Jó szokások

Jó szokások

William Burnett - David J. Evans: Tervezd ​meg az életed (Designing Your Life)

2019. április 02. - Czene Mariann

covers_414349.jpg

FÜLSZÖVEG:

No ​1. New York Times Bestseller 

A Stanford Egyetem professzorai segítenek abban, hogy életünk bármely életszakaszában a fejlődés útjára léphessünk, és végre azzá válhassunk, akivé valóban szeretnénk.

 

Életünk egészére hatással vannak a dizájnerek. Elég csak körülnéznünk a munkahelyünkön, vagy a lakásunkban és lépten-nyomon okostelefonokba, tabletekbe, formatervezett székekbe, asztalokba botlunk. Ezeket mind olyanra tervezték, hogy kényelmesen és egyszerűen használhassuk őket, és közben alkalmasak legyenek a funkciójuk betöltésére is. Minden egyes tervezői feladat egy problémafelvetéssel kezdődik, amelynek megoldására egy csapat vállalkozik, amely addig finomítja elképzeléseit amíg a lehető legjobb végeredményig el nem jut. 

Miért is ne tekinthetnénk hasonlóképpen a saját életünkre? 

Bill Burnett és Dave Evans formatervezőként számos termék tökéletesítésében vettek részt, többek között az Apple néhány jelentős újítása is az ő nevükhöz fűződik. 

A Tervezd meg az életed praktikus kézikönyv, amely lépésről lépésre segít abban, hogy elérhessük életünk hőn áhított céljait. A szerzőknek a Stanford Egyetemen évek óta futó kurzusát egy kreatívabb, boldogabb élet reményében több ezren kipróbálták már a diákoktól a különböző szakembereken át a nyugdíjasokig. A tervezői gondolkodásmód ("design thinking") elsajátításával és egyszerű eszközeivel most ezen könyvön keresztül a saját életünket is boldogabbá, teljesebbé tehetjük. 

A bemutatott valós élethelyzetek és kipróbált módszerek segítségével képessé válhatunk arra, hogy praktikusan és kreatívan gondolkozzunk, és learassuk saját tervszerű munkák gyümölcsét, vagyis olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk. 

Márpedig egy jól felépített élet egyet jelent a jó élettel.

 

Bill Burnett a Stanford Egyetem formatervezési programjának vezetője. Olyan termékek kialakítása fűződik a nevéhez, mint például az Apple PowerBookja. Formatervezési szabadalmai mellett több elismerésben is részesült – köztük az első „lapos” számítógép elkészítéséért. 

Dave Evans formatervezőként ugyancsak a Stanford munkatársa. Az Apple-nél ő volt az első egerek kialakításért felelős csapat vezetője, de neki köszönhetjük a lézernyomtatók tömeges elterjedését is.

 

 

 

 

 

 

Nekem valamiért úgy rémlett, hogy ez a kötet 2018-ban került a látókörömbe Lobo és Zakkant blogbejegyzésének köszönhetően, de a valóságban pont két éve jelent meg a magyar fordítása a Design Your Life-nak. Vannak könyvek, amik címét elraktározom az agyam egy bizonyos részében, - ezzel is az volt a helyzet -, hogy ha egyszer rábukkanok a könyvtárban, majd kihozom, és végigbogarászom.

Olvasás szempontjából ez egy gyorsan haladós mű, könnyű nyelvezete van, szerencsére nem szakkönyv. Nyilvánvalóan a szerzők igyekeztek a szélesebb amerikai olvasóközönségnek kedvezni a stílusukkal, mert kifejezetten vannak könnyedebb, humorosabb részek is a kötetben.

 

Utánanéztem, az alcímtől eltérően a design thinking koncepció csöppet mást takar, mint amit szerzőink kifejtenek a Tervezd meg az életedben, de a prototípus gyártás mindkét elméletnek része.

Burnett és Evans ötféle alaptulajdonságot emel ki, amire a formatervezői gondolkodáshoz szükséges: a kíváncsiságot, a cselekvés iránti elfogultságot, az átértelmezés készségét, a tudatosságot és végül  radikális együttműködésre való hajlamot. 

A kiindulási pont, ahonnan a kurzusukat alapozzák az több lényeges tényből fakad.

A statisztikák szerint a diplomával rendelkezők háromnegyede nem olyan munkakörben köt ki, amiről a diplomája szól, amihez a diplomája kapcsolódik. A munkavállalók 10-20 %-a kifejezetten utálja a munkáját; illetve, hogy közkeletű az a téves vélekedés, mely szerint egy legjobb, legtökéletesebb életünk van, és ehhez kell ragaszkodni kézzel-lábbal.

 

Habár több önfejlesztő, önsegítő könyvet olvastam már el az elmúlt két évben, azért számos új ötletet tartalmazott ez a kötet is. Mindenekelőtt a gravitációs és a horgonyprobléma kifejezéseket.

A szerzők azt hívják gravitációs problémának, ami egy olyan helyzet, törvényszerűség, amely megváltoztathatatlan a világban. Például a költők vagy éppen az utcaseprők a Földön mindenhol alacsony fizetésből kénytelenek tengetni az életüket. Ha valaki orvos szeretne lenni, az szinte mindenhol meglehetősen hosszadalmas tanulási folyamat, 8-10 év is lehet. Ezek gravitációs problémák, kész tények.

