Amióta lemondtam a húsról, bevallom őszintén néha-néha nagyon hiányzik a kocsonya. Régen nagyon szerettem, hisz a világ legjobb anyukája a legjobban tudta (még a mai napig is) elkészíteni. Rengeteg szép emlékem fűződik a kocsonyához, legfőképp azért, mert édesapa imádta. Mindig kivágott egy nagyobb darabot, majd vágódeszkára tette és szelte. Beleszúrta a kését és csak úgy villa nélkül ette. Mindig azt mondta, a szájához közelítő, remegő falatra, "nézd csak, hogy röcög". Sosem felejtem el. 

 Már egy ideje játszottam a gondolattal, hogy kipróbáljak valamilyen vegetáriánus esetleg vegán altarnatívát. Ekkor elkezdtem kutakodni és találtam egyet s mást, amiből kiindúlva megalkottam a saját verziómat. Ami szokatlan módon vegán és nem vegetáriánus.

(Ötlet innen: http://www.thekitchn.com/vegetarian-and-vegan-substitutes-for-gelatin-tips-from-the-kitchn-189478) 

A fő alapanyag, a zselatin egyik alternatívája az Agar Agar por. 

De, mi is az Agar Agar?

 Tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, sűrítő- és gélképző anyagnak használják. Élelmiszer-adalékanyagként. Jele (E406). 

 Főleg D-galaktóz cukormolekulákból felépülő hidrofil kolloidpoliszacharid. A mikrobiológiai táptalajok leggyakoribb alapanyaga, de étkezési, kozmetikai és egyéb célokra is használják. Rendszerint vékony, lemezes, agglutinálódott csíkokból álló kötegek formájában vagy porrá őrölve kapható. Forró vízben való feloldás (a táptalajkészítésnél meghatározott ideig tartó főzés) után lehűtve sárgás vagy színtelen, szagtalan vagy enyhén jellegzetes szagú kocsonyaként szilárdul meg.

Az agaragar maláj eredetű szó, jelentése: kocsonya.

(Forrás: Wikipédia)

Ahogy készítettem:

Hozzávalók:

1 csésze cukorborsó (mirelit vagy friss, teljesen mindegy)

1 csésze felkockázott sárgarépa (mirelit vagy friss, szintén mindegy)

1 csésze felkockázott tarlórépa (helyettesíthető zellergumóval vagy karalábbal)

1 csésze csemegekukorica (fagyasztott vagy konzer, teljesen mindegy)

1 db nagy, piros kaliforniai paprika felkockázva

3 db szárzeller felkockázva

1 db vöröshagyma félbe vágva

4 gerezd fokhagyma

4 db koktélparadicsom 

néhány szem (kb. 10 db) fekete egészbors

1 db babérlevél

2 db vegán zöldségkocka

Só

25 g Agar Agar por

Elkészítés:

 A felaprított zöldségeket egy nagy fazékba teszem. Hozzáadom a vöröshagymát, fokhagymát, egészborsot és babérlevelet, majd felöntöm annyi vízzel (Kb. 2L), hogy bőségesen ellepje a zöldségeket. Hozzáadom a vegán zöldségkockákat, majd sóval ízesítem és lassú tűzön minimum 1 órán keresztül főzöm. Pontosan úgy, mint a húslevest, csak kevesebb ideig. 30 perc elteltével kiveszem belőle a babérlevelet. Ha a zöldségek megfőttek, feljebb kapcsolom a lángot a fazék alatt és hozzáadom az Agar Agar port. Addig kevergetem, míg a por (ami kissé össze fog csomósodni, de nem kell megijedni) fel nem oldódik teljesen. Ezután tálakba merem, és közben kiválogatom belőle a vöröshagymát, fokhagymát, egészborsot és a paradicsomot. Aki szereti meg lehet enni, én ezt tettem. Egy éjszakára a hűtőben pihentettem. Másnap díszítettem és tálaltam.

