Gömbszörppel a világ körül

Üzbegisztáni kaland 3.

2023. augusztus 12. 20:28 - Maamoo

Khíva - a csodák városa

Az éjszakai vonatozás után délelőtt 11 órára értünk Khívába, ahol már 40 fok körüli hőmérséklet fogadott. A sivatag szélén épült Khíva a Selyem-út egyik leglenyűgözőbb városa, ami lényegében egy vastag várfallal körbevett szabadtéri múzeum. Nem csoda, hogy az Itchan-Kala elnevezésű óvárost az UNESCO már 1990-től a világörökség részévé nyilvánította. Itchan Kala 10 méter magas erődfalakon belül állt, amelyeket a történelem során többször leromboltak és újjáépítettek.  Itchan Kala volt az a hely, ahol a kánok laktak, a papsággal, a magas rangú tisztviselőkkel és a gazdag kereskedőkkel együtt.

khiva.jpg

Itt mi is igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat, mert az óváros legnagyobb medreszéjéből, a Mohammed Amin Khan Medrszéből átalakított Orient Star Hotelben szálltunk meg. Az épület Közép-Ázsia legnagyobb medreszéje volt. Ez a kétszintes iszlám iskola 125 cellával és egy hatalmas belső udvarral rendelkezett, amelyeket 260 diáknak szántak, most viszont a turisták vették hatalmukba.

Tovább
Szólj hozzá!

Üzbegisztáni kaland 2.

2023. július 30. 12:44 - Maamoo

Szamarkand-Buhara

A második szamarkandi napunkon folytattuk a nevezetességek bejárását. Elsőként a lenyűgöző Bibi-Khanym mecsetet néztük meg. A mecset építése 1404-ben fejeződött be és a Timur Birodalom egyik ékkövének számított. Hatalmasságát jelzi, hogy akár 10000 hívőt is képes volt befogadni.

Tovább
Szólj hozzá!

Üzbegisztáni kaland 1.

2023. július 21. 11:15 - Maamoo

Taskent - Szamarkand

Valamikor réges-régen még orosz nyelvszakos főiskolásként adódott először rá lehetőség, hogy eljuthassak Szamarkandba és Buharába. Ez akkor sajnos pénz híján nem jött össze.  De ahogy a közmondás is mondja, ami késik, az nem múlik. Mindössze 40 évet pihentettem a projektet, de egy másik közmondással élve, jobb később, mint soha, vagyis irány ÜZBEGISZTÁN!!!

ragestan.jpg

Egyik kolleganőnk kalandos utazást kívánt, ami be is jött, bár ő nem biztos, hogy erre gondolt. Először is Budapestről több, mint fél óra késéssel indultunk, ami kicsit aggasztónak tűnt, mert mindössze 1 óránk volt az isztambuli átszállásra. De egész jól ismerjük a török repteret (legutóbb több, mint 6 órát vártunk itt a casablancai csatlakozásra) ezért bíztunk benne, hogy egy kis csodával még esélyes, hogy elérjük a taskenti járatot. Olyan sprintet futottunk, hogy ezzel nyugodtan indulhatnánk az augusztusi atlétikai VB-n is, de ez sem volt elég. Az orrunk előtt szállt fel a gép. Így újabb lehetőséget kaptunk arra, hogy még jobban megismerjük az isztambuli reptér csendes, eldugott alvóhelyeit és vigasztalódjunk egy pohár finom sörrel.

Tovább
Szólj hozzá!

Vissza az időben - avagy Kuba 2023

2023. március 17. 20:38 - Maamoo

Varaderói pihenés havannai hosszú hétvégével

Kuba az 1978-as VIT (Világifjúsági és Diáktalálkozó, a tőlem „némileg” fiatalabbak kedvéért) idején keltette fel az érdeklődésem. Nagy vágyam volt, hogy egyszer ellátogassak Havannába. Azóta eltelt jó pár év, ez sajnos rajtam és Havannán is nyomot hagyott, de ami késik, az nem múlik. Eredeti tervünk csak egy laza, láblógatós tengerparti pihenés volt, de úgy hozta a szerencse (és a repülőjáratok), hogy futotta még egy havannai hosszú hétvégére is. Vagyis 7 nap varaderói lazulás után még 3 nap Havanna is belefért a szűkre szabott időnkbe.

tenger.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Egy „szippantásnyi” Amszterdam - avagy egy amszterdami hosszú hétvége

