Fülesbagoly

Mitől ilyen menő a Necc Party?

2017. szeptember 19. - Bagolyhír

Mi jellemző egy Fish!! koncertre? Pikírtség, irónia és óriási lendület, ami azonnal magával sodorja az embert. És mi jellemző a Necc Partyra? Kovács Krisztiánnal, a zenekar frontemberével igyekeztünk megtalálni a választ.

kovacs_krisztian_csk_8.jpg

Fotó: Csányi Krisztina

Meg tudod mondani, hány fellépésed volt idén? Fish! és Necc Party összesen.
Összesen 140 bulim lesz 2017-ben, ráadásul az első három hónapot gipszben töltöttem, úgyhogy ez a szám kilenc hónapra érvényes. Körülbelül fele-fele arányban Fish! koncert és Necc Party. Talán az utóbbinak volt idén nagyobb a visszhangja, háromszor töltöttük meg a Budapest Parkot és - mondhatom így - letaroltuk a fesztiválokat is. De nagyjából ugyanez igaz a Fish!-re is, csak a Necc Party sokaknak még újdonság.

Van átfedés a Fish! és a Necc Party között?
Nagyon sokan jöttek át Necc Partyról Fish! koncertre és sok Fish! pólós embert is látok a Necc Partyn. Amióta pedig bejött a „Ne is figyelj rám című dal” még többen eljönnek ide is és oda is. Nem mondom, hogy mind vissza is térnek, de tuti eljönnek legalább egyszer megnézni.

Miért ne térnének vissza?
Még mindig sokan vannak, akik csak a Ne is figyelj rám című dalt ismerik és nem tudják, hogy ez a dal csak poénból született, egy vicc. Amikor megcsináltuk, arra gondoltuk, hogy fricskaként, beintve másoknak megmutatjuk, hogy mi is tudunk kommersz popot csinálni. Aztán bejött, sőt, nagyon bejött, olyan helyekre is bejutottunk vele, ahova addig soha, olyan emberek is megismerték a nevünket, akik még sosem hallottak minket. és sokan vannak olyanok is, akik a Ne is figyelj rám után kíváncsiak lettek a zenekarra és meghallgatják más zenéinket is. És aztán vannak, akik innen vissza is fordulnak, mert rájönnek, hogy ez a rádiós poptól igen messze van, élőben legalábbis.

Három teltházas bulit csinálni a Budapest Parkban régi bulislágerekkel, köztük egy csomó trash-sel, nem kis teljesítmény. Szerinted mi adja egy olyan buli sikerét, ami tulajdonképpen viccnek indult…
A mai napig vicc, de tény, hogy most már nem lehet nem komolyan venni. A Necc Party idén lett igazán menő, mostanra ismerték meg az emberek, bár már a kezdetektől fogva elképesztő népszerűségnek örvend. Valójában számomra is megmagyarázhatatlan, hogy miért.

Honnan indult?
A 2000-es évek elején Rózsaszirom Diszkó néven a budapestrockandroll közösségen belül volt egy bulisorozat, ahol metalos és hardcore arcok buliztak retro pop és rock zenékre, Bon Jovira meg ehhez hasonlókra. Jó 10 évvel később mi valami hasonló fílinget szerettünk volna visszahozni többfajta zenével, először csak egy szilveszteri buli elejéig, a Gozsdu Manó klubban. Afféle zenei freak showt terveztünk, nagyjából inkább csak a haverjainknak szánva a produkciót. Aztán akkora siker lett, hogy megkértek, csináljunk havonta egy bulit. A másodikon már annyian voltak, hogy a Gozsdutól a Király utcáig áll a sor. Nem is értettük az egészet, mi még belépőt sem mertünk szedni, mert nem gondoltuk, bárki fizet azért, hogy lejátszunk egy Scooter számot. Végül olyan sokan voltak, hogy átvittük az A38 Tetőteraszra, majd végül belépőjegyes buliként a Hajóra, aztán az Akváriumba, mert annyira sokan voltak.

kovacs_krisztian_csk_1.jpg

Fotó: Csányi Krisztina

Miben adott, miben ad többet a Necc Party, mint bármilyen más hasonló buli?
Talán azzal, hogy mi egészen másképp játsszuk le ezeket a dalokat, mint ahogy egy retró diszkóban megszokhatták. Ott a DJ véresen komolyan veszi ezeket a számokat, mi meg nagyon nem. Nekünk ez vicc, egy csomó dalt cikinek tartunk és ezt fel is vállaljuk, ezért lett Necc Party a neve.

Értik a poént?
Lenézve a közönség soraiba, úgy gondolom, hogy igen, bár a Budapest Park esetében ezt már nehéz követni. Hozzánk nem a „diszkó” közönség jár, nem is visszük diszkóba a Necc Partyt. Nagyon sok rocker jön bulizni, én magam is szívesen kiengedném a gőzt egy ilyen partyn, úgyhogy megértem. Mindenki röhög és táncol. Kell ennél több?

