A vadon élő vízimadarak etetésével tömegesen sodorjuk veszélybe, betegítjük meg és ítéljük pusztulásra az állatokat – írja felhívásában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Senki sem vitatja, hogy a jó szándék vezérli azokat, akik kenyeret, chipset dobálnak a madaraknak, főleg kacsáknak, lúdfajoknak, récéknek, hattyúknak. Ezzel azonban épp a létüket fenyegetik. A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben ugyanis az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú kenyérdiétán élnek, és néha teljesen felhagynak a természetes táplálkozással. Ez a táplálék visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet, úgynevezett "angyalszárny-betegséget" okoz főként a fiatal, fejlődésben lévő példányoknál, melyek ettől röpképtelenné válnak, majd elpusztulnak.
A kifejlett, röpképes madaraknál a vonulási viselkedést kapcsoljuk ki az etetéssel. (A nyugat.hu fotóján is hóban tapicskoló hattyúkat látni.) Az elkényelmesedő madarak a közeledő hideget érzékelve sem húzódnak délebbre, még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb vízfoltokra szorulnak vissza. A kis területen összezsúfolódott madarak agresszívvá válnak, belefagynak a tavakba, majd elhullnak. A madárinfluenza miatt pedig az emberre is veszélyes lehet az érintkezés ezekkel a madarakkal. A felelős magatartás tehát az, ha soha, sehol, semmivel sem etetjük ezeket a madarakat. Minderről itt olvashattok bővebben.
Az állatkertben is vannak vízimadarak, de az ő helyzetük egészen más!
A Nagy-tónál nemcsak az állatkert gyűjteményébe tartozó fajok élnek, hanem olyan Magyarországon őshonos állatok is - pl. szürke gémek és a zoobudapest.com fotóján is látható kárókatonák -, melyek önként választották élőhelyként, illetve fészkelőhelyként ezt a területet. Ezek a madarak akkor és oda repülnek, amikor és ahová csak akarnak. A korszerű állatkertekben, így a budapestiben is nagy gondot fordítanak arra, hogy azoknak az élőlényeknek is megfelelő életteret biztosítsanak, amelyek helyben honos fajként választják élőhelyüknek az állatkertet.
