Nem kell nagy tudósnak vagy statisztikusnak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a mintázatokat abban, ahogyan a Honvéd hétről hétre megveri magát.

Azon túl, hogy Horváth Ferenc vezetőedző minden meccs után ritka balszerencsét, videóbírót, állóképességet, és gyakorlatilag minden más tényezőt felelősnek állít be önmagán kívül, a Honvéd 5 darab piros lapot gyűjtött be 14 forduló alatt. 

Egyértelmű, hogy fejben sincs minden rendben a csapatnál.

Ezzel szemben az Újpest a Honvéd elleni meccsre győzelemmel hangolt, ráadásul az ezt megelőző 5 meccsen 8 pontot szerzett - ami 1,6-os pontátlag. Ilyen pontátlaggal egy idény alatt gyakran dobogóhoz lehet jutni az nb1-ben - nincs rossz formában az Újpest. 

Felállások - alap taktika

A Honvéd a Hováthtól már megszokhatott 4-1-4-1 felállásban küldte fel a csapatát a pályára, ami gyakran támadásban 4-3-3-nak nézett ki.

Ezzel szemben az Újpest egy 3 / 5 védős szisztémát alkalmazott, ami 3-5-2 vagy 5-3-2-ként is felrajzolható, ez gyakran támadásban a nemzetközileg (pl. Guardiola Manchester City-je által) is alkalmazott 3-2-5-nek nézett ki - ahol a két szárnyvédő (szélső védő) lép fel a két szélére a pályának. 

Ez a pályán így nézett ki nagyjából:

A játék 4 fázisa

A mai modern labdarúgásban gyakran emlegetik emléleti szempontból, hogy a labdarúgás tulajdonképpen 4 fázisból áll:

• Támadásba való átrendeződés (transition)
• Támadás
• Védekezésbe való átrendeződés (transition)
• Védekezés

Persze nem vagyok a téma szakértője, de úgy láttam a tegnapi mérkőzésen, hogy az Újpest a játék mind a 4 fázisában megverte a Honvédot, de lássuk pontosan, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.

Honvéd a játék 4 fázisában

Nézzük először csapatonként, és kezdjük a Honvéddal.

Támadásba való átrendeződés 

A Honvéd az utóbbi időben nagyon lassan és körülményesen rendeződik át védekezésből támadásba.

Kezdjük például a labdakihozatalokkal, két ilyen szituáció is megmaradt a mérkőzésről:

1) A Honvéd nem tudja kihozni a labdát az Újpest magas letámadása ellen

Ebben a jelenetben tisztán látszik, hogy a Honvéd nem igazán tud mit kezdeni az Újpest letámadásával.

1. Szappanos Batikkal végzi el a kirúgást, majd visszakapja a lasztit.

2. A szélre tereli az Újpest a játékot.

III. Tamás az egyértelműen szabadon hagyott passzopciót választja, amire az Újpest szárnyvédője (Csongvai) felkészülten vár.

IV. Csongvai lövéssel fejezi be az akciót, az oldalhálót találja el innen:

2) A Honvéd inkább felrúgja a labdát a letámadással szemben

Rögtön a következő szituácóban Szappanos úgy döntött, inkább felrúgja a labdát, ez azonban az Újpestnek kedvezett. Lukic-ot ketten is fogták a kirúgás pillanatában.

A második labdát a lefejelés után még a Honvéd szerezte meg:

Azonban pár másodperccel később már az Újpesté a labda:

Az, hogy a Honvéd felrúgja a labdát, egyértelműen az Újpestnek kedvezett, hiszen a 3 belső védőjük (különösen Diaby a maga 195 centijével) könnyen nyer fejpárbajokat a Honvéd támadó alakulata ellen (Lukic - 185 cm; Nagy Dominik - 174 cm; Zsótér - 167 cm).

Mondhatjuk, hogy az Újpest célja volt az előrelőtt labdák kiharcolása, hiszen ha Lukic-ot sikerül hatástalanítani, más nem nagyon tudja lefejelni a labdát, így a második labdákat nagyon könnyen nyerhette meg az Újpest a meccsen. 