A horgonyprobléma ellenben egy ember által kitalált gond. Eredetileg egy problémahelyzet volt, amire kitalálunk egy megoldást – amihez aztán tűzön-vízen át ragaszkodni fogunk, még akkor is, ha belegebedünk. Ez a megoldás persze talán mondanom se kell: a legelső megoldás, ami eszünkbe ötlik. Egy ilyen horgonyproblémát, megoldási sémát nagyon nehezen enged el bárki is. 

A szerzők mindig azt javasolják is a könyvükben, hogy ne egyetlen, legjobb megoldásra, sémára törekedjünk, hanem legyen legalább A/B/C ötlet, de még jobb, ha legalább ötféle variációból választunk!

 

 

 

 

 

Ha pedig a bűvös A/B/C verziónál tartok, akkor fel kell idéznem az Odüsszeia terveket is. „ Az élet, amelyet élsz, egyike a számos általad megélhetőnek. „

Szerzőink úgy tapasztalták, hogy minden ember legalább 3, egymástól jelentősen különböző életút tulajdonosa, csak hát ezek benne szunnyadnak az emberekben. Az A a legjobb terv, az a dolog, amit éppen most csinálunk, most foglalkoztatja az életünket, most dolgozunk érte. (Nekem ez például a könyvtárosság)

A B terv az még rendben van verzió, az a dolog, amit akkor csinálnál, ha az első terved szertefoszlana, megszűnne az a munka. (Nálam ez a pénztárosság.)

A C pedig az álommeló, az a dolog, amit akkor csinálnál, ha nem számítana a pénz, szabadon megtehetnél bármit, amit elképzelsz. (Ezt nem árulom el :P)

Ezeket az Odüsszeia terveket aztán fel kell osztani öt éves időtartamra, és összetevői a következőek: erőforrások (pénz, végzettség); szerethetőség (mennyire lelkesít a terv?); önbizalom (képes vagy rá?); és  koherencia (mennyiben felel meg ez az élet-és munkaszemléletednek?). Az összetevőket pedig egy kocsi műszerfalához hasonlóan, - mint ahogy a benzin szintjét mutatja -, 1-100 között lehet bejelölni, tervenként.

Annyit elárulok, hogy nálam például az első és az utolsó terv szerethetősége nagyon magasan van, viszont érdekes módon mindhárom tervre van (lassanként) végzettségem és önbizalmam is lenne. Talán a pénztárosság szerethetőség és koherencia szintje a legalacsonyabb, de azt is bevállalnám, mint ahogy már meg is tettem egyszer.

 

 

Szóval egyszer érdemes végigolvasni a könyvet, annál is inkább mert a magyar életfelfogástól eltérően (18 évesen szakmát választasz, aztán azt dolgozod nyugdíjig), a folyamatos fejlődés hívei a szerzők.

Szerintük (és szerintem is) a siker titka nem feltétlenül a pénz, rang, kiváltság, hanem az önazonosság, a koherencia.

"Az élet folyamat, nem végkifejlet." A célvonal, a halál mindenkinél azonos, elkerülhetetlen, rajtunk múlik, hogy mi mással töltjük meg az előtte lévő időt.

 

 

A két szerző weboldala, onnan származnak az angol kiadás képei is: https://designingyour.life/

Catherine Price: Digitális ​detox


Catherine Price az előszóban megemlíti, hogy könyvének olvasói két, jól körülhatárolt körből érkeznek: vannak azok, akik maguk érzik, hogy mobilfüggők; illetve vannak azok, akikről a környezetük gondolja, hogy szükségük lenne egy digitális detoxra.
Ha alaposabban latolgatjuk a mobilfüggés témáját, akkor teljesen úgy járunk, mint a cukor- és szénhidrát függéssel, nyilvánvalóan a fejlődő és fejlett országok minden lakója érintett a problémában valamiképpen.

A szerző újságíró, szeret tényekből kiindulni, ezért az előszóban szerepel egy 15 pontból álló kérdőív, amit a Connecticut Egyetem orvosi tanszéke dolgozott ki. Minél több kérdésre igen a válasz, vagy állítást érez az olvasó magára nézve igaznak, annál nagyobb a kiinduló gondja.
A 15-ből, ha 8 felett jár a bekarikázott, olvasóra jellemző állítás, akkor az egyetem szerint már olyan súlyos függésben van az illető, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez érdemes fordulnia.
Price szerint az emberiség java része az okostelefonoknak köszönhetően legalább 5-8 tünettől szenved, ez lehet a digitális detox kiindulópontja.

Nem leszek álszent, én megosztom, hogy nálam mik okoznak problémát, Ti pedig lessétek meg a neten a kvízt!

Több időt töltesz a mobil- vagy okostelefonnal, mint gondolnád? 

Rendszeresen bámulod üres fejjel a mobil- vagy okostelefonod képernyőjét? 

Észre sem veszed az idő múlását, amikor a mobil – vagy okostelefonodat használod? 

Egyre több időt töltesz a mobiloddal? Szeretnél kicsit eltávolodni a telefonodtól? 

Úgy érzed, hogy a mobil- vagy okostelefon használata időnként csökkenti a termelékenységedet? 

No, kezeket fel, kinél lett még mindegyik válasz igen, mint nálam? Akkor Nektek is való ez a könyv! Ha pedig megvan a kiindulópont, akkor tovább is lehet lépni a mobildiéta irányába. Érdemes belefogni a detoxikálásba, habár én már a könyv olvasása előtt is igyekeztem szabályozni a közösségi médiában töltött fekete lyukszerű időkiesések számát.