2023. január 22. 16:15 - Maamoo

A címmel ellentétben a híres-hírhedt amszterdami  „szippantás” ugyan elmaradt, de a városban eltöltött pár nap talán ezért, vagy ennek ellenére, de feledhetetlen volt. Ez az utazás igazán nem tervezett, mondhatni spontán túraként indult. Vagyis az tervben volt, hogy majd egyszer, de egy véletlen folytán most jött el az az egyszer.

amszterdam.jpg

Mivel nagyon közelgett az év vége, így a szabadságból már csak egy hosszú hétvégére futotta. Ezért fontos volt az utazás megtervezésénél, hogy a lehető legkevesebb idő menjen el az utazással és minél több időt tölthessünk Amszterdamban. Gyors keresgélés: a vonat jó és kényelmes, de az utazással töltött idő nagyon hosszú, ugyanez igaz a Flixbusra is. Tehát maradt a repülés. Sajnos közvetlen járattal nem lehet Budapestről Amszterdamba utazni, így minimum 1 átszállást be kell vállalni. Mi az eddig általunk megbízhatónak számító Lufthansát választottuk, aki ugyan nem kis pénzért, de vállalta, hogy 14.45-ös budapesti indulással, frankfurti átszállással 18.40-re Amszterdamba repít.

Tovább
Szólj hozzá!

Marokkói tapasztalatok, ötletek, tanácsok

2022. december 09. 18:23 - Maamoo

Előzmények

2022 szeptemberében 14 nap alatt egyéni szervezéssel tettünk egy 2500 km-es körtúrát egy kicsi ütött-kopott Dacia Sandero bérautóval Marokkóban. Az úton szerzett tapasztalatainkat gyűjtöttem össze és ezúton szeretném megosztani, hátha másnak is felkelti az érdeklődését és nekivág ennek a legnyugatibb arab országnak. Persze az itt leírtak teljesen szubjektív élmények, mi ezekkel a tapasztalatokkal tértünk haza.

ait6.jpg

Utazás

Mivel egy-egy túra esetében a repülőjegy az egyik legdrágább tényező, ezért a foglalás előtt mindig alaposan körbejárjuk a lehetőségeket. Sajnos közvetlen járat nem közlekedik egyik nemzetközi marokkói reptérre se. Casablancába a Lufthansa (frankfurti átszállással), az Air France (párizsi átszállással) és a Turkish Airways (isztambuli átszállással) közlekedik.

Tovább
Szólj hozzá!

Marokkó 4 keréken - Marrakech, Casablanca

2022. november 26. 10:41 - Maamoo

11-12. nap

Fájó szívvel hagytuk el Szavirát, jó lett volna még maradni egy napot és élvezni a hosszú homokos partot, pihengetni egy napernyő alatt, de már vár ránk a legnagyobb turistaközpont, Marrakesh. 

Marrakeshig az autóút remek volt, több helyen is turistalátványosságként lefényképezhető (persze jó pénzért) az argánfákon legelésző kecskecsapat. Szegény kecskék, de ez is bevétel a gazdinak.

kecskek.jpg

A városba bevezető út horrorisztikus, egymást érik a többsávos körforgalmak, ahol a több sáv csak elméletben létezik, mert felfestve nincs és sokszor előfordul, hogy nem a körforgalomban bent lévőnek van elsőbbsége, hanem egyszerűen megáll a benti forgalom beengedve a kint lévőket. Utoljára Limában rettegtem ennyire a városi vezetéstől. De megoldottuk, csak menni kell a hömpölygő tömeggel és rettenetesen figyelni. A legfőbb KRESZ szabály: elsőbbsége annak van, akinek megadják. Sok-sok küzdelem, dudaszó és infarktus közeli állapot után eljutottunk a riadunkhoz legközelebbi parkolóhoz és 2 napra megszabadultunk az autónktól, legfeljebb a helyi lovaskocsis közlekedés jöhet szóba.