Jelent bármiféle meghasonulást a Necc Party a Fish! mellett?
Nem. Szerintem én ugyanolyan pikírt vagyok egy Fish! koncerten is, mint a Necc-partyn. Annyi a különbség, hogy az egyiken a saját zenénket játsszuk, a másikon nem, de a hangulat nagyjából ugyanaz. Mindkettőn saját magamat adom.

A zenész kollégák nem szólnak be? Nem mondják, hogy miért játszik egy rocker Scooter zenét?
Van egy-két értetlenkedő, de a rock és metál színtér tagjai, akik közé mi is tartozunk zömében ott buliznak a Necc-partyn…

Az nem fáj, hogy többen vannak, mint a Fish! koncerten?
Egyáltalán nem. Talán nem is örülnék, ha a Fish! olyan zenét játszanak, ami ekkora közönséget vonz. A Fish! egyfajta szerelemgyerek, egy energikus popos punk rockzene, amit nyilván nem fog soha szeretni mindenki. De nagyon jól haladunk és még messze a vége.

Hol tart most a Fish!, mennyire tud még fejlődni ez a dolog?
Ugyanúgy működik az állandó, lassú, csendes építkezés, amiről mindig is beszéltem, de most kezdem úgy érezni, hogy beérik a munka gyümölcse. Idén nyáron már „főműsoridőben” játszottunk nyári fesztiválokon, egyre többen keresik a zenéinket és interjúfelkérések érkeznek. De azt gondolom, hogy még mindig nem értük el, amit ezzel a zenével és ezzel a habitussal el lehet érni.

original_foto_fish-2_1.jpg

Még mindig érvényes az a kérdés, hogy vajon előrébb jutottatok-e volna, ha simulékonyabbak vagytok?
Igen, biztosan előrébb. De akkor az már nem a Fish! lenne. Pont jól alakul ez így, szépen lassan felérünk a csúcsra. Ha egyszerre túl nagy lépést teszel meg, sokkal nagyobbat lehet visszaesni.

A csúcs felé haladásban sokat segített, hogy kezdeti angol nyelvű dalokról időben váltottak magyar szövegekre?
A magyar daloktól kapott személyiséget a zenekar, akkor tudtuk beletenni magunkat igazán a számokba, akkor derült mennyire pikírtek vagyunk. Eleinte talán kicsit túlzásba is vittük, főleg a koncerteken, de mára elég sokat szelídült a zenekar. Így is sokan vannak, akik nem veszik a lapot, de ez már nem zavar különösebben. Régebben mindig meg akartam magyarázni, hogy ez egy vicc, azoknak, akik nem értették a „Majdnem Kaliforniát” vagy a Mi vagyunk itt című dalt. Ma már nem magyarázom, aki érti, az érti, aki nem az nem. Nálunk a koncerteken, a dalokban vagy éppen az interjúkban mindig mindenki megkapja a maga fricskáját, legtöbbször – önirónia formájában – mi magunk is.  Egyébként az a vicces, hogy sokszor halljuk vissza, hogy a Fish!  ennek is beszólt, meg annak is, meg hogy cinkeli a többi zenekart a koncerteken, pedig ez nagyon nem így van. A vélemény és a beszólás között nagyon nagy különbség van.

Mitől vagy olyan biztos benne, hogy még bőven van hova előre?
Mert még mindig tudunk újat mutatni az embereknek. A koncerteken még mindig el tudunk szórakoztatni, le tudni kötni olyan embereket, akik nem is ennek a műfajnak a rajongói, de ott tartja őket a lendület és a flow. Vidéki koncertjeinken nagyon sok „öreg rocker” csodálkozik ránk. Odajönnek hozzánk a koncert után, gratulálnak és elmondják, mennyire örülnek, hogy megismerték a zenénket. Az embereknek van rá igényük, hogy mást is halljanak, mint ami nap mint nap ömlik ki a rádióból. Csak el kell jutni hozzájuk és meg kell mutatni nekik.

Térjünk át a Fish!-re, tele van Budapest a Supernem vs. Fish! plakátokkal, amelyen Papp Szabial „harcoltok”. Mi lesz ez?
Előzenekar és fő fellépő felállásból indult a dolog, de hamar kiderült, hogy a Szabiék nem szeretnek a Fish! után játszani, mi pedig nem akartunk a Supernem előzenekara lenni és ez fordítva is így van. A közös buli viszont mindannyiunkat vonzott, úgyhogy kitaláltuk legyen a két zenekar egy időben egy színpadon. Először őrültségnek tűnt, de lassan kirajzolódik a koncepció.

De nem egyszerre fogtok játszani, ugye?
Még olyan is lesz. Felváltva, egyszerre, olyan is lesz, hogy átadjuk egymásnak a „szót” és olyan is, hogy egy-egy zenész átáll ide vagy oda. Afféle élő mashupként is felfogható a dolog. Nagyon várom egyébként, szerintem igazi „népünnepély” lesz. Pont a fesztiválszezon végén vagyunk, a Supernem is és a Fish! is végig tolta saját repertoárjával a nyarat, valódi felüdülés lesz, hogy most valami mást fogunk játszani, hogy más repertoárral állunk a közönség elé.

Vígh Johanna

A bejegyzés trackback címe:

https://fulesbagoly.blog.hu/api/trackback/id/tr6512878656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása