Itt is, ott is

2019.jún.26.
Írta: Myung Hye Szólj hozzá!

How Finland changed me

The wind is blowing my hair but I don't mind. Not this time. This time it's okay. I am slowly turning my head to the right. Trees. I am smiling. Now I am turning my head to the left. Trees. I chuckle a bit. I am taking couple of steps forward. I look down. I am stepping on weird square-shaped stones but I don't mind. They look pretty to me. The stones are gone. Now it's wood under my feet but I can't feel it because I am wearing shoes. I take off my shoes then my socks. I go couple of steps barefoot. I am moving slowly. I am not in a hurry. I stop because I reached the end of the pier. I look around. Everything is quiet. I can only hear the wind playing among the trees and the birds talking to each other. My mind is not that peaceful. I have things to figure out about my future. Who doesn't? I am taking a deep breath. My thoughts starts to slow down. I take off my jumper around my waist and place it carefully on the edge of the pier. I roll up the sleeves of my trousers and sit down on the piece of cloth. My feet touch the water. First it feels cold but a bit later it is just perfect. I take a look around again. And again. I see the water. I find it funny. The wind is surfing on the top of it. It's making ruffles. I see a dragonfly just now. It is blue. I like blue. Blue is so warm and pleasant for my eyes. It was just a second. Now it is gone. Now I notice a leaf bubbling around. It is yellow like autumn left it behind. It is alone but doesn't seem lonely. It seems just fine. I look at my feet in the water. I am streching my toes like I would like to reach something. I am slowly moving my legs up and down making small waves. I can feel the water running through my toes. I close my eyes for a second. I imagine my friends there playing in the water. I can almost hear their laughter. For a second, I would like to share this moment with them but then I realize, quiet is not the same for everyone. I open my eyes. The scenery is beautiful. I am smiling now. I am alone but I am not lonely.

These are my feelings from yesterday when I spent a lovely day in a cottage next to a lake. Being here in Finland for nine month now, made me see the things around me. Moreover, it made me see the beauty in them. Often times I saw everything around me and I appreciated them. I felt lucky to be able to experience everything that has happened to me in the past years and yet something was missing as I realize it now. I do believe that it was the true beauty of being alone and not feeling lonely at the same time. My life is taking me to a lot of places and after a while I just learned how to enjoy my own company. At least I thought I did until it took me to Finland. Being alone last year and being alone now is two completely different feeling. I like being with myself now more. After all, I am the person who I spend my whole life with. Finland teached me how to create a deeper connection between the nature and myself. Don't get me wrong, it did not happen overnight nor did I woke up one day feeling 'Uh, I have a deeper connection now with the nature'. It would be silly. Rather this was a feeling that builded up inside me little by little without even noticing it but after a while I started to feel the impact. I really like mornings. I liked them before coming here, too. My whole day has a different mood if I give myself time in the morning to be alone. No distractions from the outside world. Just me with uncombed, pinned-up hair in my pajamas. Doddering in the flat, going to the bathroom and the kitchen. I often stop in front of our massive window and I look out. It's either green or white, dark or light. I prefer light as I learned about myself. Everything is sleeping outside or at least it seems like it. Depending on my mood, if I'd like to immerse myself in quiet I just make my breakfast in peace but there are days when I'd like to listen to music or podcast.
After breakfast if I have a lot in mind, I bring out my bullet journal and take some time with it. Writing out my thoughts and keeping track with everything that's important to me is another thing that I started to do here. I can not tell you how much of a good impact it has on me. Sorting my thoughts out and having a clear mind is essencial for me to be productive day after day. Actually seeing that I have done exercise almost every day in a month is something that makes me feel good about myself and also motivates me to keep doing it. It's also shown if I have skipped a whole week though. Time flies so fast and I wouldn't be able to hold myself countable without my bullet journal.
Speaking of exercise, a lot of people do some kind of daily activities here despite of the age. I see little kids, teenagers and older generations gathering together for their own health. Every time I see them, it just amazes me. Seeing it this often made me realize that I also need to do more for my own health and treat my body as a temple so I started to exercise more and I am conscious about the food I'm eating as well. I can safely say that I am more healthy now than I have ever been in my life.

These are just couple of things that Finland teached me about myself but there are so much more I can't even make a list. Coming to this country was a great decision. I would even say I do believe everyone should come to Finland at least once in their life and spend some time here. It really does teach you a lot about yourself, the world and not to mention about discipline. Also, I am sure you leave the country with at least one new friend: yourself.

me_1.jpg

For closing this post let me share with you a part of a nice poem that I recently found from a Finnish writer, Marja-Liisa Vartio. This part really touched me, I felt like she was writing about me. Unfortunately I couldn't find the exact date of releasing this poem but it was around 1960 which just makes it even more unbelievable to me.

 

The Woman and Landscape

"I comb my hair this side and that,
from morning till night I comb my hair,
for the parting is not right,
for this stiff and long hair of mine
won't fall smoothly on one side of the other.
There's a mirror in my hand, but it doesn't show
my face.
The mirror doesn't give me my face.
When I raise it to eye level,
I see only a landscape,
only a mountain, water, plateau and horizon,
only black and red rivers crossing the plateaus,
only a landscape resting behind my shoulder.
I've changed places, I've sat against the airy void,
but when I raised the mirror to eye level,
there was only a landscape there.
Where could I go, I the hair-trimmer, I the mirror-holder;
wherever I went, the landscape followed me in the mirror."

 

The harder you work, the luckier you get!

Klementina

 

#NotSoBlessed

Hi everyone!

So I needed to write an article about social media in a school magazine and I decided to connect anxiety and loneliness with Instagram. It might be a harsh topic at first but I am guiding through everyone how I see the connection of these two so it is more digestable for everyone. Please keep in mind that my target audience was the age between 12 and 18 so that's why I am using examples more relatable for them.

 

There are a lot of pros and cons about social media; it's just how you choose to handle it and how you have to be prepared for the negatives as well.

- Aubrey Peeples

 

Social media and specifically Instagram is undeniably taking over the world. 72% of teenagers use Instagram and 6 adults out of 10 have an account. As a result, more than 100 million photos and videos are posted on this platform daily. Not only people but businesses recognized the potential of this platform so it is understandable that they would like to maximalize their profit by using every possible way of advertising. Instagram is one of them. There are more than 25 million businesses present on Instagram. Many of them collaborate with your favourite influencers in order to sell as many products as possible. In some cases the influencer doesn’t care about the product, they just promote it for the money. Of course not everything is black and white, a lot of influencer likes and uses the product they are promoting.

But why am I telling this now? Because I believe it is important to know these things in order to fully understand what I’m about to say in the followings. A lot of people nowadays try to search the cause of the increasing number of people suffering from anxiety and loneliness. It is so strange to see that the more connected we are online, the more lonely and disconnected we seem in real life. Why is that? Well, such as many others, sometimes I am also wondering about it and I believe one of the main reasons is Instagram. Now don’t get me wrong, I like to search photos on it but these days I try to only check out the pictures I am really curious about and not scrolling down endlessly, checking everyone’s “perfect life” jealously. I realized I feel more down after seeing tons of beautiful pictures about beautiful people living their best lives with #blessed. I thought in myself

“What am I doing with my life? There are these awesome people living their life in a way that I also want to but I am just here. I am not doing enough. I am not enough”

I think this is the right moment for me to mention, these thoughts are working on an unconscious level as well, so most of the time you don’t even notice that you are comparing yourself to others. Luckily I caught myself having these thoughts and I noticed that I felt horrible. My mood was ruined. But why? I know now. It is important to keep in mind that these pictures are the highlights of people’s lives. They are not having only these moments in their lives. They struggle too. They have problems too but they will not share it on Instagram because nobody wants to see the struggle. Do you? When you have your own problems at school, at home, at work or anywhere, you go to Instagram to make you feel better, not to see more struggle and problem. Obviously you wouldn’t follow those accounts either. So in order to get followers, people only post about the best moments of their day, creating a fake image for themselves including only awesome moments. These are the accounts most people follow. Do you get now where I’m heading with this? This is a never-ending squirrel wheel. In a result of these, some people even take this to a whole new level and create themselves a double life: in their Instagram account everything is perfect, but in reality they can not avoid facing their problems.

So what does everything I said mean to you? Well, whether you noticed it or not, these influencers create insecurity in yourself. You might not notice it but you unconsciously comparing yourself to others every time you are seeing someone who is “better” than you in your own opinion. It is different for everyone. If you are not confident about your body, every time you see someone who has a “nicer” body, you compare yourself to them. If you are insecure around people, every time you see someone with a lot of people around having fun, you compare yourself to them. If you are not doing so great at school and you see someone getting the best grades, you compare yourself to them. For every insecurity you have, you can find thousands of pictures that make you compare yourself to others. Of course you start to doubt yourself. It is human nature. However, what is really important to keep in mind is the thing that I have mentioned previously but it is so significant, I am going to say it again.

These pictures are only the highlights of these people’s lives.

reasing.jpg

Nobody is reading a book and drinking coffee at the same time in the bed surrounding with flowers and lights. Are you kidding me? It is impossible to do so. Have you ever tried it? Try it and you will see. It is just pleasing to the eye. And people follow accounts where they can see nice things because they are escaping there from the reality. Once again, it is a squirrel wheel.

So by now, it is pretty clear why people get lonely and anxious a lot more than before. I think the best advice that I can give right now is to delete Instagram immediately. No, I was just kidding. Obviously people will not start to delete Instagram because as I was saying before, things are not just black and white. There are a lot of good thing on Instagram and hundreds of opportunities for everyone. You can actually make a living these days by only doing Instagram but it is really important to run an account that gives value to people. There is nothing wrong with making nice pictures, videos and building a business on them as long as you are giving value to people.

I think Instagram and social media in general is a topic that I could go on and on all day but for now I will just finish with saying

Nobody’s life is as #blessed as it seems on Instagram.

 

Klementina

 

Interview with The Dudesons

Hey guys!

So, not long ago I had a chance to sit down and do an interview with HP and Jarppi from The Dudesons. They are a four-man stunt group from Finland. At least that's what the internet says but they are so much more than that. If you don't know them you are missing out because they are really cool guys. Besides their tv shows, they are constantly doing their tour all over Finland for about 6 years now going to schools and sharing their stories hoping to inspire kids. Their message really resonate with me: Work hard together for your dreams without bullying each other. They are doing this without even once saying 'Don't bully'. They hope the kids will figure out themselves and take this message with them.

HP and Jarppi visited the Simpele School at the end of March and before they started their presentation we sat down with them to talk about everything they have done and doing at the moment not forgetting the important message they are standing up against: Bullying. I will be honest with everyone, I didn't know these guys previously. You should have seen me collecting all the information about them from everyone who breathes around me ten minutes before the interview started. It was crazy but all in all I have to say they are great! Let me share the interview with you so you can see it yourself too. 'HP' is HP obviously, 'JL' stands for Jarppi and 'VK' is me. As usual, I placed links in the texts so you guys can see what we were talking about.

After introducing ourselves and deciding where to sit, we saw their openness straight away.

JL: So basically we should understand each other because linguistically we are related, right? Should we do this in Finnish? We talk in Finnish and you talk in Hungarian.

VK: Well, I only know some inappropriate word in Finnish so I think it will not work. [everyone chuckles] Okay, so first of all, can you please tell us about this whole tour thing that you are doing right now? I know your message is to not bully. What is this presentation about?

HP: It's our story but the way we want to tell this, is more about believing in your own dreams and the friendship that we have and of course everything combined is what we want to say against bullying.

JL: Yeah, because we have known each other since elementary school and we grew up snowboarding and doing some extreme sports but we also started shooting videos on a very early stage. Through that at some point in our life - about twenty years ago - we came up with the idea that we should have or do our own tv show and that has taken us to shooting a season for MTV in the US in 2010. So that's why we don't go there and talk about bullying for 45 minutes but we want to tell our story; how we began, how we became friends, how we went abroad chasing our dreams but if we would have bullied each other in elementary school, all that would never happen.

VK: Did you experience any kind of bullying growing up?

HP: I've seen in a way like the normal stuff but why we talk against bullies is because in our group we have stories and experiences from both sides: Jukka was a bully in elementary school and one of us, Jarno was bullied. So we have experience on both sides. We have done a lot of stuff back then and we haven't been talking about serious stuff basically ever but then we started to do a show called 'The Dudesons Home Invasion' where we moved in with an ordinary family for couple days and we tried to help them with their problems. And from all those experiences came the idea that we would actually like to talk to the kids and youngsters about believing in yourself and especially chasing your dreams.

JL: Here is one video, you can watch before we continue. Now you can see what we have done. This is how we first started.

VK: Okay. [watching the video]  Wow, a lot of things going on. What was the craziest thing that looking back you say 'Oh no, I would never do that again' ?

JL: The last thing you saw...

VK: The building, yeah...

JL: I was standing on the top of it and I broke two of my ribs and I lost this finger so that's something I wouldn't do again [laughs]

HP: I think there are plenty of things that I wouldn't do again but I am really happy that I've done that once. Also we had a lot of interest to challenge ourselves and try different things.

VK: Wow, that's a lot of crazy things. Did you have a moment when you thought 'we need to change' or did you guys become more mature? You are not doing these things anymore, right?

JL: We don't do that anymore that much but there was a point when my biggest dream was to shoot a tv show in the west and that came true in 2010 but the tv show that we put together didn't go as well as we would have hoped it did so we reached a point. At that point we have done the tv show more or less the same way like the stunts. So we came to the point when we actually started to think that we would want to keep doing the same thing in the future or we come up with something. There was a period of year, year and a half when we didn't shoot anything, instead we tried to come up with new ideas and the concept that we came up was the one that HP told you about, that we move in with ordinary family and try to help them with their problems. It was a great idea at that time, that was the only thing that we were famous for.

HP: Yeah, basically we showed the other side of us that we kept hidden for many years, from the early days but from that on we did that and then we moved to do a different kind of show, a Friday night prime time live broadcast. It's a talk show combined with stunts but we are not doing them, we are challenging finnish celebrities and normal people to do the stunts that we have done. Also the show includes hidden camera and little pranks and games in the studio. Kind of like moving on and doing different kind of stuff but with the same mentality and with the same attitude keeping that tiny sparkle in your eyes, not taking life too seriously, not taking ourselves too seriously. We want to encourage kids and youngsters to bravely challenge their dreams, we want to encourage them to be ready to do a lot of work for achieving those dreams because about the show that you actually just saw, there were so many people telling us that it is not gonna lead anywhere and we need to do something else but we kept doing what we were doing.

JL: And we were able to get that tv show (different Dudesons seasons) in 150 countries. So that is something that we want to tell the kids that believe in your dreams, everything is possible. If we were able to get international with that kind of show, you can do anything with your life. We have seen that you can achieve all those things when you do things together and that's where we cross this with the bullying like if we would have bullied each other in school, we wouldn't be friends, we would have never started shooting videos and all the things that we tell the kids during our presentation, would have never happened.

VK: Talking about bullying, how do you see this problem changed over the years?

HP: I think nowadays it's basically the same and it's been the same throughout the years I would say but of course it has changed a little bit. Back in the days you could actually get hidden for a while and you could have that safe place where nobody could get you, for example home but nowadays with the phones and social media it comes to everywhere so you don't even have that safe harbour in a way anymore. It has changed but I think the reasons are still the same but I think that we can actually make a difference and that's why we are doing this.

VK: Yeah, this is awesome. So do you guys can get some feedback from the schools you have visited so far?

HP: We got some feedback from the schools. We still doing this so I think we have done something right because we have now done this for 5-6 years.

JL: So it's always been something that we like to keep, it's not a project that begins and ends. We keep doing it with all the other things that we do and we keep this on the side, so yeah in the past 6 years maybe. It various, sometimes we do more schools but there might be a month or two before we go to the next one, it depends.

HP: For example this Friday (29 March) we start the live broadcast for the tv show, Posse that we do at the moment and that will take our time a little bit in this spring.

