Ígéretemhez híven ez alkalommal elhoztam Neked a mimóza leves receptjét. Mindkét (az előző részben közzétett póréhagymaleves a másik) változat olyannyira kalandos az ízlelőbimbóknak, hogy aligha fogod rabságnak vagy kényszernek tekinteni, főleg ha ezek az ízek újak a számodra. Vesd bátran papírra az első benyomásaidat annak a naplónak a végén, amelybe az elmúlt 3 héten jegyzeteltél. Ha a napló vezetésben örömödet leled, ne restelld lejegyezni a gasztronómiai élményeidet sem! Ne feledd, a profik is ezt csinálják!          

Mimóza leves

Hozzávalók egy személynek egy hétvégére:

1 fej saláta

25 dkg sárgarépa

25 dkg gumós zeller

25 dkg paszternák

25 dkg póréhagyma

25 dkg karfiol

½ csésze (2,5 dl) apróra vágott petrezselyem

2 db kemény tojás, apró kockákra vágva

mimoza_leves_hozzavalok_1.jpg

Elkészítés:

1. Mosd meg és vágd nem túl apró darabokra az összes zöldséget, és a karfiol valamint a petrezselyem kivételével tedd fazékba.

2. Önts rá vizet, forrald föl, és fedő nélkül, kis lángon főzd 40 percig.

3. Add hozzá a karfiolt és főzd még 15 percig.

4. A megfőtt zöldségeket robotgéppel pépesítsd.

5. Tedd tálba, a tetejét szórd meg petrezselyemmel és az apró kockákra vágott kemény tojással.

   Egyél egy csészényit (ízlés szerinti hőmérsékletre melegítve) minden három órában szombaton és vasárnap, egésze estig, amikor ehetsz egy kis darab (12-18 dkg) húst vagy halat, két párolt zöldséget csipetnyi vajjal vagy olívaolajjal és egy gyümölcsöt. Mireille (A francia nők miért nem híznak – A boldog táplálkozás titkai c. könyv szerzője) szerint ez kevésbé folyékony és kevésbé varázslatos, mint a póréhagymaleves, de azért hatásos és ízletes alternatíva.

mimoza_leves.jpg

   Megjegyzéseim, észrevételeim a recept kapcsán:

   Megfőztem a levest, hogy be tudjak számolni Neked a tapasztalataimról, és mert nagyon kíváncsi voltam a fűszerek nélküli zöldségleves ízére. Ahogy a fotón is látszik, salátát nem tettem bele, nem tudtam legyőzni az idegenkedésemet a gondolattól, valamint paszternák helyett sima petrezselyemgyökér került bele, mivel pont nem volt a zöldséges osztályon.

   Amikor a férjem meglátta a botmixert a kezemben, azonnal kikötötte, hogy ne pürésítsem mindet, mert ő szeretné komótosan elcsócsálni a zöldségdarabokat és egyesével kiélvezni az ízüket. Így is lett. Én leturmixolva ettem, jó sűrűre sikerült, ezek szerint nem tettem alá elég vizet, de sebaj. Nagyon kellemes tapasztalattal lettünk gazdagabbak: a zöldségek természetes, édeskés íze üdítő volt a naponta elfogyasztott sok mesterséges aromát, ízfokozót tartalmazó, sós, fűszeres ételek után. Ezért az élményért akkor is érdemes megfőznöd ezt a levest, ha a célod nem a fogyás. A főtt tojás – bár furának tűnhet - nagyon jól áll ennek a levesnek. Kb. egy fél tojásnyit szórtam egy tányérnyi lé tetejére.

Amíg a póréhagyma fő, tedd föl magadnak az alábbi néhány kérdést.

Miért csinálom?

   Mert attól félek, hogy a férjem vagy a barátnőm, ne adj isten mindkettő kövérnek tart? Mert nem férek bele a ruháimba? Mert utálok tükörbe nézni? A legtöbb fogyókúra mögött félelem vagy önutálat áll. Ám ezek az érzelmek távol állnak a francia nőktől. Ahhoz, hogy komolyan tudd venni az átalakítást, komolyan kell venned az örömöket és az egyéni boldogságot, mint célt is. Gondolom te is érzed az ellentmondást. Rossz evési és ivási szokásainknak túlnyomó része gondatlanságból fakad: nem figyelünk a valódi szükségleteinkre és örömeinkre. Észre sem vesszük, hogy mit eszünk, nem figyelünk az ízekre - tulajdonképpen nem élvezzük az evést. Nem gondolunk rá és túlzásba visszük.

sulyfolosleg.jpg

   Feleségként, anyaként vagy dolgozó nőként veled is előfordult már, hogy elhanyagoltad a kedvteléseidet, az örömöket, sőt, mindezt önzésnek gondoltad? Velem igen. De rájöttem, hogy semmi nemes vagy nagyvonalú nincs abban, ha nem merem vagy nem tudom élvezni az életem. És nemcsak a kilók jönnek óhatatlanul, még a házisárkány is egyre gyakrabban tör elő belőlem. Ne feledd tehát, a szeretteidnek és magadnak tartozol annyival, hogy ismered és élvezed az örömeidet. És mivel mindannyiunknak más az ízlése és az anyagcseréje, oda kell figyelned saját magadra, arra, hogy mi jó neked. Csak így tudod kialakítani a saját rendszeredet és értékrendedet. Ez az életre szóló elhatározás egészséges és nyugodt életet ígér.

Mi folyik itt?

   Gondolkozz el azon, vajon miért rakódtak rád a többlet kilók. A korod miatt? Munkahelyi vagy családi gondok miatt? Netán a magány az oka? Netán a divat? (Nehéz elhinni, de vannak, akik éppen akkor híznak meg, amikor a divat nagyon is ellen szól!) Most született gyermeked? Leszoktál a dohányzásról? Folyton éhes vagy? Valami baj ért? Szomorú vagy? Másféle stressz nyomaszt? Lehetetlen felsorolni a szellemi és fizikai problémák összes kombinációját.

   Ha úgy véled, a belső egyensúlyodat egy súlyosabb trauma billentette ki, segítségre lehet szükséged – ez esetben kérj segítséget. De ha nem, valószínűleg te is könnyen meg tudod határozni az okot. Ha helytelen étkezési szokásaiddal valamilyen problémát kompenzálsz, tedd a francia nők változatos és egészséges menüjavaslataival. (Receptek az elkövetkező posztokban.) Ha nikotinfüggőségedet chipsre cserélted, eljött az idő egyéb alternatívákat mérlegelni.

   A következő részben továbblépünk és megtervezzük az előtted álló 3 hónap átalakítási programját. Meghatározzuk és újfent fontolóra vesszük legveszélyesebb ellenségeidet. Néhányat bizony el kell majd hagynod, másokat elég csökkenteni. Tartsd szem előtt, hogy a megfelelő kezelési mód egyéni szükségleteinktől függ.

   Most pedig irány a konyha, készítsd el ezt a zamatos zöldséglevest és tárd fel a plusz kilók kiváltó okát. Ezzel is közelebb kerülsz a megoldáshoz. Szép napokat kívánok!

 

Címkék: boldog táplálkozás kiegyensúlyozott táplálkozás mimóza leves recept szenvedésmentes fogyókúra

ne_szamold_a_kaloriakat_2.jpg

   Első szakasz: ébresztő!

    Az előző posztomban fény derült a francia nők rejtélyes képességére, amelynek köszönhetően nagymama korukra is megőrzik fiatalkori karcsúságukat. Ha nem olvastad volna, csak görgess eggyel lejjebb. Ha megvolt, és kíváncsian várod Mireille Guiliano zsírolvasztó tippjeit és trükkjeit, tarts velem, jó helyen jársz! Egy rendhagyó fogyókúrás program első szakaszát ismerheted meg.

    Ahogy az alcímből is kiderül, első körben az a célunk, hogy kiderítsük, és tudatosítsuk magunkban, mi okozza a súlyfölösleget. Ez egy régimódi, háromhetes étkezési leltár. Annak fölmérése, hogy mit eszel. Ez már önmagában néhány nap múlva is a változás kezdete lehet. Hogyan fogj hozzá? Három héten keresztül vezess naplót mindenről, amit eszel. Írd föl, mit és mennyit, és azt is, mikor és hol. Nem kell a kalóriákat számolni, hiszen itt most a tápérték mérése a lényeg. Nem fontos a rendkívüli pontosság sem, ami a mennyiséget illeti, hiszen nyilván nem tudod megmérni, hogy a kifőzdében elfogyasztott párolt fogas filé sült zöldségekkel hány dekát nyomott. Legyen egy adag egy közepes méretű alma, és mindig ezzel számolj.

alma_2.jpg

   De ha otthon vagy, előveheted a mérleget és lemérheted a megenni kívánt finomságot. Hamar körvonalazódni fog, hogy hol van az étkezési szokásaidban a „probléma”. Pl. a munkahelyed és az otthonod között több pékség és cukrászda is van, ahova bizony gyakran betérsz egy-egy linzerért, briósért vagy croissant-ért. Vagy sokat nassolsz napközben. Vagy túl sok tésztát eszel, féloldalasan táplálkozol. Vagy gyorsan eszel, állva eszel, mások által készített ételeket eszel. Stb, stb.