 

 

Catherine Price az előszó után két részre bontotta könyvét, az Ébresztőben arról ír, hogy mind magát a mobiltelefont, mind a hozzá kapcsolódó applikációkat, de főként a közösségi médiát eleve úgy tervezték, hogy minél több időt töltsünk el bennük, velük.
Mert aki több időt van fenn, az több reklámot lát, tehát valószínűleg hamarabb rábeszélhető vásárlásra. De ugyanerre játszik szinte az összes online hírmagazin, újság, illetve jó néhány blog is.

Most nem fogok részletesen írni a kattintás alapú reklámokról, sem arról, hogy melyik hírportálon mennyibe kerül egy reklámbanner elhelyezése – tessék önállóan utánajárni a témának. Az egy hihetetlen nagy átverés volt, hogy a bevezetés, „rászoktatás” idejéig nincs reklám egy felületen, de aztán pont ugyanannyi lesz, mint a tévében.
A figyelmünk, a beáldozható időnk, a befolyásolhatósági hajlamunk a legfontosabb tulajdonságunk a marketingesek szemében…

A kötet második része a konkrét Szakítás, mikor Price ad egy 30 napos programot a fokozatos leszokáshoz. Nekem erre nem teljesen volt már szükségem, mert pont a könyv olvasása előtti héten szenvedtem azon, hogy hétközben nem használtam sem a Facebookot, sem a Twittert.
Nálam ez utóbbi az igazi függés forrása, jövőre lesz 10 éve, hogy használom, azt hittem, hogy levegőt se tudok nélküle venni. Pedig de, döcögősen, de csak kibírtam hétfőtől péntekig a detoxot.

Érdekes módon a mindenki által hypeolt FB nekem nem jön be, többek között az általános hazugságra épülő világával van bajom, online Patyomkin falu az egész. De persze ezek az állandó adatlopások is elriasztóak, hiába tiltottam le minden harmadik féltől származó applikációt, nem bízok az FB állandóan változó beállításaiban.
Igazából a fiam iskolai csoportja és nekem az egyetemi csoport a lényeg, tehát ahol tananyagot kapok – a többi funkcióját automata posztoló alkalmazással használom csak.
Nyáron, és tanítási szünetekben gyakran vagyok deaktív, még nem állt meg egyszer sem a Föld forrása, mert nem láttam, hogy ki hol nyaralt, hány cicás-kutyás-mókás képet, videót posztolt :P

Az emberiség legnagyobb hibája általában az, hogy piedesztálra emel egy-egy technikai eszközt, előbb tettük az a tévével, majd jöttek a számítógépek, az utolsó évtizedben pedig az okostelefonok. Igen, bár hihetetlen tény, de attól még igaz, hogy csak tíz éve hordjuk ennyire zsebben a világot, csak sajnos a nélkül, hogy bármiféle korlát lenne a használatával kapcsolatban.
Kimondom, mert ez az igazság: ész nélkül használjuk, mind az internetet, mind a közösségi médiákat, a tévét, az okostelefonokat.

 

Catherine Price programjában többféle szintig juttatja az olvasót. Alapként arra ösztönzi az olvasókat, hogy kapcsolják ki az értesítéseket a mobilokon, mert a sok ding jelzésre nyúlás ugyanaz a tanult beidegződés, mint Pavlov kutyáinál a csengő. 
Ajánl telefonblokkolót, amivel legalább a munka idejére le lehet tiltani különböző alkalmazásokat, én ezekből régebben a Block appot használtam, most pedig egy másik hasonló produktivitás növelőt.

De megfogadtam Price tanácsát, és kipróbáltam egy telefonhasználatot nyomon követő alkalmazást is. Végül azt nem hagytam meg, csak kíváncsiság hajtott, vajon hányszor veszem kézbe a telefonom egy átlagos napon. Az összes óraszám elszomorító volt, napi 1-2 óra volt, ha rendes voltam, de napi 4 óra is tudott lenni hétvégén. Ez utóbbi idő alatt el tudtam volna olvasni egy könyvet is :(

A szerző legvégül vagy az egy napos telefonböjt, vagy a „próbaválásra”, azaz teljes hétvégi kikapcsolásra buzdít. Ez az ötlet sokaknál radikális lehet, bár például nyaralás esetén simán kivitelezhető.
Mi a Balatonon játszottuk el ezt, napi egyszer telefon a nagymamáknak, de amúgy mobil kikapcs, irány a strand. A fodrászom szokta azt mesélni, hogy ő vasárnapra kapcsolja ki a mobilját, de minden vendégnek el is mondja előre.

 

 

Szóval lehet élni mobil nélkül is teljes életet, sőt akkor lehet igazán!

Catherine Price szerint Az életed az, amire odafigyelsz, vagyis átalakítva idézi az amerikai trénerek egyik kedvenc mondását: Amire a figyelmed fordítod, oda irányítod az energiáidat is. - Where your attention goes, your energy flows.
Persze, nagyon kényelmes, hogy telefon – zenelejátszó – fényképezőgép – térkép – ébresztőóra – naptár kombinációját hordja az ember zsebben, egyetlen eszközben, csak éppen nem mindegy, hogy Te élsz a mobilodért, vagy a mobil él teérted?

A Duolingo kérdése mindig elgondolkodtató, hogy napi 15 perc nyelvtanulással egy-két év alatt el lehet jutni alapfokig, de vajon hová jutsz el napi 15 perc instagrammal? 
Vagy egy óra fészbúkozással?
Hát igen, fogós kérdések, mindenkinek magának kell megtalálnia rájuk a választ.