VK: Are you guys doing this tour just in Finland or you want to go to other countries too?

HP: We are doing this just in Finland. It would be fun to do somewhere else but also of course it would need to be in a place where the audience knows us. It's more relatable if you know what we have done and know the change so it's relatable a little bit more than for example in places where the audience wouldn't know who we are.

VK: Yeah, I think the same because sometimes you hear big words like 'follow your dreams' and everything but I think it's really different for everyone if you hear it from someone that you respect, you look up to. Do you guys know where your audience are?

JL: Yeah, even tho I believe the younger audience doesn't know our background that well but we have done tv shows for 18 years. First it was the stunt show, and then the show with the family and now we do the live broadcast so people kind of know who we are even tho they don't necessary know the whole story.

VK: Yeah and I think if they are really interested, they do their research about you. Earlier Fatime and me were talking about that some of them weren't even born when you guys started in 2001.

HP: Basically all of them [everyone laughs]. God damn we are old.

JL: It's also a great thing today that you have YouTube and everything so even tho they weren't here when we first started doing the tv, all of our clips are in there.

VK: You guys did a lot of things. How did you always came up with the ideas? Did you have a specific day to brainstorm?

JL: Yeah, earlier we were brainstorming together but then Jarno has always been the mastermind, he was more behind the camera, coming up with ideas.

VK: HP, earlier you mentioned social media. Connecting bullying and social media, what do you think, does the social media presence make the bullying bigger? Because they can bully each other not just in real life but online as well. What do you think about it?

HP: I would say that in some cases the mental bullying is even worst than the physical stuff and also it's easier because you can say stupid things across the planet to some random people. The normal ways to behave in social media are the same than in normal life. Say the things that you would actually say face to face to people and use the words. It's so easy to hide. Even tho you are there with your name it doesn't feel so real.

JL: You can hide behind your profile. It's easier to say somebody that 'I don't like your clothes, you are ugly' whatever through your profile on social media than saying it right here.

HP: Exactly. And it's not just the kids it's adults as well.

VK: Yeah, when we are talking about bullying we always think of the kids but this problem can occur among adults as well.

HP: Well, actually it is in front of us every day it just depends on who you follow. If you check out the comments, there is always something that is negative. People are taking too much interest in other peoples lives rather than concerning of their own. We want to see the positive side of life and we also understand that there are so many different kind of people who are doing their own stuff and even tho if I don't like what they are doing, if it's not something that I would like to do, it doesn't give me the right to diss those people.

VK: Yeah, I agree with you. Have you ever thought about quitting?

HP and Jarppi at the same time: HELL NO!

VK: No? I mean when you were doing these things and you were laying in the hospital thinking 'maybe we should just quit the whole thing'.

JL: Yeah but your best friend was laying on the next bed. [everyone laughs]

HP: You will get over it pretty fast. It's not that easy to change your mind.

VK: Of course, it's something that you felt in your bones doing it.

HP: Yeah, mind is 20, body is 60.

JL: When we first started shooting videos, it was just a hobby. We all grew up together, started doing the videos and at some point we had the dream of making our own tv show coming across. We started doing them and if we still can do the same things with best friends then why quit?

VK: Of course. Do you guys have any plans beside this show that's coming on Friday?

HP: We are living in this moment right now but we already know that we are going to start filming a new show during the summer but if I would tell you something about it then you know...

VK: Yeah, no problem. Don't worry about it.

JL: It's gonna get involved with politics [everyone laughs]

VK: Okay, so you guys have plans, that's great.

HP: At least so far. So far so good.

VK: Is there a quote you live by? Something that really resonate with you? I like these things that's why I'm asking.

HP: Reach for the sky!

VK: That's nice, I like it.

HP: It actually holds everything together. Reach for the sky because tomorrow may never come. Don't think about the past too much because you can't change it and you don't know what's gonna happen tomorrow. So stay present to the people around you and to the moments that are around you because if you are in your head somewhere in the future or somewhere in the past, you are not actually here and if the future doesn't come, don't waste your time on thinking too much about what's gonna happen, just stay present to this moment and the people around you.

VK: Wow, that's beautiful.

JL: I taught him that. [everyone laughs]

56387505_397120870841158_3270160615678672896_n_1.jpg

HP, me, Fatime and Jarppi

The whole interview was so friendly, it felt like just casually talking. They were also so nice answering everything with long sentences, they really made my job easier so thank you guys again for that. After the interview we chatted a bit about why we are here in Finland and what are our summer plans. We took some photos and we headed to the gymnasium to watch their presentation. Unfortunately we couldn't understand a word because they talked in Finnish but a huge thanks to Anni who tried her best to translate for us here and there. It was really great to see how kids are paying attention to them and I could see their excitement meeting such great people. After the presentation the guys took time to take pictures with all of the classes and even talking with some of the kids individually.

If you wanna check out their stuff you can find their YouTube channel here! If you speak Finnish, check out MTV3 on Fridays at 8 pm for their show, Posse. Follow them on Instagram. This is HP's profile and this one is Jarppi's. Wouldn't be fair to leave out Jukka and Jarno so if you click on their names you can check them out too.

Meeting and talking with them in person made me understand better that no matter how much success you accomplish in your life, standing up for an important cause and help others should always be a priority in your life. Thanks guys, you rock!

Thanks for reading and as always: The harder you work, the luckier you get!

Klementina

BTS Idol klipje elmagyarázva

Sziasztok!

A BTS Idol című klipjét már több, mint 410 millióan tekintették meg és ez a szám folyamatosan növekszik. Rengeteg találgatások járják az internetet a klip jelentésével kapcsolatban, mert nagyon sok minden történik benne egyszerre. Érthető, hogy a képernyőnk előtt ülve csak kapkodjuk a fejünket, hogy "most mi van?".

Most, hogy a Love Yourself (szeresd magad) korszak lezárult, arra gondoltam, levezetem nektek, mi minden történik a klipben. Azon a tényen kívül, hogy én magam is army vagyok, és tudom egyes dolgok mögött a jelentést, nem vihetem el az összes kredited, hiszen sok videót is segítségül hívtam. Van, amiben egy koreai srác magyarázza el a dolgokat. Egyértelmű, hogy én a koreai történelmi háttérrel és tradíciókkal nem annyira vagyok tisztában, mint ő koreaiként, ezért a lehető legteljesebb kép érdekében az ő információit is fogom használni! Nagyon sok kutatómunkát végeztem ezzel a klippel kapcsolatban, hogy valóban egy információkkal gazdag posztot rittyentsek nektek össze. Tudom, hogy elsőre nagyon sok információ lesz, de szerettem volna minden egyes apró részletet megemlíteni.

Először is javaslom, hogy nézd meg a klipet, ha még nem láttad, ez mindenképp fontos, hogy lásd, miről is beszélek. Katt ide!

Ha mindenki látta a videót, akkor kezdjünk is bele. Tele raktam nektek linkekkel, hogy teljesen egyértelmű legyen, amiről beszélek.

 idolnyito.png

Idol nyitó jelenete

 

1. A cím: IDOL

Kezdjük a címmel. Ha valaki nem ismeri a BTS történetét, első ránézésre a cím nem igazán kelti fel az ember figyelmét. Egy szó, a lényeg, hogy minél egyszerűbb legyen megjegyezni és kész. Viszont emögött sokkal több van. Még a fiúk debütálásának idején rengetegen támadták őket a személyiségük miatt. Az idolokat nem tekintették igazi zenészeknek, az emberek csak bábokat láttak bennük, akiket mindenben irányítanak. Sokan ezért támadták őket, hogy hogyan lehet az idolokat és a hip-hopot egy napon emlegetni. Most, évekkel később viszont a tény, hogy ennek a dalnak ezt a címet adták a lehető legnagyobb bizonyíték arra, hogy eljutottak egy olyan szintre, ahol már nem foglalkoznak az utálkozókkal, és teljesen elfogadták önmaguk. Teljesen átfordították az "Idol" label-höz fűzött negatív jelentést pozitívvá. Egyik jelentése lehet a konfetti szórásnak, amit a klipben látunk, hogy BTS azt mondja "Igen, ez mind a Ti utálkozásaitok, amiket kaptunk tőletek, de mi így szeretjük és fogadjuk el magunkat. Ideje ezt megünnepelni". És az ágyúból kilőtt "utálatok" konfettikké válnak, azt szimbolizálva, hogy már nem tudják ezek a szavak bántani őket.

 

2. Az épületek

Ehhez az üzenethez kapcsolódva, ha nagyon szemfülesek vagyunk, észrevehetjük, hogy a Love Yourself era kezdetén a DNA című daluk klipjében egy félkész épületet láthatunk, mely arra utalhat, hogy még keresik önmagukat, nem teljesen fogadták még el azt a személyt, akik ők. A Fake Love (Hamis Szeretet) című dalukban láthatunk egy hasonló épületet, de minden rozsdás és kopott, hiszen a szeretet önmaguk felé még nem igazi. Az Idol klipben viszont már egy teljesen kész épületben láthatjuk táncolni a fiúkat jelezve, hogy most már teljesen elfogadták önmaguk.

 

3. Kjongbokkung

A klip során végig láthatjuk, ahogy egy épületben táncol a BTS. Ez magyar nevén a Kjongbokkung (1:33-nál például láthatjuk). Ezt az épületet egykor előadásokra használták, hogy itt szórakoztassák azokat a fontos külföldi látogatókat, akik a palotába jöttek. Emellett hallhatjuk az "Ursoo" (rendben, aha) szó használatát a szövegben. Ezt a szót Phanszorikban, vagy más néven koreai népi operákban használták. A phanszoriban egy énekes énekelve, narrációval és testbeszéddel ad elő egy történetet, miközben egy dobos kíséri és azt mondogatja "Ursoo" ezzel is biztatva az előadót, hogy folytassa történetét. A Bangtantól a szöveg egészén hallhatjuk ezt a szót, mellyel biztatják egymást, és közben az utálkozók tudtára is adják, hogy ők mennek tovább és csinálják a saját dolgukat. E két dolog - a Kjongbokkung és a szó "Ursoo" is - a szórakoztató előadóművészekhez kapcsolódik, aminek a BTS is vallja magát.

 

160325_gyeonghoeru_art1.jpg

Kjongbokkung Dél-Koreában

 

És akkor itt még nem ért véget az épület szimbolikus jelentősége. Ezen épület építészeti dizájnja reprezentálja a Mennyországot, a Földet, a férfit és az időt. A Love Yourself 'Answer' (Szeresd Magad 'Válasz') albumon található négy daluk, a Euphoria a Mennyországot, a Serendipity a Földet, a Singularity a férfit, az Epiphany pedig az időt képviseli. Zseniális, ha engem kérdeztek.

 

4. RM szövege

Rögtön a klip elején RM ezt mondja " You can call me artist, You can call me idol, Or anything else, Whatever I don't care" vagyis "Nevezhetsz művésznek, nevezhetsz idolnak vagy bárminek, aminek akarsz, nem érdekel." Ezzel egyértelműen kimondja, hogy már nem érdekli, hogy milyen címkéket vagy neveket akasztgatnak rá. Érdekes megfigyelni, hogy a koreográfiában hogyan táncol, amikor ezt mondja. PSY - New Face (Új Arc) című dalából emeltek ki egy mozdulatot, ezzel is azt jelezve, hogy nem érdekli mennyi új arca van. (1:11-től láthatjátok itt) A koreográfiában később a kezeiket ki és be forgatják, ezzel is ugyanezt a jelentést szimbolizálva (1:24-től látható itt).

Továbbmenve RM szövegrészletével, a számomra legérdekesebb dolgot figyelhetjük meg. Amikor azt mondja, hogy "Or anything else, I don't care", ha lehagyjuk a care szót, akkor az "I don't" Idolnak hangzik. És ha így rakjuk egymás után a két mondatrészletet, akkor ezt kapjuk az eredeti szövegben "아님 어떤 다른 뭐라 해도 Idol", ami angolul azt jelenti, hogy "Or anything else, I'll be an idol", tehát "Vagy hívj bárminek is, akkor is Idol leszek". Ezzel azt fejezi ki "Bárhogy is fogsz hívni, nem az Idolnál fogsz kikötni úgyis?". Ezt az effektust "답정너" vagyis "válasz" effektusnak hívják Koreában, ami annyit tesz, hogy már úgyis megvan a fejedben a válasz. Tehát RM két dolgot próbál megfogalmazni ezzel. Az első, hogy már egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak róla az emberek, másrészt viszont kritizálja azokat, akik lenézik őt és nevekkel illetik. Szerintem brilliáns ez az egész!

 

5. Tárgyak az asztalon és a repülőgép

A klip elején megfigyelhetjük az asztalon a hajót, a földgömböt, és később a levegőben a repülő is megjelenik. Ezek természetesen a szabadságot szimbolizálják a globális sikerre utalva, amit elértek eddig és a mindennapjaikat jelentik. Figyeljük viszont meg, hogy a klip elején a földgömbön Amerikát láthatjuk, míg a végére ez megváltozik és azt a részt látjuk, ahol Korea található. Ezzel jelzik a fiúk, hogy bármennyire is sikeresek most vagy a jövőben, mindig tudni fogják, hogy honnan jöttek. Erre az üzenetre végig vannak utalások a klipben egyébként, amiket majd a továbbiakban kifejtek. A repülőgép utalhat J-Hope mixtapjén megjelent egyik dalára is, az "Airplane-re" (repülőgép).

 

6. A doboz és az animált karakterek

A klipben van több jelenet, amikor egy dobozban táncolnak a fiúk és mögöttük életrekelnek az animált karaktereik. Az idol világban akarva akaratlanul több személyisége alakul ki egy előadónak. Ezt próbálják meg szimbolizálni ezekben a jelenetekben azzal, hogy az igazi személyiségük nézik a színpadi énjüket táncolni a dobozban. Jungkook és TaeHyung a dalszövegben is megfogalmazza ezt. Jungkook így kezdi "There are tens and hundreds of myself in me" vagyis "Több tíz és száz énem van bennem", majd TaeHyung folytatja "I welcome another me today, after all, all of them is me, I run rather than worry" vagyis "Egy új énemet üdvözlöm ma, végülis az összes én vagyok, inkább futok, mint hogy aggódjak." A srácok egyértelműen kimondják, hogy rengetek személyiségük van, de ezt elfogadják, mert mindegyik ők maguk. Illetve TaeHyung "I run rather than worry" sora koreaiul úgy hangzik, mint egy korábbi daluk a "Go Go", aminek az üzenete "Yolo", vagyis "Csak egyszer élsz".

Az albumhoz koncepció fotók is megjelentek. A Love Yourself albumnak 3 különböző verziója jelent meg. Ezek a "HER" "TEAR" és "ANSWER" vagyis "Ő", "KÖNNY" és "VÁLASZ". Mindegyik albumhoz négy koncepció fotózáson vett részt a BTS és nyilván mindegyiknek más-más témája van. Az első albumhoz a 4 koncepció fotóknak van L, O, V és E verziójuk, ezzel a LOVE szót betűzve. A második album koncepció fotóinak a 4 verziója a Y, O, U és az R, ezzel a YOUR szót kibetűzve, valamint az utolsó albumnak a fotói a SELF szót betűzik, tehát a 4 verzió az S, E, L és az F. Most hogy ezen végigrágtuk magunkat, térjünk vissza a dobozhoz. Ez a szimbólum azért is fontos, mert az Answer album koncepció fotóinak S verziója teljesen erre épül. A képekről egyértelmű üzenetet kapunk. Sokszor az emberek a magánszférájukat sem tisztelve követik őket mindenhová, hogy megérinthessék őket, illetve minden szem rajtuk van és ők vannak a középpontban. Ezzel a fiúk egy dobozban érezhetik magukat, ahonnan nincs menekvés a kíváncsi szemek és kezek elől. Ide is teszek pár képet, nézzétek meg, nektek is egyértelmű lesz.

