket tesznek fel, nem baj, hogy elemzik az egyes döntések lehetséges hatásait, de közben arra is figyelni kellene, hogy nem szabadna lerombolni a hatóságokba vetett (csekély?) bizalmat. Enélkül is elég nagy az ellenállás,szkepticizmus.

A másik "kedvenc" jelenségem a megválaszolt kérdések ismétlése. Az az érzésem, hogy egyes orgánumok képviselői csak a saját postafiókjukból tájékozódnak.Mintha nem olvasnák el a megjelent jogszabályokat, nem olvasnák el a más portálokon megjelent értelmezéseket.Biztosan le van tiltva a tűzfalon a riválisok címe, nehogy növeljék a másik oldal látogatottságát és reklámbevételeit. Konkrétan a hitelmoratóriummal kapcsolatban tette fel valamelyik portál vasárnap (ápr.05.) azt a kérdést, hogy "Aki most nem él a lehetőséggel, az később élhet-e vele?". A jogszabály március 18-án jelent meg, számtalan helyen vesézték ki. Persze az is lehet, hogy most került sorra a sajtótájékoztatón és már rég beküldték a kérdést.

A hivatalos tájékoztatás

A jelenség másik oldala, hogy nem csoportosítják a tartalmilag azonos kérdéseket.Ennek lehet oka a túlterheltség, az időhúzás (fix ideig tart sajtótájékoztató, 3 kérdésre is el lehet sütni ugyanazt a válaszpanelt). Bármi is az oka, idegesítő.

A hivatalos tájékoztatással kapcsolatban az a másik problémám, hogy sokszor nem adnak választ a kérdésre. Ez akkor volt jellemzőbb, amikor még élőben lehetett kérdezni és olyan kérdés került elő, amire nem voltak felkészülve.Benyomták valamelyik sablonválaszt, "oszt jónapot".

Annak sem látom értelmét, hogy a statisztikákat vagy az egyébként máshol elérhető információkat felolvassák a sajtótájékoztató elején. A koronavirus.gov.hu-ra ugyanúgy fel lehetne tenni a rendőri intézkedésekkel kapcsolatos adatokat is, mint ahogy a fertőzöttek, gyógyultak, elhunytak, stb. adatait is.Az valóban fontos, hogy azt elmondják, hogy jelentősen emelkedett a szükséges rendőrségi aktivitás, mert az emberek fegyelmezetlenek.

Jó lenne ha mindenki felfogná, hogy az "én akkor is elmegyek a haveromékhoz" típusú hozzáállással nem a kormánnyal szúr ki, hanem csak újabb igazolást ad arra, hogy szigorúbb intézkedések kellenek, amik nem csak a renitens kisebbséget fogják érinteni, hanem a fegyelmezett többséget is.

Nem lennék meglepve, ha szerdán (ápr.8.) tovább szigorodnának az intézkedések. Már mintha adagolnák, hogy "több rendőri intézkedésre volt szükség", "szerdán dől el, hogy a bevezetett intézkedéseket szükséges-e szigorítani, lehet-e enyhíteni vagy elegendőek". Meglátjuk.

Testközelből láthatom mindkét (mindhárom) oldal kihívásait a digitális munkarend kapcsán két, általános iskolás gyerek, tanár feleség és saját szülői tapasztalataim alapján.

A gyerekeknek az első napok a "nem kell iskolába menni" érzéssel teltek, amíg meg nem érkeztek az első feladatok. Tudatosítani kellett bennük, hogy ez most nem szünet, csak máshogy kell tanulni, mint eddig.

Az első napok azzal mentek el (amikor én nem annyira tudtam dolgozni),hogy  rendeltünk, hadrendbe állítottunk notebookok, hogy mindenkinek legyen munkaeszköze. Kialakítottuk a munkaállomásokat, hogy mindenkinek adottak legyenek a nyugodt munkakörülmények. Szerencsére mi megtehetjük, de tudom, hogy sok családnak gondot okoz. Tudok olyanról, hogy a két gyerek osztozik egy szem haldokló okostelefonon az egy szobás lakásban.

Közben az iskolákban is zajlottak az események, mozgalmas hétvége volt a gyerekek iskolájában és a feleségeméknél is. A tanárokat,szülőket,diákokat bedobták a mélyvízbe, de rá kell jönni, hogy itt vagy összekapaszkodva valahogy partra vergődünk vagy megfulladunk.Mindenki olyan eszközöket igyekszik használni, amit tud, amihez ért, amihez van segítség, aminek a használatát meg tudja tanulni.

