Hajszárító

- futball, csak saját felelősségre

Ha Moyes megjelenik, garantált a bukás. Vagy mégsem?

2017. november 17. 12:49 - hajszaritoblog

A Manchester United egykoron legendásan megbukó edzője nem nagyon találta magát az elmúlt években. Korábban az Evertonnál fantasztikus munkát végző skót jelenleg a West Ham United kispadjára ült le, s persze azonnal beindult a mémgyár, rámutatva többek között a Championshipre, ahová a Kalapácsosok kerülhetnek, amennyiben Moyes-t engedik ténykedni a London Stadiumban. Nem ennyire egyértelmű ugyanakkor, hogy az egykori Ferguson-utódnak beletörik a kalapácsa ebbe a feladatba.

Magam is azon az állásponton voltam rendkívül sokáig, hogy David Moyes-nál alkalmatlanabb szakembert nem választhatott volna Sir Alex a United irányítására. Tényleg ilyen Pintér Attila-szintű homlokon csapással járt mindez a futballban járatos szurkolók körében, hát még a skót azt követő ténykedése. Moyes tulajdonképpen tönkrevágta a Manchester United fejlődésének lehetőségét az elkövetkező évekre. Hogy igazságos legyek: nem ellehetetlenítette a megújulással egybekötött tradíció-hordozást – sokkal inkább elkezdte kiásni azt a gödröt, ahová a Vörös Ördögök figyelmetlenül belezuhantak, s amelyet Louis van Gaal - mint egy jó sírásó – be is temetett. De rá lehet-e fogni Moyes-ra, hogy ő minden problémának az origója? Lehet-e azt mondani, hogy a vörös hajú skót mindenhol alkalmatlan menedzsernek? Megbukott a Real Sociedadnál, a Sunderlandnél, és most megkapta ezt a rémesen gyenge WHU-t, hogy rázza össze a társaságot. Az az ember kellene lelket öntsön a többiekbe, akinek talán saját önbizalma is valahol a béka feneke alatt lehet. Gondoljunk bele, miként hathat ez egy bizonytalan közegre. Milyen üzenettel jár az, ha David Moyes megérkezik egy csapathoz, kvázi "tűzoltóként"? Mindazonáltal ennyi kérdést inkább divat lett mostanság a Moyes-jelenséghez kötni, hiszen voltak idők (nem is oly régen), mikor az Evertonnál jóformán csodát csodára halmozott az egykori Preston-legenda. Azt hiszem, mostanra David Moyes megjárta a maga Canossáját, elsírta minden bánatát a sajtónak, a kelleténél talán jobban is belemerült az önsajnálatba: de most itt az idő, hogy mindent a háta mögött hagyjon. A sikertelen „spanyol kirándulás” egy csalódott ember hitehagyott története volt, míg a sunderlandi kaland csak rátett erre egy lapáttal: sokáig nem volt senki, aki emlékezett volna arra, hogy Moyes tulajdonképpen az egyik legjobb lehetőség egy középcsapat élére, ahol az átlagnál ügyesebb játékosokkal van megtömve a keret. Nem hodgsoni bukásra kell egyből asszociálni. Ez a skót fickó majdhogynem mindent tud az angol futballról, ám tény és való: a gondolkodása, a játékról alkotott saját víziója nem mindig összeegyeztethető a valósággal.

Elismerem, talán túl romantikus elképzelés, hogy Moyes munkásságát még a mai napig össze lehet kötni az Evertonnal, s egyben erős érvként lehet használni emberünk védelmére. Ez olcsó húzásnak tűnik elsőre. Ennek dacára viszont azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy megfelelő elvárásokkal, izgalmas kerettel, egészséges – nem United-szintű - nyomás alatt a skót igenis képes felmutatni valamifajta, már-már liverpooli időszakára emlékeztető lejsztungot. Ez persze spekuláció, de ne legyünk igazságtalanok: Marco Silvát sem a Hull City eredményei miatt nevezték ki a Watford menedzseri posztjára, hanem bíztak abban a fajta mentalitásban, amit a portugál képvisel. A Lódarazsak vezetősége megelőlegzett némi bizalmat a múltban mutatott koncepciók, futball-fogalmak láttán, amelyet Silva képviselt – vagy képvisel mind a mai napig. Ennyi rizikót minden tulajdonosnak fel kell vállalnia, hiába nincs már „betanuló idő” sem a Premier League-ben, sem úgy nagy általánosságban a menedzseri közegben.