 

bts-21.jpg

TaeHyung

 

1534245440_559839_1534245546_album_normal.jpg

 Jungkook

 

Még egy pár gondolat erejéig maradjunk a fotóknál. Hihetetlenül érdekes volt nekem megfigyelni, hogy tényleg minden egyes részlet jelent valamit. Nem is gondolnánk, de az IDOL szóhoz menjünk vissza egy kicsit. Ha koreai kiejtéssel ejtjük ki, akkor valahogy így hangzik "ÁJIDOL". Na, most jön az izgi rész. Az "ÁJI" (아이) jelentése gyermek koreaiul. Ennek fényében az F koncept fotók ehhez a témához kapcsolódnak. A "DOL" (돌) jelentése báb, és ehhez kapcsolódnak az E fotók. Ide teszem a fotókat, hogy lásd miről beszélek.

 

rm-suga-j-hope.jpg

"F" koncept fotók

 

bts-love-yourself-answer-concept-photo-e-version-1-min.jpg

"E" koncept fotó

 

Nekem már annyiból, amit eddig leírtam is teljesen világossá vált, hogy miért olyan rendkívüli ez a videóklip, de ha eddig eljutottál, kérlek folytasd tovább, mert vannak itt még érdekes dolgok.

 

7. Még több animált karakter

Maradjunk még egy kicsit az előző pontnál. Néhány táncos jelenetnél az egész képernyőnk tele van BTS tagokkal. Nem véletlenül sokszorosították meg őket. Ezzel a már általunk ezerszer hallott kommentekre utalnak, miszerint "Jaj, de egyformák ezek, hogy tudod megkülönböztetni őket?". Igen, természetesen ők maguk is tudnak ezekről a dolgokról, és ironikusan szerettek volna üzenni ezeknek az embereknek. A sok BTS tagos koncepció amúgy más módon is megjelenik az mv-ben. Az előbb említett animált karakterek megjelennek Jimin-t körbevéve, amikor táncol. Ezzel újfent utalnak az előző problémára, de ekkor már azt is jelzik, annak ellenére, hogy általában csak BTS-ként utalnak rájuk, még így is sikerül egyéniségként kitűnniük, és szeretni önmagukat. A sok arc egyébként jelentheti a 6-os pontban említett több személyiség dolgot is. Nagyon sok minden kapcsolódik mindennel, már én is alig tudom követni. Menjünk is tovább.

 

sokbts.png

"Mind egyformák"

 

8. Szarkazmus

A következő sorokat igazán maguk a koreaiak érthetik meg első hallásra két okból is kifolyólag. Egy, hogy ők folyékonyan beszélik a nyelvet és kettő, hogy ők ismerik a koreai kultúrát. Az Idol egyik szövegrészlete így hangzik: "Bla bla bla, what are you chit-chatting about? Talkin, talkin, talkin, I do what I do, so mind your own business." ami magyarul annyit tesz " Bla bla bla, miről beszélgettek, beszéd, beszéd, beszéd, Azt csinálok, amit csinálok, úgyhogy törődj a magad dolgával.". És most ideje egy kis koreai órának.

A koreai nyelvben, ugyanúgy, mint a magyarban, van magázódás és tegeződés. Amikor a "beszélgetés" és a "törődj a magad dolgával" részt éneklik, a mondatot úgy építik fel, hogy használnak benne magázódást és tegeződést is. Legjobban ezzel a jelentéssel tudnám szemléltetni: "Beszéljen csak tovább szarságokat. Törődjön a saját kibaszott dolgával, légyszi." Elnézést az erős nyelvezetért, de ezt így lehet a legjobban szemlélteni. És amikor mondtam, hogy ezt elsőre csak a koreaiak értik, arra értettem, hogy ezt a két sort, amit ők igazából énekelnek a dalban, a valóságban olyan embereknek szokták mondani, akik nagyon sokat gondolnak magukról, beképzeltek és magas lóról beszélnek. Ezekkel az információkkal a birtokunkban egyértelművé válik, hogy a dalban szarkasztikusan válaszolnak az olyan embereknek, akik így viselkednek velük.

Itt még nincs vége ennek a résznek. A klipben itt láthatunk a háttérben egy holdat benne egy nyulacskával. A nyúl a holdban egy régi koreai mitológia, miszerint a nyúl készíti a gyógyszert a hallhatatlansághoz és a jóléthez. De miért pont ezt a szimbólumot választották? Nos, van egy koreai mondás, miszerint ha sokan szidnak, sokáig fogsz élni. Ezzel tehát azt fejezik ki, hogy nem számít mennyi rosszat beszélnek róluk, ígyis úgyis hosszú és jó életük lesz. Ehhez csak megjegyezném, hogy a "talkin, talkin, talkin" résznél a háttérben a fiúk azt éneklik h "tokki, tokki, tokki", ami koreaiul a nyulat jelenti. Én... én komolyan el vagyok ájulva...

 

9. Cápa és a kis halak

Ez talán a legmagátólértetődőbb szimbólum az egész mv során. A nagy cápa szimbolizálja az utálkozókat, akik folymatosan csak mindenféle rosszat beszélnek róluk, de ők csak táncolnak tovább a dobozban, vagyis teljesen ignorálják ezeket. A kis halacskák pedig nyugodtan úszkálnak a cápa mellett, ami jelentheti azt, hogy az armyk sem foglalkoznak a rosszakarókkal, csak éldegélnek nyugodtan a BTS körül, mint hal a vízben.

 

nevtelen.png

BTS zavartalanul táncol

 

10. Elnyugatiasodtak

Ebben a pontban összeszedek minden olyan utalást, amit azért tettek bele a klipbe, hogy megmutassák, csak azért, mert globális sikerre tettek szert, még nem jelenti azt automatikusan, hogy elnyugatiasodtak.

  1. Hanbok: koreai tradícionális viselet (2:56-nál láthatjuk)
  2. Tigris: A koreai kultúrában a tigris egy védelmező állat, aki távol tartja a gonosz lelkeket
  3. Buchaechum: Koreai tradícionális tánc (2:35-nél látható)
  4. Bukcheong oroszlán tánc: Ezt az ünnepséget teliholdkor tartják meg, hogy elűzzék a rossz szerencsét és a rossz szellemeket (valami hasonló, mint a mi busójárásunk) (3:21-nél láthatjuk)
  5. Sangmo forgó tánc: A koreográfiába tettek ebből a táncból is elemeket (2:38-nál látható)
  6. 덩기덕 쿵더러러: Koreai tradícionális ritmus (Az mv-ben 1:30-nál, 2:46-nál és 3:32-nél hallhatjátok az Ursoo előtt közvetlen)
  7. Szeretet: A szeretet szót láthatjuk megjelenni a klipben kínai karakterként és koreai nyelven is

 

sarang.png

"사랑 " vagyis szeretet

 

11. A nap

A klip elején a napot láthatjuk, ahogy felkel. Az mv során végig meg-megjelenik, a legvégén viszont - habár a naplementét mutatják -, nem megy teljesen le a nap, ami azt jelképezi, hogy bár a Love Yourself korszaknak vége van, még nagyon sok minden áll előttük. Még egy érdekesség ezzel kapcsolatban. Ha a hajót, a földgömböt és a napot összekötjük, a történelemből jeleskedőknek eszükbe juthat egy kifejezés "An Empire on which the sun never set" vagyis "Egy birodalom, ahol a nap sosem megy le." Ezt a kifejezést régen a Spanyolokra vagy a Britekre használták, mivel rendkívül sok gyarmatokkal rendelkeztek. Ha ezt az értelmezést nézzük, és összekapcsoljuk a korábban említett hallhatatlansággal és jóléttel, a nap azt is szimbolizálhatja, hogy a BTS-nek olyan sok országban van a világon rajongója, hogy rájuk is lehetne ezt a kifejezést használni.

A nap egyébként összeköti ezt a klipet a DNA-vel és a Serendipity-vel, melyekben szintén megjelenik.

 

12. Armyk

Azt tudjuk, hogy milyen elkötelezett rajongótábora van a fiúknak, de ilyen globális siker mellett sajnos elkerülhetetlen, hogy olyan rajongók is szeretik őket, akik nem mindig tudják a határokat, és irányítani akarják őket. Erre két példa is megjelenik az Idolban. Az első TaeHyung szemüvegben. Az egyik élő chatelés közben valaki kritizálta a pólóit, amit nemrég vásárolt, hogy nem állnak jól neki. Tae elmesélte, hogy elment egy kávézóba, és valaki azt mondta, hogy nem áll jól neki ez a szemüveg. (29:07-től) Látszott rajta, hogy nem esik jól neki. Hogy kifejezze nem tetszését, a klipben felvette ugyanazt a szemüveget. A másik Namjoon élő chate közben történt. Az egyik Army konkrétan felszólította, hogy ne használjon filtereket. (19:16-tól) Erre csak ennyit mondott "Rendben, nem fogok". Az Idolban válaszként van egy jelenet, amikor váltakoznak az arcán a filterek, miközben azt énekli "I know what I am, I know what I want, I never gonna change, I never gonna trade", ami azt jelenti "Tudom, ki vagyok, Tudom, mit akarok, Sosem fogok megváltozni, Sosem fogok megalkudni". Ez is egy nehézség abban, hogy a srácok igazán önmaguk tudjanak lenni, hiszen néha még azok is megpróbálják őket irányítani, akik a rajongóiknak vallják magukat. Itt azért megjegyezném, hogy nyilván a legtöbb rajongó nem ilyen. A jövőben lesz egy posztom azokról a jó dolgokról, amiket az armyk tettek, hogy kifejezzék a BTS iránti szeretetüket és tiszteletüket. Egy gyors gondolat még. Amikor TaeHyung a sok ember között próbál előrejutni, szintén lehet egy utalás mindazokra, akik nem tisztelik a magánszférájukat. Sajnos legtöbbször ezek az emberek armyk.

 

rmm.png

RM filterrel

 

13. BTS rajzok

A klip egy pontján megjelenik 3 kép, amit maguk a BTS tagok rajzoltak. Érdekes, hogy a képek lámpákkal és karokkal vannak körbevéve keretként, ami még egy utalás arra, hogy mennyien figyelik őket. A keretek színe lila, ami tudjuk, hogy az Armyk színe, tehát egyértelmű, hogy sokszor sajnos a saját rajongóik hozzák őket kényelmetlen helyzetbe, de erről írtam a 12-es pontban. Azt, hogy pontosan mi a jelentése ezeknek a rajzoknak, csakis maguk a tagok tudhatják, de pár ötlet felmerült ezekkel kapcsolatban. Az első képen Jimin rajzolt egy sárkányt. Ez jelentheti azt, hogy a fiúk így látják mindazokat, akik rosszakat mondanak róluk, vagy akár azt is, hogy az utálkozók így látják a BTS-t. Ezt nem tudhatjuk, de egyszer, ha találkozok Jiminnel, mindenképp megkérdezem tőle.

 

jiminrajz.png

Jimin rajza

 

A második rajzot Yoongi készítette. A képen Shooky-t láthatjuk, ahogy összeroppantja a kezeivel az utálókat. Shooky Yoongi BT21 karaktere, minden BTS tagnak van egy kis figurája. Több infóért a BT21-ről katt ide. Láthatjuk a 13 és a 18-as számokat. Ezek a számok lehetnek utalások a Ddeng című dalukra, amiben ezek a számok egy koreai kártyajáték legjobb lapjai, ha ezeket a kártyakombinációkat kapod, automatikusan nyertél. A másik jelentése lehet a számoknak, hogy 2013-ban kezdték a karrierjüket, amikor még senki nem ismerte őket és ennek a biznisznek a legalján voltak, és 2018-ban a klip megjelenésekor már elértek valamit, és egyre feljebb vannak.

 

shooky.png

Yoongi rajza

 

A harmadik kép Jin rajza. Egy nagy bálnát rajzolt, ami koreai nyelven "kore" (고래). Ez referencia lehet az egyik korábbi dalukra, a Whalien 52-re vagy egy teljesen más jelentés értelmében a koreai szlengben is használják ezt a szót. Egyik jelentésében a nagyon gazdag és sikeres embereket szokták így hívni, a másik jelentése értelmében viszont a "pénisz" szót jelenti. Ezt is határozottan meg fogom kérdezni, ha találkozunk.

 

jinrajza.png

Jin rajza

 

14. Apró szimbólumok, jelentések

  1. TaeHyung szivecskés ingje: egy US interjúban (5:10-től) az interjús kritizálta a saját ingjét azzal, hogy nevetségesnek nevezte azt, mire RM azzal válaszolt, hogy "Nem az, ez a szeretet". Úgy gondolták, hogy mivel ez is a szeretetet jelképezi, belekerül a klipbe. Bárkinek is volt az ötlete, szerintem zseniális. Nem csak a nyilvánvaló jelentése miatt fontos ez az ing, de ha belegondolunk, lehet egy üzenet is, hogy fogadjuk el önmagunk mondván, lehet, hogy más nevetségesnek találja ezt az inget, de nekem tetszik, úgyhogy hordani fogom... Engem megvettek
  2. Jin szövege: a dalban Jinnek van egy ilyen sora "I'm in love with myself" vagyis "Szerelmes vagyok magamba". Akik követik a fiúkat, tudhatják, hogy Jin önbizalma hatalmas és szereti mondogatni, hogy ő milyen helyesnek tartja magát és véleménye szerint ő a leghelyesebb a csapatban. Nem kell félreérteni, természetesen több oka is van ennek. Az egyik, hogy a visual pozícióba került a csapatba, a másik pedig, hogy a 2017-es BBMA után a Twitteren a #TheThirdOneFromTheLeft trendelt, mert mindenki azt akarta kideríteni, hogy ki az a helyes srác a BTS-ből. Ezután egy interjúban Jin world wide handsome-nak (világszintű helyes srác?? nem igazán tudom ennél jobban lefordítani...) hívta magát és onnantól kezdve már ezt nem mosta le magáról soha. Így tehát nem csak a klip általános üzenete miatt fontos ez a sor a dalban, hanem azoknak is üzen ironikusan, akik beképzeltnek hívják őt.
  3. Face/Off: J-Hope egyik sorában a Face/Off című 1997-es filmet említi, amelynek története szerint a két főszereplő kicserélik az arcukat. Ezzel is utalva arra az üzenetre, amit RM is említett. Nem érdeklik, hogy milyen néven nevezik őket, vagy mennyi arcuk van.
  4. Ankara anyag: ebből az anyagból készítették a Dél-afrikai uralkodók ruháit
  5. Gwara Gwara tánc: ez a tánc mozdulat egy Dél-afrikai művésztől, DJ Bongz-tól származik eredetileg
  6. Zsiráf: a zsiráf az elérhetetlen dolgok szimbóluma. Amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnék, a zsiráf emlékeztet arra, hogy emeld fel a fejed, csak előre nézz és ne bonyolódj bele felesleges vitákba. Hosszú nyaka miatt viszont azt is jelentheti ezesetben, hogy mint a zsiráf olyan helyekre is elér, ahová más állat nem, a BTS is olyan sikereket ért el, mint korábban még egyik koreai művész sem.
  7. Felsők: J-Hope egy nagyon élénk személyiség, szeret bolondozni és tele van élettel. Ezt sokan kritizálták és gyerekesnek hívták. Válaszként felvett egy Tapsi Hapsis pulcsit. Ugyanez a helyzet Yoongival is. Sokan kritizálták a fehér bőre miatt, ezért felvett egy Hófehérkés felsőt. Jungkook egy orosz pólót visel, melyre ez van írva "мир". Ennek jelentése világ. BTS ezzel is próbálja hirdetni a nemzetek közötti jó kapcsolatot, a békét. 
  8. Jimin legyezője: általában ezeket a legyezőket a hölgyek szokták használni. Nem tudhatjuk biztosan, de lehet a jelentése, hogy az "úgy néznek ki, mint a lányok" mondattal dobálódzó embereknek üzennek a szöveg kíséretében "I'm so fine wherever I go" vagyis "Jól nézek ki bárhová is megyek" mondván, nem érdekli, hogy lányoknak nevezik őket, mert így is rendben van önmagával.
  9. Lufi ember: J-Hope jelenetében egy lufi ember mellett láthatjuk. Ez újfent csak egy teória, mint Jimin legyezője, de ha megnézzük, hogy mi a célja egy ilyen lufi embernek, akkor észrevehetjük a kapcsolatot közöttük. Általában azért használják ezeket a lufikat, hogy felhívják az emberek figyelmét. Mosolygósak, és már mikor azt hinnénk, hogy teljesen leereszt a földig, egyszer csak újra felkel. Lehet, hogy J-Hope is így érzi magát, hiszen folyamatosan csak jó kedvének kell, hogy legyen a folyamatosan rászegülő szempárok miatt.