 A Karácsonyi és Szilveszteri túltelítődés után azt hiszem a legtöbben valami igen könnyűre vágyunk. Személy szerint rá sem tudok nézni bármilyen tartalmas és laktató ételre. Az év első napján fogyasztandó lencselevest is csak a babona és a megszokás végett gyűrtem le. Persze azért nem volt olyan rossz, csak, na...túl sok volt.

 Így fogtam magam és megkíséreltem összebarátkoztatni némi zöldet egy kis sárgával egy kevés vaj és tészta kíséretében és hagytam az ízeket kiteljesedni egy pikáns leves formájában. 

Ahogy készítettem:

 Hozzávalók:

2 db póréhagyma vékonyra szeletelve

2 db szárzeller vékonyra szeletelve

100 g apró tészta (bármilyen formájú lehet)

1 csésze fekete kel aprítva (én fagyasztottat használtam)

1 kisebb csokor friss bazsalikom aprítva

1.3 L zöldségalaplé (vegán leveskockából)

1/2 nagyobb, vagy 1 db kicsi citrom facsarva

1 gerezd fokhagyma zúzva

1 ek vaj

só

Parmezán

Elkészítés:

 A vajat felolvasztottam és megpirítottam rajta a póréhagymát és a szárzellert (kb. 5 perc). Hozzáadtam a zúzozz fokhagymát és kevertem rajta néhányat. Felöntöttem a zöldségalaplével és sóval ízesítettem. Miután felforrt, hozzáadtam a fekete kelt és a tésztát. Kis lángra állítottam a tűzhelyet és további 8 percig főztem. A végén hozzáadtam a kifacsart citromot (levét és húsát) és az aprított bazsalikomot. Parmezánforgáccsal tálaltam.

 Vásároltam négy szép pulykamell szeletet a minap. A Férj, amint tudomást szerzett róla, már meg is pecsételődött a sorsa.

Rántott szelet készült belőle némi csavarral, no meg egy kevés sült burgonyával.

 Kedves ismerősöm Erdélyből, még mindig nálunk vakációzik és tőle hallottam a puliszkával való panírozásról. Ők a halszeleteket szokták puliszkával meghinteni s kisütni forró olajban. Sőt, a puliszkába is hintenek némi sót, mert sütésnél nagyon jó ízt ad a panírnak.  

 Gondoltam megpróbálom az erdélyi módszert a pulykaszeleteknél is, annyi különbséggel, hogy én tojásban is megforgattam.

Az eredmény? "Nagyon jó ropogós"- mondta a Férj.

Hozzávalók:

4 szelet pulykamell

1 egész tojás

Puliszka

Só

Olaj

2 db burgonya

Elkészítés:

A hússzeleteket lemostam, majd papírtörlővel felitattam a nedvességet. 

Megsóztam ízlés szerint.

A tojást felvertem.

A puliszkát is külön tálkába szórtam és azt is meghintettem sóval.

A hússzeleteket tojásba, majd a sós puliszkába forgattam.

Amikor az olaj elérte a kellő hőmérsékletet beletettem a hússzeleteket s aranybarnára sütöttem mindkét oldalát.

Egy másik serpenyőben szintén olajat hevítettem és a felkockázott burgonyát megsütöttem. 

Felitattam a felesleges olajat, majd sóval ízesítettem.

Azonnal tálaltam, némi házi savanyúság kíséretében.

 Mondhatni, már az ősz közepén járunk ezért én nem győzök elég sütőtököt enni. Nagyon szeretem, legyen bármilyen formában elkészítve. Gyakori alapanyag a konyhámban, ilyenkor ősszel kiváltképp.

 Ezúttal Jamie Oliver volt segítségemre, hogy a spájzban várakozó csodaszép sütőtökömnek mi is legyen a sorsa. Természetesen a nálam már megszokott "kicsit másképp" módszerrel készült ez az étel is.

 Nagyon finom és laktató finomság lett a végeredmény, mely nagyszerű vacsora, de bátran megállja a helyét a sós-töltött aprósütemény kategóriában is.

 Erdélyből egy kedves ismerősöm vakációzik nálunk. Olyan szerencsés vagyok, hogy egy egész hónapot itt tölt Londonban. Ő nem csupán barát, hanem az erdélyi gasztronómia "tudója" és a tudását, nagy örömömre megosztja velem is.

 Ahogy időm engedi ki fogom próbálni az általuk készített ételeket, kedves "E" segítségével és persze elsajátítani azokat a különleges és egyben gyönyörű szinonimákat, melyeket ők, erdélyiek használnak.

 A kés számomra a legfontosabb eszköz a konyhában. Olyan, mint a festőnek az ecset. Vagy, ha csak a pengére asszociálok, mint a jégtáncosnak a korcsolyacipője. Egyszerűen nélkülözhetetlen.

 A késekhez is furamód kellemes emlékeim fűződnek. Édesapa volt a család böllérje. Mindene megvolt a precíz disznóöléshez, amit természetesen csak ezen alkalmakkor volt lehetőségem látni, hisz szigorúan el volt zárva előlem.

 Ismét elérkezett a sütőtök szezon. Juhéj! Nagyon szeretem.

 Voltaképp egy gyümölcs, amit zöldségként használunk a paradicsomhoz hasonlóan. Magas karotin tartalma mellett kiváló c-vitamin, vas, foszfor és kalcium forrás.

 Elkészítési módja igen változatos. Bevallom erre a tulajdonságára csak akkor jöttem rá, amikor belevágtam a vegetáriánus életmódba. Előtte csak a sütőben sütött formáját fogyasztottam. Viszont ahogy egyre jobban megismertem, annál jobban megkedveltem s bevontam ételkészítési kísérletezgetéseim repertoárjába. Anno a krémlevessel kezdtem, aztán főfogások alapanyagaként használtam. Vegetáriánus fasírozottat is készítettem belőle, vagy A Férj nagy meglepetésére, köretet a sült húshoz.

 Ezúttal köretként használtam:

 250 g lencsét 4-5 órára beáztattam, majd feltettem főni. Hozzáadtam 1 gerezd zúzott, aprított fokhagymát, 1 ek szárított kakukkfüvet (friss még jobb, nekem most ez volt itthon), 3 db babérlevelet, majd sóztam, borsoztam. 

 Egy kisebb sütőtököt meghámoztam, apró kockákra daraboltam. Tepsibe tettem, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és meghintettem egy kevés sóval. Letakartam alufóliával, majd 180 fokon kb. 30 percet sütöttem.

 Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítettem. Hozzáadtam 1/2 vöröshagymát apróra kockázva, 1 közepes sárgarépát szintén kockázva és kicsit megsóztam. Folyamatok kevergetés mellett 5 percig pirítottam és ezt követően felöntöttem egy kevés vízzel, amit hagytam teljesen elpárologni. Ekkor hozzáadtam két apróra vágott szárzellert, majd 3 percig tovább pároltam.

 A lencséről leöntöttem a levet  és eltávolítottam a babérleveleket. Hozzákevertem 2 ek mustárt és megsóztam. Majd hozzáadtam a párolt hagyma-sárgarépa-szárzeller triót és néhányat kevertem rajta.

 A sült tökkockákkal tálaltam. 

 <a href="http://www.bloglovin.com/blog/18255601/?claim=t8rk4wrak8g">Follow my blog with Bloglovin</a>

Nagyon szeretjük a gombát. Én gyakran fogyasztom, hisz vegetáriánus lévén másból kell pótolnom a B-vitamint és a vasat. A gomba kiváló forrása ennek, ezért heti rendszerességgel készítek gombás fogást. Mivel a közös diéta A Férj-el, még mindig tart, ezért  még gyakrabban készítem, hisz ott van még az alacsony szénhidrát tartalma is. 

