Az álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.

Név

Az iwiwen a múltban az volt ciki, mikor a "Születési név" mezőbe beleírta valaki a születési évét... A Facebook másfajta furcsaságokat hordoz: a pároddal közös profil nem lesz jó álláskeresésre, és a becézgető, cukiskodó profilnév sem épp munkáját komolyanvevő alkalmazottat sugall - persze ez utóbbi lehet tévedés, de most az a dolgunk, hogy elkerüljük az előítéleteket, tehát a a "Kovács Lujza Cicuska" profilnévből legyen "Kovács Lujza".

Iskolák rovat

„nem érdemelnek meg engem”, „az élet iskolája” stb. Ha nincs felsőfokú végzettséged, hagyd üresen ezt a mezőt inkább, de ilyeneket ne írj be. Lehet elfogadható oka annak, hogy nem jutottál el a felsőfokú képzésig, de ezekkel elbagatellizálni a dolgot, sőt, előnyként beállítani ezt nagyon negatív. Az is jó, ha egyáltalán nem írsz be semmit, az önéletrajzodban úgyis ott van. És ugye a Linkedin profilodon is?

Lakhely megadása

Semmilyen adat nem kell róla! A facebookos közösségi életedhez nem sokat tesz hozzá, diszkriminációs pontnak viszont használható.

Napi humor

Kerülendők a „Már megint hétfő” „másnaposan melózni” stb. mondanivalójú mémek, vicces szövegek. Lustaság propagálása, munkakedv leszólása álláskereséskor sem jön jól, később sem.

Munkahelyi negatívumok kifecsegése posztokban

Nem jó ötlet leírni, kivel vesztél össze, ki szólt be, mennyire hülye a főnök stb. Ha már munkahelyi sztorit posztolsz, legalább pozitív legyen – no de ha annyira pozitív, miért váltanál állást? Inkább ne írj semmit ebben a témában, minthogy ilyen találgatások merüljenek fel a jelentkezésed kapcsán.

Valós profilkép hiánya

Az, hogy más, azonos nevű Facebook-felhasználóval összetévesztenek valós veszély, ha a neved olyan, hogy lehet olyan másnak is… Legjobb, ha a Facebook profilképed és a CV-képed ugyanazt az arcod mutatja (nem kell ugyanannak a képnek lenni természetesen, de legalább azonos hajszín, frizura pl.), ebből biztosan tudják, hogy rádtaláltak, és nem egy azonos nevű, ciki dolgokat írogató emberrel kevernek össze. Ha pedig az önéletrajzodon nincs fénykép, akkor a Facebookon bármely ugyanolyan nevű emberről gondolhatják, hogy te vagy…

Játékok

Matekos „fejtörők”, vagy „találd meg az i betűt az l-ek között…” Felszínes emberre utal, aki nem tölti túl hasznosan az idejét – mindez munkaidőben még rosszabb képet mutat. Facebookos játékok aktív használóiról feltételezik, hogy munkaidőben is meg fogja etetni a sárkányait, macikáit, ha úgy alakul…

LOL és OMG

Vannak, akik csak ennyit kommentelnek mindenre. Nem túl kifinomult véleményalkotási mód, nyilván közösségi oldalakon megszokott, de a téged leső toborzó ebből nem látja, hogy egyébként képes vagy megfelelő szóhasználattal értelmes véleményeket is megfogalmazni. Sőt, az önéletrajzod – ahogy kell – egy vázlatpontos felsorolás, azaz semmilyen íráskészséget mutató „terméket” nem lát tőled. Ha csak nem írtál egy motivációs levelet… Ezért jobb, ha írsz :) Hiszen te tudod magadról, hogy tudsz jól fogalmazni, de hiába, ha ezt nem mutatod. A motivációs levél erre is jó!

Politikai és társadalmi témákban véleménynyilvánítás

Valamilyen szinten ezt mindenki teszi, természetesen ez nem bűn, de jobb, ha baráti körben marad, és nem nyilvános az ilyen tartalmú megnyilvánulásod bárki számára.

Mit osztasz meg, mit lájkolsz?

Szintén fontos, hogy ne mutass semmilyen ellenséges, konteós, áltudományos, anarchista stb. véleményekkel egyetértést. Pl. pénzügyi területen dolgozó ember megosztásában a „mivel gyengítsd a bankokat?” c. mém nem fog jól mutatni, sőt, akkor sem, ha esetleg a bankok ügyfeleid lehetnének egy informatikai, vagy pénzügyi, jogi szolgáltatásokat kínáló cégnél. De elég furán fest egy szoftverfejlesztő vagy épp mobiltelefon-értékesítő, aki azon nosztalgiázik, hogy bezzeg az ő gyerekkorát még nem tették tönkre a kütyük…

Egy speciális „típusú” Facebook-felhasználó is van, aki csak a jelenlegi munkahelye rendezvényeit, díjait, cikkeit stb. osztja meg – jellemzően vagy rajongó kommenttel, vagy semmit sem fűz hozzá. Ez jónak tűnik mindaddig, amíg állást nem akar váltani. Mert onnantól találgatásra ad okot: így akarta a lojalitását mutatni, mert nem érezték rajta egyébként? Tényleg annyira imádta ezt a céget, mégis megválnának/megváltak tőle? Vagy mi történt egyáltalán? Nem érdemes ennek kitenni magad…

Facebook, az online magánélet

Azért is érezzük inkorrektnek a facebookos kutakodást, mert a magánszféránkat féltjük. Mert ott a család, ott vannak a barátok, beszélgetünk olyasmikről, amik nem a szakmai életünkhöz kapcsolódnak. Szerencsére elég jó beállítási lehetőségeket kínál, éljünk vele. Nyilván lehet publikus a gyermekeid, kerted, kutyád, macskád fényképei, de pl. az egyes témákban kifejtett sommás véleményed inkább maradjon a baráti körödön belül. Fotókat is szelektáld, amit nem mutogatnál bárkinek, az a Facebookon se legyen mindenki számára nyilvános.