 

sugapulcsi.png

 Yoongi Hófehérkés pulcsiban

 

15. Referenciák korábbi klipjeikre

A klip sokszor visszautal korábbi mv-jeikre, ezeket szedtem össze nektek.

  1. A tömeg embereinek - melyben TaeHyung előre sétál - szemeik pirosra vannak festve csak úgy, mint a N.O. klipjükben a tanárnak.
  2. VHS effekt a háttérben referencia a visszajátszásokra, amik a korábbi klipjeikben voltak, mint például a Young Foreverben.
  3. Jin és TaeHyung helyet cserélnek, csak úgy, mint a Euphoria-ban. 
  4. Jimin a klip vége felé eldobja a sapkáját. Utalhat a We Are Bulletproof Pt2 klipjükben a táncra, amikor Jimin szintén eldobta a sapiját.
  5. Ugyanaz az asztal, mint a Blood Sweat & Tears-ben
  6. A Fire klipben is megjelennek a táncosok a végére, csak úgy, mint itt
  7. A klip legvége hasonló a Just One Day klipjük végével, ahogy leülnek a székre
  8. Tae váll mozgása (1:18-nál)  hasonlít RM jelenetére a DNA-ből (2:07-nél)

 

Wow, nem semmi egy klip. Rengeteg dolgot írtam, de még így is maradtak kérdéseim, mint például mit jelent az a jelenet, amikor RM csap egyet a kezével és a tagok elrepülnek mindenfelé a levegőben. Ha valaki rájön, hagyjon egy kommentet légyszíves, mert nagyon kíváncsi vagyok.

A Love Yourself era végére érve azt kell mondjam, lenyűgöző, amit a fiúk és a BigHit csapata csinált e két év alatt. Felépítettek egy teljesen új univerzumot, amit Bangtan Univerzumnak hívnak. A történettől elkezdve a táncokon át a ruházatukig minden kapcsolatban volt mindennel. Tették mindezt úgy, hogy közben fontos társadalmi problémákra hívták fel a figyelmet. Egy teljesen új szintre emelték a történetmesélést, a videóklippek rendezését és adtak az egész k-popnak egy teljesen más nézőpontot. Szerintem kiemelkedő ez a teljesítmény, és mindenképp figyelemre méltó.

Őszinte leszek veletek. Ennek a bejegyzésnek az írása közben nagyon sok új dolgot megtudtam mind a fiúkról, mind a koreai kultúráról. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy mielőtt bármilyen negatív gondolatot is fogalmaz meg a BTS-szel kapcsolatban, gondoljon arra, hogy mennyi munka van amögött, amit csinálnak és képviselnek. Ezen túl pedig, ők is csak pár huszonéves, akik próbálják a helyüket megtalálni az életben. Nem hiszem, hogy bárkinek is joga van őket kritizálni. Tudom, hogy egy ilyen világban élünk, de próbáljunk meg szeretettel fordulni másokhoz, és ahogy a fiúk üzenik, önmagunkhoz is.

Ne felejtsétek most sem: The harder you work, the luckier you get!

Klementina

Miért olyan népszerű a BTS? 2. rész

Sziasztok!

A Bangtan egy elég különleges helyet foglal el a szívemben. Tudom, tudom. Ezt már az előző posztomban is mondtam. Viszont ezt most azért fontos újra megemlítenem, mert rájöttem, hogy a legnagyobb izgatottsággal róluk tudok írni. Ők voltak azok ma is, akik miatt 4 óra alvás után reggel 6-kor felkeltem, hogy ezt a posztot befejezzem és meg tudjam osztani veletek. Így hát arra jutottam, hogy csinálok ebből egy sorozatot. Fogok más jellegű témában is írni, de a legtöbb Armyk (BTS rajongók) történetei lesznek. Annyi csodálatos dolog történt a rajongókkal a Bangtan miatt, hogy azt érzem, én ezeket a sztorikat szeretném megosztani a világgal. Újfent el szeretném mondani, hogy senkit nem akarok "megtéríteni". Mindenkinek megvan a joga azt hallgatni és szeretni, akit akar. Én csupán olyan élvezettel szerkesztettem az army társaim történeteit, hogy mindenképp szeretném azokat megosztani veletek. A másik dolog, ami miatt annyira fontos ez nekem, az a rengeteg mennyiségű komment, amit a cikkem alá kaptam az egyik rajongói oldalom. Az Armyk megosztották velem, hogy mennyire meghatotta őket Lili története, mennyire tudtak vele azonosulni, volt akit meg is könnyeztetett.

Könnyeket potyogtatva olvastam végig... Annyira magamra ismerek az egészben és ezzel szerintem nem csak én vagyok így... csodálatos hány embert mentettek meg úgy, hogy nem is ismerjük egymást... szerintem ők a vilag 7 csodája.

 

Egy másik army pedig ezt írta...

 

Végig mosolyogtam és egy kicsit folyt a könnyem. Olyan jó látni, hogy ennyien szeretik a BTS-t és hogy ennyit tesznek érte❤️ örülök, hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve, mint ti ❤️ Szeretlek titeket armyk❤️

 

És még számos ehhez hasonló kommentet kaptam. Meg is hatódtam őszintén. Azt gondolom, hogy a sorok önmagukért beszélnek. Had osszak meg még egy kommentet veletek.

 

"Ez valami hihetetlen. Szinte leesett állal olvastam végig az egészet, ugyanis minden, amit leírtál, leírtatok, mintha a fejemben olvasnátok. Nem találok szavakat. Ugyanezeket gondolom, még ha ezt sokan nem is értik, de ez egyszerűen... WoW"

 

"...Jelenleg a sírás folytogat a leírtak miatt. Nekem is valamilyen szinten más történetem van velük kapcsolatban, mégis egyforma, hisz mindannyiunknak egyformán segítettek és segítenek. Ami a leginkább meglepő, hogy mások érzései és gondolatai mennyire egyformák az enyémekkel, pedig nem is ismerjük egymást, de ezt is a fiúknak köszönhetjük..."

Ramóna

Ramóna sorait olvasva nem volt kérdés, hogy szeretném ezt a lányt megismerni. Bejelöltük egymást, és azonnal el is kezdtünk beszélgetni. A kapcsolat azonnal megvolt, hiszen egy hatalmas közös dolog van bennünk: A BTS iránti szeretetünk. A mostani posztban tehát Ramóna történetét olvashatjátok, hogy ő milyen érzelmi folyamatokon ment keresztük és hogyan segített neki a Bangtan élete legmélyebb pontjaiban. Én meghatódva olvastam. Mint a korábbi posztomban, ebben is linkelgetek. Jöjjön Ramóna története. 

 

 

img_3423.JPG

BTS karácsonyi fotózása

 

Hogy hogyan is ismertem meg a BTS-t? Nem egyszerű, de nem is annyira rögös úton, mégis, tudatlanul majdnem egy év volt. Tudatosan viszont körülbelül 4-5 hónap. Furcsamód, épp akkor léptek be az életembe, amikor a legnagyobb bonyodalmak kezdődtek, és mikor a legjobban összekuszálódott körülöttem minden. Mintha a fentiek azt mondták volna “Tessék - igaz, sok rossz fog most történni - , de ők ott lesznek és támogatnak mindenben”.

Még épphogy csak ismerkedtem a műfajjal, a tudásom kimerült PSY, EXO és a Bigbang triónál. Az akkori legjobb barátnőm benne volt a k-pop világában, ő is ARMY volt. Sajnos azóta felhagyott eme mivoltjával. Szóval ő mindig mutogatott ezt-azt. Ennek ellenére nem igazán szerettem a BTS-t. Igaz, soha nem is néztem utánuk, de nem is érdekeltek még akkor. Tökéletesen megvoltam az EXO-val, azt hittem, ennél úgyse megyek tovább. Ezelőtt nem sokkal költöztünk, ráadásul külföldre, így nem meglepő, hogy a zenébe és az animékbe fojtottam minden érzésem. Az akkori érzéseim... Hát enyhén szólva dühös, szomorú és magányos voltam. Sajnos úgy kívánta a helyzet, hogy teljesen egyedül maradtam. Egyedül a problémáimmal, a gondolataimmal. Az osztály kiutált, mert “külföldi vagyok” és otthon se volt épp valami fényes a helyzet. Lázadtam a szüleim döntése mellett, miszerint jó ötlet volt külföldre jönnünk. Mindeközben a stílusom változó volt, nem találtam meg önmagam, és hiába szerettem akár egy bandát vagy egy énekest, egy hónap után már konkrétan untam. Unalmas is volt számomra, hogy mindig minden a szerelemről, a szakításról, drogról és/vagy szexről, a megjátszott depiről, vagy az erőltetett boldogságról szólt. Mindenhol ugyanaz ment, így egy idő után már a zene se segített. Hiányérzetem volt. Úgy éreztem, valami nincs rendjén, hisz én egyáltalán nem ez vagyok. Mindeközben barátnőm mindig mesélt egy-egy bandáról. Meghallgattam pár számot, volt, amelyik BTS volt, de nem értettem semmit. Nem is nagyon érdekelt, csak néha jó volt új dolgokkal elütni az időt, még ha az csak röpke 3 perc is volt.

Valamikor 2016 nyarán - talán június vagy július volt - , amikor valahol valami apróbb cikket láttam a bandáról, és - mivel tudtam, hogy barátnőm biztosan tisztában van ezzel - , megkérdeztem róla. Ezek után kértem, hogy küldje el a kedvenc dalait tőlük, had nézzem meg mit is takar pontosan a “BTS” szó. Küldte is a Butterfly-t,a Run-t,a Save me-t, és akkor volt először, hogy el is olvastam a dalszövegeket. Azonnal megfogtak, legfőképpen a Run és a Save me. Azt kérdeztem magamtól “kik ezek a fiúk, és mit csináltak még?“ Teljesen elvarázsoltak. Imádtam olvasni a dalszövegeket, imádtam halandzsázás közben rázni magam a zenére, imádtam nézni a koreókat. Szinte tüzelt a lábuk alatt a padló vagy a színpad, épp mikor hol voltak. A kisugárzásuk más volt, mint a többi bandának. A megjelenésükkel szinte kitűntek a tömegből. Az egymás iránti szeretetüket nem félnek kimutatni, legyen szó csak egy ölelésről vagy egy dalról, amit valamelyikőjük írt a másiknak*. Nem félnek az életükről írni, a családjukról, a saját érzéseikről. Nem félnek apró gesztusokat tenni az ARMY felé, de legfőképp, nem félnek önmagukat adni. Ha valami balul is sül el, egy másik banda inkább eltusolja, mintha így minden rendben lenne. Ezzel szemben a Bangtan mindig talál egy kiskaput, hogy elmondják, mi nyomja lelküket. Előbb vagy utóbb, de sikerül nekik. A szemem előtt lebeg példának Jungkook berlini live-ja, ahol elmondja, hogy mostanában mi a problémája, de ezzel együtt megosztja azt is, hogy ez ellen hogy küzd. Jól esett látni, ahogy feloldódik, és egy aprócska kövecske lepergett a válláról. Mindez azért, mivel mert őszinte lenni az ARMY-hoz. És igaz erre csak utólag jöttem rá, de pont ez fogott meg bennük. Mások, mint a többi. És büszkén azok.

Mire jött Agust D, mégha nehézkesen is, de a neveket már tudtam arcokhoz kötni, ezzel épp hogy becsúsztatva magam a “még nem világhírességekként ismertem meg őket” csoportba. Mégis a legnagyobb áttörés októberben történt, amikor a WINGS album megjelent. Rá egy hónapra a fiúk által olyan embereket ismertem meg, akik a napokban már a második családomat jelentik. Következő év februárjában mindez folytatódott a You Never Walk Alone albummal, ami csak jobban összeszoktatott engem és a lányokat. Igazán akkor éreztem magam úgy, hogy végre hazaértem. Ezek ellenére a rajongásom mégis akkor változott át igazán szeretetté és hálává, amikor a szüleim bejelentették a válásukat. Teljesen összetörtem, és ha a fiúk nem lennének, nem tudom mi történt volna velem. A dalszövegeik adtak erőt a mindennapokhoz. Az őszinte szavaik, minden, amik ők voltak. A légzéshez, a reggeli felkelésekhez, az evéshez, a tanuláshoz. Mindenben ők segítettek. Ebben az időben a továbbtanulással is vesződtem. Mindenki csak annyit tudott kérdezni “és mi leszel, ha nagy leszel?”, de azt senki sem, hogy esetleg hogy lennék. Az érdeklődésük be is fejeződött a szokásos „kössz, jól vagyok” mondat után. Mégis, a BTS a tudta nélkül, több ezer kilométerről mintha vigasztaltak volna a zenéjükkel, mintha beszéltek volna hozzám úgy, hogy nem is tudnak a létezésemről. Mikor - ha csak gondolatban is - elpanaszoltam nekik épp mi nyomja a szívem, mintha csak válaszoltak volna egy új dallal, albummal, beszéddel, vagy tettel. Mind olyan érzés, mintha csak választ adnának a kérdéseimre, amiket nap, mint nap felteszek magamnak. Úgy éreztem csak azzal, hogy figyelem őket és mindenhol támogatom, amennyire csak erőmből telik, visszaadhatom nekik azt a segítséget, amit ők adtak és adnak a mai napig. De tudom, ez közel sem elég. Ahhoz, hogy mindent megháláljak, amit tesznek, az egész életem kevés lenne. A WINGS TOUR-t is figyelemmel kísértem. Aggódtam értük, mintha csak a fiaim lennének, akiknek először engedtem el a kezét, hogy együtt, mégis egyedül, az én védelmező karjaim nélkül lássanak világot. Mindeközben kétszer is történt a BBMA valamint az AMA is és még sok más, amik miatt az sem érdekelt, ha csak egy órát alszom az éjszaka, és azt is csak kétszer fél órában sikerül. Úgy éreztem ennyivel tartozom nekik, ha már személyesen nem tudom megköszönni, és nem tudom őket magamhoz szorítani. Mindezek után jött ki a Love Yourself album. Ott is minden egyes percet figyeltem. Abból az erőből támogattam őket, amikor nehéz időkön mentek keresztül, amit ők adtak nekem az elmúlt 3 évben, amióta csak ismerem őket.

Sokan bántanak, amiért őket szeretem, de őszintén? A fiúk megmutatták, merjek egyedi lenni és kitűnni a tömegből, így képes vagyok nap, mint nap emelt fővel, mosolyogva végigsétálni az utcán. Megtanítottak szeretni önmagam, bízni bennük, bennem, és az ARMY-ban. Szó szerint egy hatalmas második családot adtak nekem.
És tényleg, ezért soha nem lehetek elég hálás nekik. Hogy mind a heten léteznek, mosolyognak, boldogak. Mert csak az ő létezésük ad okot arra, hogy harcoljak az álmaimért. Egyszer biztosan megváltozik a fontossági sorrendem, ahol már nem lesznek számomra prioritás, de 100%, hogy mindig mosolyogva fogok visszagondolni ezekre a napokra. Hisz egy ilyen hatalmas segítséget nem felejt el az ember, ráadásul annyi gyönyörű emléket adtak nekem… Talán a gyermekemnek is boldogan fogok mesélni róluk. Egy biztos: szerves részei az életemnek. Voltak, vannak, és lesznek is.