Az első napok után elkezdtek jönni a feladatok.Csőstül, határidő nélkül. Elég nehéz rávenni egy kamaszt és egy kamaszodás elején járót, hogy megcsinálja, amit nem muszáj. Azt is ki kellett alakítani, hogy az csak a látszat, hogy itthon vagyok és bármikor ráérek segíteni.Meg kellett tanulniuk egy kicsit önállóbban feldolgozni a feladatokat.Nap végén,délután megnézzük, ki mivel nem tudott megbírkózni és akkor jöhet a közös tanulás, házi feladat készítés.

Később a tanerő is kezdett belerázódni, már vannak határidők a feladatok mellett, de az egyes tantárgyak összehangolása nem sikerül, így van olyan nap, amikor nincs feladat, van, amikor rengeteg. Ezt is tanulni kell a gyerekeknek, hogy ilyenkor a járványgörbéhez hasonlóan el lehet lapítani a feladatgörbét azzal,hogy  a kevésbé terhelt napokon a későbbi feladatok közül is koptatnak valamit.Ezt egy kicsit bonyolítja a rosszul felvett határidő, amit este 9-kor módosítottak másnap reggel 9-re az eredeti, egy héttel későbbi dátumról.

Sajnos nálunk a távoktatás nagyrészt kimerül a feladatkiosztás,számonkérés párosából. Kevés az online óra. Szerintem az új ismeret átadása igényelné az interaktivitást.

Sokan mondják, hogy most majd szülők jobban átérzik a tanárok helyzetét. Én másodkézből eddig is átéreztem, de az mindenképpen egy nagy különbség,hogy a tanárnak ez a szakmája,ez a munkája ezt tanulta. Megtanult tanítani. A szülő jó esetben érti a tananyagot és valahogy el tudja magyarázni a gyereknek, közösen megoldják a feladatokat.

Mindezt munka mellett,után,helyett.

Rosszabb esetben a szülőnek is gondot okoz a 5-es matek vagy a német nyelvben az egyszerű múlt és még sorolhatnám.Ha még a megélhetése is veszélybe került, akkor mindezt a megélhetési problémák okozta feszültséggel terhelten kell abszolválnia.

A gyerek számára a szülő egy új szerepkörben jelenik meg, amit nem nagyon tud hova tenni, vagy nem tudja annyira komolyan venni, hogy most apa a tanár. Ez újabb feszültségeket szül.

Szerencsére itt a várva várt tavaszi szünet, amit valószínűleg sok szülő és tanár jobban vár, mint a gyerekek.

Akarom mondani, az iskola. Kb. egy hete lehetett mindenfelé hallani, olvasni, hogy a külföldi példáknak megfelelően itthon is be kellene zárni az iskolákat. A kormányzat stabilan tartotta magát ahhoz az állásponthoz, nem kell bezárni az iskolákat, mert akkor évet kell ismételni, fizetésnélküli szabadságra kell küldeni a tanárokat (erről azt gondolom, hogy sima pszichológiai,egzisztenciális nyomásgyakorlás volt), stb.

Aztán péntek (márc. 13.) estére megszületett a döntés: tantermen kívüli, digitális munkarend.

Mindezt az esti órákban jelentették be. Délutántól már lehetett sejteni, hogy valamilyen formában szünetelni fog az iskolalátogatás, mert először jött a hír a hétpárti konszenzusról az iskolák bezárásának szükségességéről, aztán arról, hogy Orbán Viktor bejelentést tesz este.

Az én olvasatomban a "tantermen kívüli, digitális munkarend" kb. ott helyezkedik el, mint egy marketingbullshit-generátor által előállított reklámszöveg. (pl.: fitokoffein.Fito = növényi eredetű. Nem találtam arra vonatkozóan semmit, hogy máshonnan is származhatna a koffein).

Mindenkinek egy kicsit igaza lett: bezárták az iskolákat, meg nem is.Nekem az lett volna a tippem, hogy a tavaszi szünetet hozzák előre és addig felkészülnek a távoktatásra, de nem így lett. Ez alaposan rányomta a bélyegét az első 3 hét digitális munkarendjére.

A gyerekek lefordították maguknak: nem kell iskolába menni.

Nekem annyiban jelentett változást, hogy nem leszek itthon egyedül. Eddig is itthonról dolgoztam, ez nem változik, csak mindenki más is itthon lesz, mint egy iskolai szünetben.