3) Kontrák

Egy-két esetben a Honvéd kontrái kifejezetten jól működtek, 1-1-es állásnál az akadémista Kerezsi például eldönthette volna a mérkőzést. 

Nono szerzett labdát, miután Mitrovic feleslegesen bonyolódott bele viszonylag veszélyes helyen.

A Honvéd 3v3 vezethette, de nagyon előnyös szituációban, és Balogh tökéletesen táltalt Kerezsi elé.

A slusszpoén azonban elmaradt, a Honvéd 18 éves akadémistájának lövését Banai védte.

Támadás

1) Rögzített szituációk

A Honvéd a legveszélyesebb egyértelműen rögzített szituációkból volt, hiszen a vezető gólt is ebből szerezte egy szuper szögletvariáció után, ráadásul 2 lélektanilag nagyon fontos pillanatban is komoly veszélyt jelentett az Újpestre ebben a tekintetben.

Sokan tömörültek a tizenhatoson belül, Lovric a röviden megcsúsztatja a labdát:

Ezek után a hosszún helyezkedő Hidi bepaskolja a kapuba.

Ebben az esetben pedig Baráth Botond majdnem kettőre növelte az előnyt, ami lélektanilag nagyon fontos lett volna a csapatnak.

Az Újpest vezetőgólja előtt szögletet végezhetett el a Honvéd, és Balogh kavargatása után Baráth kapott bele sarokkal a labdába, a gólvonalról mentett az Újpest védője. Ez egy perccel később Baráthnak nem sikerült.

2) Felállt védelem ellen

A Honvéd felállt védelem ellen nem sokat tudott tenni a szokásos U-alakú passzolgatáson kívül.

Gyakori a vörös fekete együttesnél, hogy nem képesek a legfontosabb területeket használni, tudatos mozgásokkal serkenteni a támadásépítést.

A pirossal bekarikázott területbe például ha visszalépett volna egy támadó játékos, akkor két lehetséges forgatókönyv történhet meg:

• Szabadon lép vissza, így van ideje megfordulni, és lendületből vezetheti a védelemre a labdát
• Ha egy védő leköveti a mozgását, akkor a szabadon hagyott területre bemozoghat egy másik támadó, és egy hosszabb labdával gólhelyzet alakulhat ki

Védekezésbe való átrendeződés 

A védekezésbe való átrendeződésnek nagyon fontos része a támadásoknál való helyezkedés is.

Erre van egy szakkifejezés angolul, nem tudom pontosan a magyar megfelelőjét (szerintem nincs) - ezt hívják “rest defence”-nek.

A koncepció lényege, hogy már támadásban olyan struktúrát és pozíciókat foglal el a támadó csapat, hogy labdavesztés esetén vagy gyorsan vissza tudjanak támadni és visszaszerezni a labdát (counter pressing), vagy gyorsan hátra tudjanak rendeződni, ne legyenek sebezhetőek.

Ezért is jelent problémát az óriási lyuk, ami a Honvédnál középen tátong támadás esetén.

Ezen felül egyébként (főleg az emberhátránytól kezdve) nem lehetett különösebb panasz a Honvéd védekezésbe való átrendeződésére, mert visszább állt a Honvéd az előny és az emberhátrány tudatában (4-4-1 formációban védekeztek a kiállítást követően).

Védekezés

Azért a védekezéssel akadtak gondok bőségesen, ide sorolom az úgynevezett letámadást is, amikor egy csapat elől kezdi meg a védekezést.

A Honvédnál ez tipikusan úgy nézett ki (jó példa az ellenfél kirúgása), hogy egyénenként, össze vissza támadt le a csapat - mintha attól félnének, hogy hátul lefutják őket, ezért a védelem nem mer elég magasan helyezkedni.

Ilyenkor kialakul egy lyuk a támadók (akik letámadnak labdaszerzés reményében), és a védők között. Ide nagyon könnyű bejátszani a labdát (én edzőként biztos, hogy erre helyezném a hangsúlyt a Honvéd ellen), és ilyenkor már lendületből lehet rávezetni a védőkre a labdát.