 

nammin.jpg

Bal oldalt Jimin, jobb oldalt Namjoon

 

Én már nem is tudom, hogy ezek után mit írhatnék. Azt gondolom, hogy az én dolgom itt befejeződött mára.

A jövőben tehát jövök mégtöbb történettel. Ha nem olvastad még az első történetet, itt megtalálod. Ha tetszett a bejegyzés, a megosztásokat mindig értékelem és ne feledd:

The harder you work, the luckier you get.

Klementina

* Ezt a dalt eredetileg Namjoon írta és úgy gondolta, hogy tökéletesen passzolna Jimin énekhangjához, ezért nekiajándékozta azt.

Why BTS is so popular?

Part 1.

Hey guys!

I have wanted a post about BTS for a long time now because I feel like there are a lot of people out there who don't really understand the hype around them and the K-pop industry in general. I have never hide the fact that the guys have a special place in my heart and I know there are millions of people out there who feels the same way. Those who are not in this World tho might not see the reasons why BTS and other K-pop artists became so popular these days. As a true Army myself (BTS fan) I felt like I need to share more information about them. Now here me out. I know I can not convince everyone to listen to BTS and be a fan of them but I would like to say this post's purpose is not that in the first place. Simply I would like to just share facts, our perspective and stories.

Originally I planned only one post about them but after reading my best friend's story about BTS I decided it worth a whole post. So I am going to write more posts about them in the future. After all, they are my fav topic to write about.

So before I share her story let me write down some info that could be useful to fully understand the story.

 

img_5207.JPG

BTS at The Grammy's in 2019

 

BTS: 방탄소년단 in Korean. Bangtan Sonyondan with latin letters.

In English: Beyond The Scene

Army: BTS's fandom's name. Armys sometimes call BTS Bangtan and normally we call the members by their normal name instead of their stage name. For example we call V TaeHyung or Suga's name is Yoongi.

Members:

  • RM (old name Rap Monster), full name: Kim NamJoon; leader, rapper
  • Jin, full name: Kim SeokJin; visual, singer
  • Suga, full name: Min YoonGi; rapper (Agust D is another stage name of his)
  • J-Hope, full name: Jeong HoSeok, lead dancer, rapper
  • Jimin, full name: Park Jimin, singer
  • V, full name: Kim TaeHyung, singer
  • Jungkook, full name: Jeon JungKook, lead singer

 

Other definitions:

  • Running man: South-Korean variety show
  • Super Junior, Bigbang, Infinite, Shinhwa, B.A.P, EXO, Blackpink: K-pop bands
  • Steven Deng: YouTuber and k-pop fan
  • RUN: BTS's own show on V Live (an app, where idols can communicate with fans live)
  • Season's Greetings: The boys are going for a holiday every year where they shoot videos and photos and they release a package about it in the new year containing a DVD, photo cards, stickers, calendar and planners.
  • Problematic Men: South-Korean television program
  • Bias: the member you like the most
  • Bias wrecker: the second member you like the most who is always trying to be your bias

 

timemagazine.jpg

BTS on the cover of Time Magazine

 

I think we are ready to go now. I put a lot of links in the story so you can follow what Lili has been through.

 

When I found BTS, I didn't like them at first but back then I only knew their debut album. Since I have always been interested in smart idols I was searching for role models by watching a Running Man episode because of Kyuhyun (Super Junior). In this episode Namjoon (Rap Monster back then) run in the front from behind the scenes after an impressive introduction. He was loosely, charming and he smiled humbly while listening the emcee's reactions of his talent and knowledge and I could only think of that there is something more here... According to this show Bangtans can not be the people that I thought of them who they are earlier. So I ended up checking their song called Dope that they just released... And I hopelessly fall in love with the sound. The truth is, I was interested in the band at that time because the Hungarian k-pop fandom listened to them a lot. Also I heard their song 'Boy In Luv' in every other show and I didn't know that song yet. So I thought through everything after searching this song: Who played this kind of music? BTS, of course! And I found it straight away. I am not saying I became fan immediately nor that they became my favourite band. No, thank you. I had my Bigbang, Infinite and several bands that I have listened but all roads lead to Rome. Where Infinite performed, BTS did too. When I was reading about smart idols videos popped up about Namjoon's brilliant mind and I was so impressed. I wanted to be like him altough I liked Jungkook from the members. Slowly but surely they became part of my life.

However, I remember of the change. I found Steven Deng's 'first time listening to k-pop' video who just started out making videos on YouTube. He became a fan straight away and I was watching his videos happily. One day in 2015 he uploaded a Korean Show's Year ending performance. I became the person I am today because of that if I want to be so dramatic. BTS performed the song Perfect man by SHINHWA. It was only Jimin dancing in this video who had orange hair back then. Without Steven I might have never clicked on a video that had Jimin in it because I didn't really felt sympathy with him at that time. Seeing him dancing felt so unearthly. Wow, is it possible to move like this? He was living the choreography even his face was dancing and tho I have been a k-popper, I have never seen such perfectionism before. I admit I liked the guy with his orange hair and his awesome moves but this was never a priority to me. No, I rather found his moves inspirational. I was a senior in High School and my goal was to get the best grades on my final exams. I remember my morning ritual: breakfast, getting dressed, make up, Jimin's video, packing and leaving to school. I started every single morning of mine with this thought 'If Jimin could learn this dance so perfectly I am also capable to do my best at my tasks' which was studying at that time. I cannot say when was the exact moment when I realized I know not only Jimin and Namjoon but I am even capable of telling all of the members apart. One day I just realized I know everything about them that a fan could possibly know. BTS was so special at that time because they delivered so much content. Twitter, RUN, Season's Greetings, music shows, variety shows, Problematic Men and so on. A lot of songs every year. They had a story throughout their music videos which made our imagination excited and we fabricated millions of theories for them. Kept us busy. We all could feel Sherlock a bit when we finally figured a symbol out in one of the music videos. If I wanted to listen to music BTS was there. If I wanted to read something I could find thousand of fanfictions written by armys on English pages. I wanted to watch something? There was always new content. Since then there was not a single day when I was not dealing with them in some way. Their music was so diverse I could find a song that suited for every mood I was in and I found stories to read for every word I was searching for. I didn't wish anything more. I knew that this band is THE band. Because of this I was brave enough to order merchandise with their names. I knew this thing was going to last long.

Therefore, when you spend so much time with people, you are not just a fan but start to get to love them. Their success was my success and their sadness was my sadness. I felt every pain of theirs. The hard times somehow brought us closer. When nothing was in the right place in my personal life, they have been the only reason I could smile and laugh. When I needed motivation I had their words and lyrics'. I only needed to look at them to see the pay off of hard work. The mv of FIRE has been released the previous night of my final written exam and I knew I was going to perform well if I listen to that song. "Live your life. It's yours anyway." Save Me came out two weeks before my oral exams and it instantly became my favourite. It was so simple, so natural. Couple of guys performing a perfect choreography in the sand without any fancy background nor even in a nice weather for a beautiful song like Save Me...

"I want to breathe, I hate this night I want to wake up, I hate this dream I’m trapped inside of myself and I’m dead"

What else could I expect for? I was listening to that song during studying, sometimes more than ten hours a day. I really felt the lyrics at that time. Save me! I started to like Suga. I don't know why exactly that time or why I haven't noticed him before but he became my bias wrecker. I achieved every school related goal of mine thanks to Bangtan's motivation and I finally started to learn Korean in a language school so I can study something I'm interested in. I met you thanks to this which is also a really important phrase of my life and my love for BTS. The first k-pop party was launched too with the emerging BTS and EXO. Couple of days prior Yoongi's Mixtape was released and I will never forget how I felt when I first listened to it. Amazing. It's still amazing. Am I really that lucky that I can live in the same era as them? At that time of course we had nice parties listening to Agust D and the freshly debuted Blackpink but then I heard the song 'The last' from the mixtape. A song about depression, purposeless and suffering youngsters, about Yoongi goddamn it. They were not singing about how much they want a girl, baby here, baby there. Surely they have love songs too but hey! Who started their carrier with the sentence 'I want big house, big cars, big rings but I don't have any big dreams'. Well, BTS did. And who would write songs about their weaknesses?

'On the first visit to psychiatric ward
My parents came up with me
We listened to the consultation together
My parents said they don’t truly understand me
I don’t understand myself well either
Then who would understand?
Friends? Or you? Nobody knows me well'

BTS did. If I have any question about life I can get a tons of answers from their lyrics'. As they write their problems down I realize we are not that different from each other. They are just some youngsters too who try to fulfill in life. They are not making us believe that their lifes are perfect just because they are famous. They burn out sometimes too and there are days when they don't feel like doing anything either. They don't entirely know what they want from life either or even who they truly are but they offer their hands saying 'Hey, it's okay being unsure, here is my hand, hold it and together we will be stronger. Let's walk on this path together until we figure this World out.' This is the most beautiful thing because I know even if we do walk through this path and eventually I want to let their hands go they will smile happily and say 'Congratulation little Army for growing up and not needing us anymore'. Altough I don't think this time will ever come...

And what BTS gave me? Acceptance towards others. The K-pop culture was not that accepted in Hungary before than now. Still I can barely find people who can understand this culture. This also gave me strength. Dare to be different even tho everyone else is listening and loving something else than you. Don't leave your favs. I also found friends. Up until this day if I say hi to a girl who wears BTS merch she will greet me happily even if we only ask each other who our biases are and we continue with our days. We became a community with programs, and reader-writer groups on Wattpad. This is also how I found close friends. I got a lot of great memories. If I want to reflect on my life of happy moments things pop up like k-pop parties, best fanfictions, days when we were waiting for the albums, days when we were up late to wait for BTS's time on American tv programs, when we were listening to Agust D's mixtape at night in a park, when we first won The Artist of The Year Award, when we first won Billboard Top Social Artist Award, when they just simply posted something, when they went live on V Live or even when I wrote my first fanfiction...They also helped me making serious decisions in my life. They helped me survive difficult situations. They stayed with me when everyone else was too busy with their own life. They are like the first sunlight shining through the dark window. Like good friends. We can almost communicate with each other. Sometimes when something happen to me or I hear something they are the first people I want to tell to and then I realize we don't even know each other... And this is so unbelievable.

And why do I think they are so successful beside of the catchy songs? They give. They give so much that we would like to give them back and still we can never pay back everything they have done for us. This is why we vote so much on the Award shows and this is why we try to make every breathing person become an army. We just try to pay back the debt. I think a lot of people don't understand what I'm talking about. What debt? Well, when I read the comments under Yoongi's songs or someone is talking about BTS on Twitter they are telling stories about how the boys changed their lives or how they saved them. How BTS helped them when someone passed away, when they had serious mental health problems or when someone assault them. BTS is a safe place. A little island for us that noone can take away from us. *sniff*

Hmm... I was smiling the whole time when Lili sent me this the first time because our stories of getting to know  BTS are different but from the moment they were in our lives everything is the same. I also can find a song matching to my current mood but my story is for another post...

If you speak Hungarian check out Lili's fanfictions. She is really great!

I'd like to close this post but I will definitely come with more BTS related post and stories because there are so much more in why BTS is so popular.

If this post made you curious I would appreciate a share and don't forget:

'The harder you work, the luckier you get!'

Klementina

Miért olyan népszerű a BTS?

1. rész

Sziasztok!

Már régóta szerettem volna egy posztot a BTS-szel kapcsolatban, mert úgy érzem túl sok ember van, aki nem igazán érti ezt a "felhajtást" (ahogy néhányan fogalmaznak) a fiúk körül. Sosem titkoltam, hogy a fiúk nagyon közel állnak a szívemhez és tudom jól, hogy a világon még több millióan vannak, akik úgyanígy éreznek. Azok viszont, akik egyáltalán nincsenek benne ebben a világban, teljesen értetlenül szemlélhetik a K-pop és a BTS körül zajló dolgokat. Mint egy igazi Army (BTS rajongó) azt éreztem, hogy pár dolgot szeretnék megosztani mindazokkal, akik nem tudják hova tenni ezt a dolgot. Tudom jól, nem lehet mindenkit meggyőzni, hogy szeressék a BTS-t vagy épp a k-pop-ot, de had szögezzem le még az elején, hogy egyáltalán nem is ez a célom. Szimplán tényekkel, érvekkel, számokkal és emberek véleményével szeretném nektek bemutatni a mi álláspontunkat.

 

img_5207.JPG

BTS a 2019-es Grammy-n

Eredetileg egyetlen posztot terveztem a Bangtannal, de miután elolvastam a legjobb barátnőm véleményét a fiúkról, arra jutottam, hogy az ő története megér egy egész posztot. Úgyhogy ebből kifolyólag több poszt is lesz majd velük kapcsolatban. Elvégre is, ők a kedvenc témám, amiről szeretek írni.

Szóval szeretném veletek megosztani legjobb barátnőm történetét, de először engedjétek meg, hogy pár fogalom jelentését írjam le, ami segíteni fog a története megértésében.

BTS: (magyarosan kiejtés szerint) Bángtán Szonyondán; ilyenkor jól jön, hogy a magyar nyelv ilyen gyönyörű

Angolul: Beyond The Scene (A színfalakon túl)

Army: A rajongók neve.

Az Army-k néha Bangtannak hívják a fiúkat, és általában a tagokat a rendes nevükön szólítják, nem pedig a művésznevükön. Tehát például V-t legtöbbször TaeHyung-nak vagy csak simán Tae-nek nevezzük, Suga-t pedig Yoonginak.

Tagok: 

  • RM (régen Rap Monster), szül.: Kim NamJoon; vezető, rapper
  • Jin, szül.: Kim SeokJin; énekes
  • Suga, szül.: Min YoonGi; rapper (Agust D egy másik előadói neve)
  • J-Hope, szül.: Jung HoSeok, vezető táncos, rapper
  • Jimin, szül.: Park Jimin, énekes
  • V, szül.: Kim TaeHyung, énekes
  • Jungkook, szül.: Jeon JungKook, énekes

Bármi, ami ismeretlen lehet:

  • Running man: Dél-Koreai szórakoztató varietiműsor
  • Super Junior, Bigbang, Infinite, Shinwa, B.A.P, EXO, Blackpink: K-pop bandák
  • Steven Deng: YouTuber és k-pop rajongó
  • RUN: BTS saját műsora a V Live-on (egy app, ahol az idolok élőben is kommunikálhatnak a rajongóikkal)
  • Season's Greetings: A fiúk minden évben elmennek nyaralni, ahol forgatnak, fotókat készítenek, és ebből újévkor kidobnak egy csomagot, ami általában egy DVD-t, fotókártyákat, matricákat, naptárakat, és planner-t tartalmaznak.
  • Problematic Men: Dél-Koreai televíziós program
  • Bias: az a személy, aki a kedvenced a tagok közül
  • Bias wrecker: aki mindig ott van a második helyen, a biasod helyét fenyegetve

 

timemagazine.jpg

Bangtan a Time Magazine címlapján

Asszem minden megvan. Jöjjön legjobb barátnőm, Lili története és hogy ő hogyan látja a BTS-t. Tele pakoltam nektek linkekkel, hogy Ti is kicsit végig tudjátok követni, amin Lili keresztülment.