Tovább
3 komment

Marokkó 4 keréken - irány az óceán

2022. november 20. 20:05 - Maamoo

  1. nap

Ma nem túl sok kilométer (260 km) áll előttünk, de le kell küzdenünk az Anti-Atlasz kanyargós útjait. Az utak minősége erre is elfogadható, az út mellett egymást váltják a kopár, sziklás területek és a terméketlen kősivatagok. A kihalt, elhagyatott vidéket egyszer csak felváltja a harsogó zöld táj. Ez már a termékeny Souss-völgye. A Souss-völgy Marrakeshtől nagyjából 120 mérföldre délre kezdődik, és egészen az algériai határig, az Atlanti-óceán partjáig, Agadirtól északra ér véget. A völgy szívében, olajfa ligetek, citrus ültetvények és zöld mezők által körbe véve vár ránk a mai célunk, Taroudant városa. Amikor a part menti településeket gyakran érték támadások a tenger felől, akkor a szárazföldön álló, magas falakkal körbevett berber város, Taroudant kiváló védelmet jelentett lakóinak.

taurudant1.jpg

A város több mint ezer éves múltra tekint vissza. Sok turistalátványossága nincs, ezért viszonylag kevés is a turista, de Marokkó egyik legszebb és legjobban megmaradt városfala, ami körbe öleli a régi városrészt és a nyüzsgő, bazárokkal teli medina megér egy napot.

Mint majd minden városban, itt is egy kis riadban, a medina szívében foglaltunk szállás. Péntek délután, ami itt munkaszüneti nap, meglepően gyorsan találtunk parkolót az emberekkel teli óvárosban. Az egyik olivabogyót árusító stand tulajdonosa kedvesen jelezte, hogy egész éjszakára ott hagyhatjuk a boltja előtt az autót. Előrelátóan nem vittük magunkkal a bőröndöket, először csak próbáltuk megtalálni a sikátorokban a Riad Tafilag-ot. Több útbaigazítás után végül rátaláltunk a szállásra. Nem volt túl bizalomgerjesztő a környék, de bíztunk benne, hogy a kapun túl a szokásos, szépséges virágos belső udvarral rendelkező szállás vár. Hát nem! Kopogásunkra csak egy koszos, angolul nem beszélő munkás dugta ki a fejét a rácson és mutogatott valamit. Kicsit távolabb a falon volt két telefonszám a riadunk nevével. Valószínű ékes arab nyelven azt akarta tudtunkra hozni, hogy hívjuk fel a jelzett telefonszámot. És láss, pontosan hallj csodát! Franciául valószínűleg remekül, de angolul annyira nem tudó hang szól bele a kagylóba és kérte, hogy várjunk és értünk küld valakit. Hamarosan meg is érkezett egy bringás srác, aki elvezetett egy másik szállásra, ahol kiderült, hogy az eredeti szállásunkon csőtörés volt, ezért áttettek minket egy másikba. Ez egy gyönyörű, buja kertben lévő riad volt, kellemes medencével, így nem tiltakoztunk.

Sőt, rögtön be is vetettük magunkat a hűs habok közé és egy pohár frissen facsart narancslevet kortyolgatva élveztük a délutánt. Kicsit felfrissülve este sétáltunk egy nagyot a várfalak mentén, bámészkodtunk a piacokon, elvegyültünk a nyüzsgő péntek esti forgatagban.

8-9. nap

Szombat reggel folytattuk utunkat a Souss-völgyben az óceánpart felé. Több helyen jelzik, hogy sáfránytermesztő gazdaságok vannak a közelben, de néhány hatalmas sátron kívül mást nem látni ebből. Köves síkságok, alacsony fák és bokrok követik az utat egészen Tiznitig. A várost magas, lőrésekkel ellátott fal veszi körül, amit 1881-ben Moulay al-Hassan szultán építtetett, hogy az ide telepített helyőrséggel védje meg a lakosságot az Anti-Atlaszban élő berber törzsek támadásaitól.

tiznit.jpg

Sok turistacsalogató látványosság nincs a városban, ám a város híres a remek ezüst ékszereiről. Az árkádsorok alatt lévő ékszerpiac a város központjában mindenképpen megér egy kis pihentető sétát.

tiznit1.jpg

Tiznitet elhagyva már egy alsóbbrendű, de nem rossz minőségű úton folytatjuk utunkat az óceánig. És kijutva a hegyekből Gourzimnál meglátjuk az óceánt. Fantasztikus látvány, ahogy ereszkedünk lefele a hegyekből és alattunk dübörögnek a hullámok.

legzira.jpg

Ez a vidék, mivel távolabb esik Agadirtól, már teljesen turistamentes, de ennek ellenére, vagy éppen ezért csúcs szuper. Mai célunk Legzira Beach. Ez egy pici óceánparti település 150 km-re délre Agadirtól. Itt nincsenek szállodasorok, hangoskodó turisták és persze menő éttermek és üzletekkel teli tengerparti sétány sincs. De van csend, béke, nyugalom. Ez a nekünk való hely! És egy hét utazás után már ránk is fér egy kis pihenés, ejtőzés, láblógatás. És ettől jobb helyet ehhez nem is kívánhatnánk. Szállásunk egy nagyon egyszerű, de közvetlenül a parton található Hotel Legzira Beach Club-ban volt. Nem kis energiámba került, mire sikerült rábeszélnem a tulajt, hogy nekünk adja a legfelső szinten lévő, óceáni kilátással rendelkező szobát, amihez persze saját, hatalmas terasz is tartozott.

Egyébként Legzira Beach a 29. helyet foglalja el a világ 40 legszebb strandjának listáján. Hosszú, homokos partja kiváló, de állandóan fúj a szél és a víz hőfoka is elég alacsony, ezért inkább a szörfösök kedvelik. Félő, hogy 10 év múlva már itt is megjelenik a tömegturizmus, de addig még kiélvezzük ennek az eldugott, nyugodt tengerpartnak minden előnyét.

20220917_162506_moment.jpg

A remek 8 kilométer hosszú, homokos strandon túl van még egy csoda, amiért érdemes idelátogatni. A parton látható a tengertől koptatott természetes sziklaboltozat, ami mint egy óriás ablak nyílik az óceánra.

legzira4.jpg

Eredetileg 2 hatalmas sziklaív nyúlt a morajló habokba, de 2016-ban az erózió hatására sajnos a nagyobbik, Elefántnak nevezett sziklaív leomlott. Most már csak egy kőtenger emlékeztet erre a nem mindennapi természeti jelenségre, de szerencsére a kisebb sziklaív megmaradt. Ez a még szinte felfedezetlen part mindig más képét mutatta, de a reggeli ködfelhőben és a lenyugvó napnál is félelmetesen szép volt.

legzira3.jpg

  1. nap

2 nap óceánparti pihenő után folytattuk Marokkó felfedezését. Úgy gondoltuk, ha már teszteltük, hogy milyen a nyugodt, békés óceánparti nyaralás, akkor próbáljuk ki egy, a turisták által kedvelt nyaralóhelyet is. De nem a jellegtelen, modern Agadir, hanem a kedves, 200 éves Essaouria mellett döntöttünk. A város arab neve Es-Savira, ami jól tervezettet jelent. Ugyan a város területe már ősidők óta lakott, de jenlegi formáját a 18. században érte el, amikor a szultán megbízására egy francia építész megtervezett ide hadikikötőt és egy kis várost. A hely méltó a nevéhez, mert valóban egy jól tervezett, masszív városfallal és erőddel rendelkező bájos városka.

savira_varfal1.jpg

A szállásunk itt is a várfallal körbevett medinában volt. Az óváros nagyban különbözik az eddig látott marokkói medináktól. Itt sokkal tisztábbak, szellősebbek az utcák, nem annyira rámenősek az árusok, sokkal kellemesebb sétálni az utcákon és sikátorokban. Ha nem tudnánk, hogy Afrikában vagyunk, akkor bátran hihetnénk, hogy ez valamelyik dél-európai tengerparti üdülőhely.

A szállás elfoglalása után elindultunk felderíteni a város. Első utunk a kikötőbe vitt, ahol már ugyan délután volt, de még mindig nagy nyüzsgés volt a halpiacon. Rengetegféle halat, polipot, rákot, kagylót és más általunk nem ismert tengeri herkentyűket árultak.

A borzalmas szagok ellenére az itt látottak meghozták az étvágyunkat és beültünk egy halvacsorára a kikötőben lévő kifőzdék egyikébe. Itt nem egy puccos, drága halétteremre, hanem egy roppant egyszerű étkezdére kell gondolni. A mustrára kitett tenger gyümölcseiből kiválasztod a neked tetszőt, megalkudsz az árban és már sütik is. A frissesség miatt nem kell aggódni, mert aki itt romlott árut árul, annak nem sokáig van helye a standon.

Jól belakmároztunk majd elsétáltunk a citadellához és a csipkézett városfalakról gyönyörködtünk a naplementében. Igazán romantikus látvány.

savira_erod.jpg

savira_naplemente.jpg

Érdekes volt, hogy a napnyugta után egy őr körbejárta a várfalat, kiküldött mindenkit és bezárta a citadellát és a hozzá tartozó falszakaszt. Így, kicsit nézelődtünk az óváros bazárjaiban, majd a várfal tövében ücsörögve ma nem a müezzint, hanem egy katolikus templom harangzúgását hallgattuk.

savira_este.jpg

Gyors pihenés, mert holnap irány Marrakesh! 