   Ne feledjük, hogy mindenkiben két én lakozik: az egyik, aki sovány és egészséges akar lenni, a másik sok élvezetet akar, azonnal. A kulcs nem az, hogy legyőzzük az egyiket vagy a másikat, hanem hogy közelítsük a kettőt: kössön barátságot a két én, és irányítsuk mind a ketten mind az akaraterőnket, mind az élvezetünket. Ez a francia módszer. A „jóléti” testsúlyt kell kitűzni magunk elé, azt a testsúlyt, amelyre azt mondjuk: „jól érzem magam a bőrömben és jól nézek ki”. Kilóink száma életünk során változik, de változatlanul azon alapul, hogy megtanuljunk egyszerre kicsit narcisztikusak és kicsit hedonisták lenni.

   Minden egyensúly kérdése. Meg kell tanuljuk megtalálni és megtartani a saját egyensúlyunkat és kibillenések nélkül élni. A leltár során azt vetted észre, hogy sok édességet eszel? Nincs semmi rossz abban, ha süteményt eszel; baj akkor van, ha elveszíted a fogyasztásod egyensúlyát. Ebben a három hónapban ezt kell visszafogni, kevésbé hizlaló alternatívákat találni és a süteményt meghagyni az igazi nagy alkalmakra. Az egyensúly elérése, kis démonaink felfedezése és kezelése, szokásaink megváltoztatása inkább a fej, mint a gyomor ügye. Az egyensúlyt fokozatosan kell kialakítani. Ne akarj egyik napról a másikra teljesen lemondani a sütievésről. Mondj le róla csak hétvégén vagy hétköznap, és pótold a hiányt a következő héten, hétvégén, persze ne úgy, hogy kétszer annyit eszel belőle.

   Mireille természetesen fogyókúrás recepteket is megoszt az olvasókkal. Az alábbi varázslatos (nem az íze miatt az) póréhagymalevest például az első hétvégén javasolt fogyasztani. A franciák, Keleten legalábbis, nemzedékek óta alkalmazzák. A póréhagyma enyhe vizelethajtó, kalóriaszegény, de igen tápláló. Negyvennyolc órán keresztül csak ez a póréhagymaleves, annyi vízzel, amennyivel akarod – azonnali eredményt hoz az átalakítás elindításához. Ezt a trükköt érdemes időről időre elővenni a későbbiekben is, amikor úgy érzed megszabadulnál a kisebb úszógumiktól.

   Következzen a recept egy személynek egy hétvégére!

porehagyma2_2.jpg

   VARÁZSLATOS PÓRÉHAGYMALEVES

   Hozzávalók: 1 kg póréhagyma  :-)

  1. Tisztítsd meg a póréhagymát, és mosd meg alaposan. Vágd le a sötétzöld végét, hagyd meg a fehér részt és a világoszöldet. A maradék zöldet ne dobd ki, felhasználhatod erőleveshez, vagy (most gonosz leszek), a párod megeheti egy szelet zsíros kenyér mellé.
  2. Tedd a póréhagymát egy nagy fazékba, önts rá vizet. Forrald föl, majd kis lángon fedő nélkül főzd 20-30 percig. Öntsd le róla a vizet és tedd félre. A póréhagymát tedd tálba.

    A léből - melegítve vagy szobahőmérsékleten, ízlés szerint - 2-3 óránként igyál egy csészével. Étkezésekkor vagy ha éhes vagy, egyél póréhagymát, egyszerre ½ csészényit. Csurgass rá pici extra szűz olívaolajat és citromlevet. Óvatosan sózd és borsozd, és ha kívánod, szórj a tetejére friss petrezselymet. Ezt fogyaszd egész hétvégén, egészen vasárnap estig, amikor egyél egy kis darab húst vagy halat (12-18 dkg-ot), két zöldséggel, melyeket kis vajon vagy olívaolajon párolj meg, és egy darab gyümölcsöt.

    Sajnáld mindazokat, akik nem szeretik a póréhagyma édes ízét és finom rostjait. Te valószínűleg szeretni fogod! Ha mégsem, kövesd Mireille Aix-en-Provance-i unokahúgának példáját: két fia születése után fogyni akart néhány kilót, de nem szerette a póréhagymát. Egyik szomszédja azt javasolta, hogy dugja el más ízes és egészséges zöldségek közé. Ez a provanszál változat a soupe mimosa: a mimóza leves. Recept a következő bejegyzésben.

   Nincs más hátra, végy egy nagy levegőt és próbáld ki te is a póréhagymaleves kúrát az étkezési leltárt követő első hétvégén! Remélem szereted a póréhagymát, hiszen így is kemény lesz az első hétvége. Ha minden jól megy, e két nap alatt elköteleződsz a „jóllét” iránt.

SOK SIKERT!

Címkék: gourmet Mireille Guiliano boldog táplálkozás fogyás kalóriaszámlálás nélkül miért soványak a francia nők varázslatos póréhagymaleves

a_francia_nok_nem_hiznak.png

   Jelen bejegyzés egy sorozat első része, amelyet azok figyelmébe ajánlok, akik szerették volna, de nem tudták elolvasni Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak c. könyvét, továbbá azoknak, akik tudni szeretnék, hogy miként lehetünk boldogok és soványak, miközben még az élvezeteket is halmozzuk. Azoknak is, akik kalóriaszámolgatás nélkül szeretnének fogyni, és nem szeretnének bűntudatot érezni egy kis csoki, bor vagy kenyér elfogyasztását követően. Aki valaha is szeretett volna megszabadulni súlyfölöslegtől, tudja, hogy a szigorú diéták nem tarthatnak örökké, és a súlyfelesleg (egy rész biztosan) is visszatér. Mireille tanácsával élve: aki nem szeret órákig tekerni a szobabiciklin, az vegye fel a körömcipőjét, ne használja a liftet, menjen gyalog a munkahelyére, és táplálkozzon változatosan, legfőképpen pedig élvezze az életet. Akár egy igazi francia nő!

   Mindmáig elismerés nélkül maradt egy ragyogó diadal, egy alapvető és közismert antropológiai igazság: a francia nők nem híznak. Mint minden szabályban természetesen ebben is akadnak kivételek. De a francia nők túlnyomó többsége annyit eszik, amennyit akar, és mégsem hízik el. Vajon miért? A francia gasztronómia remekeit itthon is sokan szeretjük, vannak francia finomságokat áruló szaküzleteink (főleg Budapesten), de a francia életmód és táplálkozás bölcsességét, kiváltképp a francia nők rejtélyes képességét a karcsúság megőrzésére kevésbé ismerjük és alkalmazzuk.

   A francia nők egy csokor alaposan kidolgozott trükköt alkalmaznak szisztematikusan. Másoknak, mondjuk nekünk, magyar hölgyeknek folyamatosan gyakorolnunk kell azt, amit a francia nők gondolkodás nélkül tesznek. Aki elsajátítja a francia nők hagyományos gondolkodását és viszonyát az ételhez, megteheti azt, ami első pillantásra lehetetlennek tűnik. Mi a titok? Szemétbe a radikális programra épülő, az emberi szervezet különbségeit ignoráló, kalóriaszámolgatást előíró diétás könyvekkel! Helyettük arra van szükség, amire francia nőknek: kiegyensúlyozott és kipróbált viszonyra az ételhez és az élethez. Mireille felhívja a figyelmet, hogy tanácsai elsősorban nőknek íródtak, korosztálytól függetlenül, akiknek legföljebb 15 kilót kellene lefogyniuk.

idosebb_csinos_francia_holgy.jpg

   Szóval mi is francia nők titka? Hogy lehet az, hogy rengeteg középkorú asszony sétál 25 éves kori alakjával Párizs sugárútjain? Kezdetnek szögezzük le, a francia nők nem szenvednek annyira a kilók terrorjától, mint megannyi más országbeli nőtársaik. Franciaországban nem beszélgetnek a diétáról, pláne nem idegenekkel. A társasági élet beszélgetései általában arról szólnak, amit kedvelnek: érzésekről, családról, hobbiról, filozófiáról, politikáról, kultúráról, és ételekről, kivált ételekről, ám soha nem diétáról!

   A francia nők élvezik, hogy jól táplálkozva maradnak soványak, míg mi ebben konfliktust látunk és szenvedünk tőle. A francia nők nem hagynak ki étkezéseket, és nem isznak helyettük fogyókúrás italokat. Ebédre két-három fogást esznek, és ismét hármat (esetleg négyet) vacsorára. És hozzá bort. Hogy csinálják? Ez a fontos! A fejükkel esznek, és sosem állnak föl az asztaltól pukkadásig telve vagy bűntudattal. Megtanulni, hogy a kevesebb több lehet, és kitapasztalni, hogyan ehetünk mindent visszafogottan – ez a kulcskérdés. Valamint az elfogyasztott kalóriák aránya, és a sokkal több vízfogyasztás. A trükk az étvágy kezelésében és kielégítésében rejlik, miközben meghatározzuk, hogyan, mikor és mit csökkentsünk. Az elégedettség csodás érzése, amely egy új menü bevezetésekor fog el bennünket – magasabb élvezeti érték, kevesebb összbevitel – arra sarkall, hogy tovább menjünk a „jóllét” útján. Ehhez meg kell tanulnunk a legalapvetőbb francia szabályt: csapd be magad!

egy_finom_croissant_megegyem_vagy_ne_egyem.jpg

   A módszer minden asszony birtokában van, a tiédben is. Az egyetlen szükséges eszköz egy kis mérleg, amellyel némelyik ételt vagy hozzávalót mérjük a legkritikusabb első három hónapban. Ha elmúltál 40, vegyél néhány kézi súlyzót az erőnlét javításához. C’est tout. Ez minden. A cél: megtalálni az egyensúlyt. Mindenki a sajátját. Nincs két egyforma test, ráadásul időről időre újraprogramozza magát. Gasztroblog lévén a Mireille által kínált menüket hozom el neked, amelyeket pontosan követhetsz, de a cél az, hogy kifejleszd azt, ami számodra a legjobban működik az új szemlélet kialakításában. Nincs előírt minta, amit szigorúan követned kellene. Szabd mindezt a te ízlésedre, a saját tested, életritmusod, környezeted és egyéb jellemzők figyelembe vételével. A hangsúly az egyszerűségen, rugalmasságon van és azon a jutalmon, ami abból fakad, hogy az egészet magad csinálod.

   A következő részben a Mireille által kidolgozott program első szakaszáról írok majd bővebben, illetve megosztok két varázsreceptet, amihez francia nők millió nyúlnak generációk óta, amikor úgy érzik, le kellene dobni néhány kilót. Érdemes velem tartani!

   Mireille Guilianoról itt olvashatsz bővebben. Mireille több könyvet is írt honfitársnőiről, akik karriert csinálnak, nem ráncosodnak, nem számolnak kalóriát stb. Egytől egyig élvezetes olvasmány, ajánlom figyelmedbe!

Címkék: változatos táplálkozás Mireille Guiliano boldog táplálkozás fogyás kalóriaszámlálás nélkül miért soványak a francia nők

nyúl2.jpg

  Ennek a nyúlnak nincs története. Illetve a kis muszogó biztosan tudott volna mesélni felcseperedésének (tartásának) körülményeiről, de mire mi találkoztunk, ő már darabokban volt előre csomagolva egy hűtőpultban. És a franciákhoz sincs sok köze, hacsak annyi nem, hogy a francia konyha számos klasszikus remeke készül nyuszi husiból  és hogy előszeretettel ízesítik ételeiket kakukkfűvel.

  Nagyon szeretjük a nyúlhúst, ennek ellenére csak hébe-hóba van szerencsénk hozzá. Talán az ára, de legfőképp amiatt, hogy a boltokban nem jutunk friss húshoz, csak a fent említett védőgázzal csomagolt formában. Nagyapám egy időben tartott nyulakat leadásra és bizony mi is sokszor csemegéztünk belőlük. Érdekes módon kislány létemre sem szaladtam el visítva, amikor papó a szilvafára fellógatva nyúzta őket. Épp ellenkezőleg, szájtáti csodálattal néztem, ahogy éles késével hihetetlen gyorsasággal fejti le centiről centire a bőrt az izmokról. Nagyi tejfölös nyúlpörköltje csőtésztával pedig verhetetlen volt. Ha jobban visszagondolok, nem emlékszem, hogy valaha is készített volna bármi mást a levágott nyulakból. Lehet, mindig ezt kértük tőle, amikor megkérdezte, mi legyen a nyusziból.

  No de mi ihlette a lecsós alapot nyuszi alá? Városunkban az egyik legnépszerűbb néprendezvény a lecsófesztivál, ahol az egy négyzetméterre jutó bográcsok számánál csak egy valami nagyobb: a füst. Egyszer merészkedtem be a sűrejébe, de mire a fakanalat és/vagy pálinkás kupicát szorongató lelkes versengőktől hemzsegő utca egyik végéből a másikba elértem, többször elkapott a menten megfulladok érzés. Azóta is elkerülöm messziről, idén is csak a férjem látogatott ki a kollégái asztalához egy kis potyalecsó reményében. Sikerült elcsípnie az egyik – már nagyon jókedvű- tagot a zsűriből, aki nem fukarkodott megosztani kritériumait a jó lecsó titkát illetően: a hozzávalók aránya 50% hagyma, 30% paprika és 20% paradicsom, valamint a paprika legyen még éppen roppanós. A mennyiségek százalékos eloszlását tekintve nem vagyok benne biztos, hogy az alkoholos befolyásoltság nem kavart meg valamit a fejében, de azt is el tudom képzelni, hogy eddig nekem voltak téves képzeteim a lecsók non plus ultrájáról. Azzal viszont egyetértek, hogy a paprika „al dentére” párolva a legfinomabb.

  Hű, most látom, mégiscsak kerekedett egy kis sztori a nyulacska köré. Az elkészítése számomra örök „élmény” marad, ugyanis kisfiam azt a napot választotta eddigi életkéje legnyűgösebbjének. Így esett, hogy bekerülhettem volna a Guinness rekordok könyvébe a krumplipüré elkészítési idejének hosszával, ha méri valaki. A nyúlról nem is beszélve. Nekem óráknak tűnt. Gyerkőc bömböl, de anya acélozott szívvel kitart, dacolva anyai ösztöneivel 2 krumplit megpucol, majd nem bírja tovább, kezet mos, berohan a szobába, kisdedet vigasztal 10 percig, aztán a vihar csendesedtével visszaoson a konyhába. De mihelyt kiér, az ismeretlen eredetű, fülhártya szaggató sírás (mit sírás? eszeveszett ordítás, visítás) kezdődik előröl, és a macera is. Sütéstől-főzéstől ritkán fáradok el ennyire, pedig pofon egyszerűen elkészíthető étekről van szó. Amíg a nyuszi pirul az olajon, megpucolhatjuk a zöldségeket, amíg a hús a sütőben sül, elkészíthetjük a pürét. És van egy remek tippem azok számára is, akik valamiért ódzkodnak a nyúlhústól vagy a cuki nyuszi ételként elfogyasztásától: pipihusival is kifogástalanul működik a dolog, legyen az a melle vagy a combja. Na mire vársz még? Irány a boltba!

  2 kobakra az alábbiakat vedd meg vagy kapd elő:

2 db nyúlcomb – ha nincs friss, keresd a hűtőpultban a Tetrabbit termékek között a nyúlcombot 450 g-os  kiszerelésben. Az Intersparban tuti kapsz.

1 lilahagyma

1 tv paprika

1 paradicsom

6-8 gerezd fokhagyma (attól függ, milyen ducik)

kevés szalonna vékonyra szelve

rozmaring

kakukkfű

ételízesítő

só, bors

3 evőkanál olaj

a püréhez:

4 közepes burgonya

3 répa (elhagyható)

2 gerezd fokhagyma

3 dkg vaj

1 dl tej

fél pohár tejföl vagy natúr joghurt

rozmaring

 

Nyuszi elkészítése:

1. A combokat felolvasztod (ha fagyos), folyóvízben átmosod, papírtörlővel leitatod róla a vizet és a vastagabb részeket mélyen beirdalod, a husit sózod, borsozod;

2. Egy teflon serpenyőben olajat hevítesz, és kis lángon a combok mindkét oldalát pirosra sütöd rajta cirka 5-5 perc alatt;

3. Amíg a comb hüledezik, megpucolod a fokhagymát, a gerezdeket hosszában felezed vagy harmadolod (a cikkelyek dundiságától függően), valamint a szalonnából vékony szeleteket vágsz;

4. Előkészítesz egy hőálló kerámia vagy jénai tálat, a megtisztított lilahagymát félbevágod, belekarikázod, a paprikát és a paradicsomot csíkokra szeled, nagyon kevés ételízesítővel, kakukkfűvel és rozmaringgal ízesíted, és a zöldségrétegen elhelyezel néhány szeletke szalonnát;

5. Ahol a combokat bevágtad, a résekbe megpróbálsz betömködni egy-egy szelet szalonnát és mellé egy darabka fokhagymát, majd ha ezzel megvagy, a husit is megszórod csipetnyi rozmaringgal és kakukkfűvel majd a zöldségágyra fekteted;

6. Deci vizet öntesz alá, a tál tetejével vagy alufóliával szorosan lezárod és betolod a 190°C-os sütőbe. Alsó-felső sütési fokozaton jó 1 óráig sütöd. 45 perc után ellenőrizd, mennyire sült át a hús, mert a sütési idő egyenes arányban van a nyúl korával, a combok nagyságával és a sütőd teljesítményével. Amikor a husi már puha, leveszed a tál tetejét (a fóliát) és 20 percig még bent hagyod a melegen, hagy piruljon a husi és távozzon el az alatta lévő folyadék. Ezzel meg is vagy!

Jöhet a krumplipüré:

1. Megmosod, meghámozod a répákat, vékonyan felkarikázod és sós vízben odateszed főni;

2. A burgonyát is megtisztítod, felkockázod és ha már a répa 10 perce puhul, hozzáöntöd, hogy együtt főjenek tovább;

3. A puha zöldségekről leöntöd a vizet, rávagdalod a vajat, rálöttyinted a tejet, hozzáadod a tejfölt/joghurtot, a zúzott fokhagymával és kevés rozmaringgal ízesíted, majd krumplitörővel jól megdolgozod. Kóstolod, és ha úgy találod, kevés sóval, rozmaringgal még javíthatsz rajta.

 Mennyei étek tálalásra kész! Jó étvágyat kívánok!

 galette szelet.jpg  

   Gondoltam sütök valami királyit államalapító Szent István királyunk ünnepére. Már csak azért is, mert immár negyedik éve éldegélek Székesfehérváron, a királyok városában. Így esett a választásom a királyok lepényére, a Galette des Rois-ra (ejtsd: gálett dé roá), amit január 6-án, vízkereszt idején sütnek a belgák és a franciák. Ugyanolyan ünnepi étek nekik ez a pite, mint nekünk a karácsonyi bejgli vagy a húsvéti kalács. Jól lehet, ennek a süteménynek vajmi kevés köze van a magyar konyhához, az új kenyérhez vagy Szent Istvánhoz, azonban a frankofon területeken igen népszerű, ezért úgy vélem, itt a helye a francia étkeket népszerűsítő blogban. Terveimben úgy szerepelt, hogy még augusztus 20 előtt felkerül a poszt a lepényről…

   …Csakhogy a mi kisbabánk is gondolt egyet, és szuperszonikus sebességgel, két és fél héttel korábban a vártnál kirobbant kényelmes lakából és berobbant az életünkbe. De még hogy! Sosem fogom elfelejteni azt a vasárnapot. A délelőttöt és a kora délutánt a Babát várunk – Kismama napok előadásain ücsörögve töltöttük a férjemmel, majd isteni sugallatra még gyorsan beszereztük a hiányzó babaholmikat. Este eltotyogtunk a Romkertbe, a hirtelen rám törő jósló fájásoktól gyakran meg-megállva, amint Petőfi tette útban hazafelé. Megnéztük a Szent László koronázási szertartásjátékot – ekkor már vajúdtam, de első babás kismamaként nem tudtam biztosan, hogy amit átélek, az már a szülés küszöbéhez vezet. 4 órával később kijózanító pukkanással megrepedt a burok és elfolyt egy kevés magzatvíz. Hétrét görnyedve öltöztem fel, pakoltam össze a kórházi motyómat, kászálódtam be a taxiba. Az köldökzsinórvér levételhez szükséges pakk majdnem otthon maradt, a fogadott szülésznőt kis híján elfelejtettük ugrasztani. Mire fél kettőkor felkúsztam a szülőágyra, a méhszáj már négyujjnyira nyitott volt – „ez jó hír, kismama, 5 ujjnál már szülünk!” – nyugtatott az ügyeletes. És igaza lett! Fél óra sem telt bele, és a kishercegünk a maradék magzatvízben a szülésznő kezei közé csúszdázott 2 óra 3 perckor. Amikor felsírt - azt a mennyei boldogságot…! -a férjemmel azonnal tudtuk, hogy Székesfehérváron újabb király született, a mi kis királyfink, akinek életünk végéig odaadó szolgái leszünk. 

   Mindez 2 nappal a keresztény magyar államalapítás emléknapja előtt történt, így hát a tervem dugába dőlt. De csak átmenetileg! Pár nappal a kisfiunk világra jövetele után végül csak megsült a lepény. Ám egy kéthetes újszülött mamájaként most nem jut idő a tőlem megszokott bő lére eresztett sztorikra, csak a lényeg marad: a recept és néhány ínycsiklandó fotó. Ej, pedig egy csomó anyagot gyűjtöttem a pite történetéről, a hozzá kapcsolódó ünnepi hagyományokról, a sütiben megsütött apró figura kultuszáról, és arról, hogy Fehérvár miért érdemelte ki a királyok városa titulust. De egyszer bepótolom majd az adósságom.

galette egész.jpg

A recept és az elkészítése is pofon egyszerű. A klasszikus galette des rois nem több, mint két leveles tészta réteg, amit könnyű vaníliás krémmel dúsított mandulakrémmel (frangipán) töltünk meg. A modern háziasszonyok sokféle módját ismerik az ízesítésnek, a tölteléket tulajdonképpen bármivel felturbózhatjuk: tehetünk bele gyümölcsöt (alma, ananász, körte stb), csokit, diót, narancsvirág vizet, rumaromát, reszelt citromhéjat, s ami szem szájnak ingere. Én egy egyszerűbb változatra szavaztam és kihagytam a vaníliakrémet. Helyette rumba áztatott mazsolával, mandula- és rumaromával tettem izgalmasabbá a mandulakrémet. Lássuk a medvét!

  Hozzávalók:

2 tekercs leveles tészta

125g darált mandula

125g vaj

100g kristálycukor

3 tojás

maréknyi mazsola

2 csepp keserűmandula-aroma

2 evőkanál rum vagy pár csepp rumaroma

+ a megkenéshez:

1 tojássárgája

1 evőkanál tej

  Elkészítés:

1. A lágy vajat (olvaszd meg mikróban) keverd ki a kristálycukorral, majd add hozzá a tojásokat, a darált mandulát, az előzetesen rumba áztatott mazsolát és az aromákat.

2. Fogj egy kör alakú tortaformát, helyezd az egyik leveles tésztára, finoman nyomd rá, hogy a széle nyomot hagyjon, majd késsel vágd ki a kört.

3. Fektesd a tepsibe a tésztát és a szélét 2 cm szélesen kend be tojássárgájával.

4. A mandulás krémet halmozd a tészta közepére, egyengesd el a "tojáscsíkig".

5. Helyezd rá a fenti módon kör alakúra szabott másik leveles tészta lapot és nyomkodd le a széleket.

6. A lepény szélét késsel vagy derelyevágóval kb. 2 cm-enként vágd be, azaz kicakkozzuk. Vigyázz, hogy a töltelékes részbe lehetőleg ne vágjunk bele.

7. Ezt követően a lepény tetejét is irdald be (mintha pogácsát sütnél), de ha kreatívabb vagy, más mintát is rajzolhatsz bele, például virágmotívumot, leveleket, kiskutyát stb.  Ne vágd  át teljesen a tésztát, elég, ha csak nyoma marad.

8. Ecsettel vagy kenőtollal kend be a pite tetejét a tejjel elkevert tojássárgájával.

9. 30 percre tedd hideg helyre, a hűtő remek hely erre a célra.

10. Melegítsd elő sütőt 240 ˚C-ra, vagy ha nem bír ennyit a sütőd, akkor tekerd a maximumra, mert fontos, hogy nagyon forró legyen odabent. Kb. 20 percig süsd, amíg a teteje szép arany piros lesz.

11. Fogyaszd jó étvággyal! :-)

Címkék: francia recept

cukkini puding4.jpg

  A múltkor ígértem egy mutatós, könnyű franciás fogást, amíg tart a cukkini dömping. Íme! Ha betartjátok a mennyiségeket, nem fogtok vele jól lakni, hacsak nem tesztek mellé egy grillezett csirkecombot némi körettel. Tehát az adag nem nagy, de itt és most az ízkavalkád mellett a látványra utazunk!  

  Amikor étteremben étkezés mellett döntünk, személy szerint nagyon szeretem, ha étvágykeltően, gusztusosan feldíszítve jön ki a tányér a konyháról. Nem kell túlzásokba esni, egy egyszerű fogást is remekül fel lehet dobni némi ínycsiklandó, az étel karakteréhez illő látványelemmel: színes öntetekkel, sajttal, pirított szalonnával, zöldség- vagy gyümölcsszeletekkel, salátalevéllel, köré hintett fűszerekkel, és a többi és a többi.

  A cukkini puding, amit ez alkalommal hozok nektek, pikáns paradicsommártással és roppanós sajttetővel igazán szemet gyönyörködtető falatka. Akár előételként, akár könnyű vacsoraként tálaljuk, fix, hogy bezsebelünk néhány elismerő szót, pillantást, és akkor arra gondolunk majd: megérte a „sok” turmixolást! A vértengert idéző paradicsomszószt elnézve szerencsésebb lett volna, ha a kevesebb több elvét követem, és jót tett volna egy-két üdén zöldellő bazsalikomlevél is a kompozíciónak. Na, majd legközelebb.

Amire szükség lesz 1 adag esetén:

a pudinghoz:

  •          12 dkg cukkini (egy nagyon pici zsenge, vagy maradék egy nagyobb példányból)
  •          4 dkg friss kecskesajt (vagy bármilyen lágy fehér sajt, úgy mint feta, krémfehérsajt, camembert, esetleg mascarpone)
  •          4 dkg tejföl vagy sűrű tejszín (eredetileg folyékony, 3 %-os crème fraîche kellene, de nagy valószínűséggel nem fogsz találni a sarki bolt polcain, de még a hipermarketekben sem)
  •          0,5 dl tej
  •          1/2 teáskanál Provence-i fűszerkeverék
  •          1/2 teáskanál étkezési zselatin (Lucullus vagy Dr. Oetker)
  •          só és bors

a sajttetőhöz:

  •          Parmezán vagy bármilyen kemény sajt, amit lehet reszelni
  •          Provence-i fűszerkeverék

és a paradicsomszószhoz:

  •          1 nagyobb érett paradicsom
  •          1 teáskanál balzsamecet
  •          Só & bors ízlés szerint

Elkészítés

  1.        Fogunk egy turmixolásra/aprításra alkalmas szerkezet. A papó szecskavágója, a fűnyíró vagy a stihlfűrész nem lesz most jó, részemről egy turmixgépre vagy bot mixerre voksolok. Ő lesz a mai fogás egyik főszereplője, vagy még inkább a kiemelt támogatója.
  2.        A cukkinit alaposan megmossuk, felkockázzuk;
  3.        A sajtot - fajtájától függően - felaprítjuk vagy elmorzsoljuk, a cukkinihez keverjük;
  4.        Hozzáadjuk a tejfölt/tejszínt, majd ízesítjük az ínycsiklandó provence-i fűszerkeverékkel és sóval, borssal;
  5.        Az egészet mixerrel pépesítjük, kóstoljuk, utána fűszerezünk, ha szükséges;
  6.        A tejhez adjuk az étkezési zselatint és lassú tűzön kevergetve addig melegítjük, míg teljesen felolvad;
  7.        A zselatinos tejet alaposan elkeverjük a cukkinis péppel, öntsük kicsi kivajazott porcelán tálba és tegyük hűtőbe legalább 1 órára, mielőtt nekiesnénk.

Addig is elkészítjük a ropogós sajttetőt:

  1.        Melegítsük be a sütőt 200°C-ra, béleljük ki a tepsit sütőpapírral;
  2.        A sajtot reszeljük le, adjuk hozzá a fűszerkeveréket;
  3.        Egy nekünk tetsző alakú kiszúrót helyezzünk a sütőlapra, töltsük ki reszelt sajttal, nyomkodjuk le, így miután eltávolítjuk a kiszúrót, a forma megmarad (legalábbis ez a cél);
  4.        4-5 perc alatt megsül.

   A sajtkorong nekem sajnos kicsit barnább lett a kelleténél, de szerencsére nem keseredett meg a sajt. Elfelejtettem beállítani a sütőn a számlálót. Amikor belépek a konyhába, rögtön polippá változom, legalábbis azt képzelem, hogy 8 kezem van és legalább 3 dolgot csinálok egyszerre… és olykor elvesztem az időérzékemet.

  Célszerű úgy számolni a mennyiséggel, hogy több sajttető készüljön, mint ahány puding. Az ördög nem alszik: eltörhet, sütés közben eldeformálódhat, odakaphat, te is bekaphatsz egyet-kettőt, mert annyira gusztán kelleti magát és számos más katasztrófa történhet még vele.

A paradicsomszószra is bőven marad időnk:

  Vesszük ismét a turmixot, beleaprítjuk a jó érett paradicsomot (lehet több is), belelöttyintjük az evőkanálnyi balzsamecetet és óvatosan sózzuk, borsozzuk. Pürésítjük.

  Tálaláskor a pudingot kiborítjuk a porcelánformából egy szép tányér közepére, köré merjük a paradicsommártást, végül a sajttetővel megkoronázzuk művünket.

  Amint a receptben olvasható, a kecskesajt helyettesíthető másféle krémes sajttal, de úgy a fogás elveszíti igazi franciás jellegét valamint le kell mondanunk a cukkini és a kecskesajt duó utánozhatatlan ízéről. Tudom, hogy a kecskesajt nem olcsó mulatság, az esetek nagy részében én is csak nézegetem, de olykor-olykor ki lehet fogni frankó akciókat például a SPAR üzleteiben. Használjuk ki és kóstoljuk meg a francia kecskesajtokat! Többféle formája kapható: rúd alakban csomagolt, ez keményebb, szeletelhető, de lágy, kenhető formában is megtaláljuk. Ha mégsem sikerül kecskesajtot beszerezni, a recept hibátlanul működik Mizo Zorba fűszeres krémfehérsajttal (is), teszteltem.

  Mit érdemes tudni a provence-i (provanszi) fűszerkeverékről?

   Dél-Franciaország legjellegzetesebb ételízesítője ez fűszerkeverék (Herbes de Provence). Összetevői általában a következő mediterrán fűszerek keveréke: rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, majoránna vagy oregánó, borsfű, zamatos turbolya, lestyán, tárkony, édeskömény mag. A jellegzetes provanszi aromát a levendulavirág biztosítja. Kitűnően használható húsok, szárnyasok, zöldségek, saláták és raguk ízesítéséhez. Aromásíthatunk vele olíva olajat is, ami a húsok pácolásakor hasznos. Valamint jó szolgálatot tehet olasz ételek elkészítésénél is. Tehát érdemes belőle beszerezni egy üvegcsényit. Nekem Ducros „márkájú” van: http://www.ducros.fr/Produits/Poivres-Herbes-Epices/Herbes/Herbes-de-Provence/Herbes-de-provence.aspx

Címkék: kecskesajt cukkini francia recept


cukkiniropogós.jpg   

  Dinnyéért mentem a zöldségeshez, és ahogy lenni szokott, bekerült a kosárba egy-két nem tervezett tétel is, többek között egy kisebb cukkini. Igen, már megint ez a semmilyen ízű, hatalmasra puffadt, uborkaszerű valami. Tulajdonképpen nem is tudom, miért akadt meg rajta a szemem, és miért nem siklott tovább, hiszen nemrég értünk a végére a gyömbéres cukkini kenyérnek és a cukkinis ragunak, hogy a tökfőzeléket már ne is említsem…  Na, de hát, szezonja van, mikor együk, ha nem most?

  Már csak azt kellett kitalálni, mit varázsoljak belőle a tányérra.  Cukkinis lepény? Uncsi. Hűsítő cukkini leves mentával megbolondítva a kánikula ellen? Nem kívántam és különben sincs valami gatyarohasztó meleg mifelénk mostanában. Akkor talán egy jó kis felfújt, vagy cukkinis lecsó? Háááát, a legutóbbi találkozásom a lecsóval igen csak megviselt, azt hittem, nem érem meg a reggelt, pedig úgy, de úgy imádom! Trükkös ám a másállapot - nagyon!

  Végül annyit vacilláltam, hogy képtelen voltam választani és (ismét) kétfelé vettem a 70 dekás példányt. A jó háromnegyedét pikáns panírban kisütöttem csőben – csak semmi cicó, ezerféle változata megtalálható a neten. Az elvékonyodó végeiből pedig „pudingot” kreáltam, roppanós sajttetővel és paradicsom szósszal kicsinykét felturbózva, kikacsintva a rafinált francia kulináriába - épp ideje volt! J

  Kezdjük az „egyszerűbbel”, habár tisztában vagyok vele, hogy a panírozás sokaknál kiveri a biztosítékot és soha nem állnának neki. Pedig nem egy nagy vaszisztdasz! Miután némi rutint szereztél pár száz szelet rántott hús, gomba, karfiol stb. elkészítésével, ígérem, a konyhád nem fog lisztben, tojásban és zsemlemorzsában úszni. De ha még mindig bizonytalankodsz, ajánlom figyelmedbe a bundázás leegyszerűsítésére kifundált praktikákat. Kukk ide: https://www.youtube.com/watch?v=aUyUK2CA3dU és ide: http://www.nosalty.hu/praktika/gyors-panirozas.

Hozzávalók cirka fél kilós cukkini estében:

           Egy vaskos cukkini

           Búzaliszt (simaliszt)

           2 db tojás (kikeverve)

           Zsemlemorzsa – kb. 10 dkg

           Sajt – mindegy milyen, csak le tudd reszelni (pl: trappista, nagylyukú, edami, parmezán) – ebből is jöhet 10 dkg

          1 púpozott teáskanál szárított bazsalikom

          0,5 teáskanál fokhagymapor

          Só

          Olaj a tepsi kikenéséhez

cukkiniropogós2.jpg

Teendők:

1. Ehhez a mennyiséghez két sütőlemezt készítsünk elő, ezeket fedjük le sütőpapírral, amit aztán egy ecset segítségével étolajjal vékonyan kenjünk meg.

2. A sütőt állítsuk be 180 ˚C-ra, így mire végzünk a bundázással, pont eléri a kellő hőmérsékletet.

3. A cukkinit öblítsük le, két végét vágjuk le és hámozzuk meg, majd 5-10 mm vastag szeleteket vágjunk belőle. Nem kell vonalzóval méricskélni, nem baj, ha nem egyformák, a lényeg, hogy a karikák ne legyenek se túl vékonyak, se túl vastagok.

4. Egy pogácsaszaggatóval szórjuk ki a szeletek közepéből a magos részt. Ez utóbbira nem lesz szükségünk.

5. A karikákat rakjuk egy tálba, sózzuk meg, forgassuk át és tegyük félre.

6. És most előkészülünk a „hagyományos” panírozáshoz. Természetesen a fenti linkeken ajánlott megoldások közül is választhatunk. Tehát a tojást csipet sóval és 2 csipet liszttel keverjük ki egy mélytányérban.

7. Egy másikban keverjük össze a zsemlemorzsát a nagyjából ugyanannyi mennyiségű reszelt sajttal, ízesítsük fokhagyma granulátummal és a bazsalikommal.

8. Egy harmadik tányérba öntsük a lisztet. Én nem szoktam egyszerre sokat, inkább többször pótolom, hogy a végén ne kelljen sokat kiöntenem a kukába.

9. Jöhet a panírozás. A sorrend: liszt, tojás, zsemlemorzsa-sajt keverék.

10. Majd tegyük őket az előkészített sütőlemezre és toljuk be a csőbe (=sütőbe) 20-30 percre, vagy amíg szép arany barnák lesznek a karikák. Azért adtam ilyen széles spektrumot, mert sütője válogatja. Nekem elég volt 20 perc. Félidőben fordítsuk meg a szeleteket. Kóstolással ellenőrizhetjük, megsült-e már a cukkini, csak előtte fújjuk meg alaposan, nehogy megégessük a nyelvünk. (Gyakran esem ebbe a hibába, most is hólyagos a nyelvem…)

11. Azon melegében fogyasszuk nekünk tetsző körettel (rizs, bulgur, köles etc.) vagy mártogassuk tejföllel kikevert majonézbe, tartárba, ketchupba.

 

   Most azon gondolkozom, megérdemel-e egy külön posztot a franciás finomság vagy biggyesszem ide a cikk végére a másik receptet is, kockáztatva, hogy az olvasó belefárad az olvasásba, mire elér a lényegig? Kérdésben a válasz: a cukkini puding roppanós sajttetővel, pikáns paradicsommártásban egy következő poszt témája. Au revoir! 

 cupcake7.jpg

  A férjem, a mázlista, pár éve eljutott a tengeren túlra, Coloradóba, és mivel kíváncsi, mint egy kölyökmedve, minden elébe kerülő ehetőt és ihatót megkóstolt. Egy kiadós cheese steak-től olyan gyomorrontása lett, hogy orvost kellett hívni hozzá. Naivan azt hitte, simán-lazán, büntetlenül megbirkózik az ottani adaggal, ami a mi európai mércénk szerint háromnak felel meg. Ezt a „kis” kellemetlenséget leszámítva azonban nagyon jó emlékeket őriz az amcsi kajákról, egyik kedvence lett a mogyoróvajjal töltött csokoládé, azóta is emlegeti, és reménykedve keresi az itthoni áruházak polcain.

  Ami engem illet, alkalom adtán szívesen elropogtatok egy-két maréknyi sózott földimogyorót. A natúrral már nem vagyok annyira kibékülve, a krémesített változatnak pedig már a gondolatától is sokáig kivert a hideg verejték. Aztán valahonnan került majdnem autentikus mogyoróvajas csoki, és láss csodát, nyomban ledőlt az összes (na jó, a fele) előítéletem, amint az édes-sós páros olvadozni kezdett a nyelvemen. Ezek után, amikor a férjem a közeli hipermarketben már 10 perce epekedve bámulta a mogyoróvajas tégelyeket, és semmilyen érvvel nem lehetett elcsalogatni onnan, beadtam a derekamat, és vettünk egy üveggel, mondván: majd csak jó lesz valamire. Ami annyit tesz, hogy majd én – ki más? - sütök neki valami mogyoróvajasat. Azóta készült belőle keksz (ami nekem is ízlett), kentük már gofrira, palacsintába (ezekből nekem elég volt egy harapás), de még mindig van belőle egy jó adag. És mivel nem szeretem, ha félig üres üvegek kallódnak a hűtőben, ma végre kifundáltam, hogyan végezzek az utolsó adaggal: kakaós tésztába burkolva fogja végezni egy kávés csészében, hirtelen halállal. Igen, pontosan arról az elkényelmesedett, rohanó világunkban mostanában felkapott bögrés sütiről (cup cake, mug cake és társaik) van itt szó kérem, ami kutyulással együtt 5 perc alatt kész, és fél perc alatt nyom nélkül eltüntethető, melegen, langyosan vagy hidegen, attól függ, kinek mennyire szőrös a nyelve no meg a torka. :-) Alapjáraton nem vagyok a mikrohullámúban sütés-főzés híve, de amikor a konyhában már reggel 35 fok van, valahogy nem akarózik begyújtani a sütőt.

   A tészta annál több felé osztható, minél kisebb csészét szeretnél használni a sütéshez. Az én kedvenc kávés csészém nincs 1 decis sem, ezért elég volt 3 teáskanálnyi massza, hogy kitöltse a csésze jó felét. Ja igen, fontos, hogy ne merjük tele a bögrét a nyers tésztával, mert sülés közben a duplájára fog nőni, mint a tüdő, kidagad a fazékból. Kipróbáltam másfél decis csészében is, amit háromnegyedig töltöttem tésztával - kíváncsi voltam mennyivel növekszik a sülési idő. „High” fokozatra állítottam a gépezetet, az időzítőt beállítottam 1 percre, és a start gomb megnyomása után rátapadtam a mikro ablakára, hogy lássam a csodát. Pár másodperc elteltével a massza rohamos sebességgel elkezdett kiemelkedni a bögrécskéből, egy pillanatig azt hittem leborul vagy szétfolyik majd, de nem, szilárdan megállt, nem nőtt tovább. Mivel nem vagyok szakértője a mikrohullámok hatásának a nyers tojásos tésztára, a biztonság kedvéért rászámoltam még 15 másodpercet, hogy biztosan megsüljön minden, aminek meg kell. Ezután tűpróbát végeztem, de mivel nem maradt ragacsos massza a fogvájón, kivettem a sütit, kiborítottam egy kis tányérra és hosszában kettévágtam, hogy biztosan lássam, mindenhol átsült. Át. Ezt igazolta a kóstolás is! Ilyen pihe-puha tésztát talán még soha nem sikerült hagyományos sütőben készítenem… És mindezt kevesebb, mint 1 perc alatt! 

  Használhatsz nagyobb csészét, sőt akár 3,5 decis bögrét is. Csak arra ügyelj, hogy minél nagyobb a bögre, annál több idő kell a sütéshez! A mikró teljesítménye is befolyásolhatja a sütés időtartamát. Ha nem vagy biztos benne, hogy átsült a tészta, szúrj bele egy fogpiszkát vagy kést és ha ragacsos lesz, tedd még vissza néhány másodpercre.

  És ne ess kétségbe, nem kell lemondanod erről a hipp-hopp nyalánkságról, ha nincs otthon mogyoróvaj, vagy nem szereted, hiszen mogyorókrémmel (nutella) is ugyanolyan hibátlanul működik, természetesen kevesebb cukor hozzáadásával. De keverhetsz az alaptésztához darált diót, mogyorót, csokoládé darabkákat, smarties-t, reszelt almát, ízesítheted fahéjjal, mézeskalács fűszerrel, nyakon öntheted pudinggal, vagy amihez épp kedved szottyan. És ha esetleg van elfekvőben egy doboz jégkrém a fagyasztóban, vagy legalább egy kis tejszínhab, mindenképp vedd elő, és koronázd meg vele a süleményt! Amennyiben diétázol, nagyon gyorsan felejtsd el ezt a sütit, vagy egyél meg egyet (de könyörgöm, lelkifurdalás nélkül!) és irány az edzőterem! :-)

cupcake3.jpg

Hozzávalók 4 kicsi kávés csészére:

  •                      4  evőkanál liszt
  •                      1 mokkáskanál sütőpor
  •                      3  csapott evőkanál porcukor
  •                      2  evőkanál kakaópor
  •                      csipet só
  •                      csipet vaníliás cukor
  •                      1 tojás
  •                      4  evőkanál tej
  •                      1 teáskanálnyi olvasztott vaj vagy 1 evőkanál olaj
  •                      4 teáskanál mogyoróvaj

 

Elkészítés:

  Az egyszerűség kedvéért sokan abban a bögrében keverik össze az alapanyagokat, amiben aztán beteszik sülni. Én azt mondom, célszerű egy külön tálkában összekeverni a hozzávalókat, és utána átkanalazni a  csészékbe (vagy a bögrébe, ha egyedül vagy és a torkos fajtából) a tésztát, mert így biztos, hogy nem marad leragadt liszt, tojás stb. a csésze alján és sütés után könnyebben kicsusszan majd belőle. 

1. A lisztet jól keverd el a sütőporral, a porcukorral, a kakaóporral, csipet sóval és vaníliás cukorral.

2. Majd add hozzá az elkavart tojást, a tejet, és kutyuld össze alaposan.

3. Olvaszd meg a vajat, add azt is a tésztához. Ezután jöhet a mogyoróval. Jól keverd ki! 

4. A masszát átöntöd a csészékbe, amiket bepakolsz a mikrohullámú sütőbe. Erős fokozatra állítod, megnyomod a start gombot, visszaszámlálás indul, 1 perc! Légy résen, mert a sütéshez szükséges idő a csésze nagyságától és a mikró teljesítményétől függ! Tehát figyeld, hogy mikor kezd feljönni a tészta. Onnan még 20-30 másodpercet adj neki és kész, ki is veheted!

5. Tálald gusztusod szerint: csusszantsd ki egy kis tányérra, vagy eheted egyenesen a bögréből is. Azonban semmiképp se feledkezz el megkínálni némi fagyival, tejszínhabbal vagy pudinggal! Ha már egyszer lúd, legyen kövér! :-)

Gyömbéres cukkini kenyér

 2014.08.02. 08:21

cukkini kenyér2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hű, de nagyon rég jártam itt! És hű de nagyon sok minden történt velem azóta! Csak hogy a leglényegesebbeket említsem: férjhez mentem, más munkát kaptam, megszereztem az idegenvezetői képesítést (francia nyelven!!!), és immár több mint nyolc hónapja cipelem azt az egyre növekvő dinnyét, ami a hasam helyére nőtt. Szóval volt mivel foglalkozni az elmúlt időkben, mégis sokszor gondoltam lelkifurdalással az elanyátlanodott blogomra. Hiányzott is olykor, de nem tagadom - és nem is keresek más kibúvót - a lustaság bizony igen nagy úr! Ahogy a nyakunkba szakadó temérdek szabadidő is az, merthogy csodákra képes. Az embernek hirtelen lesz ideje azon elmélkedni, mivel szeretné tölteni ezeket az ajándék órákat és ha jól gazdálkodik, a gondolatokat tettek is követik.

Nálam ma jött el ez a pont. Akkor, amikor a férjem délután elindult a haverokkal a FEZEN-re, fesztiválozni. Én meg itt maradtam dagadozó, sajgó bokákkal, és a fitt ball labdán ültő helyemben izzadva szomorúan néztem utána. Nem mintha nagy fesztiváljáró lennék, jelen pillanatban a hideg is kiráz a gondolatra, hogy 10 percenként egy totálisan higiéniamentes és mindenhol pisás mobil WC ülőkéje fölött egyensúlyozzak, azon morfondírozva, hogy legalább kezet mosni tudok-e valahol, ha már egyszer WC papír nincs. És persze nem bírok már sokat gyalogolni, álldogálni, meg aztán félteném a pocakomat is a fékeveszett embertömegben. Így hát itthon maradtam és sütéssel-főzéssel derítettem jobb kedvre magam. A cukkini kenyér olyannyira szépre és zamatosra sikerült, hogy emberiség elleni bűnnek tartottam volna nem közzétenni a fotókat és a receptet. Felvettem hát a szálat, ahol jó ideje letettem. Köszönöm, hogy ismét velem vagytok.

  Kezdjük az elején. Honnan is volt nekem cukkinim? Úgy két-három napja anyós pajtás kedvesen rám tukmált egy főzőtököt és egy cukkinit, szép méretes példányok, mindkettő 1 kiló fölött. Eszembe sem volt visszautasítani, hiszen tudom, hogy családi kertből való, nagy gonddal nevelt zöldségek. A tök főzelékként végezte fasírttal – nem volt kérdés, mindketten nagy rajongói vagyunk ezen egyszerűen nemes párosnak. A cukkinit pediglen bedugtam a spaizba, gondoltam kibírja pár napig a harmadik emelet langyoska kövén, amíg megjön az ihlet a sorsát illetően.

  Néha-néha rápillantottam és füleltem, mit üzen. És ma délután meghallottam, azt súgta: „Süss belőlem kenyeret!”. No jó-jó, de hát ahhoz nem kell 1300 gramm cukkini, mit fogok kezdeni a maradékkal? De aztán beugrott, hogy holnapra nincs ebéd, hiszen a tököt megettük mind. Így aztán amíg a kenyér sült, kifőztem egy csomag orsó tésztát, előhalásztam a fagyasztóból némi maradék darált húst, hagymát dinszteltem, fokhagymával illatosítottam, lepirítottam rajt’ a kiolvadt husit, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a vékonyra karikázott „maradék” cukkinit, benyúltam a spaizba egy üveg paradicsompüréért (micsoda kincsek lapulnak ott!), felöntöttem vele a husit, megszórtam majoránnával, rozmaringgal és készre főztem. Parmezánnal szórom majd meg, amikor esszük. No de most kapok észbe, hogy nem ezt a receptet szándékoztam megosztani veletek, hanem a bombasztikus cukkini kenyérét. Bevallom töredelmesen, miután kóstoló gyanánt belecsíptem a csücskébe, annyira ízlett, hogy legott elpusztítottam 3 (vagy 4?) szeletet, pedig az óramutató ej, de messze volt még a vacsora időtől… A kilencedik hónap elején torkosságom talán megbocsátható. Épp ma hallottam azt a kifejezést, hogy az utolsó hónapban a kismamák előszeretettel áldoznak az olasz konyha gyöngyszemeinek, rengeteg tésztát kívánnak és esznek, hogy feltöltekezzenek energiával a vajúdás, a szülés és a szoptatás időszakára. Hááát, azt hiszem az elmúlt napok „falási” rohamait tekintve, ez velem sincs másként.

  Lássuk hát, hogy készül az oly népszerű cukkini kenyér sós változata. Azért írom ezt, mert nagyon sok leírással találkozni, amelyek a hozzáadott 10-20 dkg cukornak köszönhetően inkább édes cukkinis püspökkenyérnek nevezhetőek, semmint kenyérnek.

Hozzávalók / 4 adag

  •   15 dkg finomliszt 
  •   2 db tojás
  •   0.5 dl tejföl
  •   0.5 dl olívaolaj
  •   1 ek cukor
  •   25 dkg cukkini
  •   1 púpozott teáskanál Swiss Alpine Herbs Raclette & Gratin fűszerkeverék (ennek híján a következő fűszerekből egy-egy csipet: oregánó, fokhagyma, petrezselyem, őrölt csemegepaprika, kömény, őrölt mustármag, majoránna, kakukkfű)
  •   2 tk frissen reszelt gyömbér
  •   1 teáskanál szódabikarbóna
  •   1 teáskanál sütőpor 
  •   1 csapott tk 

 

Elkészítés

  1.     Felütjük a tojásokat egy kisebb tálba, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt, az apróra vágott cukkinit, a fűszerkeveréket és a reszelt gyömbért.
  2.     Kikenünk egy kisebb formát, amit a kenyérke sütéséhez előzetesen kiszemeltünk. Én szilikonos püspökkenyér formában sütöttem, amit nem kell kizsírozni használat előtt, ajánlom mindenkinek a beszerzését.
  3.     Előveszünk egy másik tálat, beleszitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a cukrot.
  4.     Amikor a sütőnk elérte a 160 °C-ot, a tojásos és a lisztes keveréket összeeresztjük, alaposan átkeverjük, majd a formába lapátoljuk, elegyengetjük.
  5.     160 fokon, középső álláson 45 percig sütjük. Tűpróba! Amennyiben még nyers lenne a közepe, adjunk neki még pár percet.
  6.     A csőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd borítsuk tálcára a kész cukkini kenyeret. Langyosan már nem törik és óvatosan szeletelhető.

Reggelire, vacsira magában, vajjal, kefírrel, joghurttal, kinek mivel, királyi csemege.

  A kíváncsibbak kielégítésére próbáltam utánanézni ennek a bizonyos Swiss Alpine Herbs fűszercsaládnak, de csak egy angol nyelvű oldalt találtam a neten: http://www.swissalpineherbs.ch/en/. Engem anyukám lepett meg néhány üvegcse fűszerkeverékkel még karácsonykor, de hogy ő honnan szerezte, nem tudom. Mindenestre én egyenesen imádom ezeket a friss illatú fűszereket, mert habár szárítottak, mégis olyan erős az aromájuk, mintha most szakított kakukkfüvet, petrezselymet stb. morzsolnék az ujjaim között.

 

 csajok egayütt.jpg  A Frankó Gasztró Konyhatündérképző újabb kurzusa zajlott le a napokban és annyira klasszul sikerült, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Végre valami, amivel imádok foglalkozni, aminek minden mozzanatát élvezem: az órák megszervezését, a receptek összeválogatását, az alapanyagok beszerzését, a tudásom átadását, az oldott hangulat megteremtését, a lelkes magyarázatokat, a keverést-kavarást, mindent, még a mosogatást is. Na jó, a gáztűzhely és a csempék makulátlanra suvickolását talán annyira nem..

    Miután meglett a 2 jelentkező, Viki és Gabi, megkértem őket, hogy töltsenek ki egy előre összeállított kérdőívet, amellyel az igényeiket kívántam feltérképezni, hogy azokra építve személyre szabott programot és menüt tudjak összeállítani. Válaszaikból kiderült, azért jelentkeznek az általam vezetett főzősuliba, hogy egzotikus konyhákba nyerjenek bepillantást, praktikákat, fortélyokat sajátítsanak el és mindeközben remekül szórakozzanak. Továbbá megtudtam azt is, hogy egyikük nincs kibékülve sem a halakkal, sem a tengeri herkentyűkkel, míg a másik kishölgy vegetáriánus és allergiás a mézre. Lényeges információk a menü megtervezésénél!

   Végül kitűztük a kurzus idejét, csütörtök délután négy órára. Fél órával előtte felsorakoztattam a vendégpapucsokat, némi italt és csipegetni valót készítettem az asztalra, a recepteket jól látható, pacabiztos helyre függesztettem, magamra applikáltam a hiper-szuper kötényemet (szülinapomra kaptam, nagyon becses), és vártam a csengőszót. A tanulni vágyók pontosan érkeztek, fényképezőgéppel, még üres ételtároló dobozokkal felszerelkezve, nagy izgalomban. Miután a papucsok a lábakra kerültek, megmutattam, hol van a mosdó, majd bevonultunk a konyhába. A lányok feltérképezték az elkövezendő pár óra helyszínét - az ajtóval szemközti falon tanyázó éneklő halacska hirtelen az est fénypontjává vált, miután némi farok csapkodás kíséretében elkaraokézta a ’Put me in the water’ és a ’Don’t worry, be happy’ örökzöldeket. Mindeközben záporoztak a kérdések: Melyik a kedvenc konyhám? Mióta főzök? Hol szerzem be a különleges alapanyagokat?  

   Háromnegyed öt múlt, mire nekiláttunk az első fogásnak. Apropó, még nem is említettem, mit válogattam be a menübe. Viki és Gabi szerettek volna egzotikus ételeket főzni, így hát tettünk egy virtuális körutazást Európa délkeleti, valamint Ázsia délnyugati és délkeleti csücskeibe. Utunk során rendkívüli, nekünk talán kicsit szokatlan ízekkel találkoztuk. Megkóstoltuk a törökök citrommal savanyított, vörös lencséből főzött levesét, a cukkinivel és bambuszrüggyel gazdagított, kókusztejjel és sárga curry pasztával ízesített thai csirkeragut, és a görögök krémesét, a galaktoburekót.

galakto készül.jpg   A desszert elkészítése igényelte a legtöbb időt, ezért annak az összeállításával kezdtünk. Viki derekasan küzdött a réteslapok szétválasztásával, míg Gabi a tojásos-tejes krém csomómentesre keverésében jeleskedett. A krémbe alig kellett cukor - kellő édességről a citromhéjas, cukros szirup gondoskodott, amivel a sütés befejeztével nyakon öntöttük a tepsi tartalmát, pedig a receptben megadott cukormennyiségnek csak a felét használtuk fel. Gyönyörű lett a süti, a krém rezgős, könnyed, jól szeletelhető. Egy bibi van csak vele: ha egyszer megkóstoltad, nem tudod abbahagyni…

   Úgy terveztem, hogy vacsorázni már a közösen készített fogások egyikéből fogunk, mégpedig vacsoraidőben, és nem este fél 10-kor, ahogy azt más főzőiskolákban tapasztaltam. Nincs kínzóbb az éhgyomorral főzésnél- nagyon nagy a kísértés, hogy gyakori kóstolgatásokkal a még félig fövetlen étellel csillapítsd éhséged. Különben is, hogy lehet lelkifurdalás nélkül késő este végigenni egy háromfogásos menüt? Rossz tapasztalataimra alapozva vacsoraidőnek belőttem a 7 órát, amit sikerült is tartani. Miután a krémest betettük a sütőbe egy fél órára, megkérdeztem a csajokat, a tartalmas levessel vagy a pikáns husival laknának-e jól szívesebben, s mivel az előbbire voksoltak, másodikként a levest hoztuk össze.

 leves.jpg  A lányoknak újdonság volt a vöröslencse, a menta és a római kömény. Ez a lencseféle engem is mindig kitrükköz, nem könnyű eltalálni, meddig főzzük. Az egyik percben még keménykés, de mire kettőt fordulsz, már szét is fő. Velünk is így történt, pedig hárman figyeltünk rá – hiába no, sok bába közt elvész a gyerek! De egyikünk sem esett kétségbe a főzelékszerű állag láttán, kitettük a retró piros zománclábast az asztal közepére, sütőben megpirongattuk a lenmagos bucikat, hogy legyen mivel tunkolni, és egymás ellen hűtöttük-fújtuk-kanalaztuk a finomságos eledelt. A kitűnő időzítésnek köszönhetően a desszertet nem sokkal azelőtt vettük ki a sütőből, így a bucik kisütéséhez profitálhattunk a sütő forróságából és nem kellett plusz energiával újra felfűtenünk.

csajok kóstolnak.jpg   A leves mindhármunknak nagyon ízlett, öröm volt látni a lányok arcára kiülő elégedettséget, és sikerélményt.  Teli pocakkal láttunk neki a főétel kivitelezéséhez. Még a vegán Gabinak sem volt ellenére, hogy húsos fogást választottam, mondván, a párja szereti a húst, ezért szeretné megtanulni az elkészítését. Így hát rábíztam a hús megtisztítását és felcsíkozását, hagy szokja! Jelentem, túlélte! Mármint Gabi a szeletelést. A pipi nem volt ilyen szerencsés... 

Ezt a böszme rossz fotót én követtem el. Maradjak inkább a fakanálnál, igaz?

    A receptben szereplő kókusztej és sárga curry paszta a „méregdrága polcon” sorakoznak az áruházakban, ezért saját kezűleg állítottam elő mindkettőt még az előző napon. Így a pénztárcánkat egy tetemes kiadástól, a szervezetünket némi tartósítószertől kíméltük meg. A kókusztejhez 20 dkg kókuszreszeléket pár percig rotyogni hagytam fél liter forró vízben, majd fedő alatt hagytam kihűlni. Összeturmixoltam, majd sűrű lyukú szűrőn átengedtem, kipréseltem belőle az utolsó csepp lét is. A kókuszrost sem megy kárba, felhasználhatjuk sütikhez, én például müzliszeletet ízesítettem vele.

 thai husit keverem.jpg  A curry paszta nagyobb kihívás volt, ugyanis azon kellett törnöm a fejem, mivel helyettesíthetném azokat az autentikus komponenseket, melyeket nem sikerült beszereznem, vagy horribilis ára miatt nem akartam megvenni. Végül mindenre volt ötletem, és fikarcnyit sem csorbított az összhatáson, hogy nálunk a gyöngyhagymából főzőhagyma, a halszószból szójaszósz, a thai citromfűből reszelt citromhéj, a chili pehelyből őrölt chili, a garnéla pasztából tonhalpástétom és surimi lett. Aki szeretné sokkolni az ízlelőbimbóit, kapjon be egy kávéskanállal a „nyers” curry pasztából. Vadállat!

 galakto felszelve szebb.jpg  Mire megpuhult a husi, a desszert a hűtőben elérte fogyasztási hőmérsékletét, de a lányok annyira dugig voltak, hogy további kóstolgatás helyett megtöltöttük az üres ételtároló dobozokat. Nem csodálom, hogy nap végére már egy morzsát sem tudtak lenyelni a csajok, hiszen főzőcskézés közben megkóstoltattam velük mindent, ami kéznél volt és ők eddig nem ismertek: a fekete olívabogyót, a saját készítésű mentaszörpömet, a karobszirupot (a szentjánoskenyér magjából készítik, Törökországból hoztam), a tonhalpástétomot.

   

   Mindemellett meséltem nekik a thai, a görög és a török konyha sajátosságairól, a három nemzet ékezési szokásairól, a jellegzetes alapanyagokról, amelyeket ételeikhez, italaikhoz felhasználnak. 

   Lássuk hát, milyen visszajelzést kaptam Vikitől - cenzúrázatlanul:
"Elöször is köszönöm, hogy újabb élményekkel gazdagodtam, és részt vehettem a "tanfolyamon", ami eddig számomra ismeretlen volt . 
Szuper volt belelátni hogy hogyan zajlik egy ilyen főzősuli menete. Mindig is vágytam rá, hogy megtapasztaljam milyen a közös főzés és a gasztronómia élmények megosztása, ismeretek, fortélyok elsajátítása. Habár korábban már volt közös "bográcsozós" élményem, de ez annál sokkal többet adott. Mert míg a korábbiban az ember a barátaival csak elbeszélget, eliszogat főzés közben, itt igazán sok apró információt nyerhet és mellette egy nagyon finomat eszik és persze tanul is közben. 

Bár már elég gyakorlottnak érzem magam az ételkészítés területén, mégis nagyszerű volt ezt kicsit közösen átélni és plusz dolgokat, infókat begyűjteni. 
Jó volt a tapasztalatokat megosztani, a különféle főzési technikákat, étel-típusokat, fűszereket, alapanyagokat kicsit mélyebben megismerni. Nagyon tetszett, hogy ennyi átéléssel és szeretettel viszonyulsz az ízek, illatok, a különféle kuturák és azok gasztronómiai hagyományai iránt. 

Remek volt a hangulat és nagyon élveztem azt a lelkesedést, ahogyan a korábbi élményeket, tapasztalokat felidézted egy-két utazásod során a megtapasztalt ízorgiákkal és receptekkel kapcsolatban. Kicsit el is repítettél minket az adott országba, kultúrába és az ízek világába. 

Nagyom finomak voltak az ételek és jó volt a munkamegosztás menete is. Amit kicsit furcsálltam, az az volt, hogy arra számítottam hogy megfőzzük az ételeket és utána egyszerre, fogásonként megesszük vagy végigkóstoljuk őket. Később ezt átértékeltem, mert már maga a leves is olyan laktató és bőséges volt, hogy nem is volt szükség arra, hogy a főételt és desszertet azonnal elfogyasszuk. 
Kedves volt a fogadtatás (vendégpapucs, egy kis nasi, stb.), kicsit bevezettél minket az otthonodba, és így ez a felhőtlen, otthonos hangulat azonnal kialakult. 

Tetszett az is, hogy nagyon szervezett volt minden, mivel az alapanyagokat előre beszerezted és/vagy el- és kikészítetted (gondolok itt a kókusztej és a currypaszta otthoni elkészítésére és pénztárcánkat kímélő megoldására; a kiaggatott receptekre), így különösebb dolgunk nem is volt ezzel kapcsolatban. 

Jó volt végigszagolgatni, kóstolgatni minden alapanyagot (koriander, fekete olajbogyó, currypaszta, mentaszörp), amit korábban még én sem ismertem. 
Összességében nagyon élveztem ezt a pár órát, mert a hangulat és az ételek remek párosa mellett sok mindent tanultunk és új élményekkel gazdagodtunk. 
Másnak is csak ajánlani tudom ,hogy részt vegyen a tanfolyamon, mert szuper élmény!"

Köszönöm Vikinek a kedves és bíztató szavakat! Izgalmas, tartalmas, szórakoztató 4 órát töltöttünk együtt. Mindnyájan gyarapodtunk általa. Még sok ilyet szeretnék! Gyere el Te is!

Címkék: Nyitott Konyha

süti beállítások módosítása