FÜLSZÖVEG:

bredés ​után azonnal a mobilodért nyúlsz? Elalvás előtt pedig a telefon kijelzőjét látod utoljára? Kifolyik a kezedből az idő, amikor a közösségi oldalakat böngészed? Egyszóval telefonfüggő vagy? Ha igen, akkor ez a könyv neked szól!

 Digitális detox praktikus és hasznos útmutató, hogy mindössze 30 nap alatt legyőzhesd a mobiltelefon-függőséget – és közben újra a kezedbe vehesd életed irányítását. A legújabb kísérletek szerint a telefonunkkal töltött jelentős mennyiségű idő befolyásolja az elmélyült gondolkodást, az információk befogadását és feldolgozását, illetve az új emlékek kialakításának képességét. Ráadásul a telefon minden rezgése fokozza a stresszt.

Catherine Price hiánypótló könyvében feltérképezi, hogyan hat a folyamatos elérhetőség az agyra, a testre, a társas kapcsolatokra és a társadalomra, és neked szegezi a kérdést, hogy tulajdonképpen mennyi időt is szeretnél a telefonoddal tölteni. A szerző 30 napos, könnyen követhető terve segít felismerni a céljaidat, a fontossági sorrendet és a rossz szokásokat, segít rendet vágni az alkalmazások között és az e-mail-fiókodban, és lehetővé teszi, hogy időt takaríts meg. 

Nem kell mindörökre lemondanod a telefonodról: elég, ha megtanulod tudatosabban használni, és megtanulsz tudatosabban dönteni arról, mivel is töltöd életed értékes perceit.

https://moly.hu/konyvek/catherine-price-digitalis-detox

Ryan Holiday: Az ​ego az ellenség

"A látszat megtévesztő. A tekintély birtoklása nem ugyanaz, mint ha te magad lennél a tekintély. A jogosultságok birtoklása nem egyenlő az igazság birtoklásával. Az előléptetés nem szükségszerűen jelenti azt, hogy jó munkát végzel, és azt sem, hogy méltó vagy az előléptetésre (nem véletlenül nevezik sok helyen felfelé buktatásnak). Az emberek lenyűgözése egyáltalán nem ugyanaz, mint ha te magad vagy lenyűgöző."

Briliáns, és gyomorba érkező szavak egy harmincas amerikai fickó tollából, aki a múltban pont az volt, ami ellen most papol. Nevezhetnénk ezt szenteskedésnek is, de szerintem ez a könyv egy fejlődés története.

Ryan 19 évesen került egy nagymenő marketing vállalkozáshoz, ahol az ügyfelei hamar elvarázsolódtak a fiatal férfi nagyszerű és eredményes munkájától. Számos könyvet tett a reklámfogásai alkalmazásával bestselleré, illetve sok zenészt sikerült a toplisták élére repítenie. Azonban egy napon ráébredt, hogy már nem ismeri önmagát, csöppet sem az az ember, aki akart lenni. Még meglepőbb fordulatot volt az életében, mikor a főnökéről, volt mentoráról is kiderült, hogy gerinctelen, a pénzhez végsőkig ragaszkodó, elvtelen élőlény.

 



"Nem hiszek a hirtelen felismerésekben. Egyetlen pillanat nem változtat meg egy embert. Ahhoz sok pillanat kell."

A padlóról szerencsére biztosan vezet út fölfelé, ha hajlandóak vagyunk szembenézni hibáinkkal. Ryan által javasolt út évezredes bölcsesség, a sztoicizmusban gyökerezik.
Ebben a könyvben az EGO nem a Freud féle fogalom, hanem a tenyérbemászó önhittség, túlzásba vitt hiúság, magabiztosság, önmagunk túlbecsülése – körülbelül a Donald Trump féle viselkedés.
Habár tőle az értelmes emberek általában mind irtóznak, azért azt be kell vallani: időnként mindenkit megcsap a gyerekes, hisztérikus vágy, hogy nekünk legyen mindig igazunk, miénk legyen egy csomó (felesleges) mindent, és tetszen az egész világnak a teljesítményünk.

Ez az EGO olyan, mint egy fekete kisördög, ami folyton-folyvást súgdos az ember fülébe, idétlen vágyak kergetésébe hajszolja bele az embert.
Nem leszek álszent, tudom, hogy nekem is dolgom van a kisfickóval, nem véletlenül állított meg pár hónappal ezelőtt az angol cím, Ego is the enemy. Megszólítva, kíváncsinak éreztem magam, és olvastam 2x angolul a könyvet, majd nagy nehezen sikerült könyvtárból kivennem a fordítást, és azt is duplán végig vettem. Őszintén szólva, legszívesebben újrakezdeném az olvasást, ahogy most írom ezt a posztot.

A kötet három részre tagolja az egóval kapcsolatos problémákat, a vágyakozás az első, majd követi azt a siker, végül szóba kerül a kudarc is. Ryan igyekszik szerénységre tanítani vágyainkban, jóindulatra inteni sikereinkben és rugalmasságra nevelni kudarcainkban.
Számomra a vágyakozásról szóló rész a legfontosabb, de ez valószínűleg minden olvasónál más lesz. Az egyik kedvenc részem John Boyd-hoz kapcsolódik, aki az Air Force-nál, vagyis az amerikai légierőnél volt kiképzőtiszt, stratéga. Ő kérdezte meg mindig a tanítványaitól, hogy döntsék el, mit választanak az életben: Valakik lesznek vagy tesznek valamit?