 

Szólj hozzá!

Marokkó 4 keréken - a sivatag és az Atlasz hegység

2022. november 15. 21:07 - Maamoo

  1. nap

A mai nap jó híre, hogy nem kell szállást keresni a medina szűk utcáin, a rossz hír pedig, hogy a túra leghosszabb vezetése vár ránk. Elhagyva Fezt a mai cél a homokdűnék lábánál álló falu, Merzouga. Az applikáció a 469 km megtételére hét és fél órát jósolt, vagyis hosszú, nehéz nap vár ránk. Utunkat az N10 főúton kezdjük. Ugyan főút és a minősége se rossz, de arra mindig számítani kell, hogy veled szemben, a te sávodban feltűnik egy jól megrakott szamaraskordé, vagy csak egy-egy szomorú szamár terménnyel jól megpakolva. De ettől még durvább, hogy úton-útfélen elbújva sebességmérővel felszerelt rendőrök vadásznak a gyanútlan sofőrökre. Majd a következő falu elején lerakják egymás után a 60, 40, 20 km-re korlátozó táblát, majd ezután a kötelező megállás tábla következik. Itt megállsz és várod az ítéletet. Ha a pisztolyos telefonon jelzi, hogy rendben, akkor intenek és mehetsz. Ha félreállítanak, akkor várhatod a büntetést. Nekünk két egymást követő napon is volt szerencsék „kis adománnyal” megtámogatni a marokkói rendőrséget. Először 100 dirhamunk (papír nélkül), másodszor már 150 dirhamunk bánta. Ők nem voltak korrumpálható rendőrök, így egy 50-essel többet fizettünk. Mi ebből a tanulság? Ott is emberből vannak a rend őrei. Fez után a Középső Atlasz kősivatagos vidékein autóztunk Ifraneig. Itt mintha átalakult volna a táj, élénkzöld pázsit, a városban mindenütt színes virágokkal teli parkok, alpesi jellegű házak. Érdekesség, hogy ez a franciák által alapított, alpesi települések mintájára felépített város, ami jelenleg a marokkói tehetősek téli síközpontjaként működik. Következő nagyváros Midelt, ami szinte Marokkó közepe. Itt találkozik a Magas- és a Középső Atlasz. Innen a Ziz folyó völgyében haladunk tovább. A táj igen változatos, kietlen kősivatagok, pálmákkal teli oázisok, zord, sziklás hegyormok váltják egymást.

uton.jpg

Késő délutánra értük el célunkat, Merzouga oázisát. A falu kivételezett helyzetben van, a sivatag homokdűnéi mellé épült, viszont a leleményes berberek a homok alól vizet hoztak felszínre és csatornarendszert kiépítve meseszerű pálmaligeteket alakítottak ki a homokdűnék között.

merouga.jpg

Szállásunkon (Kasbah Azalay) a tulajdonos fivérek egyike, Hamid fogadott. A szokásos mentatea mellett mesélte el a hely történetét, végigvezetett a kasbah-n. A kasbah igazából egy többnyire négytornyú, többszintes sárból és szalmatörekből épült épület lőrésszerű, kis méretű ablakokkal, ami leginkább védelmi funkciót látott el a karavánutak mellett, de itt remek szálláshellyé alakították.

Tovább
Szólj hozzá!

Marokkó 4 keréken - Meknes, Volubilis, Fez

2022. november 04. 18:32 - Maamoo

Előzmények

Mint mindig a hazavezető úton eldöntöttük, hogy mi lesz a következő évi nagy túra helyszíne. Mindez 2020. március 12-én volt útban Mianmarból (Burmából) hazafelé. Akkor még nem is sejtettük, hogy pár napon belül megváltozik a világ és hosszú időre minden és mindenki bezárkózik. A pandémia átalakította a világot és az utazásról hosszú időre le kellett mondani. De szerencsére semmi sem tart örökké, és 2 év elteltével újra nagy túrára készülhettünk. Persze közben is utazgattunk, bringázgattunk, de hosszú túrára csak most mertünk vállalkozni. Az új úti cél Marokkó!!!

sivatag.jpg

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása