Vajon hol van „Amerika hónalja”? Hova tegyük New York City-t? És legfőképpen: mi kell ahhoz, hogy boldogulni tudjunk az Egyesült Államokban? Mindezekre a kérdésekre választ ad a mai poszt szerzője, Tamás, aki már 7 éve él az országban. Jöjjön tehát 12 dolog (és még több) Amerikáról!

Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata. Te min változtatnál Magyarországon, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? A határidő június legvége és persze nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com. 

„Budapesten születtem a 70-es évek végen, középosztálybeli családban. Pesten, egy panellakásban éltünk egészen 31 éves koromig. Nem voltunk tehetősek, de megvolt mindenünk, ami abban az időben, ebben az osztályban megvolt. Volt egy Wartburgunk, meg telefonunk, ikervonallal. (A fiatalabbak nem biztos, hogy tudják, milyen nagy dolog volt ez). Nekem jó gyerekkori emlékeim vannak a szocializmusból, de azért a rendszerváltozást jól eső érzéssel fogadtam, úgy 14 évesen.

Talán ezért is, meg a politikai/gazdasági rendszer miatt - a 2000-es évek elején, miután megkaptam a gépészmérnöki diplomámat - megfogalmazódott bennem, hogy Kanadába vagy Ausztráliába akarok költözni. Amerikába is akartam volna, de nekik nem volt olyan nyitott a bevándorláspolitikájuk.

Kisebb-nagyobb (inkább kisebb :)) lépéseket tettem ezen cél elérésére. Ez abban merült ki, hogy angolul tanulgattam, jó lesz tudni, ha majd megyek alapon és Magyarországon is jól jött munkakeresésnél. Szóval inkább csak éltem a vidám, késő 20-as éveimet Magyarországon, viszonylag jó munkával és fizetéssel.  

„Amerika hónalja”

2005-ben úgy esett, hogy a nővérem és férje az USA-ba, Jersey City-be költözött, mivel a sógorom egy állást talált egy pályázaton keresztül. Brooklyn-ban dolgozott mint tesitanár. (Ez a program már megszűnt, ha valaki ez után érdeklődne).

Természetesen onnantól kezdve minden évben meglátogattam őket, és igencsak tetszett New Jersey (Jersey City), de még inkább New York City. Azt tudni kell, hogy New Jersey kicsit lenézett Amerikában. Nem durván, de azért viccelnek vele sokszor.

Hívják úgy is, hogy „The Armpit of America” („Amerika hónalja”). Az igazi New Yorkernek New Jersey az egy másik ország, Ő oda nem megy… (Manapság Jersey City már egy kis NYC. Rengeteg az új épület, sokemeletes irodaház, étterem, az egész egy kis buli és art várossá lett. Jersey City az „új hype”, talán levetkőzi a „the armpit” jelzőt).

Mivel a turistavízumom 10 évre szólt, annyit mehettem, amennyit akartam (vagyis inkább amennyi pénzem és szabadságom volt). Én is latolgattam, hogy kint maradok és feketén dolgozok, de mivel otthon jól elvoltam, így soha nem vállaltam be.

Említettem, hogy Ausztráliába akartam kivándorolni, legálisan, a rendes bevándorlási programon keresztül. (Ez még most is létezik, ha jól tudom.) Elkezdtem tervezni, de az első és legnagyobb dolog (azon kívül, hogy van egy szakmád, amit elfogadnak), hogy le kell tenni egy ún. IELTS nyelvvizsgát minimum general szinten. (Tanároknak, orvosoknak, stb. advanced kell letenni).

A minimum követelmény volt, hogy az írás, olvasott szövegértés, beszéd és hallás utáni megértés egyenként kell, hogy minimum 6 pont legyen a 9-ből. Amennyiben az egyik alacsonyabb, mint 6, akkor újra kell csinálni az egészet. 

Mivel én mindig Magyarországon tanultam az angolt, így jó voltam írásból, szövegértésből, jó beszédkészséggel, de nagyon gyenge hallás utáni értésből. (Ez gyakori azoknál, akik nem nyelvi környezetben tanulják a nyelvet).     

A vizsga akkreditált, így a világ bármely részen le lehetett tenni, így én azt New York City-ben csináltam. Három hétre mentem ki és úgy terveztem/szerveztem, hogy a vizsga az utolsó napokban legyen, így tudok rá tanulni.

Egy korrepetálás következményei

A középiskolában ahol a sógorom dolgozott, volt egy velem egy korban és érdeklődési körben azonos, amerikai, spanyol nyelvet tanító lány, aki már kb. 4 éve élt New York City-ben akkor.

Megbeszélte vele, hogy ha jövök, akkor kéne engem korrepetálni, ami annyit tett ebben az esetben, hogy csak simán beszélgetni mindenről és megérteni őt, megértetni magamat.

Mivel a vizsgáig nem volt sok idő, így elég sűrűn „kellett” találkozni, hogy beszélgetni tudjunk. Letettem a vizsgát és otthonra vártam az eredményt kb. 3 hétre rá. A felvezetésből kitalálható, hogy hazautazásom után tartottuk a kapcsolatot Skype-on, Magyarországra is eljött egy hónapra.

A részletek leírása túl hosszú lenne, a lényeg, hogy év végén kiköltöztem Amerikába, ahol összeházasodtunk. Karácsonyig eladtam a lakást, amiben akkor éltem (örököltük a testvéremmel). A bútorokat és egyéb apró dolgokat elajándékoztam családon belül. Két bőröndbe belefért, ami maradt. A lakáspénz feléből egy évig járultam hozzá a költségekhez.

Egy évig kitartott, de kellett is, mert New York City-ben külföldiként jó munkát találni még munkavállalási engedéllyel is nehéz, de azért csináltam ezt-azt (nem szakmait). A másik év júliusában volt a nagy családi esküvő.

Egy év után elköltöztünk Kentuckyba, mivel egy jó munkát sikerült találnom. Most van egy 3 és fél éves kislányunk és egy 5 hónapos kisfiúnk. Természetesen tanítom magyarra a lányomat, én így beszélek hozzá legtöbbször, de az anyanyelve angol.

Mivel már 7 éve itt élek, szeretnék egy két dolgot leírni, amit eddig tapasztaltam Amerikával kapcsolatban. Amiket leírok, államonként különbözhetnek, valamint amerikaiakra és legálisan itt tartózkodó emberekre értem.

New York nem Amerika, olcsó gyorséttermek és egyéb érdekességek

1. New York City nem „Amerika” olyan értelemben, hogy amit ott megtapasztal a turista, legyen szép, ronda, jó, rossz, stb. az máshol nem érvényes. New York City egyedi város, természetesen amerikai tradícióval, kultúrával, kinézettel, stb. de mégse az az „Amerika”, amit sokan várnak, amikor meglátogatják.

Szerintem, az „igazi Amerika” inkább a kontinens közepe, ahol kerítés nélküli házakban, kertes házas övezetben, garázsos házban, több autóval, - hajóval, hobbiautóval stb. - rendelkező családok élnek. (Az más tészta, hogy mennyi a hitelük ezeken a dolgokon).

Sok esetben ingyenes autópálya, olcsó és elérhető parkolási lehetőség stb. Például New York City-ben parkolni egy rémálom, akárcsak az utcán a lakásod előtt. Fizetned kell érte, esténként már  nincs hely, ha van, akkor reggel 7-8-ig el kell álljál onnan, mert jön a takarítóautó. Ha elkésel vele, akkor büntetnek.  Amennyiben fedett/fedetlen beálló helyet bérelsz, az egy vagyon…

2. A gyorséttermek valóban olcsók, ezért nagyon sok van belőlük és sokan ott is esznek, DE rengeteg nagyon jó vendéglő, kajálda, street food stb. van, ahol viszonylag egészségeset lehet enni, nem sokkal több pénzért. Sok embert (amerikait) ismerek, akik teljesen elkerülik a szemetet kínáló gyorséttermeket, ahogy mi is. Mindenki „junk food”-nak hívja, mégis eszik. Most csak a gyorskajákról beszélek, a „beülős vendéglő” mindenféle árkategóriában megtalálható.

3. Az élelmiszer viszonylag olcsó és több államban áfamentes. Az olcsó nem mindig a legjobb minőségű. A jó minőségű étel itt is többe kerül, de ésszerű választással megengedhető a jó minőségű étkezés, bio (organic) vagy teljesen adalékmentes.

4. A benzin olcsó, de azért tudni kell, hogy amikor 3.5-4$ fölé megy, azt a gazdaság itt is megérzi. (Vendéglők forgalma visszaesik.) Itt, Amerika közepén most 2,3 $/gallon. A partok felé drágább, ahogy egyébként minden. Amerika ezen részén létszükséglet az autó, nagyobb autók, nagyobb motorral, fogyasztással, családonként kettő is, így megérzik az emberek, amikor többet kell fizetni a benzinért.

5. Amennyiben van munkád és egy jó középosztálybeli bevétele a családnak (itt éves családi bevételt szoktak nézni) akkor ésszerű határokon belül olyan kocsit tudsz venni, amilyet akarsz. Azért a BMW, AUDI, Mercedes az itt is drága.

Azonos kategóriában a  tulajdonlásuk minimum kétszer annyi, mint pl. egy japán, koreai, amerikai autó. Nagyvárosban autót tartani jóval drágább. New York Cityben nem is (nagyon) kell.

6. Az ÁFA államonként változik, a legnagyobb kb. 10%. Kentucky-ban 6%. Valamint ez mindenre érvényes, kivétel, amire 0, pl. élelmiszer. Az energia viszonylag olcsó (nyáron klíma mindenütt). Víz, szemétszállítás, csatornadíj, internet elfogadható áron van. Kábeltévé drága, nekünk nincs is.

7. Fogyasztási cikkek is - ésszerű határokon belül – könnyen megengedhetőek. Mindig van valami „good deal”. Mi majdnem mindent online veszünk.

8. Három nagy kiadás van, ami rendesen megterheli a kasszát (értsd DRÁGA):

a, egészségbiztositás és fogászati kezelés vagy bármilyen egészségügyi szolgáltatás (cserébe nincs hálapénz, van rendes, tiszta ügyfélbarát kiszolgálás)

b, A ház törlesztője (mortgage) vagy az albérlet (rent)

c, bölcsőde, később meg a diploma megszerzése vagy egy jó szakma kitaníttatása és / vagy a gyerek sportkarrierje. (Állami általános és középiskola ingyenes) 

9. Van ingatlanadó, de az azért van, mert abból finanszírozzák a közintézményeket, a parkokat, utakat, stb. Ha jobb környéken laksz, akkor többet is fizetsz. Az autókra is van éves adó, ebből például az iskolai buszokat, a tömegközlekedést finanszírozzák. Tehát ezek az adók ezekre lettek kitalálva.

10. Itt is van idegengyűlölet, van itt is rasszizmus, az egyneműek házassága sem elfogadott minden államban társadalmilag. Jogilag most már igen, de azért arányaiban nem találkozol ezzel olyan sokat, az emberek elfogadóak. Inkább segítenek, kérdeznek, érdeklődnek, honnan jöttél, mit csinálsz stb. Tényleg támogatnak és elismerik, ha valamit elértél/csináltál.

11. Közlekedés. Korábban írtam, hogy New York City más, ott a közlekedés „crazy”, olyan rendezettebb arab vagy távol keleti stílusú. :) Normálisan a közlekedésben nincs idegeskedés, előzgetés, bemutogatás, levillogás.

Ezt „tailgate”-nek hívják, (ami hátsó lökhárítót jelent), büntetnek érte. (Tailgate-nek hívják azt is, ha kimész a parkba és a csomagtartóból piknikezel. Azt nem büntetik, ha nem tiltott helyen csinálod. -:)

Egyébként mindenhova autópálya vezet vagy kétsávos párhuzamos út. A magyarországi országútfélét „countryroad”-nak hívják. Az autópályák ingyenesek, de vannak államok, ahol van ún.”turnpike”, fizetős autópálya. A rendőr általában nem vadászik rád, de ha egyszer megállít, akkor 99%, hogy fizetned kell. Természetesen nincs megvesztegetés.

Ha elakadtál az autópályán vagy bárhol az úton és a rendőrnek éppen nincs dolga, akkor megáll segíteni. Már csak a láthatóság miatt is, mert a villogót könnyebb észrevenni. Velünk történt már ilyen defektnél.

12. Itt is vannak szegények / szegénység, talán arányaiban több is, mint Magyarországon, de ha rendesen dolgozol, képzed magad, van célod, akkor tényleg a saját sorsod kovácsa lehetsz, persze nem máról holnapra. Az emberek itt sem szeretik az adórendszert és az aktuális kormányt, de aki itt legálisan él, munkaképes és nem tud boldogulni, az valamit nagyon rosszul csinál.