Természetesen elért Magyarországra is a vírus, ezt a vészt nem lehet megállítani a határon. Ennek a fele sem tréfa. Megvolt az első pánikbevásárlás.Mi ebből kimaradtunk, mert nem gondoltam, hogy most össze fog dőlni világ. Készültem a szokásos hétvégi vásárlásra, mint normálisan. Egy kicsit nagyobb tömeg volt, egy kicsit jobban le voltak rabolva a polcok néhány terméknél, de az emberek nyugodtak voltak, nem volt közelharc az utolsó tekercs WC-papírért.

Aztán közeledett az márc.15-i hétvége, amikor is vasárnap nem lesz "bót".Gondoltam, akkor most egy kicsit előbbre hozom a hétvégi bevásárlást, ezért csütörtök este 10 után mentem el egy közeli hiperbe, ahol meglepően sok autó volt a parkolóban, de azért sikerült viszonylag hamar parkolót találni. Most egy kicsit nagyobb mennyiségeket vásároltam. Ha úgy alakul a helyzet, akkor beosztással élve a következő két hétvégi bevásárlás akár ki is maradhat. Nem vettem lisztet, de nem csak azért, mert nem volt, hanem azért, mert nem nagyon szoktunk sütni. Szerintem sokan ész nélkül, felesleges kiadásokba verték magukat.Csak olyat vettem, amit egyébként is vettem volna, de mindenből egy kicsit többet. Most sem volt semmilyen tömegjelenet vagy incidens, csak kulturált vásárlás. Mindenki az igényeinek vagy lehetőségeinek függvényében spájzolt. Láttam olyat is, aki kb. 2-3 napra vásárolt, de láttam olyan párt, akik két bevásárlókocsit toltak ki. Az egyikben 2 literes kóla, chips és hasonlók voltak. Persze lehet, hogy valahol büfét üzemeltetnek, és mindig ilyenkor szoktak bevásárolni.Nem tudhatom. Egyébként is mindenki a saját szintjén nyomorog.

Egy pár posztba bele fog telni, míg utolérem a jelenlegi helyzetet, ezért lehet,ezért eleinte nagyobb lépésekben haladok, azokat a dolgokat felidézve, amelyek valamiért nagyon megmaradtak bennem.

Az első időszakban csak figyeltem a híreket és azt gondoltam, messze van innen Kína és a többi ország, ahol fertőzöttet regisztráltak. Én is kerestem az influenzára vonatkozó statisztikákat, és nem értettem, miért kell ekkora feneket keríteni egy fertőzésnek.

Aztán, ahogy egyre közelebb jöttek a pöttyök, amik foltokká váltak, kezdett bennem nőni a nyugtalanság és felfogtam, hogy ez bizonyos szempontból durvább, mint az influenza: nem ismerjük, nincs rá bevált kezelés.

Tovább súlyosbítja a helyzetet,ami később kiderült a hírekből, tudományos beszámolókból: két hétig is lappanghat, tünetmentes ember is továbbadhatja a fertőzést, az esetek jelentős részében tünetmentesen, vagy gyenge megfázáshoz (férfinátha nem ide tartozik) hasonló tünetekkel át lehet esni rajta.

Jött a jótanács: Gyakori, alapos kézmosás szappannal !

Aztán Olaszországban berobbant a járvány.Durva, ami ott megy, de eszembe jutott, hogy voltak olasz kollegáim az egyik munkahelyemen, akik simán kimentek a WC-ből kézmosás nélkül. Nem, nem azt mondom, hogy megérdemlik vagy, hogy úgy kell nekik, de nem szerintem akkor ők sem gondolták volna, hogy egyszer ennyire fontossá válik az a fél perc.

A vészhelyzet kihirdetése óta figyelem, hogy mi történik a világban.Persze előtte is figyeltem, de nem éreztem úgy, hogy gondolataimat meg akarom osztani a szűkebb környezetem kívül.Hát most megteszem.

Nem akarok politizálni, nem akarom, hogy ismeretlen emberek essenek egymásnak (nekem) személyeskedő hangnemben és vállalhatatlan stílusban, ezért itt nem lehet kommentelni.

Nem vagyok egyik politikai formációnak sem elkötelezett híve, ha esetleg valamely párttal egyetértek valamiben attól még nem vagyok "ilyenes" vagy "olyanos". 

Nem lesznek hosszú, mély elemzéssel támogatott tartalmak, inkább csak gondolatok, kérdések, észrevételek, esetleg egy kis (fekete) humor :-). Nem számítok rá, hogy sokan fogják ezeket a szösszeneteket olvasni, inkább csak amolyan karanténjegyzetnek szánom az irományokat.