 Amikor én rátaláltam a BTS-re, eleinte nem szerettem őket, de én akkor csak a debütáló lemezüket ismertem. Aztán, mivel mindig érdekeltek az okos idolok, mint egy példaképek után kutatva néztem meg Kyuhyun (Super Junior) miatt egy Running Man részt, amiben lenyűgöző tudásbeli beharangozás után előfutott a színfalak mögül az akkor még Rap Monster néven futó Namjoon, lazán, bájosan mosolyogva és szerényen nevetgélve a műsorvezetők ámuldozásán, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy... Itt valami több van, e műsor alapján nem lehet az a Bangtan, amit én korábban feltételeztem róluk. Úgyhogy kikötöttem a Dope számuknál, amit akkor adtak ki... És menthetetlenül beleestem a hangzásba. Az az igazság, hogy akkor már érdekelt a banda, mivel elég sokan a hazai k-pop fandomban őket hallgatták, illetve minden második műsorban hallottam bevágva részletet a Boy In Love című számukból, amit addig nem ismertem. Végül hosszas keresgélés után gondoltam át a dolgokat: ki is játszott ilyen zenét? Hát a BTS! És ott volt, ki is dobta a lejátszó egyből a hónapok óta keresgélt számot. Nem mondom, hogy egyből rajongó lettem, vagy hogy ők lettek rögtön a kedvenc bandám. Nem, köszönöm, megvolt a magam Bigbangje, az Infinite-em és még jó pár banda, akiket hallgattam. De minden út Rómába vezet. Ahol fellépett az Infinite, ott fellépett a BTS is. Amikor okos idolokról olvasgattam, feldobta Namjoon zseniális elméjéről a videókat az oldal, én pedig csak lenyűgözve néztem őt. Olyan akartam lenni, mint ő, habár egyébként Jungkook tetszett a fiúk közül. Szépen lassan váltak az életem részévé.

Emlékszem azonban a váltásra. Megtaláltam Steven Deng, egy "first time listening to k-pop" (első k-pop hallgatás) videóját, aki akkor kezdte a k-pop videók gyártását. Steven ezután rögtön rajongó lett, én pedig minden feltöltését örömmel néztem. Egy nap aztán a 2015-ös egyik év végi koreai műsor fellépését tette fel. Akkor lettem az, aki ma vagyok, ha nagyon drámai akarok lenni. A BTS a SHINWA együttes Perfect man című számát énekelte és táncolt rá, de Steven a BAP - Feel so good című dal refrénjét vágta alá. A videó csak Jimin táncát mutatta, amiben akkor neki vörös haja volt. Steven nélkül talán sosem kattintottam volna egy olyan videóra, amiben pont Jimin volt, hiszen akkor ő még annyira nem fogott meg. Látni őt táncolni valahogy annyira földöntúli érzés volt. Áh, így is lehetett mozogni? Annyira együtt élt az egész koreográfiával, hogy még az arca is táncolt, és habár korábban is k-popper voltam, ilyen szintű perfekcionizmust nem láttam még. Persze bevallom, tetszett is a fiú a vörös hajával meg az elképesztő mozdulataival, de nekem sosem ezen volt a hangsúly. Nem, én az ő mozdulatait leginkább inspirálónak találtam. Akkor voltam végzős a gimiben, mindenképpen a színötösre pályáztam a jegyeimben is és az érettségin is ez volt a cél. Emlékszem a kis reggeli rituálémra. Reggeli, öltözés, smink, Jimin videója, bepakolás, indulás a suliba. Minden reggelt azzal indítottam, hogyha Jimin egy ilyen táncot megtanult ilyen tökéletesre, én is ilyen tökéletesen szeretném a saját feladatomat csinálni, ami akkor a tanulás volt. Nem tudom, mikor jött el a pillanat, amikor nem csak Jimin meg Namjoon voltak azok a bandából, akiket egyáltalán meg tudtam egymástól különböztetni, de aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy tudok mindenkiről mindent, amit egy rajongó tudhat. A BTS akkor azért volt különleges, mert nagyon sok tartalmat adott. Twitter, Run, Season's Greetings, zenei műsorok, mindenféle valóságshow, Problematic Men és sorolhatnám. Minden évben rengeteg új dal. Egy éppen futó sztori a klipjeik világában, ami mindenki fantáziáját izgatta, és milliószámra gyártottuk rájuk a teóriákat. Lefoglalt. Egy kicsit mind Sherlock-nak érezhettük magunkat, amikor sikerült helyesen megfejteni egy-egy motívumot a klipekből. Ha zenét akartam hallgatni, ott volt a BTS. Ha olvasni akartam, ott volt a rajongók által írt több ezer történet az angol oldalakon. Ha nézni akartam valamit? Mindig volt új tartalom. Nem telt el úgy azóta nap az életemben, hogy ne foglalkoztam volna velük. A zenéjük olyan sokrétű volt, hogy minden hangulatomhoz találtam számot, minden keresőszóra találtam fanfiction történeteket. Nem is vágytam másra. Valahol tudtam, hogy ez AZ a banda! Ezért is voltam ekkor elég bátor fancuccokat rendelni a banda nevével, hisz tudtam, hogy nem évül el ez a dolog.

Ha pedig ennyi időt töltesz bizonyos emberekkel, nem csak rajongsz értük, hanem meg is szereted őket. Az ő sikereik az én sikereim voltak, az ő bánatuk az én bánatom. Minden sérülésük nekem is fájt. A nehéz idők pedig valahogy közelebb hoztak minket egymáshoz. Amikor a személyes életemben semmi sem volt a helyén, ők voltak az egyetlenek, akik miatt őszintén tudtam mosolyogni, nevetni. Amikor motiváció kellett, ott voltak a szavaik és a dalszövegeik. Na, meg elég volt csak rájuk néznem, hogy lássam a szorgalom kifizetődését. A Fire klipje az írásbeli érettségi előtti estén jelent meg, és tudtam, hogyha azt meghallgatom, jól fogok teljesíteni. "Live your life. It's yours anyway." (Éld az életed. Úgyis a tiéd.) A szóbeli előtt egy-két héttel jött ki a Save me, ami rögtön a kedvencem lett. Olyan egyszerű volt, olyan naturális. Csak pár srác utcai ruhákban még csak nem is szép időben vagy lenyűgöző háttérrel előad egy olyan tökéletes koreográfiát a homokban ugrálva, egy olyan szép számra, mint a Save me...

"I want to breathe, I hate this night I want to wake up, I hate this dream I’m trapped inside of myself and I’m dead" (Lélegezni akarok. Utálom ezt az éjszakát. Fel akarok ébredni. Utálom ezt az álmot. Önmagamban ragadtam és halott vagyok.).

Mi mást várhattam volna még? Azt hallgattam tanulás közben, néha napi tíz óránál is többet, akkor nagyon átéreztem a sorokat. Save me! (Ments meg!). Ekkor fogott meg Suga. Nem tudom, miért pont ott vagy hogy miért nem tűnt fel előtte Yoongi, de valahogy rápályázott a bias wrecker pozícióra. Mondjuk, hogy részben a Bangtan motiválásának köszönhetően, mindent elértem a tanulásban, amit szerettem volna, és be is iratkoztam koreai nyelvtanfolyamra, hogy végre valami olyat tanulhassak, ami érdekel is. Emiatt találkoztam veled is, ami szintén egy fontos pontja az életemnek és a BTS iránti szeretetemnek. Akkor indult az első k-pop buli, az akkor tényleg feltörekvő BTS-szel és EXO-val a középpontban. Előtte néhány nappal jött ki Yoongi mixtape-je, amit sosem fogok elfelejteni, milyen volt elsőre hallgatni. Elképesztő. Elképesztő még most is. Tényleg olyan szerencsés vagyok, hogy abban a korban élhetek, amikor ők is? Persze akkor jókat bulizgattunk Agust D-re és az akkor debütált Blackpink számaira, de aztán megismertem a The last című dalt is a mixtape-ről. Egy dal, ami depresszióról szól, céltalan és vergődő fiatalakról, a fenébe is, Yoongiról. Ezért vagyok a leghálásabb a BTS-nek. Nem csak zenét szereznek, de történetet írnak. Nem csak azt hallom a zenéjükben, mennyire vágynak a lány után, mennyire szeretik őt, baby így, baby úgy. Persze, nekik is vannak szerelmes számaik, de hé, ki kezdte még olyan nyitószöveggel a karrierjét, hogy "I want big house, big cars, big rings but I don't have any big dreams" ? (Nagy házat, nagy autókat és nagy gyűrűket akarok, de nincs semmi nagy álmom.) Nos, a BTS megtette. És ki írna olyan dalszöveget, amiben megmutatja a gyenge pontjait?

"On the first visit to psychiatric ward (Az első látogatásra a pszichikai klinikára)

My parents came up with me (A szüleim is eljöttek velem)

We listened to the consultation together (Együtt hallgattuk a konzultációt)

My parents said they don’t truly understand me (A szüleim azt mondták, nem igazán értenek engem)

I don’t understand myself well either (Én sem értem magam annyira)

Then who would understand? (Akkor ki értene?)

Friends? Or you? Nobody knows me well" (Barátok? Vagy Te? Senki sem ismer jól engem )

A BTS megtette. Ha kérdésem van az életről, rengeteg választ kapok az ő dalszövegeikből. Ahogy leírják a saját problémáikat, rájövök, hogy nem vagyunk olyan nagyon mások. Ők is csak pár huszonéves, akik próbálnak kiteljesedni. Nem ringatnak abban a hitben minket, hogy az életük, még ha hírességek is, tökéletes. Ők is kiégnek néha, néha az egészhez nincsen kedvük, ők sem tudják még, mit szeretnének igazán az élettől vagy hogy kik ők egyáltalán, de nyújtottak felénk egy kezet, és azt mondták, "Hé, rendben van, hogy bizonytalanok vagyunk, de itt a jobbom, ragadd meg, ketten együtt erősebbek leszünk, sétáljunk végig együtt ezen az úton, amíg meg nem fejtjük a világot." Talán ez a legszebb az egészben, hisz tudom, hogyha együtt végig is megyünk majd ezen az úton, és én el szeretném engedni a kezüket, ők azt is mosolyogva fogadnák. "Gratulálunk, hogy felnőttél, pici Army, és már nincs szükséged ránk." Habár nem hiszem, hogy ez az idő valaha is el fog jönni...

És hogy mit adott a BTS? Elfogadást mások felé. A k-pop kultúra nem volt olyan elfogadott korábban itthon, mint most, és különben is, még most is alig találok embereket, akik megértik ezt az egészet. Ez is csak erőt adott. Merj különcnek lenni akkor is, ha mindenki mást hallgat és mást szeret, mint te. Ne hagyd ott a kedvenceid. Barátokat is találtam. A mai napig, ha megszólítok egy BTS kitűzőt viselő lányt, az biztosan boldogan vigyorogva fogja fogadni a köszönésemet, még ha csak addig is jutunk el a beszélgetésben, hogy "hé, ki a biasod?", aztán mindketten rohanunk tovább a dolgunkra. Közösség alakult ki belőlünk programokkal, csoportokkal, wattpados olvasó-írótáborral. Így találtam közeli barátokra is. Jó emlékeket kaptam. Ha mosolyogva akarok visszagondolni az életemre, biztos eszembe jutnak a k-pop bulik, a legjobb fanficek, a napok, amikor az új albumokat vártuk, amikor hajnalban vártuk az amerikai műsorokban a BTS idejét, amikor Agust D-t hallgattunk éjszaka egy budai parkban, amikor először nyertük meg az év előadója díjat, amikor Billboard-ot nyertünk, amikor csak posztoltak a fiúk, amikor élőztek, amikor először írtam én is fanficet. Segítettek komoly döntéseket is meghozni az életemben. Segítettek túlélni nehéz helyzeteket. Velem maradtak, amikor a barátok lemorzsálódtak, amikor mindenki túl elfoglalt volt a saját életével, és nekem ők maradtak az egyetlenek. Olyanok, mint a sötét ablakon besütő első napsugár. Olyanok, mint a jó barátok. Szinte beszélgetni tudunk, és néha akaratlanul is azon kapom magam, hogy gyorsan el akarom újságolni valamelyiküknek a hírt, amit hallottam, vagy ami éppen történt velem, aztán rájövök: nem is ismerjük egymást. És ez olyan hihetetlen.

És hogy miben érzem én a BTS sikerét a fülbemászó slágereken kívül? Abban, hogy adnak. Annyi mindent adnak, hogy mi is adni akarunk nekik, és mégsem tudunk soha visszafizetni nekik mindent. Emiatt szavazunk annyit minden díjátadón, ezért próbálunk meg minden jött-ment embert k-popper-ré tenni. Mert próbáljuk visszafizetni az adósságot. Szerintem sokan ezt sem érthetik meg. Milyen adósság? Viszont amikor a Yoongi dalai alatti kommentszekciót olvasom, vagy akár a BTS-ről beszél valaki a Twitteren, és olyanokat mesélnek, hogy hogyan változtatták meg az életüket, vagy épp hogyan mentették meg azt. Vagy hogy hogyan szerették őt, amikor meghalt valakijük, amikor mentális betegségben szenvedtek, amikor bántalmazták őket. A BTS egy mentőöv. Egy kis sziget számunkra, amit senki nem vehet el tőlünk. *szip *

Hmm... Én végig mosolyogva olvastam, amikor először elküldte nekem ezt Lili, mert ugyan más a történetünk, hogy miként ismertük meg a fiúkat, onnantól, hogy az életünkben voltak, minden egyforma. Én is például minden hangulatomban tudok hozzájuk fordulni. De az én történetem egy másik poszt...

Lili fanfictionjeit itt megtalálod, kiválóan ír!

Ezt a posztot itt lezárnám, de mindenképp jövök még BTS tartalommal, mert még ennél is több van amögött, hogy miért is ennyire népszerűek a Bangtan fiúk.

Ha kíváncsivá tett a poszt, nagyon megköszönném, ha megosztanád, és ne feledd: "The harder you work, the luckier you get!"

Klementina

 

24 dolog, amit tanultam 24 év alatt

Sziasztok!

dc3g.gif

A napokban töltöttem be a 24. életévem, és arra gondoltam, hogy megosztom veletek, mennyi mindent tanultam ezidő alatt az életről. Persze nagyon sok mindent kell még tanulnom, de úgy érzem, hogy most már kezdek elég érett lenni az életre. A 24 pont mindenféle jelentőség nélküli sorrendben van, ahogy éppen eszembe jutott.

Ez a poszt kb 20 perc alatt olvasható el, ezért arra jutottam, hogy egy gyors összegzést végzek itt a poszt elején, ha nem szeretnél ennyi időt tölteni olvasással.

1. Néha el kell engedni a dolgokat...

2. Elég vagy úgy, ahogy vagy...

3. Folyamatosan dolgozz azon, hogy jobb ember légy!

4. Egy kis kedvesség messzire vihet.

5. Néha jobb hallgatni...

6. Minden egyes ember tud valami újat mondani.

7. Nem muszáj egyetértenünk mindenki véleményével, de muszáj tisztelnünk azt

8. Az egészségünk a legfontosabb.

9. Az emberek tojnak a fejünkre.

10. Meg kell tanulnunk a saját társaságunkat élvezni.

11. Kell, hogy legyen egy "Happy Place-ünk"!

12. Attól, mert egyhelyben vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem haladunk előre.

13. Higyj magadban!

14. Minden okkal történik.

15. Néha oké nemet mondani.

16. Túl kedvesnek lenni nem mindig kifizetődő.

17. Ne ítélj meg egy nemzetet egy ember alapján.

18. Minden ország hozzánk ad valamit.

19. A rossz dolgokat is értékelnünk kell.

20. Az egyetlen ember, akivel "versenyzel" az életben, te magad vagy!

21. Nagyon nehéz egy jó szokást kialakítani és egy rosszat megtörni.

22. A "jelek" nem léteznek.

23. Ne azért segíts, hogy majd viszonozzák.

24. A család nem prioritás.

 

Személyes történetekért olvass tovább!

 

1. Néha el kell engedni a dolgokat...

Hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat és mindig azon filózok, hogy hogyan tovább, mi a következő lépés. Életem során viszont megtanultam, hogy a dolgok történnek szépen sorban, ahogy azoknak meg kell történniük, és néha egy kicsit el kell engednünk az aggódásunkat a jövőnkkel kapcsolatban.

