Nyár van, hőség, vakító fény. Nagyszerű felüdülés, ha a föld alá menekülünk. Hűsölés Lengyelország világörökségi bányáiban.

Ennek a bejegyzésnek különös aktualitását adja, hogy július elején Krakkóban ülésezett az UNESCO Világörökségi Bizottsága, és Tarnowskie Góry ezüstbányája felkerült a világörökségi listára. Gyakran kapjuk azt a kérdést, hogy hogyan tervezünk útvonalat, mi alapján döntünk a látnivalók között. (Pláne, ha a gyerekekkel megyünk.) Nos, az sem egy utolsó szempont, hogy nyáron kánikulában, hőségriadó idején egy kiadós bányalátogatás igen üdítő lehet, sőt, az év más szakában meg az esőtől sem kell tartani. Bánya- és barlangrajongók vagyunk. A szlovén higanybányától a szardíniai vasérc bányáig minden jöhet. Másrészt, aki világörökség-vadászatra adja magát, jobbára tisztában van a rendszer működésével. A Világörökségi Egyezményhez csatlakozott államok egy Várományosi Listára terjesztik fel azokat a helyszíneket, amelyeket előbb vagy utóbb jelölni kívánnak. Azaz, nemcsak a már világörökségi helyszínné nyilvánított látnivalókat, hanem a Várományosi Listán lévőket is rendszeresen beletervezzük a programba, hiszen szép is, nagy is a világ, ki tudja, mikor tudnánk egy-egy elmulasztott helyszín miatt visszatérni. Nagyjából másfél-két évre előre lehet tudni a konkrét jelöléseket (a 2018. évi jelölések már nyilvánosak és elbírálás alatt vannak, a 2019. évi helyszíneket jövő februárban fogják hivatalosan is felterjeszteni, de a szakblogok már nagyjából  50%-ig biztosak benne, mi lesz akkor - sőt már 2022-re is (!) vannak előre jelezve jelölések). Erre a rövidebb listára érdemes kitüntetett figyelmet fordítani, mert itt már bármi megtörténhet, bármelyik jelölésből lehet világörökségi helyszín, nem is feltétlenül a szakmaiság az egyetlen döntő szempont (erről itt írtunk már korábban), a mi szubjektív ízlésünk meg különösen érdektelen, ha már egyszer örökségvadász az ember...

Ha bánya és Lengyelország, akkor Wieliczka. (A hely, amelyről először egy NDK-s háborús sorozatból hallottunk - ahol persze a németek nagy része antifasiszta, szovjetbarát partizán volt - amelyből is kiderült, hogy Ziergiebel őrnagy a wieliczkai akció kulcsa. )

Aki nem emlékezne rá, íme, a kordokumentumnak is beillő sorozat első része ...

Mára már tudjuk, hogy pontot is ér, ha reggel indulunk Pestről, délutánra még éppen befutunk, a gyerekek meg még úgysem látták. Mi meg jól meglepődünk. Nyoma sincs már a '90-es évek szürke egyhangúságának. Akárhogy is kutatok az emlékeimben, a szürke megannyi árnyalata, meg a rémisztő, sóból faragott törpék jutnak csak eszembe, meg az, hogy szabadon lehetett nyalni a falat, és tényleg sós volt - na jó, ennek biztosan nincs semmi köze ahhoz, hogy az ominózus alkalommal évfolyam-kiránduláson voltunk Krakkóban, és nagyon sokat vidámkodtunk éjszakánként a koliban. Szóval Wieliczkát kifestették, parkosították, feltuningolták a közelmúltban.

Megújult

Az alap bányatúra is kb. 2 órát vesz igénybe, lift, lépcső minden mennyiségben, rengeteg új termet tettek látogathatóvá, színes-szagos bányatörténeti kiállítással megspékelve az obligát sószobrokat.

Sanyarú sors

Gimli vagy III. Kázmér?

Árpád-házi Kinga gyűrűje éppen megkerült

A fiúk a bányában dolgoznak - diszkóritmusban

A sókápolnában is vannak új szobrok, természetesen ki más, mint II. János Pál pápa.

A szerencsétlen sorsú bányalovakról annó kis rajzok voltak csak - amin látszott, hogy szegény párákat kötélen eresztették le - most már életnagyságú műanyag bányaló is van, meg kerék, amit, ha valaki nem múlt el tíz, akkor örömmel beállhat forgatni a ló helyett. (Bár így is látszik, hogy a lovaknak koránt sem volt olyan vidám az élete, mint az egyszeri kis dalban.)

Aki nem emlékezne a magyar poptörténet eme kis remekére ...

Táncra éppen nem kelnek...

De a legnagyobb sikert az aratta, hogy miután bezár a bánya, a liftek még órákig működnek, azaz lent lehet maradni. Kialakítottak egy játszóházszerűséget, és egy önkiszolgáló éttermet. A választék nem túl szofisztikált, viszont nem volt túlárazott és a sóbánya mélyén vacsizni egyszerűen menő. Ennél viccesebb már csak a falnyalás (ez maradt)  - bár az idegenvezető néni humorosan megjegyezte, hogy csak két kilót szabad lenyalni fejenként.  (A sóbánya nyitvatartásáról, a csoportok indulásáról érdemes előre tájékozódni a neten, mert tényleg hatalmas tömeg bír lenni.)

Kőzetfelismerő...

Bigost is lehet enni

Ezek után mit tudott mutatni Tarnowskie Góry?

Tarnowskie Góry Sziléziában fekszik, a modern Katowice közelében. Szilézia a középkortól kezdve Közép-Európa legfejlettebb, legiparosodottabb régiója volt. Nem véletlenül állt a lengyel-cseh-német érdekek metszéspontjában. 1335-ben az I. Károly által tető alá hozott visegrádi királytalálkozónak az volt a legnagyobb eredménye, hogy sikerült egy asztalhoz ültetnie a cseh királyt, Luxemburgi Jánost és a lengyel uralkodót, III. Kázmért. Született egy előzetes megállapodás, amely Sziléziát Csehországnak juttatta, cserébe az új, becsvágyó Luxemburgi dinasztia lemondott a Przemyslektől örökölt lengyel trónigényéről. Szilézia, azaz az opolei (opuliai, oppelni) herceg a cseh király és közvetve a német-római császár hűbérese lett évszázadokra, és megindult a területre a német betelepülés is. A 18. sz-ban az új hatalom, Poroszország kebelezte be, majd a német egyesítést követően egy része a Monarchiánál maradt, egy része a Német Birodalomhoz tartozott. Az I. világháborút lezáró békeszerződések Sziléziát sem kímélték, az inkább lengyel-ajkú keleti fele, Lengyelországnak, a német többségű nyugati része a Weimari Köztársaságnak jutott. A kialakult helyzettel nyilván senki sem volt elégedett, a '20-as években sorra érték egymást a lázadások, sőt, még Csehszlovákia is megtámadta 1919-ben Lengyelországot, hogy területi igényeit kielégítse. 1945-ben a Szövetségesek végül Lengyelországhoz csatolták Sziléziát (csak egy kis része maradt Csehszlovákiánál), s minden a szokott forgatókönyv szerint zajlott - ahogy északon is - a németeket kitelepítették és lengyeleket költöztettek a helyükre. Na de, mire fel volt ez a sok hűhó? Mondhatnánk, hogy a sziléziai városok a tranzitkereskedelemnek, meg a kézművesiparnak köszönhetően erősödtek meg az évszázadok alatt, de ennél sokkal fontosabb volt a nyersanyagok bányászata - a sziléziai szén-, vasérc-, nemesfémbányák már a középkortól üzemeltek. Nem véletlenül lett Katowice is a modern lengyel nehézipar központja...

A bányát Tarnowskie Góryban (akkor még inkább németesen Tarnowitzban) elég későn, 1526-ban nyitották meg, magas ezüst- és cinktartalmú ólomötvözetet találtak. Ekkora már a csehországi és a felvidéki nemesfémbányák is jobbára kimerültek, az állandó vízbetörések miatt gazdaságtalan volt a művelésük. A sikeres kitermelésnek köszönhetően néhány év múlva II. János opuliai hercegtől bányavárosi kiváltságokat kapott a település és a vidék központja lett. Természetesen itt is gondokat okozott a feltörő víz, már az 1780-as években angol gőzgépekkel szivattyúzták a tárnákat. A művelést 1912-ben szüntették be, már nem érte meg a kitermelés. Több, mint 150 km járat maradt a mélyben. Az ötvenes években jelentek meg az első turisták a bányában. Hivatalosan a '70-es években szervezték meg a múzeumot. Amikor megérkeztünk, megnyugodva konstatáltuk is, hogy bizony elsőre nem sok minden történt itt az elmúlt negyven évben. A fogadóépület gyermekkorunkat idézi, még a büfé sem működik, és a jegypénztárost szent borzadály tölti el a külföldi láttán, megtudjuk, hogy a lengyel világnyelv.... Percek telnek el, mire kiderül, hogy kb. egy óra múlva indul a következő csoport (ez ügyben sajna sehol nem lehetett előre tájékozódni). Hogy elüssük az időt, végignéztük a bányához kapcsolódó gőzgépparkot, amely a régi, daliás időket idézi. A vonatfan apukák és gyermekek imádták.

Thomas és barátai...

A vezetés természetesen egy hosszú, lengyel nyelvű  - itt-ott interaktív - kiállítással kezdődik, az ezüstbányászat rejtelmeiről. (Csak remélni tudom, hogy azóta már vannak idegen nyelvű magyarázó szövegek is - éppen ottjártunkkor kezdték a felújítást.) Az idegenvezető végül megszánt minket, vagy jobban féltette az üvegpadlóra vetített bányatérképet, amit az unatkozó gyerekek rögtön megszálltak, és igen tömören, de kaptunk angol nyelvű összefoglalót is.

Szakértenek

Aztán végre irány a lift! Odalent mindenki felkapta a kötelező kobakot és mehetünk. A sisak nemcsak a poén kedvéért viselendő.

Hejhó-hejhó!

Szűkös, nedves folyosókon haladunk jobbára.

Csepeg és csepeg...

A másfél kilométeres földalatti séta során megnézzük a bányatörténeti installációt a kötelező műanyagbábokkal, a bánya csodás forrását, amelytől mindenki fiatal és szép lesz... Aztán láttunk törpéket is, nyolcat, mert - ezt is megtudtuk - hogy a snassz szénbányákban valóban hét törpe van, de egy ezüstbányába már nyolc dukál.

 Az ő életük sem könnyű

Azóta sem öregednek 

De a fő attrakció a csónakázás. A túra utolsó néhány száz méterét hajóban, egy elárasztott járatban tettük meg. Igazán érdekes, hogy fennmaradt a teljes víztelenítő rendszer mind a felszín alatt és felett.

Behajózásra készen

A leadott dokumentációban ezzel indokolták a világörökségi jelölést. Az ICOMOS bizottsága, mondjuk, eléggé lehúzta a helyet a helyszíni szemle után. A szakma is fanyalgott egyet - és elég esélytelennek látták. Mondjuk, Goslarban a Rammelsberg-bánya tényleg ugyanezt tudja - mínusz a hajózás, de az inkább élmény, mintsem egyetemes érték. Tarnowskie Góryt végül is - nagy valószínűséggel -  az segítette, hogy éppen (véletlenül?) Krakkóban volt az idei ülés, és senki nem akart összeveszni a vendéglátóval. Rossz nyelvek szerint pedig a lengyelek csak azért vállalták be az éves  ülés megrendezését, hogy hosszú évek után első jelölésüket biztosan bevigyék, és ne kapjanak megrovást a világörökségi Bialowieza-erdő szervezett pusztítása miatt. Ha megáll ez a teória, akkor jó sokba fájt nekik a bánya fellobbizása  - kb. 2000 embert kellett hozzá etetni-itatni-lakatni 10 napig.

 Ha a kiemelkedő egyetemes értéke elég megkérdőjelezhető is - tényleg nagyon hangulatos a csendesen csobogó vízen siklani a kijárat felé.

Csordogálunk csendesen

A hűvösből felérve még jólesett egy kör a kertivasúton, a gyerekek külön élvezték a keménypapíros, lyukasztós jegyet.

Innen már irány észak, meg sem álltunk Torunig! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.