Aki Valaki lesz, azt eléri a hírnév, sok irigye, pénze lesz; viszont aki valamit tesz, az lelki nyugalomban élheti az életét.
A hírnév ráadásul csalóka szerető, kiszolgálói az emberi trollok, akik lelkesen keserítik meg mindenki életét. Hány hírességet utálnak egyetlen botlásáért, vagy éppen csak azért, mert tartalom kellett a bulvárlapok címoldalára, és elképzelhetetlen szennyet rádobnak bárkire is az eladási számok kedvéért…

 

 

Egy ideig engem is foglakoztatott, hogy mennyire kevés kiadóval dolgozom, másoknak mennyivel több követője, lájkja van, de aztán tudomást szereztem az árnyoldalról is: a zaklatókról, a kiadói hisztikről.

A kevesebb több, a lassabb nem azt jelenti, hogy változatlan, fejlődésképtelen, csak maximum más ütemű. Szerencsére „mikor a tanítvány készen áll, megérkezik a mester” – ez az én esetemben is igaznak bizonyult. Ryanra azért nézek fel, mert látom a twitteren, instán, hogy az elvei szerint próbál élni, és olvashatom a blogján azt is, mikor bizony még neki sem sikerül minden pontot betartania.

Ettől válik a könyve, mondanivalója hitelessé, és önazonossá, nálam ez utóbbi az, amit mostanában keresek mindenkiben. Unom a társadalom, főleg a netes világ miatt felvett álcákat, pózokat, aki ettől el mer térni, aki azt mondja, hogy nem a pénz az út, hanem a fejlődés, az akadályokon, akár önmagad egóján át is, azt szívesen olvasom, tanulom többször is.

A kötet végén van egy nagyon szemléletes kép arról, hogy mit ért Ryan az ego legyőzésén.
A testedzések olyanok, mint a takarítás. Ma elvégzed, holnapra visszatér a por, kezdheted előről az egészet. Az egoval is ez a helyzet, minden egyes nap csatát vívhatsz a vágyakozás szirénjeivel, a siker csapdáival és a kudarc buktatóival. Mert ha nem, akkor begyűlik a por, magasra emel, és magas lóról fogsz lezuhanni.

Te dönthetsz, hogy lesöpröd a port, elvégzed az edzést, hallgatsz-e a kisördögre, a telhetetlen egora, aki mindig még többet, többet, mást akar, vagy sem.

 

FÜLSZÖVEG:

Egy ​szó, amely összetörte fiatal géniuszok karrierjét. 

Egy szó, amely miatt hatalmas vagyonokat pazaroltak el és virágzó vállaltok dőltek romba. 

Egy szó, amely sok-sok nyomorúságért és szégyenért felel. 

Ez a szó – az EGO. 

Az EGO az ellenség! Az alkalmazkodóképesség, az ambíció és a siker ellensége. 

Mert amikor 160-nal száguldasz egy szabálytalanul előző kocsi után azért, hogy durvaságokat vághass a fejéhez, amikor összeveszel a legjobb barátoddal semmiségeken, amikor nem hívsz fel valakit, akit szeretsz, mert arra vársz, hogy ő hívjon fel – az egód játszik veled. 

Ryan Holiday világsikerű könyve megmutatja, hogyan ismerheted fel tetteid mögött a saját egódat, amely sokszor arra kényszerít, hogy érdekeid ellen dönts. 

Ha felismered, az első és legfontosabb lépést már megtetted! 

Az egódat el kell pusztítanod. Vagy ő pusztít el téged."

 

Ryan Holiday több világsikerű mű szerzője. Texasban él, a Columbia Egyetemen tanít. Könyvei szerte a világon alapművek lettek, Thaiföldtől az Egyesült Államokig, Vietnámtól Franciaországig.

https://moly.hu/konyvek/ryan-holiday-az-ego-az-ellenseg

Charles Duhigg: A ​szokás hatalma

covers_182298.jpg


„A szokásaink sokkal jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában annyira erősek, hogy az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandó feláldozni a kedvükért.”

Idénre van egy fogadalmam, hogy elolvasok legalább 12, de még inkább 52 nem fikciós, ismeretterjesztő könyvet.  Már egész jól állok, Duhigg könyve talán a hetedik volt a moly polcomon.Ez a könyv hármas tagolású, előbb az egyéni szokásokról ír, aztán jönnek a sikeres vállalkozások rutinjai, végül a társadalmi szokásrendszerekkel fejezi be a művet.

Ami nagyon érdekes, hogy Duhigg újságíró, tehát rendkívül sokféle témából merít, a könyvének szerkezetét Malcolm Gladwell munkásságához tudnám hasonlítani. A tudósok régebben teljesen más területeket tartottak a rutincselekedetért felelősnek, de manapság azt gondolják, hogy a frontális lebeny illetékes elsősorban a szokásokért. A kötet eleje szerintem kicsit uncsi volt, javarészt egy amerikai férfiról szólt, aki elveszti az agyának egy részét, egy fertőző gyulladás miatt.