2. Elég vagy úgy, ahogy vagy...

Ez egy érzékeny téma nálam, az önelfogadással sokat harcolok a mai napig, viszont azt már megtanultam, hogy ahogy éppen vagyok - ahogy kinézek, ahogy beszélek, ahogy viselkedek másokkal - elég ahhoz, hogy boldogan éljem a mindennapjaim. Sokszor volt, hogy egyes szituációkban lebeszéltem magam a dolgokról, mert nem hittem el, hogy elég vagyok. Szerencsére ez mára már elmúlt, de attól még folyamatosan dolgozom azon, hogy jobb ember legyek, ami a hármas ponthoz vezet...

3. Folyamatosan dolgozz azon, hogy jobb ember légy!

Nyilván vannak kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb távú céljaim, de az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy minden egyes nap dolgozzak azon, hogy jobb ember legyek. Annyi rossz dolog van az életben, és én nem akarok egy lenni közülük. Fontos, hogy kedves legyek, haladjak mindig egy kicsit előre és nyugodtan tudjak lefeküdni éjszaka. Szerintem sokkal élhetőbb lenne ez a világ, ha mindenki elkezdene kicsit magába nézni, hogy ő mit tudna változtatni, ahelyett, hogy mindig csak ujjal mutogatunk a másikra.

4. Egy kis kedvesség messzire vihet.

A 16-os pontban kifejtem, hogy miért nem jó túl kedvesnek lennünk, viszont az az egy biztos, hogy egy igen egyszerű és alap dologgal elég sokáig eljuthatunk. Hatalmas dolgokat érhetünk el csupán egy ilyen apró dologgal. Csak egy gyors példa az életemből. 2016 októberében Szolnokon dolgoztam a DM-ben csupán két hónapot, mert arra gyűjtöttem, hogy ki tudjak végre költözni Angliába. Egyik nap az egyik vásárló odajött hozzám segítséget kérni, és természetesen kedves voltam a munkámból kifolyólag, de nem volt megerőltető kedvesnek lennem vele, mivel alapból mindenkihez így viszonyulok. Egy teljes órán át beszélgettünk, mert nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Kiderült, hogy ez a lány Manchesterben lakik és tanul. Kontaktot cseréltünk. Nem sokkal ezután kiköltöztem Angliába és rá kb 4 hónapra ez a lány lakótársat keresett maga mellé. Egy szempillantásnyi idő alatt igent mondtam neki a kérdésére, hogy nem költöznék e hozzá, és a következő hónapban már Manchesterben is voltam. Életem következő két évét ott töltöttem és nagyon szerettem. Tanulság. Légy kedves, mert sosem tudhatod, hogy ki fogja úgy alakítani az életedet, ahogy azt el sem tudnád most képzelni.

5. Néha jobb hallgatni...

A tréningről hazafelé a vonaton beszélgettem az egyik EVS-szes lánnyal, aki Grúziából származik. Az egy órás út alatt mesélt a 2008-as háborúról, amit az oroszok kezdeményeztek velük szemben. Elmesélte, hogy ő gyerekként hogy élte meg a háborút attól a pillanattól kezdve, hogy meglátták a tévében, hogy az oroszok háborút indítottak ellenük, azon keresztül, hogy hogyan menekültek a fővárosba, egészen addig, hogy mit éltek át a szülei, amikor nem tudták kontaktolni őt, hogy él-e vagy hal-e. Elmenekülésüket követően 20 perc múlva már a földig volt rombolva az épület, amiben laktak. Életem legmegrázóbb egy órája volt azt hallgatni, hogy milyen borzasztó dolgokon ment keresztül gyerekkorában. Nagyon sok dolgot tanultam meg ez idő alatt, az egyik az volt, hogy az életet csak úgy elszórakozzuk sokszor és teljesen természetesnek vesszük, de lehet, hogy egy pillanatban történik valami, és már nem is lézetünk tovább. Tudom, hogy keményen hangzik, de ez a valóság. Mindenkinek van egy története, és mindből tanulhatunk valamit, ha hajlandóak vagyunk meghallgatni azt.

6. Minden egyes ember tud valami újat mondani.

Nem titkolom, hogy szeretem az önfejlesztős dolgokat, és folyamatosan dolgozom azon, hogy miként tudnám kihozni magamból a maximumot minden téren. A mai világban viszont már annyi minden ki van mondva a videókban, le van írva könyvekben és meg van csinálva, hogy el jött az életemben az a pont, amikor arra gondoltam "Hmm... Már ezt is hallottam. Nem tud már senki semmi újat mondani." És ekkor történt meg velem, hogy egy új ember lépett az életembe, és a beszélgetés során egy olyan szempontot osztott meg velem, amit még korábban nem hallottam. Aztán találkoztam és beszélgettem még egy emberrel, és ő is mondott valami újat. Az emberek sokkal bölcsebbek, mint azt hinnénk. Éppen ezért szeretek beszélgetni mindenféle emberrel. Sosem tudhatom, hogy mikor ki mit fog mondani, ami megváltoztatja az életem... csak úgy, mint például az 5-ös pontban említettem.

7. Nem muszáj egyetértenünk mindenki véleményével, de muszáj tisztelnünk azt

Az EVS-szes tréningre nagyon sok országból érkeztek, és egy egész hetet velük kellett töltenünk. Ilyen sok idő alatt történtek dolgok, és emberkék mondtak vagy csináltak dolgokat, amivel nem feltétlen értettem egyet, de rá kellett jönnöm, hogy csak azért, mert nem értek velük egyet, még tisztelnem kell az ő véleményüket. Sosem tudhatjuk, hogy milyen háttérből jöttek, miken mentek keresztül, milyen normák között nőttek fel, éppen ezért sokkal könnyebb lesz az életünk, ha szimplán csak tiszteljük a másik véleményét és mindenki békében él a másik mellett.

8. Az egészségünk a legfontosabb.

Muszáj azt realizálnunk, hogy nem azért edzünk és eszünk egészségesen, mert utáljuk a testünket, hanem azért, mert szeretjük. Elég sok időbe telt, mire ez a dolog eljutott az agyamig, de azóta sokkal könnyebb az életem. Nagyon sok dolgot megtesz értünk a szervezetünk és a testünk, hogy folyamatosan tudjunk haladni a mindennapjainkkal. Ha folyamatosan egészségtelen dolgokkal tömjük, ne várjuk el, hogy mindig 100%-osan teljesítsen. Nekünk is segíteni kell, hogy együtt minél tovább tudjuk tenni a dolgunkat egészségesen.

9. Az emberek tojnak a fejünkre.

Társadalmunk egyik legnagyobb problémája véleményem szerint, hogy túl sokat adunk más véleményére és aggódunk azon, hogy más mit gondol rólunk. A valóság viszont az, hogy sokkal kevesebbet gondolnak ránk az emberek, mint ahogy azt mi hinnénk, és sokszor egyes dolgokat azért nem merünk megcsinálni, mert hogy az XY mit gondol majd rólunk. Az, hogy mit gondol rólunk, az ő dolga. Ez nem jelenti azt, hogy nem csinálhatjuk azt, amit akarunk. Mindenkinek megvan a saját dolga, amivel foglalkozik. Akinek meg annyi ideje van, hogy a mi dolgainkkal foglalkozzon, szimplán nem olyan ember, akinek a véleményére akár egy kicsit is adni akarunk. Időbe telt elengednem ezt a dolgot, de mióta nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, sokkal felszabultabban sétálok az utcán is. Nem vicc. Nagyon durva hatást érhetünk el, ha végre rájövünk, hogy az emberek igazából nem annyit foglalkoznak velünk, mint amennyit mi képzelünk.

10. Meg kell tanulnunk a saját társaságunkat élvezni.

Az életben nagyon nagyon sok olyan alkalom lesz, amikor egyedül leszünk. Nem feltétlen teljesen egyedül, természetesen körbevesznek a szomszédok meg úgy általában az emberek. Persze ott vannak az emberek, mégis egyedül vagy és úgy is érzed magad. Ez teljesen rendben van. Nem tartom magam egoistának vagy ilyenek, de biztosan állíthatom, hogy én vagyok saját magam legjobb barátja. Vannak legjobb barátaim, de én vagyok az a személy, akivel napi 24 órát töltök életem végéig. Nincs akár egy perc sem, amikor azt mondhatom, hogy "Elegem van magamból, kell egy kis távolság tőlem". Ha viszont már úgysincs választásunk és magunkkal ragadtunk életünk végéig, legalább jó társaságok legyünk. Ez is egy olyan dolog volt, amin elég régóta dolgoztam, és szerencsére mára már teljesen élvezem saját társaságom. Viccesen hangozhat, de amikor egyedül vagyok, van, hogy csak úgy poénkodok fel-alá, és saját magamon röhögök, meg táncolgatok össze-vissza. Csak azért, mert egyedül vagyok, nem jelenti azt, hogy unatkoznom kell és szomorúnak kell lennem.

11. Kell, hogy legyen egy "Happy Place-ünk"!

A Happy Place szó szerint Boldog Hely-et jelent. A helyzet az, hogy nagyon sok rossz dolog történik velünk életünk során. Persze én egy pozitív ember vagyok és szeretem azt hinni, hogy a pohár félig tele van, mégis használom a szemem és látom, hogy mennyi rossz dolog is történik velünk. Ilyen esetekben muszáj, hogy elmeneküljünk a Happy Place-ünkre, ahol kicsit kikapcsolhatunk és nem aggódunk a dolgokon, amik éppen történnek velünk. Nem titok, hogy az én Happy Place-em a BTS. Bármikor rossz kedvem van, vagy csak hitem vesztem az emberiségben, BTS-t nézek, hallgatok és teljesen megfeledkezek mindenkiről és mindenről. Ők olyan boldogságot hoznak az életembe egy szempillantás alatt, amit semmi és senki nem tud nekem megadni. Azt javaslom neked is, hogy keress valamit, amit nagyon szeretsz csinálni és ami azonnal mosolyt csal az arcodra. Lehet ez horgászat, futás, írás, olvasás, zenehallgatás vagy akár csak egy forró fürdő. Bármi lehet a Happy Place-ed! Találd meg és használd bármikor, amikor rossz kedved van, nagyon sokat fog segíteni életed során!

12. Attól, mert egyhelyben vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem haladunk előre.

Sokszor van, hogy azt érzem, nem haladok előre, mert nem olyan nagy változások sora következik be napról napra. Ennek ellenére viszont haladok, csupán apró dolgokat csinálok naponta, amiknek majd csak később fog eljönni a hatása. Ilyen például, ha egy nyelvet tanulunk, vagy edzünk. Két hónapja minden nap edzünk, de még mindig nem látszik a differencia az előtte-utána képeken. Ne aggódjunk túl sokat. Csak folytassuk azt, amit csinálunk, és higyjük el, hogy egy nap eljutunk oda, ahová igyekszünk. Ebből következik a 13-mas pont.

13. Higyj magadban!

Az életben elég sokszor lesznek olyan szituációk, amikor a világon senki nem fog benned hinni, hogy jó döntést hozol, a jó utat vagy épp a jó munkahelyet választod. Ne hagyd, hogy bárki befolyásoljon a döntésedben. Ha te hiszel magadban, hogy ez az a dolog, amit csinálnod kell, ez az a döntés, amit meg kell hoznod, akkor csak előre. Lehet, hogy később kiderül, hogy rossz döntést hoztál, de ebben az esetben csak gondolj arra, hogy ebből is tanultál valamit, és minden okkal történik...

14. Minden okkal történik.

Ez az a dolog, amit folyamatosan mondogatok magamnak, bármi olyan dolog történik, amit abban a pillanatban rossznak élek meg. Például anno júniusban szerettem volna BTS koncertjegyet venni, hogy végre beteljesüljön egy álmom és lássam a fiúkat élőben. A jegyek egy perc alatt elkeltek és sajnos nem tudtam venni. Sírtam. Nem fogok hazudni. Nagyon sírtam. Ha te magad is szereted a BTS-t, akkor megérted, hogy min mentem keresztül. 10 perc zokogás után felálltam, bementem a szobámba, ahol a srácok képei vannak és azt mondtam nekik

"Nem baj, minden okkal történik. Valamiért most még nem kell veletek találkoznom. Minden rendben." 

És egy mosolyt erőltettem az arcomra. Őszintén szólva, még én magam sem hittem benne, de működött. Ez az egy mondat segített, hogy túljussak a napomon, mert dolgoznom kellett menni, és vagy 6 embert megmasszírozni. Mondanom sem kell, hogy egyike a legrosszabb napjaimnak, de akkor is túljutottam rajta és sikerült akkor erőt merítenem ebből a gondolatból. Később rá egy fél évre kiderült, hogy a koncert október 9-én lett volna, nekem pedig október másodikán kellett kiköltöznöm Finnországba, ami azt jelenti, hogy úgy nem tudtam volna menni a koncertre, hogy ott van a jegy a kezemben. Azt gondolom, hogy az sokkal nagyobb fájdalom lett volna számomra. Szóval minden okkal történik. Csak emlékezz erre, amikor valami rossz történik.

15. Néha oké nemet mondani.

Ez az a dolog, amit csak mostanában tanultam meg és még mindig dolgozom a tökéletesítésén. Az ember természeténél fogva szeret mások kedvében járni, és néha hajlamosak vagyunk olyan dolgokat is megtenni, amiket amúgy nem akarunk, de megtesszük csak azért, hogy jó legyen a másiknak, illetve félünk, hogy a másik majd megharagszik. Ha valamit nem akarsz megcsinálni, csak mond "Ne haragudj, de nem érzem kényelmesnek ezt a szituációt." Meglepődnénk, hogy az emberek mennyire megértőek is tudnak lenni. Ha valamit nagyon nem akarsz megtenni, ne tedd.

16. Túl kedvesnek lenni nem mindig kifizetődő.

Nehéz ezt beismernem, de így van. Saját hibámból tanulva már nem vagyok az a túl kedves ember mindenkivel. Volt idő, amikor annyira kedves voltam és segíteni akartam valakin, hogy az már teljes naivitásba hajlott át. Nem jöttem ki jól a dologból, sem anyagilag, sem érzelmileg. Persze figyelmeztettek, de egyszerűen, csak segíteni akartam ezen az illetőn. Nem realizáltam, hogy ő hamar észrevette, hogy mi történik, és ott használt ki, ahol tudott. Megtanultam a leckém. Ez egy lengyel fiú volt, ami a következő pontomhoz vezet...

17. Ne ítélj meg egy nemzetet egy ember alapján.

Mondanom sem kell, hogy megvolt a véleményem a lengyel fiúkról. Nem mondom, hogy minden lengyelről, mert voltak lengyen lány ismerőseim, akik tök jó fejek voltak. A lengyel srácoktól viszont tartottam egy kicsit. Később aztán itt Finnországban találkoztam egy lengyel fiú EVS-szes önkéntessel, aki teljesen elvarázsolt, amikor beszélgettünk. A személyisége elképesztően nyitott. Nem foglalkozik az emberek véleményével, ha valaki valami rosszat gondol vagy mond róla, nyitott mindenki felé, bátor, nem fél egyedül utazni a világban, érett, és vicces is. Már csaknem lehetetlen, hogy ilyen fiúba botlik az ember. Mondanom sem kell, hogy azóta is barátok vagyunk és ő segített nekem megtanulni, hogy csak azért, mert az egyik ember ilyen, nem jelenti azt, hogy abban a nemzetben mindenki olyan.

18. Minden ország hozzánk ad valamit.

Elég sok országban jártam már. Persze nem mindegyikben éltem, de érdekes volt megfigyelnem, hogy mennyire változtat meg minden egyes ország, ahol eddig laktam vagy jártam. Itt Finnországban például az emberek nagyon pontosak, ami észrevétlenül engem is átformált egy pontos emberré. Minden országnak megvannak a normái és hajlamosak vagyunk adaptálni a szokásokat. Arra viszont figyeljünk, hogy a jókat vegyük fel.

19. A rossz dolgokat is értékelnünk kell.

Egyetlen ok van emögött csupán: a jó dolgok nem tűnnének olyan jónak, ha nem tudnánk, hogy milyen a rossz.

20. Az egyetlen ember, akivel "versenyzel" az életben, te magad vagy!

A másik nagy népbetegség az önmagunk másokhoz való hasonlítgatása. Nem egyszerű, de le kell róla szoknunk, és csak azt kell néznünk, hogy a tegnapi önmagunkhoz képest fejlődtünk-e. A többi csak önképzavarhoz és bizonyítási kényszerhez vezet. Nincs ilyenekre szükségünk. Próbáljuk meg megőrizni az ép eszünket. Fejezzük be a másokhoz való hasonlítgatásokat.

21. Nagyon nehéz egy jó szokást kialakítani és egy rosszat megtörni.

Az életünk határozottan egyszerűbb lenne, ha a jó szokásokat csak úgy egyik napról a másikra elsajátítanánk, a rosszakról pedig ugyanilyen könnyen le is tudnánk szokni. Őszinte leszek. Én is küszködöm ezzel minden egyes nap. Elég csak a blogolásra gondolni. Kihagytam egy teljes hónapot, mert egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy bármiről is írjak. Meg kell tanulnom kialakítani valamiféle szokást azzal kapcsolatban, hogy rendszeresebben tudjak posztolni. Ezt két okból mondtam el. 1. Lehet, hogy egy újabb hónapig nem fogok semmit posztolni, mert még mindig azon igyekszem, hogy egy szokást kialakítsak. És 2. Nincs ezzel semmi baj! Szeretném, ha tudnád, hogy mindenkinek vannak dolgok, amik könnyebben mennek és amik nehezebben. Minden rendben van ezzel! Igyekezzünk jó szokások kialakítására törekedni, de nem kell olyan keménynek lenni magunkkal szemben, ha már hosszú ideje próbálkozunk. Ha eléggé akarjuk, akkor el fogunk jutni oda, ahova szeretnénk. Lehet, hogy lassabban, de el fogunk.

22. A "jelek" nem léteznek.

Nos, szerelmi életemről túl sokat nem szeretnék beszélni - főleg azért, mert nincsen-, egy valamit viszont megtanultam. Olyan, hogy "jeleket adott" szimplán nem létezik pasikat illetően. Meg sem tudnám számolni, hogy hányszor volt velem, hogy egy fiú annyira tetszett, hogy minden egyes kedves gesztusba, amit felém tett, belemagyaráztam valami olyan dolgot, ami nem is volt ott. Például  "ÚRISTEN, ADOTT NEKEM EGY POHÁR VIZET". Igen, mert reggel 5 volt, és az első dolog, amit csinálni kell felkelés után a hidratálásról való gondoskodás, és ezt sportoló lévén nyilván tudja. (Teljesen nem tapasztalatból beszélek...) Meg kell tanulnunk a dolgokat úgy látnunk, ahogy azok vannak, és nem belemagyarázni mindenfélét. Higyj nekem ebben. Nagyon sok tapasztalatom van (sajnos) ebben. Ha tetszel valakinek, akkor el fog hívni vagy egyértelműen fog közeledni hozzád. Mihamarabb elfogadjuk ezt, annál több fejfájástól és kombinálásoktól kíméljük meg magunkat.

23. Ne azért segíts, hogy majd viszonozzák.

Anno még mikor Manchesterben laktam, megtanultam ezt a hatalmas igazságot, és életet megváltoztató momentum volt. Egyik nap el kellett mennem a fogorvoshoz. Tudni kell rólam, hogy sokat járok a fogászatra gyerekkoromtól kezdve, úgyhogy semmiféle félelem nincs bennem a fogorvosok felé. Ezen a bizonyos napon viszont olyan nyomottnak éreztem magam, nem is voltam túl jó hangulatban, ezért megkértem egy barátomat, hogy jöjjön el velem. Ő nemet mondott. Először igent erőltetett ki magából, de mikor mondtam neki, hogy nem erőszakolom rá, ha jön jön, ha nem nem, akkor elkezdett az arca megváltozni és olyan képett vágott, mint akinek a fogát húzzák. Mondtam neki, hogy nem probléma, elmegyek egyedül, ne aggódjon. Természetesen rossz érzés volt bennem vele kapcsolatban, mert olyan gondolatok kezdtek a fejembe előjönni, mint például "Pedig én mennyit segítettem neki anno ezt meg ezt elintézni" vagy "A múltkor én is elkísértem őt arra a helyre, nem igaz, hogy nem tudja ő is megtenni értem ugyanezt". És ekkor nyakon csíptem magam. "Azért segítettem én neki anno elintézni azt a dolgot, hogy majd egyszer viszonozza a segítséget?". "Azért kísértem én el őt múltkor arra a helyre, hogy utána majd a fejéhez vághassam, ha én akarom valahova elhívni?". Nyilván nem. Azért segítettem neki anno, mert azt éreztem helyesnek. Jobban éreztem magam tudván, hogy kisegítettem valakit egy bizonyos szituációban. Vegyük észre, hogy önzetlenül kell, hogy segítsünk embereknek, és nem azért, hogy majd egyszer viszonozzák. Lehet, hogy az életben sose fogja az a személy viszonozni azt a sok jót, amit én anno érte tettem, de attól még bízok abban, hogy más formában egyszer majd visszakapom a jóságom.

24. A család nem prioritás.

Ez sokaknál kicsaphatja a biztosítékot. Megértem. Az én tapasztalatom viszont az, hogy túl sok rossz dolgot teszünk vagy viselünk el mondván "a családért teszem", "családtag, neki el kell nézni", "nem akarom, de a család ezt akarja". Bullshit! Csak azért, mert valakin a "család" matrica van, nem jelenti azt, hogy el kell viselnünk a rossz dolgokat is. Az én véleményem az, hogy ebben a világban nagyon nehéz megőrizni az ép eszünket! Ha valaki folyamatosan negatív, rossz befolyással van ránk vagy bántalmaz minket akár fizikailag, akár mentálisan, meg kell vele szakítani a kapcsolatot. Tudom, hogy keményen hangzik, de nem én választottam, hogy melyik családba szülessek. Ha rossz emberek vannak abba a családba, el fogok távolodni tűlük. Számomra a család nem prioritás. A jó emberek azok!

Olvasd el korábbi posztom, ha jobban szeretnéd érteni, hogy miért jutottam erre a döntésre.

 

Szóval ez mind.... egyenlőre. A lista írása közben jutottak még dolgok eszembe, úgyhogy lehet, hogy jövök még majd egy ilyen listával. Addig is itt a nap dala.

A nap dala: Mamamoo - Paint me. Ez az új kedvencem. Egyszerűen imádom a dalszöveget. Kapcsold be a feliratot!

Ja és ne feledd: The harder you work, the luckier you get.

Klementina

Fiatalkori levelem mindenkihez

Sziasztok.

Ma volt egy nagyon rossz álmom. Ennek következtében elég rosszul ébredtem, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért álmodhattam ezzel a személlyel. Aztán eszembe jutott, hogy még megvan a telefonomon az a levél, amit 19 évesen írtam a gyerekkoromról. Nem igazán tudtam akkor, hogy kinek írom, csak elkezdtem írni, és jöttek a szavak egymás után. Nagyon nehezen emészthető téma, és senki nem mer erről beszélni. Miért nem? Nem tudom. Én viszont arra jutottam, hogy megosztom veletek, annak reményében, hogy párótoknak kicsit talán sikerül kinyitnom a szemét, hogy mi is folyik körülöttünk a mindennapokban. Előre szólok, hogy nem valami vidám, úgyhogy ha nem akarod elolvasni, még most kattints el innen.

Azoknak, akik pedig itt maradnak, bocsánat. De ez a valóság. Nekem gyerekkoromban, és sok más gyereknek ezekben a pillanatokban is.

Hallom és látom, de nem akarom elhinni. Ott állok és csak arra tudok gondolni, hogy hogyan segíthetnék neki. Még egy pofon. Arcán könnycsepp gördül. Már nagyon piros az arca. Én még mindig csak állok. Segíteni akarok neki, de nem megy. Nem mozdulok. Ordibál. Ő sír. Fél. Látom rajta, hogy fél. A szeme másmilyen. Rám nem így szokott nézni. Rám mindig mosolyog, néha felkuncog. Amikor rám néz, látom a kalandvágyat, az érdeklődést és a boldogságot. Koppan a falhoz. Én nem mozdulok. Nem is bírok odanézni, de nincs más választásom. Felsikolt. Puffan az ajtó. Ellöki. Elesik. Az ágy széle beleáll az oldalába. Felnyög. Nem sietnek a segítségére. Leszidja. Ismét lendül a kéz. Újabb pofon. Felnyög. Sír tovább. Én még mindig csak állok. Rám néz. Fájdalommal tölt el, hogy így kell látnom. Elkapja tekintetét, hiszen újra nyúl felé a kéz. Ujjai a hajába akadtak és megrántotta. Zokog. Ordít. Lendíti a lábát. Rúg. Célba talál. Sír. Feltápászkodik. Lendít. Üt. Újabb vörös folt. Elindul. Megrántja. Még mindig állok. Ismét elindul. Ezúttal sikeresen. Siet. Zokog. Eltűnik. A konyhában van. Csattanás. Anyám rohan. Felkiállt. Sír. Ezúttal ő. A nevét ismételgeti újra meg újra. Utálom ezt a nevet. Nem látom őket, de még mindig állok. Nézek, de már nem látok. Hallok, de bár ne hallanék.

Én ezt naponta éltem át. Ma már nem bánthatnak, mert Önálló vagyok, de nem mindenki olyan szerencsés, mint én. Lássunk is kérlek, ne csak nézzünk. A családon belüli erőszak ott van körülöttünk, és bármilyen szomorú is ezt hallani, most is épp csattan egy pofon valaki arcán...

 

50477443_1020650191460742_3330369472983728128_n.jpg

Hallgassunk jó zenéket

Life seems to go on without effort when I am filled with music.

                                                                                      - George Eliot

Ma jobban zenés kedvemben vagyok, mint máskor, úgyhogy arra gondoltam, megosztok veletek pár nótát, ha kicsit fel szeretnétek frissíteni a lejátszási listátok... meg akkor is, ha nem. A jó zenékből sosem elég, úgyhogy let me show you some treasures.

Kezdjük a chilles dalokkal

 

The Rose - Insomnia

Nem olyan régen volt szerencsém részt venni a koncertjükön, és let me tell you, a srácok valami fantasztikusan játszanak. Az a profizmus, ami fiatal koruk ellenére jellemzi őket. Ah, egész nap tudnék regélni róluk, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még fogok is, mert egyszerűen imádom őket. Nem olyan obszesszív módon, mint a BTS-t. Csak egy tagba vagyok szerelmes a négyből. Az még nem az obszesszív kategória...

"Ugye?"

rose.jpg

2018. december 2. Helsinki

 

Bolbbalgan4 - My Trouble

Két leányzó a tagja ennek a bandának, és véleményem szerint nem kapnak annyi figyelmet, amennyit megérdemelnének. Na de majd most. Mind az 5 ember, aki olvassa a blogom, meghallgatja és beléjük fognak szeretni. I am sure about that.

bolbbalgan.jpg

 Jiyoon & Jiyoung

 

Mielőtt  még azt mondanátok, hogy csak koreai zenéket hallgatok, let me recommend you a Romanian song.

 

Florin Salam & B.Piticu - Ce ti-a dat el si eu nu ti am dat

Ezt a dalt még angliai kintlétem alatt ismertem meg. Hogy őszinte legyek, csak annyit tudok, hogy a szerelemről szól, de nem értek belőle egy szót sem. Viszont az ok, amiért ennyire megfogott, az az énekes hangja. Vannak énekesek, akiket csak úgy tudnék hallgatni egész nap. Ő is ilyen számomra. Érzed a fájdalmat, ahogy énekel. Néha kellenek az olyan dalok is, amikre teljesen ki tudjuk sírni magunkat. Ha bármikor azt érzed, hogy ki szeretnéd sírni az összes dolgot, ami terhel, csak hallgasd meg ezt a dalt.

 

Michał Szpak - Jestes Bohaterem

Michał képviselte Lengyelországot a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon a Color Of Your Life című dallal. Azt is érdemes csekkolni. Ezt a dalt viszont a lengyen szomszéd nénike ismertette meg velem még Manchesterben. Végtelenül kedves volt, és emlékszem, hogy egyszer kaptam tőle házi készítésű szappant. Meg kell mondjam, az elején szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de nagyon megszerettem és kiköltözésemig azt használtam. Néha meglátogattam, hogy megmasszírozzam vagy csak hogy beszélgessünk, de úgy érzem, hogy még így sem elégszer mentem át hozzá. Everyone!! A mai poszt tanulsága legyen az, hogy töltsetek több időt a szeretteitekkel, főleg az idősebbekkel.

A great song should lift your heart, warm the soul and make you feel good.

                                                                                                             - Colbie Caillat

Oh My God. As much as I like to listen to slow songs, pont ugyanannyira imádok tombolni is. Zene be, és máris szembetalálod magad egy táncoló Klemivel. Lássunk néhány tombolósat, táncolósat, ugrálósat.

 

Dom Dolla - Take It

Waaa, erről nem is tudok mit mondani. Imádom, mintha elrepítene a jövőbe. Csak hallgassátok meg. Next.

 

Swingrowers - Mr Sandman

Egy kis swing mindig jöhet. Imádom ezt a stílust és az év bármelyik napján jöhetnek az ilyen nóták. Ők a dance music-ot mixelik a swing-gel, vagy éppen egy kis jazzel. Nagyon bírom őket. 

 

BTS - Mic Drop

Milyen ARMY lennék, ha bármilyen zenei listából is kihagynám a fiúkat?! A lista elején említett The Rose bandához képest sokkal "rosszabb" a helyzet a BTS-szel kapcsolatban. I have a confession to make. Hét tagból ötbe szerelmes vagyok. Kérek mindenkit, hogy ezt tartsa szem előtt, mielőtt bármilyen kijelentésemet velük kapcsolatban a jövőben ítélkező szemekkel néznék. Szóval ez a dal az egyik kedvencem a Bangtantól. Bármikor csak fel akarom dobni a hangulatom, ezt játszom le. Ennek a dalnak van egy remix verziója is Steve Aoki-val, ezekkel az extra basszusokkal lett igazán teljes a dal számomra.

 

Jaded - Young

Jesszus Mária. Ezt a dalt képes vagyok replayen hallgatni egy órán keresztül. Nem a szöveg miatt, egyszerűen csak elvisznek a beat-ek. Talán hallottatok már Jaded-ről. Nem fogom előadni, hogy bármit is tudok róla/róluk. Fogalmam sincs, hogy ki vagy kik ők, és hajlandóságot sem érzek arra, hogy csekkoljam. Egy dolog érdekel csupán. Ez a dal visszahoz az életre. Nem mondok többet. Hallgassátok meg és majd később megköszönitek. Oh and also, ez a majom egy whole mood, nagyon bírom.

Ennyike. Naphosszat tudnám sorolni a kedvenceimet és biztosan mondhatom, hogy jövök még ilyen listával a jövőben.

"Uh, ez de jó szám. Következő listában tuti benne lesz"

Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy egy blogbejegyzésbe, ami tele van dal ajánlásokkal, tegyek-e dal ajánlást... szerintem teszek.

Mai dal ajánlásom e 8 másik mellett Bassboy-tól a Blush. Ha az első egy perc tizennyolc másodpercet túlélitek, akkor utána vannak ott izgalmas beat-ek.

Hmm... Az jutott eszembe, hogyha választanom kéne egy dalt, mint az életem főcímdala, vajon melyik dal lenne az? Melyik dal jellmezné legjobban az életem? Ezen még gondolkodnom kell. Majd szólok, ha rájöttem.

As always: The harder you work, the luckier you get.

Klementina

Ui.: Ezek a dőlt betűs gondolatok, amiket időnként beszúrok, a saját gondolataimat ábrázolná. Nem tudom, hogy mennyire jön át, ezért gondoltam tisztázom.

süti beállítások módosítása