Hogyan boldogulhatsz?

Tapasztalatom szerint, akkor tudsz a legjobban Amerikában / külföldön boldogulni, ha:

- beszéled a nyelvet minimum felső középfokon. Ekkor még akadozni fogsz beszéd közben, amikor úgy igazán beszélni kell. Megérteni, amit mondanak, meg arra válogatja, milyen tájszólásban, stílusban, artikulációval stb. beszélnek. Ezt csak elő környezetben tapasztalod meg.

- van egy (jó), külföldön is keresett szakmád. (Mérnökök, orvosok, IT, tanult/szakosodott szakember, fizikai is). Általában az otthoni diploma inkább csak tájékoztató, megmutatja, mit és milyen szinten tanultál, de nem nagyon tudják értelmezni, valamint a Magyarországon ledolgozott éveket sem. Itt amerikai tapasztalatra van szükség. Én is egy évet vártam egy nekem való munkára, pedig legálisan már dolgozhattam volna. Betanított melós keresettel ($7-$14, államtól függően) azért itt is csak éldegélni lehet.

- nagyon flexibilis vagy. Úgy értem, gondolkodásban, nem testileg (bár Van Damme-nak hasznos volt :)). Hamarabb találsz barátot, könnyebben illeszkedsz be, veszel fel szokásokat stb. Valamint könnyebben adod fel a New York – Miami – Chicago - Los Angeles stb. „nagyvárosban akarok élni elvet”, hiszen ezeket a helyeken jóval drágább minden. 

- minél kevesebb közeli családtagod marad otthon. Tudom, hogy ez nem rajtad múlik. Elég drága dolog másik kontinensről hazarepülni a családdal. Mi eddig kétévente mentünk Magyarországra.

- ha valakivel össze tudsz költözni (barát, barátnő stb.) Az én esetemben rögtön családom lett, ami érzelmileg (és anyagilag) is megkönnyítette a helyzetet.

- van indulótőkéd. Ez minimum 1 évre való megélhetés. Amikor ezt az összeget kiszámoltad, szorozd meg kettővel (vagy oszd el az igényeidet kettővel), vagy mindkettő. :)

Mivel nekem az otthonom/családom itt van, nem érzek honvágyat, de Magyarországra szívesen megyünk. Feleségem amerikaiként imádja Magyarországot. Igaz, hogy keveset beszélek neki a politikáról. :) Azért néha kiakad, amikor amerikaiak írnak valamilyen magyarországi „akcióról”, ami teljesen ellentétes egy fejlett ország szólás és/vagy szabadság eszméivel.”

HÍRMONDÓ

Szellemfalvaktól félnek egyre több helyen

Akár ma még többszáz lelkes településekből is szellemfalvak lehetnek, annyian költöznek el belőlük. És nem csak országon belül, egyre többen mennek külföldre. „Amelyik fiatal életképes, tehetséges, nem marad helyben. Előbb a közeli nagyobb települések szívják fel a népességet, de sokan már külföldre mentek, többnyire Németországban dolgoznak a környékünkről távozva” - mondta Kövér István, Nagyszakácsi polgármestere. A teljes cikket itt találjátok.

A skótok köszönik, de elegük van

Olyannyira, hogy a Brexit miatt a döntő többségük a függetlenséget támogatja – derül ki egy, a napokban készült felmérésből. Gyakorlatilag kétharmaduk mondja azt, hogy Skóciának ki kell válnia az Egyesült Királyságból, miután az az Európai Unióból való kilépésre szavazott. Hogy miként vélekedik erről a skót miniszterelnök, azt itt olvashatjátok el.

Ilyen még soha nem történt a spanyoloknál

Nem nagyon van miért mostanában irigyelni a spanyolokat (nagy hirtelen a tengerpart, a paella és a foci jut eszünkbe, bár utóbbi ugye erősen véleményes az olaszok elleni meccs fényében), és a most napvilágot látott adatok sem azt erősítik, hogy olyan nagyon hasítana az ország. Ugyanis tavaly kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak, amire sosem volt még példa azóta, hogy 75 éve elkezdték nyomon követni a folyamatot. A helyzetet ráadásul nehezíti az egyre több elvándorló is – derül ki az adatokból, melyekről részletesebben itt olvashattok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!