A Hogyan alakítsunk ki új szokásokat részben ellenben az első amerikai bombamarketing történetét eleveníti fel Duhigg, Hopkins Pepsodent reklámját. Számomra egyértelműen ez a rész volt a legizgalmasabb, habár nagyon érdekfeszítő volt olvasni Michael Phelps olimpiai aranyakat érő technikáját, szokásrendszerét.
Jópofa volt az Anonim Alkoholisták szervezetének története is, és persze szociológiából kiemelkedő jelentőségű volt Rosa Parks letartóztatásának története, a szegregáció elleni törekvések kiindulópontja.
Csakhogy azt nem igazán értettem, hogy miért kapcsolódik a rutinokhoz a krónikus alvajárás, azt ezt leíró részt én nem kicsit beleerőltetve éreztem a témába, könyvbe.

De bizonyára bőven lesznek olyanok is, velem együtt, akik megbotránkoztatva, megborzongva olvasnak az állatkísérletekről. Nyilván a főemlősöket, majmokat jobban sajnálja az ember, de a patkányoknak jutó áramütések sokasága, amikről Duhigg beszámolt, szintén elég lehervasztó tud lenni.

Összességében 4 csillagot adok erre a könyvre, kicsit talán túl sok, szerteágazó benne a példák hada, Phelps sztoriját én alig találtam meg, hiába voltam ezer százalékig biztos, hogy ebben a műben olvastam róla. Nem hinném, hogy elég lenne egyszer elolvasni ezt a könyvet, ahhoz tömör is, fejezetenként új precedenst hoz, és a tartalom a végére kicsit összemosódik – én ezt inkább a szakkönyv, tankönyv kategóriába tartozó műnek érzem, mint sima ismeretterjesztő kötetnek.

covers_276085.jpg

FÜLSZÖVEG:

Nap mint nap meghozott döntéseink többségükben megfontolt választásnak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok – csupán szokások. És bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a termelékeny­ségünkre, a pénzügyi biztonságunkra és a boldogságunkra. 

Évszázadok óta próbálják megfejteni, miért alakulnak ki a szokásaink, de a neurológusok, pszichológusok, szociológusok és piackutatók csak az elmúlt két évtizedben kezdték megérteni a szokások működését – és ami ennél is fontosabb, azt, hogy miként változnak a szokásaink.

A szokás hatalma című könyvében Charles Duhigg, a New York Times díjnyertes újságírója, izgalmas tudományos felfedezésekről mesél nekünk, amelyek magyarázatot adnak arra, miért léteznek a szokásaink, és megmutatja, hogyan változtathatunk rajtuk, hogy átalakítsuk üzleti vállalkozásainkat, közösségeinket – és az egész életünket.

 

Eredeti mű: Charles Duhigg: The Power of Habit 

 

Eredeti megjelenés éve: 2012

Gretchen Rubin: Jobban, ​mint valaha

covers_357316.jpg

 

Talán említettem már, hogy én csak úgy tudok önfejlesztő, önsegítő könyvből tanulni, ha az illető író hajlandó beismerni, hogy ő sem tökéletes emberi lény. Hát Gretchen iskolapélda erre, mert én például vele biztosan nem tudnék egy fedél alatt élni, annyira bogaras, különc, annyi kis rituáléja van.
De hát nem is nekem kell, viszont ebből a könyvből én jóval többet tanultam, mint az elsőből.
Lehet, hogy azért is, mert ez jócskán átgondoltabb, összeszedettebb kötet, mint a Boldogságterv. Nemcsak a stílusa, nyelvezete lett kifinomultabb, kiforrottabb, egyszerűen a második könyvének szerkezete jobb. Van kiindulópont, világos az átmenet A pontból a B-be, majd tovább.

Valószínűleg ez adódhat két dologból is, egyfelől lett írói rutinja, a Boldogságterv 2009-ben jelent meg eredetileg, a Jobban, mint valaha pedig 2015-ben. Hat év rengeteg tapasztalatot jelent lelkileg, emberileg is, én ezt érzem inkább hangsúlyosabbnak Gretchen második könyvében. A Jobban, mint valaha egy megállapodott, lelkileg stabilabb embert takar – szerintem-, mint aki a Boldogságkönyvet írta.

Mi adhatja ezt a mélyreható változást? Valószínűleg megbékélt önmaga természetével, és annak hiányosságaival, és mint a kötetben számtalanszor leírja, megtanulta a hibáit is beleilleszteni az életébe. Meg persze a szokások, amiket én is imádok!

A szokások, mindennapi rutinszerű cselekmények életünk tartórugói, amik ha kiesnek, például betegség, nyaralás után, teljesen padlóra tudják küldeni az embert. A szokások, rutinok táplálják az egyéniségünket is. Konkrétan ezen azt értem, hogy bizonyos fajta viselkedésmódot, hozzáállást, szokásrendszert társítunk bizonyos fajta emberekhez, vagyis a szokások részei, alapvető tartóelemei identitásunknak... és ha ez a rutinrendszer borul, hajlamos kiakadni a lélek is, a 'sehová nem haladok, semmit se érek el, nem vagyok elég, pedig mások mennyivel ügyesebbek, szerencsésebbek, jobbak’ pánikba.

covers_463117.jpg

Gretchen könyve erről is ír, egyáltalában rengeteg tanácsot ad a szokások megformálásához, tartásához, de a legfontosabb tanácsa a következő:

„A helyzet az, hogy nem létezik egyetlen, mindenkire ráhúzható megoldás. Könnyű arról álmodozni, hogy lemásoljuk a produktív, kreatív emberek szokásait, mi is hasonló sikereket érünk majd el. De mindenkinek a saját életében működő szokásokat kell ápolnia. 
Vannak, akiknél az válik be, ha kis lépésekben kezdik a változtatást, míg mások nagyban szeretik intézni a dolgaikat. Van, akinek szüksége van külső elszámoltatásra, mások pedig dacolnak a számonkéréssel. Van, aki jobban teljesít, ha alkalmanként meg-megszegheti a jó szokásait, míg mások akkor járnak sikerrel, ha soha nem szakítják meg a láncot. 
Nem csoda, hogy a szokásformálás ilyen nehéz dolog. A legfontosabb az, hogy megismerjük magunkat, és kiválasszuk a számunkra működőképes stratégiát.”

Nekem sokat segített ez a könyv, biztosan többször fogom olvasni, böngészni, jó szívvel ajánlom könyvtári kölcsönzésre! Rengeteg tipp, tanács, ötlet van benne, érdemes kísérletezni egyik-másikkal, vagy egyszerűen eltöprengeni azon, hogy melyik férne bele az életünkbe.

 

covers_463118.jpg

FÜLSZÖVEG:

– ​Szeretnék rászokni a rendszeres testmozgásra, de nem tudok, és ez nagyon bosszant. 

– Olyan jó lenne egészségesebb ételeket enni, de imádom a gyorsételeket! 

– Többet akarok aludni, hogy kipihentebb és energikusabb legyek, de csak késő este jut idő magamra. 

– Kevesebbet kellene innom, de olyan nehéz megállni, ha társaságban vagyok. 

– Több időt szeretnék tölteni a családommal és a barátokkal a folytonos munka helyett.

 

Hogyan javíthatunk életünkön a szokásaink megváltoztatásával?

 

Erre ad választ Gretchen Rubin könnyed humorú, ám rendkívül alapos, tudományos kutatásokon és rengeteg személyes megfigyelésen alapuló könyve. Gretchen a könyvben 21 szokásformálási stratégiát mutat be részletesen, amelyek segítségével akkor is megváltoztathatjuk az életünket alapjaiban meghatározó rossz szokásokat, ha korábban már belebuktunk egy-egy ilyen kísérletbe.

 

A könyv segítségével választ kaphatunk a következő kérdésekre: 

– Ha valamit szeretek csinálni, mégis miért esik olyan nehezemre rendszeressé tenni? 

– Néha egyetlen nap alatt megszabadulok egy rossz szokásomtól, máskor meg sehogy sem sikerül, bármennyire próbálkozom is. Miért? 

– A diéta után miért ugranak vissza rám a leadott kilók – vagy még annál is több? 

– Hogy tudom megtartani a kialakított jó szokásokat? 

– Miért van időm mindenki másra saját magamon kívül?

 

Eredeti mű: Gretchen Rubin: Better Than Before

redeti megjelenés éve: 2015

S. J. Scott: Habit ​Stacking (A szokás hatalma)

covers_482732.jpg

Úgy nagyjából másfél éve foglalkozom alaposabban a szokások formálásával, Scott könyve - ha jól számoltam-, akkor 15. a sorban, ami ezzel a témával foglalkozik. Persze ebben a tizenötben bőven volt kindle könyv, vagy csak pszichológiai tárgyú kötetek, amelynek egy része foglalkozott a rutinokkal, de beleszámoltam az igazi Szokások hatalmát is, Charles Duhigg: The Power of Habit-ját.

Merthogy eredetileg Scott könyve a szokások csoportosításáról szól, ahogy a fülszövegben szerepel helyesen - számomra kicsit rejtély, hogy miért lett egy másik könyvhöz hasonló címe. 
No de, ha csak a megnevezésében hasonlítana, nem is lenne vele gond, az viszont már probléma, hogy kevés benne az eredeti, egyedi tartalom.
Pontosan én, aki már egy tucat ilyen művet vettem kézbe, jól meg tudom ítélni, ha újabb szokásokat taglaló kötet kerül a kezembe, hiszen van mihez méricskélnem. 

Scott a bevezető fejezetekben felosztja a rutinokat háromfelé, a már ismert kulcsfontosságú szokásokra (keystone habits), támogató szokásokra (support habits) és elefánt szokásokra (elephant habits).

you_are_what_you_do_1.jpg

Keystone habit, azaz kulcsfontosságú rutin az, ami megváltoztatja az ember életét. Ez lehet extra nagy lépés, például a cigaretta elhagyása, a vegán étrend, napi 10 ezer lépés séta, de lehet jóval kisebb, elsőre kevésbé látványos szokás is. 

Kicsinek tűnik, de nagy változást képes okozni, ha például nem fogyózunk, csak nekiállunk írni, hogy mit eszünk, azaz evési naplót vezetünk. Mert hát a sok pici összeadódik, meggondolja az ember, hogy most akkor azért vegyem elő a jegyzetfüzetemet, és kezdjek el magyarázkodni, mert megeszem egy szelet sütit, vagy inkább lemondok róla?
Persze, egy ilyen kis napló úgy ér valamit, ha minden egyes tétel szinte azonnal belekerül, és nem úgy, ahogy Scott javasolja, hogy a nap végén írjunk le mindent.Ki emlékszik pontosan minden falatra? Pláne, mennyi az esély rá, hogy nem próbálunk meg csalni, szépíteni? 