 A ma kora reggeli vásárlásom alkalmával négy különböző fajta gombát vásároltam. Kerti csiperke-, gesztenye-, róka-, és erdei csiperke, de utóbbiban nem vagyok biztos. Gyönyörű, friss árut pakolt a zöldséges fiú, nem tudtam ellenállni a csodás kínálatnak. 

 A gombák tiszták voltak, ezért csak konyharuhával áttöröltem őket. Szakács berkekben eléggé megoszlanak a vélemények a gomba mosásával kapcsolatban. Jamie Oliver nem mossa. Raymond Blanc néhányat vízzel tisztít meg. Julia Child, a szakácsok nagyasszonya, aki fél Amerikát megtanította főzni, ő viszont élő adásban vízzel mosta a gombát. Nos, én mikor, hogy. Sokan azért ellenzik, mert rengeteg vizet szív magába a mosással, majd ezzel "felhígítja" az értékes ízeket és szivacsossá válik az állaga. Amiben mindenki egyetért, hogy a gomba kalapját nem szabad meghámozni, mert a legértékesebb íz-,és tápanyagok a hám alatti részen találhatóak. 

 A Férj már napokkal ezelőtt bezengte, hogy lecsót enne. Már régen készítettem, ezért gondoltam miért ne?

 A Magyar boltos srácok gyönyörű tv paprikát hoztak, szívem szerint az egész készletet felvásároltam volna. 10 db paprika volt 1.5 kg, gyönyörű, húsos termések. A kolbász, az elmaradhatatlan lecsó kolbász, már a kigondolástól kezdve természetesen félre volt téve A Férj számára. A többi alapanyagot a török boltból szereztem be.

 Lecsó A férj számára:

 1 ek olívaolajon megpirítottam 2 db nagy fej vöröshagymát szeletelve, felöntöttem egy kevés vízzel és 5 percig pároltam fedő alatt. Majd hozzáadtam 1 db közepes burgonyát kicsire kockázva és 6 db nagy tv paprikát szeletelve. Felöntöttem ismét egy kevés vízzel és 15 percig pároltam. Ezután hozzáadtam 8 db közepes méretű paradicsomot negyedelve. Megsóztam és 20 percig főztem. Amikor majdnem elkészült, hozzáadtam egy szál lecsókolbászt szeletelve, bőr nélkül és 5 percig főztem, majd lekapcsoltam a tűzhelyet, de az edényt nem vettem le. 

 Lecsó tojással a vegáknak:

 Az elkészítés majdnem megegyezik a lecsókolbászos változattal. Itt 4 db tv paprikát, 4 db közepes paradicsomot és kb. 2 csészényi színes koktélparadicsomot, 2 db csípős hegyes paprikát, sonkahagymát és kolbász helyett 3 db tojást használtam. 

 1874 április 24-én született egy Annie Moore nevű lány, Írországban. Mindössze 18 éves volt (valaki azt mondja, hogy csak 15), amikor két testvérével Anthony-val és Philip-el felszállt a Nevada nevű gőzhajóra, s szüleit követve, végleg elhagyta hazáját egy új élet reményében.

 Hogy hova indult? Amerikába, a New York-i Ellis Szigetre. A remény, a küzdelem, a megpróbáltatás és a könnyek hazájába. Tizenkét napon keresztül utaztak és a Karácsonyt is a gőzhajón töltötték.

 Mielőtt Ellis Sziget megnyílt, közel 8 millió bevándorló érkezett már New York-ba. A nagy számban érkező bevándorló miatt, a szövetségi kormány létrehozta az első ellenőrző állomást a szigeten, mely 1892. január 1-jén ünnepélyes keretek között nyílt meg s ebben az évben közel 450 000 emigráns haladt át rajta.

 De a legelső Annie Moore volt (írásos emlék bizonyítja). Egy fiatal s rettentően bátor lány. Egy lány, aki emlékére szobrot emeltek Ellis Szigeten és Írországban a Cobh rakparton is.