Ha elkezdenénk a pro és kontra érveket felsorakoztatni David Moyes mellett, minden bizonnyal azt kapnánk verdiktként, hogy egy amúgy is vesztes – de minimum szorult helyzetben lévő csapat élére, instant sikert várva, nem a legjobb ómen az ő harcba állítása. Tetejébe mondhatnám azt is: a West Ham következő meccsein kisebb csoda kellene ahhoz, hogy ne induljanak meg menthetetlen módon a lejtőn (Watford, Leicester, Everton, City, Chelsea). Voltaképpen Moyes elkövetkezendő tevékenységéről nem karácsony után kell ítéletet hozni. Lehetne, de akkor a skót már feltehetően a munkanélküli edzők számát gyarapítaná, s ennél jómagam többet látok ebben a londoni kiruccanásában. Amennyiben megkapja az időt az építkezésre, az alapok lefektetésére - úgy mindegy, hogy a Championshipben vagy épp bent maradva a PL-ben, de a WHU stabil lábakon fog állni. Nagyszerű érzéke van az akadémisták kiválasztásához, valahogy meglátja a lehetőséget azokban a srácokban, akik hosszú távon meghatározó szereplői lesznek a Premier League-nek. Ennek ellenére egy ilyen játékosokból álló keretnek kutyakötelesség lenne megúsznia a kiesést, s egyúttal megelőzni Moyes hajhullását is: ha egy osztállyal lejjebb kerülnek a Kalapácsosok, a legjobb emberek mindenképpen távozni fognak, ezáltal a skót építkezése is veszélybe kerülhet. A Champóban persze van idő az alapozgatásra, vélhetően Moyes ott is összerakna egy minimum play-off szintű alakulatot, de lényegesen könnyebb dolga lenne, ha a PL-ben kellene stabilizálni a meglévő keretet. 

Azért, ha végigtekintünk a West Ham keretén, látni fogjuk, hogy bizakodásra lehet oka a skót szakvezetőnek: Joe Hart, Kouyaté, Lanzini, Obiang, Chicharito, Antonio, Ayew viszonylag magasan jegyzett játékosok az angol ligában, s Mark Noble vezetői képességei is megcsillanhatnak a szoros - vagy kevésbé szoros mérkőzéseken. Hiába a top six brutális dominanciája, mindig van olyan váratlan fordulat, amely megnyithatja az utat a jobb pozícióig, elég az idei Everton vesszőfutására gondolnunk. A WHU egyáltalán nem kiesést érdemlő csapat, de tény: színtelen és szagtalan, ha a játékukat figyelni kezdjük. A Moyes-csapatok általában nem lesznek szépségdíjasok az aktuális szezon végén, például a United taktikája kvázi megfejthetetlen volt a Ferguson-éra támadó dominanciája után, elég a Fulham ellen bepróbált 81 beívelésre fájó mód visszaemlékezni, amiből nagyjából 10 eredményezett tényleges gólhelyzetet. Jóllehet, Moyes taktikájában nagy szerepe van a szélsőknek és a beíveléseknek: míg ez kivételesen jól működött az Evertonban (lásd Mirallas-Fellaini duót), addig sem a Unitednél, sem a Sunderlandnél nem működött – nagy kedvencével, Januzajjal sem. Az is nagyjából kikristályosodik a skót taktikáiban, hogy óriási szerepe van a pálya közepén, de még a védelem előtt elhelyezkedő szűrőnek: sokáig ilyen volt Leon Osman, Marouane Fellaini és Jack Rodwell is a Stolverkosoknál. A labda megszerzése, majd gyors megjátszása lényeges szempont Moyes-nak, Michael Carrick feladata például ugyanez volt (eléggé offenzív felfogásban), míg a skót dirigálta a csapatot.

Moyes: "A célom, hogy bizonyítsak. Néha meg kell javítanod dolgokat, most pedig van egy kis dolgom."