Hasonló kiindulási ötlet a pénzköltési napló, vagy telefonos applikáció. Ez utóbbiak elég látványos diagramokat is képesek nekünk készíteni, így még szemléletesebb tud lenni, h mire megy el az ember pénze. Számomra a Wallet hozott változást, pláne azt szeretem benne, hogy nem csak nagyobb kategóriákba lehet rendezni a költségeket, hanem fel lehet őket egyesével címkézni.

Például egyéb pénzügyi kiadásban szerepel az ebédbefizetés, gyerekenként taglalva. De van már mozijegy, mozibüfé, sőt HP legó címkém is ;)

A támogató rutin, support habit valószínűleg a legkönnyebben kitalálható kategória, ilyen pl a fogmosás, vitaminszedés, X pohár víz megivása, de akár az is, ha úgy döntünk, hogy kutyasétáltatás közben hangoskönyvet, vagy podcastot hallgatunk. 

Az elefánt szokás volt az egyetlen igazi újdonság számomra a könyvből. A megnevezés ahhoz a mondáshoz kapcsolódik, hogy miként lehet megenni egy elefántot? Apránként, darabonként.
Tehát adva van egy cél, nyelvtanulás, vizsga, szakdolgozat, és azt felosztjuk, ha nem is 10 ezer apró lépésre, de kisebb egységekre. A Duolingo teljesen ezen alapszik, egy-egy nyelvet alapfok körüli szintre, napi egy leckével, két év alatt biztosan el lehet érni.

Mondhatni, hogy sok az a két év, de csak napi 5 percről van szó, annyi egy minilecke, míg mindenki elgondolkodhat azon, hogy a napi 15-30-60 perc instagram/twitter/facebook/televízió mit tud számára nyújtani....

Az elefánt szokás módszerével tanulok az egyetemen a vizsgaidőszakban, szombat-vasárnap is legalább egy órát, de a napi egy-egy leckényi francia és svéd duolingózásom is ezen alapul. 

ddd8310db7094c2a9953052624f465d1.png

Ez a kép Scott saját weboldaláról, Develop Good Habits-ről származik és összefoglalja a rendszerét.

(Azért szedtem le onnan, mert eszméletlenül irritáló egy weblap, az a fajta, amelyen oldalt ad sense reklámok, a posztok közben meg 2-3 affiliate marketing ajánló szerepel. Mobilon olvashatatlan, de asztali változaton se szép - számomra ez az, ami a profiból leminősít valakit a vizuális poklok mélyére )

1., Kezd öt perces szokással.

2., Összpontosíts az apró eredményekre.

3., Válaszd ki az időt és a helyszínt.

4., Rögzítsd a szokásaidat egy bizonyos hívójelhez.

5., Készíts egy logikus teendő jegyzéket.

6., Légy elszámolható.

7., Legyenek apró élvezetes jutalmaid.

8., Összpontosíts az ismétlésre.

9., Ne törd meg a láncot! (ne hagyjál ki egy napot sem)

10., Készülj fel az akadályokra, nehézségekre.

11., Ütemezd be a megfelelő szokáshalmozást, napi/heti/havi rutinokra.

12., Emeld meg a szintet - napi 30 percre.

13., Csak egy szokást építs egy időben.

Scott a bevezető után hét témakörben adja elő a 127 szokással kapcsolatos ötletét, mégpedig úgy, hogy a rutinokat továbbosztja kulcsfontosságú, támogató, elefánt szokás szerint is. Minden ötlethez van egy rövidebb leírás, illetve egy hosszabb magyarázat is.

A témák pedig: karrier, pénzügy, egészség, szabadidős tevékenységek, rendszerezés (organizing), kapcsolatok, spiritualitás. 

Nos, én itt már semmi újdonságot sem találtam, innentől kezdve a könyv vagy azoknak jó, akik összefoglaló művet akarnak olvasni a szokások kialakításáról; vagy azoknak, akik most kezdenek neki a rutinjaik megalkotásához.


covers_498688.jpg

FÜLSZÖVEG:

Azt ​mondják, a sikerhez vezető út, ha az ember jól választja meg a szokásait. 

Most azt gondolod, hogy új szokásokat felvenni nem könnyű, sőt hosszú és sok energiát felemésztő kihívás. De nem hallottál még a szokás-csoportosítás módszeréről, amivel Te is gyorsan átformálhatod napi rutinodat, és ezzel együtt megváltoztathatod a teljes előtted álló életedet.

A szokás-csoportosítás lényege, hogy szinte láthatatlan, apró változásokat és rituálékat viszünk a mindennapjainkba. A szokás hatalma című könyvből 127 gyorsan elsajátítható „jó szokást” ismerhetsz meg, melyek iránymutatóként szolgálnak sajátjaid kialakításához.

Építsd be és használd őket! Hamar tapasztalni fogod, hogy ez a technika azért kiemelkedően hatékony, mert elkerüli a sok stresszt, amit akkor éreznél, ha egyszerre több dolgon próbálnál változtatni. 

Vajon belefér-e a napjaidba mindez? Ha attól tartasz, hogy megmaradsz majd az elmélet szintjén, és soha nem fogod tudni egyedül megvalósítani a könyvben olvasottakat, tudnod kell, hogy a kötet kezedbe adja azokat a bevált eszközöket is, amikkel motivált és következetes maradhatsz. 

Még a legfeszültebb időszakokban is fogsz találni időt és energiát arra, hogy betartsd az újonnan felhalmozott jó szokásaidat. Csak vágj bele, és az eredmény nem marad el!

süti beállítások módosítása