Eltelt az ősz és eltelt a tél is mióta írtam ide a blogra.
Egy hosszú és fárasztó időszak ért véget, ami közrejátszott abban,hogy nem nagyon volt kedvem írni. Sajnos az ember hobbijai és kedvelt dolgai is háttérbe szorulnak ilyenkor, egy fontosabb cél érdekében,de azért egy kis hegyi munkára mindig van idő.
Ültettem és irtottam is.
Sajnos ki kellett vágnom egy meggyfát,mert nagyrészt elszáradt és egy diófa is feladta a harcot. A dió annyit segített,hogy nem kellett már kivágni, mert magától kidőlt... rá a pincére. Komoly bajt szerencsére nem csinált.
Az őszi időszakban 2 fügével,egy eperfával és egy kicsi gesztenyével gyarapodott a kert. Ezt egészítettem ki most tavasszal, még 6 darab fügével és egy áfonyával. Az eperfát,az áfonyát és a fügék egy részét, Sorkifaludról hoztam a Stoba kertészetből és 5 tő füge ajándék volt Günti barátomtól. A nap süssön rá egész életében!   

A februárban nyakunkba szakadt tavaszt kihasználva, elvégeztem a fák metszését és a rezes lemosó is meg volt. 
Sajnos a túl enyhe februári idő miatt, sok helyen a kajszi fák már virágba borultak és a többi gyümölcsfa is rügyek és bimbók növesztésébe kezdett. Hogy ebből mi sül ki azt majd pár hét múlva már tisztábban látjuk. Persze remélem, hogy amit végül tisztán látunk az nem lesz borús.. haha.. 

 Közben-közben elkezdődött a medvehagyma szezon is.

Igyekszem többször jelentkezni és több képet megosztani. Kövessétek a blogot és nézzetek meg instagrammon is. Hegyenjaro néven megtaláltok.

"Alszik a pergő búzaszemekben a nyár"

Alszik az az utolsó üveg bodzaszörpben a pincében,az ecetes uborkában,a körtebefőttben és a lekvárban. Alszik az emlékekben,a teraszon üldögélésben,a grillezésekben és a gyerekek mosolyában.
Szempillantásként telt el a nyár. Esőverte, napsütötte,szúnyog csípte hónapok voltak. Az ember amennyire várja minden éveben olyan gyorsan száll el. Belopakodik a mindennapokba az ősz, a rövidülő napok, a sárguló levelek és a lassuló természet. Jön a szüret,pirosodik az alma, kéken mosolyog a szilva a fákról majd az üvegekből.
Persze a a szeptember szereti nyárnak álcázni magát... Meleg nappalokkal,édes gyümölcsökkel, az utolsó pirosló paradicsomok mosolygásával,de nap már később kel és a naplemente is teljesen más fényjátékot ad.
Szarvasok bőgnek és elindult a vadászati szezon is. 
A hegyen ilyenkor beindul az élet. Mindenki tervezi a szüretet, forrázzák a hordókat és jósolgatnak, hogy mennyi és "hány fokos" lesz. Idén sajnos, mint minden más gyümölcs a szőlő sem lesz nagy siker és ilyenkor mindig marad a bizakodás az elkövetkező esztendők bővebb termései iránt.
Nekem egy tő szőlőm van, azon bő a termés. :)

Szedtem almát,körtét szilvát,csípős paprikát. Készült belőle ez-az,de ezekről majd következő posztban.Lesz róluk kép is, meg valami terjengős szöveg.  :)

Nézegessétek a korábbi posztokat is, ha van kedvetek. Kövessetek instán. Hegyenjaro néven megtaláltok.

Június elszállt, majd követte rohamléptekben a július is. Mint egy szempillantás úgy futnak a napok,hetek,s mire felocsúdtam már majdnem augusztus közepe lett. 
Apró jelekből már észrevehetjük a nyár közelgő végét. Másképp süt a nap,s a naplemente is más fényjátékkal kápráztat,mint a nyár kezdetén. 
A hegyen olyan sok minden nem is történt.Mit is csináltunk volna,hisz hetek óta esik az eső.
Mikor tavaly ilyenkor a szomjazó természet csendes szenvedését láttuk, nem is gondoltuk volna, hogy egy évvel később, már árvizekről szólnak majd a hírek.Füvet kellett nyírni, sőt ez a tevékenység folyton aktuális és megejtettem az utolsó permetezést is. Idén sajnos nagy gyümölcstermésre nem kell számítanom. szilva és körte lesz valamennyi,de az almatermés még a tavalyit is alulmúlja. A pogácsaalmák amiken oly sok virág volt megfáztak,nem sok van rajtuk. A többi fán akad valamennyi,de a mennyiség és a minőség is csalódást keltő. A nyári almáról szedtem már egy lepényre valót és talán még egyre elegendő van rajt. 
Minden bizodalmam a körtékben és a szilvában van. 

Ami idén bejött az a cukkini. Bár ott a kezdet volt nehéz, mert 2 bokrot lezabáltak a csigák,de ami maradt azok szépen hozzák a zsenge kis terméseket. 
Saját termésünk is szép és kaptunk ajándékba is pár példányt, így a klasszikus rántott cukkinin kívül alternatív felhasználási módok után néztünk. Így jött elő,hogy a kovászos uborka mintájára készítsünk kovászos cukkinit. 
A cukkiniket meghámoztuk, felvágtuk. A zsengébbeket nem viszont a nagyobb példányokat kibeleztük egy kanállal. Vizet forraltunk. A vízbe ahány liter annyi evőkanál só ment. Amikor langyosra hűlt a sós lé, ráöntöttük az dunsztos üvegbe rakott cukkinicsíkokra. Került bele még fokhagyma is, majd a tetejére egy darab kenyér. Le kell fedni az üveget,de lezárni nem és 3-4 nap múlva már lehet is kóstolgatni. Nekünk annyira bejött, hogy azóta már elkészült a következő adag, amibe tettünk tököt is. 
Próbálkoztunk kockára vágott cukkini fermentálásával is. Ez a korai kóstolások alkalmával nem kecsegetett sok jóval, de persze ez még alakulhat idővel. 

 Feltettem egy képet, egy kis vargányáról is. :)

Két kis piros koktélparadicsom. Idén ők voltak az első értékelhető terméseink. Ők nyitották meg hivatalosan is a szezon második felét számunkra. Ez a második fejezet sok mindenre választ ad. Elég volt-e a gondoskodás?Elég volt-e a belefektetett idő? Érdemes-e egyáltalán a vesződség? Ezekre a kérdésekre kb. június végétől,nagyjából október közepéig megkapjuk a választ. Addig gyűjtjük a tudást,tapasztalunk és hagyjuk, hogy a kert és a gyümölcsös ott csípjen el minket ahol a leggyengébbek vagyunk.(Időhiány,lustaság..stb.)

 
A két kis apróság után aztán sorban jöttek az első termések. Cukkinik,paprikák a fügéből is beérett pár és ma egy nektarint is sikerült elfogyasztanom. A paradicsomtövek 2 méteres óriásokká nőttek, telis tele zöld paradicsomokkal,vagy épp sárgán ragyogó virágokkal. A bio idén nem jött össze, mert 2x is permeteznem kellett, mert a paradicsom megbetegedett, a paprikákon pedig tetvek jelentek meg. Minden szépen rendbejött.
Az almafákat gyakrabban fújtam,de néha úgy látom, hogy ha nem permeteznék akkor is ilyen betegek lennének. Valami nincs rendben. Vagy a permetszer nem olyan, mint régen,vagy én bénázom, nem tudom.
(Bár több ismerős is panaszkodott a "szerek" minőségére, de, hogy ebben van-e valami azt mindenki döntse el saját tapasztalása alapján.)

Több bejegyzésben is volt szó a zsákos krumplikról. Hatalmas szárakon, mérges zöld levelek. Hát igen, a zöldje most szebb volt, mint az alja. 15 szemből lett egy kb fél vödörnyi. Kicsit többre számítottam,de azt hiszem első próbálkozásra nem is rossz.(A képek köz majd láthatjátok.)
A hétvégén szerintem csinálok egy másodvetést. Föld van,zsákok vannak,vetőburgonya is, szóval mit veszíthetek. 
Az első termést már el is fogyasztottuk. Tepsis burgonya lett, a sült csirkealkatrészek mellé.

Többször leírtam már,de szerintem nem elégszer, hogy mennyire jó érzés az amikor az ember a saját maga által megtermelt dolgokból tud ételt készíteni magának. A rántott cukkini,vagy épp ugyanez a tökfajta csak darált hússal töltve, a tepsis burgonya, vagy épp csak egy kósza zöld paprika amit a a margarinos kenyér mellé eszünk. Mind-mind sokkal finomabbak, mert mi termeltük és a saját munkák által került a tányérunkra. 

A naplemente fotót a kemendi hegyről lőttem. (Telefonnal persze, azért ilyen a minősége.)
Hegyibúcsúztunk. Fennalvás/hideg italok/jó kaja/baráti társaság <3 

Majd kattintsatok a képre a többi képért. :)

Nézegessétek meg a régebbi bejegyzéseket is és kövessetek instán hegyenjaro néven megtaláltok.

Forróság,eső,hajnalban 10 fok,majd a következő hajnalban 19, csigák,lisztharmat,nyári alma,körte,nektarin, cukkinivirág és a paradicsom sűrű ágai. Kb elsőre ennyi jut eszembe ha a kertre gondolok. 
Rég írtam nektek. Ennek számos oka van,de leginkább az, hogy nem volt különösebb témám. Mondhatnám úgy is, hogy nem nagyon jött az ihlet. Növényeim rendben nőnek csak a júniusi esős idő miatt a veteményesben a csigák okoztak nagy fejtörést. Nyálkás testükkel beférkőztek mindenhova. Megrágták a paprikákat,kinyírtak 2 cukkinit. A paradicsomot szerencsére nem szeretik, meg ahogy ma megfigyeltem a 36 fokos meleget sem.De bármilyen furcsa egy közös pontot mégis találtam köztük és köztem. Úgy ahogy én, ők is szeretik a sört. Sörcsapdákat helyeztem ki és rendre szépen bele is másztak A legoptimálisabb csigátlanító módszert viszont még keresem,ha van ötletetek akkor írjátok meg.(Nem kacsát nem veszek.. :D)

Ha bejön minden számításom, akkor a nektarinon idén rekord termés lesz. Persze gondolhatnánk arra,hogy már sorba rendeztem a cefrés hordókat, meg ki vannak rakva a befőttes üvegek, hogy kompóttal töltsem meg őket,de itt nem erről van szó. A rekordtermés itt kb 15 szem gyümölcsöt jelent.. egy 8 éves fán, igen... 
Eddig minden éveben elfagyott és olyan volt, mintha lett volna egy díszbarackfám, amit gondozni kell,de termést nem ad.Tavaly volt rajt 2 és a korábbi évek termésátlaga is kb. annyi. Persze még most is lehet bármi, szóval nem is szaporítom tovább erről a szót. 

Lőttem pár képet, majd kukkantsátok meg őket!

Június közepén a nyár hajnalán kicsit vegyes érzelmekkel viszonylok az időjáráshoz. Egy hosszabb esős periódus után vagyunk megint. Tavaly ilyenkor már javában tombolt az aszály,idén pont az ellentettje, legalábbis eddig. A hegyen jártomban-keltemben olyan érzésem támad, mintha a zöld pokolban járnék. A levegő párás, meleg a növények mérges zöldbe öltözve jelzik, hogy nekik épp megfelelő ez a időjárás. Mindamellett, hogy sok volt az esőből egy kicsit, jobb ezt látni, mint tavaly az aszályban sínylődő, az életéért küzdő vegetációt. 
Érdemes most tenni egy sétát a zalaistvándi hegyen.  Vadvirágok,élénk színek, a zöld minden árnyalata, madárcsicsergés amit elnyom a damilos kasza, amint a motoros permetezővel próbálják túlkiabálni egymást. :D
Sok mindent nem csináltam én sem fenn. Damiloztam és motoros permeteztem, majd pedig a jó gazda szemével tekintettem végig az eredményen. 
Itthon kertészkedtünk többet. A magas ágylásokban nő(nől) a paprika,a zsákokban a krumpli, de a legszebb a paradicsom, ami szabad földben növekszik. Ültettem cukkinit is,de ez sajnos a csigák kedvence lett,így eléggé magasfokú létbizonytalanság jellemzi és van egy évről évre visszatérő tormabokor is, ami idén elképesztő méreteket kezd ölteni. Remélem a kép majd visszaadja valamennyire. 

Amúgy meg itt a kánikula. :)

Május végére kijött a jó idő is végre. Elő kerültek végre a rövid ruhák is a szekrényből, ezért ha szemfülesek vagytok, az én szőrös lábaimat is gyakrabban láthatjátok Pókaszepetk és Zalaistvánd környékén.
Virágzik az akác,már ahol nem fagyott el és persze virágzik a bodza is.
Számomra a bodzaszörp a palackba zárt májust jelenti. Finom édesen, a fehér virágok ízletes aromáját magában rejtve. Kedves feleségem ezernyi teendője mellett is talált időt arra, hogy elkészítse az világ legfinomabb bodzaszörpjét. Gondosan gyűjtötte a fehér virágokat,melyeket megtisztítva helyezett a befőttesüvegekbe, én beszereztem a citromot a trópusokról(Lidl) és pikk-pakk kész is a szörp.Általam korábban gondosan kiürített borosüvegekbe töltve költöztek a hűvös pincébe és mivel tartósítószer nélkül készültek, gondoskodnunk kell a minél előbbi elfogyasztásukról is.
Ez nem lesz nehéz feladat azt hiszem. 
Érdekességképp felteszem nektek az idei krumpliültetvényem, ami négy darab zsák. A zsákokba földet raktam, abba ültettem a  burgonyát. A zsákokat alul kilyuggaltam, hogy a felesleges víz távozni tudjon. Nagyon szépen megeredtek az elültetett krumplik, már rá is kellett töltenem egy kis földet. A dolog folyamatáról és eredményéről ezen blog "hasábjain" be fogok számolni. :) 
Pünkösd alkalmából kaptunk ajándékba a szomszédtól egy palack bort, a vöcköndi hegyhátról. Meg kell mondjam,mindamellett, hogy Zala valóban nem tartozik a legjobb bortermelő vidékek közé, Csabi bácsi nagyon finom nedűt készít. Ezúton is köszönjük neki és Isten tartsa meg a jó szokását. :)

A képeket böngészve megláthatjátok, hogy a facebookon szembejövő mákvirágvonatra is felkéredszkedem egy-két kép erejéig.

Nézegessétek meg a képeket, ha van kedvetek osszátok meg a blogot facebookon. Kövessetek be az instán is, hegyenjaro néven megtaláltok.

Tegnap végre megjött a tavasz. Mondjuk ez május 21-én már nem olyan nagy elvárás. A hét elején még 12 fok volt délután, meg esett,esett,esett és esett. Igazából olyan kora októberi idő jellemezte eddig a májust. A palánták a földbe kerültek(paprika,paradicsom, pár gumó krumpli+ egy kis édesburgonya), de ez a májusi hideg/eső nagyon  nem segítette elő a fejlődést. A fű az persze nő, ha kell,ha nem,csak épp nehéz volt időt találni a fűnyírásra két esőblokk között.  A Zala is kíváncsi volt, hogy mi van a réten, ezért kinézett a medréből,de nem talált semmi érdekeset, ezért pár nap alatt visszavonult.  Szántásokon/vetéseken áll a víz.
A hegyen csak annyit voltam mostanában amennyit nagyon muszáj volt. Sajnos az időjárás miatt, ha lett volna is szabadidőm nem nagyon tudtam volna ott bármit is csinálni. Így hát nagyon blog alapanyagom sincs.
Készítettem azért nektek pár képet azért, vadrózsáról,lóhervirágról és az eper is virágzik vadon, vagy vadul.. 
Lepaparazziztam nektek két kis szorgoskodó méhet is. Akkor még a záporok szüneteiben repkedtek és gyűjtöttek.

Nekem amúgy nagyon hiányzik a régi tavasz. Amikor meg volt minden. Az olvadó hó, az egyre melegebb napok, a szél amikor virágzik a kökény, a 20 fokban nyíló virágok, az illatok és az remény amit csak a májusi idő tud adni,hogy idén is lesz nyár.
Most valahogy az időjárás októbertől szinte ugyanolyan május közepéig. Esik,fúj,reggel majdnem fagy. Karácsony és szilveszter között jobb idő volt, mint áprilisban végig.
Örülhetünk az enyhe télnek, de az mindig fázós tavaszt hoz.(Legalábbis én így figyeltem ki.) 

Virágzik az orgona ága,de sajnos a barack fa virága már rég elfagyott. Az  időjárás sajnos nem kegyes hozzánk ezen a tavaszon. Az áprilisi fagyok lezárásaként a hónap utolsó előtti napján egy kis jégeső is megterítette a vidéket, hol több, hol kevesebb kárt okozva. Én úgy néztem, hogy a fáim megúszták a dolgot, a vetemény még nem készült el akkor,így mondhatom, hogy a lustaságom megmentette a palántákat.
Bár a fagykár nálam is jelentős, főleg a baracknál, de mégis bizakodva tekintek előre, mert talán az épp elvirágzó almáim átvészelik az időjárás szeszélyeit és szép gyümölcsöket nevelnek. 
Itt a május szép zöld minden. Érdemes időt szakítani arra, hogy sétáljunk egyet a természetbe. A hegyre vezető úton például két oldalt sűrűn nő és virágzik a  vérehulló fecskefű. A legszebb a reggeli órákban a kissé párás időben. Készítettem róla képet is,de sajnos nem adja vissza,hogy milyen valójában.
Lesz a képek közt orgona ága, meg szamóca virága, meg az is ami a cseresznye virágából maradt,de gyümölccsé idén nem válik.
Oh és persze a medvehagyma szezon sem ért véget teljesen, mert szépen virágzik az is. A tévhittel szemben a medvehagyma virágja is fogyasztható. Érdemes utánajárni a felhasználási módjainak. Példának okáért az  Erdőkóstoló facebook oldalt (is) érdemes felkeresni ott ez ügyben is tájékozódhattok.