Nem kell viszont erre felépíteni a WHU taktikáját, holott az alapanyag erre engedne következtetést: Noble, mint fáradhatatlan passzer, Arnautovic és Lanzini bonthatná a széleket, s a hórihorgas Andy Carroll várhatná bólintásra a bogyót. Hatalmas újdonságot nem mondok azzal, hogy idejét múlt már ez a felfogás, a kiscsapatok is merészebb elképzeléseket valósítanak mag taktikai szinten (pl. Burnley, Bournemouth). Ha Moyes ezt fogja erőltetni, szerintem a közönség 80%-ka lebegtetni fogja a „DM out” transzparenseket, hozzáteszem: teljes joggal. Moyes-nak nem megújulni kell, hanem józan ésszel gondolkodni: ennek a csapatnak a legnagyobb félelme a kiesés gondolata, valahogy el kell mozdítani őket onnan, a borzalmasan nehéz sorsolás ellenére is. Lelket kell önteni ezekbe a srácokba, mert hazai pályán nagyon is képes ellenfelet szorongatni a West Ham. Nem állítom, hogy erre alkalmas David Moyes, de nála biztosan van egy extra-extra motiváció: ha itt is bukik, érdemben befejezheti a menedzseri pályafutását, s kulloghat vissza egy alsóházi skót csapathoz. De rendelkezik-e olyan karizmával, hogy saját motivációját képes legyen átalakítani brutálisan erős csoportdinamikává?

A legnagyobb problémám még mindig az, hogy az előző egy költői kérdés volt.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hajszarito.blog.hu/api/trackback/id/tr2813293267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Latz von W. 2017.11.17. 23:00:54

Ahogy írtad, nagyon is romantikus Moyes munkásságát még mindig az Evertonnal összekötni. Ráadásul kicsit túl is van misztifikálva Moyes ottani ténykedése, mondom ezt evertonosként. Tudod, mi volt a beceneve? TN. Taktikai Napóleon. Hiába volt valóban iszonyú jó szeme a tehetségekhez és az alsóbb osztályokból való "kukázáshoz", a tizenegy éve alatt a megújulásnak vajmi kevés jelét láthattuk. Igazán nagy pillanatokban mindig pofára estünk. Ugyanaz a sablonos játék jellemezte a csapatot, újra meg újra. Más kérdés, hogy ezzel akkoriban még lehetett eredményeket elérni.

korallzatony 2017.11.18. 10:36:46

DM a Stolverkosoknál egy kiesés ellen küzdő csapatból épített fel egy erős középcsapatot, ahol egyszer összejött a BL-szereplés is. Ez szép dolog, de nem megy csodaszámba. A SAF-éra utáni bizonytalanságban én is bedőltem a média hype-nak vele kapcsolatban (meg persze a Sir szavai is bizakodásra adtak okot), de utólag visszanézve papírforma volt a bukása, ahogy a spanyol ligás baszkoknál is. Ami jobban meglepett, hogy még egy CH-szinten erős, bár nyilván morálisan megrogyott (tahó) szunderland is meghaladta a képességeit.
Most megkapta az utolsó utáni sanszot, hogy megmutassa a világnak, hogy nem a liverpooli múltjából akar élete végéig megélni, de egy ilyen demoralizált közeg mint ami a Kalapácsosoknál van bedarálja őt is, és halálra ítéli a tervét. Oda egy olyan ember kellene aki fiatalos, agilis, újító és önbizalomtól kicsattanó, aki felkavarja az állóvizet, amilyen Bilic is volt az érkezésekor. Szerintem a skótra ezek a jelzők már régóta nem illenek, és ha egy classic English football-al akarja megmenteni a kelet-londoniakat, akkor mehet Hodgsonnal és a Palace-al kézenfogva a Championship 46 (+3) meccses mocsarának a darálójába, már ha megéli ez a két "zseni" a PL-szezon végét...

ui.: "lejsztungot" - könyörgök, az ilyenre mi szükség van?! :D

FlowingBubbles 2017.11.18. 19:26:05

"Noble, mint fáradhatatlan passzer, Arnautovic és Lanzini bonthatná a széleket, s a hórihorgas Andy Carroll várhatná bólintásra a bogyót." Noble passzai lassúak és pontatlanok, maga a játékos is lassú, védekezésbe nem ér vissza sem. Andy Carrollhoz pedig csak simán nem jutnak el a labdák, már ha egyáltalán játszik. Jó egyéni játékosok vannak a keretben, Bilicsnek nem sikerült csapattá gyúrnia őket, sajnos. De az már mindent elmond Moyse érkezéséről, hogy Chicarito távozását rebesgették Mexikóba a héten, - hiszen a Man Unitednál padoztatta - mert nem igazán csípik egymást. Az ő szerződtetése a tulajdonosok fillérbaszó hozzáállását igazolja csak. Goldnak és Sulivennek kellett volna felállnia és menni a bús fenébe. Kihúzták a csapatot az adósságokból, de nem invesztálnak bele sajnos. Ja, és Bilic buktatása a játékosoknak volt köszönhető, ezt a 'Pool ellen nyíltan lehetett látni. Egy angol válogatott Hart nem lepkézik akkorákat mint amiket a szezonban megengedett magának. Sajnos 20 játékost nem lehet kirúgni, így ment az edző. Nem vagyok bizakodó Moyes-szal kapcsolatban, de most ő az egyetlen esélyünk.

hajszaritoblog 2017.11.27. 16:08:31

@Latz von W.: persze, taktikailag sosem volt géniusz, a Unitednél eltöltött évei alatt sem emlékszem baromi nagy húzásokra. Talán a Bayern elleni idegenbeli meccs volt az a BL-ben, ahol nagyot húzott a bajorok kárára. De nyilván lejtmenet volt minden aspektusból.

Én nem kételkedem abban, hogy jó ember, de már az Evertonnál is tényleg megtorpant, ha különösebben komolyabb feladat elé állították. Nyilván most európai fociról beszélek, nem specifikusan a PL-ről. Ott megvolt a stabilan 3-4 elkapott nagyágyú.

hajszaritoblog 2017.11.27. 16:12:36

@korallzatony: túlzottan szívmelengető elképzelés volt valóban, hogy majd pont egy skót veszi át SAF helyét, aki még valamilyen szinten hasonlított is az Öregre (fiatalok beépítése, tradíciók hordozása). A bukása szerintem nem volt papírforma, de annyi baromságot tett az öltözőn belül, hogy semmi respectje nem volt (Jagielkától tanuljon a Rio-Vidic páros stb.)

A Sunderland szerintem kicsit más eset, mint a Socieadad, ami soha nem is illett volna PL-közegben szocializálódott edzőhöz. A Fekete Macskák túlzottan hitehagyott gárda volt, tonnányi vereséggel, szerintem ott az Isten se segített volna rajtuk. Egyébként akkorra már jó ideje ki is járt ez a pofon a S'landnek.

A lejsztunggal mi a baj? :))

hajszaritoblog 2017.11.27. 16:21:18

@FlowingBubbles: Noble sebessége abból a szempontból mindegy, én arra céloztam, hogy ő azért stabil pontja a csapatnak - bármi is van, ő azért képes összerántani meccsen belül a körülötte lévő 10 embert. Nyilván ő sem lesz már jobb játékos, de egy korrekt szintet mindig hoz, idén szerintem különösebben nem is vészes, a Watford ellen kifejezetten jól játszott, s mondom: Moyes csípi az ilyen játékosokat.

Azt meg nem mondanám, hogy nem költött a WHU a piacon. Az elmúlt években jött Lanzini, Ayew, Snodgrass, Payet, Ogbonna, Antonio, Chicharito, Arnautovic, Valencia - egyaránt 10 millió font fölötti összegért. Bár kérdés, ezek közül melyikük normális játékos, mert pl. szerintem Ayew hatalmas flop, Snodgrass se jobb, Arnautovic-ról meg ne is beszéljek. Bilic ebből a keretből is kurva jó csapatot csinált 2 éve, fogalmam sincs miért buktatták meg, sokkal fényesebb jövőt jósoltam annak a keretnek akkoriban. Ebben a csapatban van lehetőség egy normális edző esetében, de amíg Moyes-tól várnak csodát Sullivanék, ezek a játékosok mennek idény végén más csapatokhoz.
süti beállítások módosítása