Ötparancsolat friss anyukáknak, hogy ne csak túléld a napot!

2017. január 20. - Noémia

Egy olyan élénk huligán mellett, mint a kislányom, újra kellett gondolnom a legalapvetőbb igényeim kivitelezését is, mint például az evés vagy a mozgás. Úgyhogy, hoztam néhány szabályt, hogy ne csak úgy elteljen a nap.16106860_10202930855587633_676337796_o_1.jpg

1. Enni mindig lehet és kell is!

El nem hinné senki, hogy milyen tevékenységek közben tudok enni, ráadásul fél kézzel, hiszen az első hónapokban állandóan rajtam lóg a gyerek (vagy a hordozókendőben, esetleg, ha onnan is kihisztizte magát, akkor a vállamon, mert amúgy külön mágikus szenzora van arra, hogy megérezze, mikor emelném a számhoz a villát, és akkor sír fel). Minden nap reggelizem, ebédelek, uzsonnázom és vacsorázom, nagyjából ugyanakkor. Az „eat clean” és egyéb hangzatosságokat azonban lecseréltem könnyen és gyorsan mozgósítható ételekre, mint például kölesgolyó, zabkása vagy teljes kiőrlésű kenyérből és sok sonkából, zöldségből álló melegszendvics. (Na jó, meg néha házhoz rendelt tészta, mert kell ám az energia a babázáshoz.) Sokszor az étel alakja számított – hogy a baba feje mellett, oldalvást is be tudjam gyömöszölni a számba -, vagy az, hogy ehető-e kanállal, hiszen a kés-villa kombinációhoz azért tényleg két kéz kell.

2. Az edzéshez nem kell más, csak egy darab szőnyeg

Mivel egyelőre a babám osztja be az időmet, és nem én a sajátomat, a szoptatások kiszámíthatatlansága és a napirend hiánya miatt esélyem sincsen eljárni edzeni. Nem kellenek azonban hatalmas anyagi befektetések, óriási konditermek: nekem elég, ha a kicsi játszószőnyegére fekszem, és úgy tornázom, így szemmel tartom és szórakoztatom őt, miközben felette vagy mellette gyakorlatozom. Majd ha már ő is tud járni, aktívabban is be tudom vonni a sportolásba. Segítségemre van továbbá egy gumiszalag, amivel jóformán az egész felsőtestemet karban tudom tartani a túlterhelés veszélye nélkül. Edzeni nem csak steril körülmények közt lehet, katonásan 5-től 6-ig betervezve, hanem – ahogy az étkezésnél is – jóformán bármiféle aktivitásba bele lehet csempészni némi fizikai nehézséget. Én például minden fogmosás közben megtámaszkodom a szabad kezemmel a mosdókagylónál és oldalemeléseket végzek, mert nekem a külső combom felső része a kritikus terület. Továbbá gyakran guggolgatok ritmusra a babával, akit úgyis fel kell venni a heveny hisztériája közepette, amelynek egyetlen gyógymódja a kézbevétel, akkor ugyanis elhallgat a kis huligán. Emelgesd néhányszor szakszerűen a gyereket bicepszre-tricepszre gyúrva, és rájössz, hogy ami picinek és törékenynek tűnt, valójában egy baromi nehéz, élő súlyzó.

3. Mindig válassz egy bocsánatos bűnt!

Ami másnak a kávé, a cigi és az alkohol, nekem az a csokoládé. Függő vagyok, ez van. Ugyan képes vagyok rá, hogy ne egyek egyáltalán: a terhességi vércukormérés előtt egy egész hónapig bírtam (szóval ide nekem a jelvénnyel, mint az anonim alkoholistáknál), de ki akar boldogtalanul éldegélni? Szülés előtt másfél éven keresztül csalónapokkal működtettem a mértékletességet hírből sem ismerő csokifaló énemet, mivel nálam nincsen olyan, hogy egy kocka. Egy nyamvadt kockáért inkább meg sem nyitom a táblát. Vagy eszem (sokat), vagy nem. Úgyhogy minden héten kineveztem egy csalónapot, amikor lelkifurdalás nélkül, kéjes örömmel bűnöztem, de a többi napon soha nem ettem vagy ittam más cukros ételt sem. Bevallom, szülés óta gyakrabban csalok, de a szoptatás tényleg sok kalóriát éget, és nem bírnám a pörgést-éjszakázást a jutalomfalatok nélkül.

4. Adj magadra, hogy legyen önbizalmad!

Minden nap kisminkelem magam reggel, mert attól érzem magam jól a bőrömben. Szerencsére szemhéjtus nélkül sem vagyok egy ork, de ez egyrészt hiúság, másrészt megszokás, harmadrészt a smink hiánya az első lépcsőfok ahhoz, hogy a végén már ki se mozduljak otthonról, mondván, ez nem fej, hanem fúj. Nagyon fontos, hogy ne legyenek elnyűtt, lyukas és foltos otthoni játszósruháim a szekrényben, mondván, a gyereknek jó ez is, mert abban maradok, és a tükörbe nézve nem leszek motivált semmire. Ahogyan a férjemnek sem tetszenék úgy, és meg tudnám érteni. Másokon is észrevettem már, hogy a lustaság előszobája a bő mackónadrág. A testhez simuló darabokban nőiesebbnek érzem magam, illetve ez rákényszerít arra is, hogy még többet tornáztassam a kényes pontjaimat. Néha egy hajmosás is előhozza a bennem rejlő Palvin Barbit, szóval nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy büszkén kacsintsak bele a tükörbe, hogy ’hellószia’.

5. Találj néhány hobbit, hogy ne csak túléld a napot!

Nem túl jó érzés, ha az egész napos pelusozás-mosás-szoptatás-rendrakás-mosogatás-fürdetés-altatás után beesel az ágyadba, amikor a gyerek is kidőlt végre, és arra gondolsz, hogy nem történt semmi produktív, semmi, amit magadért tettél volna. A magam részéről néha festek. Akkor is, ha mire odaviszem az asztalhoz a vizet, kikeverem a színt és felemelem az ecsetet, a kislányom ordítani kezd, úgyhogy egy vonás négy részletben valósítható meg - ennyit az alkotói ihletről. Illetve blogolok, mert újságíró lévén nem akarok kiesni a gyakorlatból. Szoptatás közben általában híreket olvasok a telefonomon, és néha egy ingyenes mobilapplikációval fejlesztem az angol szókincsemet, amely hangosan ki is mondja a kifejezéseket (később majd mondhatom, hogy a gyerek az anyatejjel együtt szívta magába az idegen nyelvet). Illetve inkább kevesebbet alszom, de esténként mindig olvasok egy fejezetet egy jó könyvből, vagy megnézünk a férjemmel egy horrorsorozatot, ami végre nem cuki és csillámpóni.

+1 Sosem hagyok ki két napnál többet az edzésből

Ugyanis, ha már három napja nem edzettem, akkor jön a legyintés, hogy már lőttek a rendszerességnek, és hirtelen rengeteg meggyőző kifogást találok magamnak arra, hogy miért nem tudok ma sem sportolni. Végül inkább dacosan befalok egy tábla csokit, ez a hét már úgyis az ördögé.

süti beállítások módosítása