Már egy ideje szemeztem az Andrássyn lévő Hachapruival, de valahogy sosem jutottunk el, mindig volt más prioritás, de amikor a mostani étterem hét listáján megláttam a helyet, nem vaciláltam túl sokat, mielőtt rányomtam a foglalás gombra, végülis nem árthat egy kis kaukázusi impresszió, nem? Amúgy mióta ott jártam, rájöttem, hogy el kéne ugrani Grúziába egy hosszú hétvégére, szívesen ismerkednék az ízekkel testközelből is.

A hely egyszerre trendi és egyszerű, nem spirázták túl, na, viszont a hangulata rendben van, szerencsére olyan asztalt kaptunk, ahol nem a bárszékeken kellett egyensúlyozni, mert az nem bejövős. (már ami engem illet) Sajnos a kiszolgálással nem vagyok maradéktalanul elégedett, ugyanis amikor a desszertekről érdeklődtünk, olyan választ kaptunk a pincérlánytól, hogy szerinte mindegyik rossz, és ő bizony egyiket sem enné, érdekes szavak, páratlan arckifejezéssel megfűszerezve. Biztos nem venném fel salesesnek, de a jelenlegi mandátumára is teljes mértékben alkalmatlannak tartom.  Na de lássuk a lényeget:

Fix tételek közül választhattunk, de mivel tudnilevő volt, hogy az adagoktól nem kell dipankrinért nyúlni, kértünk előtte egy Glekhuri-t, azaz grúz vidéki ízelítőt. A tányér színes volt, az összkép meghozta a kedvünket a táplálkozáshoz, szóval kóstoltunk - spenótós diót, céklás diót, padlizsánsalit és pulykasalit - kaptunk még hozzá lavash kenyeret, sajtokat és zöldségeket. A pulykasalátából bármikor újra ennék, a többi is rendben volt, de nem estem tőlük hasra.

Ezt követően jött az előétel, ahol Gáborom és Frau K előrelátóan a pulykasalátára szavaztak, de mivel én nem szeretem ismételni magamat, a hideg ízelítőre esett a választásom.  Tartalma: házi grillezett fokhagymás padlizsán felgöngyölve, céklás-diós golyó, gomolya sajt és egy darabka kukoricás kenyér. A padlizsán finom volt, és a kenyér is - a többi a semmi extra kategória. 

A pulykasalátához járt az említett isteni lavash kenyérből is, de mivel diétázom, végül örültem, hogy nem azt kértem. A sali uborkából, sárgarépából, csirkehúsból és egy juliennes zöldfűszeres mártásból áll, azt hiszem majd kísérletet teszek a reprodukcióra.

Főtél gyanánt mindhárman egyet választottunk: Chakhokhbili-t, ami nem más mint egy grúz csirkepöri, ami egy hamutálban érkezik. (sajnálom, de tényleg arra emlékeztetett az edény,amiben kaptuk) Az adag borzasztóan kicsi, mellesleg az étlapon 3 opcionális körettel szerepel, ehhez képest ehhez is kenyeret hoztak. Ez nálam fekete pont, viszont ízre finom volt. A marinált paprika és a koriander mindig az. Amúgy maga  a fogás a ketsi-k kozé tartozik - forró agyagtál, ergó a hamutál ezt a szerepet hivatott betölteni :)

Végül jött a pincérlány által "csodálatosan" aposztrófált desszert: pelamushi torta. (ez egy grúz pudingos torta, szőlőből készül) Nem volt annyira rossz, mint ahogy a lányka forecastolta, de nem is fogok érte rimánkodni minden nap.

Az ételekhez jó kis friss Laposa bort fogyasztottunk, ami remekül passzolt hozzá.

Összességében kellemes élmény volt a Hachapuri, viszont az adagaok mérete hagy némi kívánnivalót maga után, a kiszolgálás szintén, természetesen az árak ezzel fordított arányban állnak. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy eszünk még itt, mert sok minden van még, amit nem kóstoltunk és szerintem érdemes lenne. A kenyerük baromi finom, friss, ropogós, langyos, amilyenre mindig vágyik az ember, ez azért fegyvertény na. Az ételekkel minőségi gond nem volt, de szerintem szimplán csak többet vártam. Nekem ezt az estét a társaságom jobban emlékezetessé tette, mert az kiváló volt.