Nézzünk erre a zavaros letámadásra egy példát:

1) Banai röviden passzolja ki a labdát

2) Diaby nem jön zavarba, átpasszolja a letámadó embert a szélre, Antonov pedig hosszú indításra készül.

3) 3 másodperccel később már elől a labda, a Honvéd hátsó és első ötöse között pedig nagyjából 30 méteres lyuk tátong, emiatt hiába a létszámfölény a védők részéről, az Újpest egy gyors labdakihozatal után már a Honvéd kapuja előtt találhatja magát.

10 másodperccel később Katona lövétés Szappanosnak kell védenie. 

Ahogy azonban folydogált a meccs (és kialakult az emberhátrány) a Honvéd egyre kevesebbszer próbált letámadni, ennek következtében ez a hátrány megszűnt.

Alapvetően hátul szűken, mély blokkban védekezett a csapat a meccs harmadik harmadában, ezzel különösebb taktikai probléma nem akadt.

Az Újpest a játék 4 fázisában 

Támadásba való átrendeződés 

1) Többnyire sikeres labdakihozatalok

Az Újpest láthatóan begyakorolt labdakihozatalokkal és támadásépítési sémákkal rendelkezett a szombat esti meccsen már, így a támadásba való átrendeződése egy fokkal eredményesebb volt ezen a meccsen, mint a Honvédé.

Nézzünk meg egy labdakihozatalt az Újpest szemszögéből.

A Honvéd magasan próbált lemátadni, azonban az Újpest játékosai ettől nem estek kétségbe, és létszámfölényes szituációt teremtve könnyedén ki tudták passzolni az ellenfél csapatát.

A bekarikázott terület fájóan üres a Honvéd szempontjából. A jó letámadáshoz nem szakadhat szét ennyire egy csapat.

Az ilyen labdakihozatalokat általában komoly munka előzi meg az edzőpályán (azon kívül, hogy le van oktatva a labdakihozatal, valószínűleg rengeteg letámadást és letámadás elleni labdakihozatalt serkentő gyakorlatot végeznek edzésen Oenning tanítványai). 

2) Adott esetben kontrák

Az Újpest viszonylag ritkán élt a gyors támadásokkal, sokkal többször fordult elő, hogy lassabban, labdajáratással építették fel a támadásaikat, miközben elfoglalták a pályán a megfelelő pozíciókat ahhoz, hogy megbontsák a Honvéd védelmét.

Támadás

1) Rögzített szituációk

Az Újpest az egyenlítést rögzített szituáció után szerezte szintén.Antonov kicsiben végezte el a szögletet, és a rutinos Mitrovic ívelt középre, de nem ám a sűrűjébe, hanem a 11 méterre a kaputól helyezkedő Bjelos-nak, Baráth pedig nem tudott menteni a gólvonalról, és bepattant róla az egyenlítő gól.

Ráadásul a meccs elején (15. perc környékén) Antonov szabadrúgása is a kapufát találta el, így mondhatjuk, hogy az Újpest tényleg felkészült a támadó szabadrúgásokból. 

2) Felállt védelem ellen

Az Újpest felállt védelem ellen jobban teljesített, mint a kispesti alakulat. Míg a hazaiak alig-alig tudtak felállt védelem ellen bármit kezdeni a labdával, addig a negyedik kerületiek emberelőnyben rá voltak kényszerülve, hogy helyzeteket dolgozzanak ki.

Amit igazán jól csinált Michael Oenning csapata, az a kulcsterületek elfoglalása, ezen belül pedig a félterületek megtöltése játékosokkal a támadóharmadban.

Hadd magyarázzam meg: A félterület lényegében a pálya széle és közepe közötti terület, ezen a képen “half space” néven látszik:

Amikor az Újpest 3-2-5 felállásban próbált bontani támadásban, többször is elfoglalták a félterületet, és a két félterületben elhelyezkedő játékos lépett vissza a labdákért többször is, ezzel veszélyeztetve a kispesti kaput.

Védekezésbe való átrendeződés 

A Honvédnak a mérkőzés végét leszámítva rögzített helyzeteken kívül nem sok eszköze volt a helyzetek kialakítására.

Ez egyrészt köszönhető volt az Újpest remek rest defence-ének, másrészt pedig a Honvéd támadásépítési sémáinak (hiányának). 

Védekezés

Az Újpest védekezését érdemes külön-külön vizsgálni, ugyanis bizonyos frontokon remekül, más frontokon kifejezetten rosszul teljesített.

1) Kirúgások elleni védekezés - letámadás 

Az Újpest nagyon jól szervezte meg a kirúgások elleni védekezését, nagyon szűk területen sikerült megoldaniuk a letámadást - és ezzel láthatóan a Honvéd játékosai nem igazán tudtak mit kezdeni.

2) Pontrúgások elleni védekezés

A Honvéd ezen a mérkőzésen egyértelműen a pontrúgásokkal tudott a legjobban veszélyeztetni:

• Ebből született a gól az első félidőben
• Baráth majdnem 2-re növelte az előnyt a 45-50. perc között
• A meccs végén Balogh lövése, amiből majdnem gól lett, szintén szöglet után született

A Honvéd tulajdonképpen igazán veszélyes helyzetet egyszer tudott kialakítani pontrúgásokon kívül - Kerezsi fejezte be a kontrát, amit Banai védése követett.

Ez egyrészt az Újpest védekezését dícséri, másrészt felhívja az edzői stáb figyelmét, hogy a védekező pontrúgásokat még bőven illene gyakorolniuk.

Konklúzió

Nehéz egy mérkőzés alapján messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy megérte az Újpest vezetőségének Oenning-et hagyni dolgozni, mert magyar szinten abszolút kompetens edzőnek néz ki a német - szemben Horváth Ferenccel, akinek lassan már minden kispest érzelmű szurkoló a fejét követeli, lássuk be teljes joggal.

A mai nap folyamán jelentették be a Budapest Honvéd weboldalán, hogy Pisont István (eddig megbízott vezetőedző) marad az év végéig a csapat élén. Jó döntést hozott a vezetőség? Egyáltalán bent marad idén a csapat? Átfogó elemzés következik.

 Hogy áll most a csapat? 

A legutóbbi idegenbeli budafoki győzelemnek köszönhetően hosszú idő után mozdult el a Honvéd a kieső helyről, eddig a bajnokságban 4 győzelmet, 5 döntetlent, és 7 vereséget szenvedtek el a vörös feketék. 

Bár a 11. helyen álló Budafok egyel kevesebb meccset játszott, de ha feltételezzük, hogy maximum 1 pontot szereznek a Fradi ellen, amit szerintem Csizmadia Csaba vezetőedző most aláírna, akkor a Honvéd jelenleg a 10. - már bentmaradó helyen tölti a téli szünetet. 

Pisont István (a legnagyobb király) nem először ugrott be vezetőedzőként a Honvéd élére, hiszen tavasszal Guiseppe Sanninot váltotta hasonló módon ahhoz, ahogy most Bódog Tamást. 

A mostani 4 meccses megbízásnak azonban jóval nagyobb tétje volt, hiszen most kieső helyen vette át a csapatot Trezi bá', míg tavaszi eljövetelekor látszott, hogy se dobogós, se kieső helyre nincs nagy esélye a kispesti csapatnak, így tét nélkül kísérletezgethetett felállásokkal, vagy épp a később év felfedezettjének választott Szendrei Norberttel, aki ebben a szezonban már 10 NB1-es meccsen lépett pályára, mondhatni a csapat alapemberévé nőtte ki magát.

A 4 meccsen elért 7 pont meccsenkénti 1,75-ös pontátlaga kiemelkedő, de gyorsan érdemes hozzátenni, hogy megverni csak a két (másik) kiesőjelöltet sikerült, az Újpest elleni zakó mellett pedig egy nyögvenyelős 0-0-ás döntetlen jutott a Kisvárda otthonában.

Mi kell a bentmaradáshoz pontokban? 

Itt érdemes megvizsgálni az utóbbi évek eredményeit, vagyis azt, hogy mennyi pont lett volna elegendő, hogy valaki bent tudjon maradni a magyar élvonalban.

Köztudott, hogy amióta 12 csapatos a bajnokság, azóta a Fradin és a Videotonon kívül mindenki a kiesés ellen harcol, és aki ebből a legjobban jön ki, az lesz a harmadik. A vicc az, hogy ez nem vicc.

Az előző szezonban a Debrecen 39 ponttal esett ki (19/20), a Budapest Honvéd 44 ponttal 5. lett, ez ugye 5 pont különbség. Az egyik csapat a pokolba, a másik mennybe ment, mert mellette megnyerte a Magyar Kupát a Mezőkövesd ellen. Tehát az előző szezonban 40 egység biztos bentmaradást jelentett volna.

18/19-ben az MTK 34 ponttal esett ki, szóval ide 35 egységet számolunk, 17/18-ban a Balmazújváros 36 szerzett egységgel esett ki (itt érdekesség, hogy a Diósgyőr 36 ponttal bent tudott maradni), 37 ponttal bárki megmenekült volna. 

Az előző 3 szezon eredményei alapján 37,3 pont kell a biztos NB1-es tagsághoz a következő szezonra is, amit szívem szerint felfelé kerekítenék 38 pontra. 

Ez 17 meccs alatt 21 pont, azaz 1,24-es pontátlag meccsenként, ami az eddigi 1,75 alapján simának néz ki, nem?

Nem.

A Honvédnak Pisont irányítása alatt támadásban és védekezésben is sokat kell javulnia ahhoz, hogy mondjuk minden 3 meccsből 1-et nyerjen, és 1-et le tudjon hozni X-re. Ezért csalóka rövidtávú statisztikákból kiindulni, mert bár a 7 pont 4 meccs alatt szép, de ebből 3 meccset a rajta kívül álló 3 utolsó csapat ellen játszott a vörös-fekete gárda. 

Hogy áll most a Honvéd játékban? (5-3-2 az örök hadrend) 

A csapat felállása Marco Rossi bajnoki idénye óta (2016/2017) változatlan, hiszen általában 5-3-2-es hadrendben lép pályára a Budapest Honvéd. Bár több edző is megpróbált átállni más felállásra azóta (Supka Attila a 4-2-3-1-et preferálta volna, míg Bódog Tamás például a 4-3-3 vagy 4-2-2-2 mellett tette volna le a voksát), de egyiküknek sem sikerült hosszútávon eredményeket elérni a saját elképzelésükkel, így előbb-utóbb visszatértek a korábban sikereket hozó hadrendre. 

Az 5-3-2 gyengeségeit a széleken való létszámhátrány, valamint a védekezésből támadásokba való átmenetek jelentik általánosságban. Előbbivel a fő gond, hogy mind támadásban mind védekezésben egy 4 védős rendszerben létszámfölényes szituációkat tud kiharcolni az ellenfél a jobb és baloldali szárnyvédők (többnyire Mezgharni és Tamás Krisztián ebben a szezonban) ellen. 

Erősségei egyértelműen a védelem stabilitásában keresendőek, hiszen nehezen alakul ki létszámhátrány védekezési fázisban az állandó belső hármas miatt.

Milyen gyengeségeket figyelhettünk meg Pisont játékában a 4 meccsen?

A Honvéd védelme nem bírja a letámadást

Több olyan csapat van az NB1-ben, ahol a védekezés egyik fő eleme a magas védelmi vonal és az ellenfél védelmének a letámadása. 

Utóbbinak a lényege, hogy az ellenfelet hibára kényszerítse a csapat, és valahogy megszerezzük a labdát, aminek több kiemenetele van:

• Ha elpasszolja hátul az ellenfél, akkor gyors kontra végén lövéssel fejezzük be az akciót a zavart védelemmel szemben. Ilyenkor jóval több területünk lehet, mert még nem állt vissza a hátsó alakzat 
• A szélekre tereljük a labdát, ahol létszámfölényes szituációt alakítunk ki, és megszerezzük a labdát (a Ferencváros gyakran él ezzel példálul)
• A védelmet hosszú indításra kényszerítjük, amelyekkor mindig az indítást fogadó csapat van előnyben. Megszerezzük a labdát, és elkezdjük a támadásépítést.

A Kisvárda pontosan ezt a három elemet vetette be a Honvéd ellen, mint ebben a 6. percben zajlódó jelenetben.

1. Magasan letámad a 4-2-3-1-ben felálló kisvárda.

2. A várda 3 letámadó játékosa egyedül a szél felé engedi a játékot, de ekkor megtámadva a jobboldali szárnyvédőt (Mezghrani) ívelésre kényszerítik.

3. Természetesen az ívelés pontatlan, a Várda építheti a támadását a megszerzett labdából.

Labdakihozatali sémák (hiánya)

A mai modern labdarúgásban már-már elengedhetetlen, hogy egy csapatnak legyenek labdakihozatali sémái. Ez egyszerűen annyit tesz, hogy a játékosok mozgása előre begyakorolt, így mindenki tudja, hogy a labda lapospasszos kihozatalakor hol kell helyezkednie, és hova kell passzolnia ahhoz, hogy gond nélkül el tudjanak jutni az ellenfél tizenhatosához.

Félreértés ne essék: Ezt nem csak a „béna” játékosokkal kell megalkotni, sőt. Julien Nagelsmann például a RB Leipzig-gel többek között ezért is juthatott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe az előző szezonban, mert a játékosai minden helyzetben tudják, hogy mit kell tenniük a pályán, mint ahogy a képen látható, vagy a videóban (https://www.youtube.com/watch?v=CtcW0OyEnn8  ).

Ehhez képest a Honvéd nem jeleskedik hasonló szituációkban, erre remek példa az Újpest elleni elvesztett mérkőzés 28. perce, amikor a 27:07-nél megszerzett labdát egyszerűen nem tudja sehogyan előrejuttatni a Honvéd. Ekkor Hidi lép be a védők közé a labdával, de mivel mindenki áll a pályán, senki nem kéri a labdát, vagy mozog a labda előrejuttatása érdekében, a 8-as számmal játszó csapatkapitány kénytelen elordítani magát, idézem: „Gyerekek mozgás”.

Milyen pozitívumok látszottak a 4 meccs alatt?

Egyéni képességekben top 6-os a csapat

Fontos kiemelni a Honvédnál az egyéni képességeket, ami mint tényező, már önmagában is benntarthatja a csapatot.

Általában két típusú edzőt szoktunk megkülönböztetni, az egyik az, aki egy alap formáció mellett szabadjára engedi a játékosokat (ilyen Pisont is, vagy a Manchester United edzője pl, Solskjaer), a másik típus pedig miliméterre kidolgozza a taktikát, letámadást, labdakihozatali sémákat alkot meg és gyakoroltat be az edzéseken (,mint Julien Nagelsmann a Leipzig vezetőedzője, vagy itthon Rebrov remek példa erre).

Mivel Pisont az utóbbiba tartozik, ezért fontos megemlíteni, hogy több Magyarországon kiemelkedő játékosa van a Honvédnak, akik akár erősebb bajnokságban is megállnák a helyüket, mint Gazdag Dániel, Batik Bence (akit többen a válogatott keretben is el tudnának képzelni, és állítólag Rossi is figyeli a játékát), vagy a nyári érkező Balogh Norbert.

Utóbbi üde színfoltja volt Pisont 4 meccsének, gyakran az ő technikai képességeinek köszönhetően került helyzetbe a kispesti együttes, a Kisvárda elleni meccsen például csak az első félidőben háromszor.

1. A 21. percben a jobb oldali belsővédő Batik játssza előre a labdát Balogh Norberthez, aki Mezghrani-hoz játssza, a jobb oldali szárnyvédő pedig Eppelt választja.

2. Eppel remekül tálal vissza a jó ütemben érkező Baloghhoz.             

3. Balogh a szólóval egészen a kaputól 30 méterig, amikor Eppel kéri a labdát a kapu előtt egy „Norbi!” kiáltással

4. Eppel mellre veszi, és épphogy elgurítja a kapu mellett a labdát

Ennek az egyéni képességekre támaszkodó támadásépítésnek nyilván az egyik fő hátránya, hogy az Újpest vagy épp a Kisvárda elleni meccsen is látszott, hogy ha Baloghnak és Gazdagnak megy, akkor vannak helyzetek, ha épp nem, akkor nincsenek.

Vannak (végre) pontrúgásvariációi a Honvédnak

Évek óta hiányosságot szenvedhettek a Kispest szurkolói a pontrúgásokból lőtt góloknak, és ez úgy néz ki, tavasszal működni fog.

Az Újpest elleni meccs első félidejében több olyan variációt is bemutatott a csapat, amiből sikerült komoly veszélyt teremteni az ellenfél kapuja előtt.

Ilyen volt Hidi szöglete, ami Baráth Botond fejesét követően nagyon kevéssel kerülte csak el a kaput, látszott a játékosok mozgásából, hogy egy tudatos, begyakorolt szituációról van szó.

Pisont védekezésben megoldotta a szélek sebezhetőségét

A Kisvárda ellen még nagyon látszott, hogy sebezhető a Honvéd szélességben, hiszen ha elől marad esetleg az egyik szélső védő, akkor könnyen mögéjük lehet kerülni a széleken, illetve az ellenfél például egy 4-4-2-es formációt használva könnyen látszámfölényes szituációkat alakíthat ki a széleken, amikor a szélső középpályás, és a szélső védő egy 2v1-es felállásban támadhatja a Honvéd széleit.

Ezt Pisont úgy próbálta kompenzálni az Újpest ellen már például, hogy a két szélső középső középpályás (Zsótér és Szendrei) segítettek ki Tamás Krisztiánnak, illetve Mezghrani-nak.

A letámadás is bekerült a repertoárba

Az látszik, hogy Pisont hajlandó tanulni, hiszen a Bódog stáb tagjaként tanult egyet és mást a letámadásról, és ezeket ha nem is olyan intenzítással, mint Bódog Tamás, de használja meccseken is, a Honvéd nem csak hátrafele, de bizonyos presszing triggerekre előrefele is védekezik. (A presszing trigger röviden azt jelenti, hogy az ellenfél bizonyos hibáira a saját játékosaink letámadással reagálnak. Például egy hosszan átvett labdára, vagy épp amikor a védő hátrafele vezeti a labdát a saját kapuja felé.)

Konklúzió

Pisontnak edzőként rengeteget kell fejlődnie ahhoz, hogy hosszabb távon is meg tudjon ragadni vezetőedzői pozícióban akár a Budapest Honvédnál, akár másik klubnál.

Ha a Honvéd saját edzőjének fejlesztésére is fókuszál, és valamilyen szinten ellenállóvá válnak az ellenfél letámadása ellen, illetve kidolgoznak labdakihozatali, támadásépítési sémákat is, akkor a bentmaradás nagyon könnyen meglesz.

Ellenkező esetben az egyéni képességek könnyen levehetőek a pályáról emberfogással, és ha Gazdag és Balogh is kap egy embert a nyakára, jóval kevésbé fog tudni érvényesülni a Honvéd is támadásban a meccseken.

Én azt gondolom, hogy sok kispesti szurkoló véleményével ellentétben nem új játékosokra, hanem  kidolgozott támadásokra, és lehet, hogy ehhez formációváltásra lenne szüksége a csapatnak.

Ha ezek közül egyik sem valósul meg, szoros lesz a vége, de azt gondolom, hogy a Honvéd így is bent tud maradni az egyéni képességek miatt.