Ma, amikor egymást érik a motivációs konferenciák, egymásnak adják át a legnagyobb rendezvényközpontok kulcsait azok az előadók, akik minden erejükkel és tudásukkal azon vannak, hogy saját módszereik alkalmazásával minden ember elérhesse a kitűzött céljait, bizony el kellett gondolkodnom.
Szuper, hogy léteznek ezek az előadások/tréningek, szuper, hogy rengeteg embert motiválhatnak, és utat mutathatnak azoknak, akik el vannak veszve az életükben és nem tudják, hogyan lépjenek tovább. Most épp egy könyvet olvasok arról, hogy hogyan tűnjek ki a "tömegből", hogyan lépjem át a határaimat. Azelőtt sikeres vállalkozások titkairól olvastam, érdekel a téma, napi szinten foglalkoztat a siker "titka", az emberek motiválása, de valahogy mindig hiányérzetem maradt.
Bárki kiléphet a tömegből?
Ha mindenki világhírű színész, vagy milliárdos, vagy menő rockzenész (stb.) lenne, akkor megszűnne a "tömeg" fogalma. Pedig ahhoz, hogy kiléphess, vagy kitűnhess onnan, valahogy épp benne kellene lenned. És bizony, erre nem sok hangsúlyt fektetnek a nagy guruk. Egyszerűen megfeledkezünk róluk... a tömegről...pedig sokszor fontosabb lehet a céljaink elérésében, mint mi magunk.
Sok fiatal az iskolából kikerülve, az internet és a média által magukba szívott "légy más, mint a többi"- jellegű tudás hatalmával élve elvárja, hogy máris a dobogó legfelső fokán, a hegy tetején, az üzleti élet csúcsán, vagy legalábbis valami vezető beosztásban élhessen. Ez az elvárás, ez a meggyőződés. Mert "ez nekem jár", "mert megmondták a tévében, hogy gyémánt nélkül egyik nő sem igazi nő, és az a férfi sem igazi férfi, aki nem vesz gyémántot", "különleges vagyok", "bármit elérhetek, csak akarni kell", "luxuskocsi, luxuspasi, luxusélet"... A valóságtól történő elrugaszkodás főként a felnövekvő generációt és azokat érinti, akik a munkahelyükön nem az értékeiknek és munkájuknak megfelelő elismerésben részesülnek, emiatt sokszor extrém vágyak törnek rájuk. Ők azok, akik leginkább szeretnének kitörni abból a bizonyos tömegből...
De hol van a tömeg? Ki a tömeg?
A tömeg, kéremszépen, az átlag. Az a társadalmi a réteg, amelyik a társadalom által támasztott normáknak megfelelően, látszólagos feltűnés és kitűnés nélkül éli az életét... én így fogalmazom meg, mert mások is így gondolják (később, azonban új értelmet nyer majd). A tömeghez tartozni 2017- ben már szinte ciki. Hiszen mindenki egyéniség, mindenki különleges, mindenkinek vannak erényei, extra képességei. Épp erre épít a modern motivációs kultúra is... Légy más! Mutasd meg, miben vagy más, mint a többi! CSAKHOGY!
Vizsgáljuk meg ezt a kérdést kicsit másként...
Születésünk pillanatától részesévé válunk a tömegnek (mindössze szüleink és közeli rokonaink számára vagyunk különlegesek). Idővel szép lassan felvesszük és elsajátítjuk a normákat, ahogy játszótérre, óvodába, iskolába, étterembe, bevásárolni, moziba, vagy színházba járunk. A legtöbben a tömeg részeként mozgunk (még, ha nem is így érezzük, mert hát mindannyian különlegesnek érezzük magunkat...), hiszen a tömeg viszi előre a világunkat nap, mint nap... a tömeg felelős körforgásért, a rutinért, az állandóságért... viszont szinte senki sem hajlandó teljesen beletörődni ebbe a szerepbe, pedig
TÖMEG NÉLKÜL semmit sem érünk.
Képzeljünk el egy piacjelenetet egy operában. Elég viccesen nézne ki, ha ott lennének a piaci kellékek, a díszletre nagy betűkkel rá lenne írva, hogy PIAC, és mondjuk csak a két főszereplőt látnánk a színpadon... Se kórus, se tömeg, se semmi. Értelmetlen lenne, ugye?
Képzeld el, hogy elmész egy koncertre, ahol te vagy az egyetlen hallgatóság, mert nincs tömeg? Jó lenne egymagadban ugrálni az Arénában? Esetleg sztárfellépőként milyen érzés lenne egy stadionban, közönség nélkül végignyomni egy nagykoncertet?
Ha eddig mondjuk metróval, villamossal, vonattal, vagy busszal közlekedtél, mi lenne, ha megszűnne a tömegközlekedés, mert nincs tömeg??
Nem tudnád meghallgatni a kedvenc előadód cd-jét, mert nem lenne tömeggyártás... Milyen lenne?
Mit gondolsz, milyen lehet egy Karácsonyi vásár, ahol szól a zene, de csak halkan, mindenhol kint vannak az árusok, de mindenkinek csak egy(!) eladni való portékája van, mert nem készültek sok emberre, te pedig egyedül sétálgatsz a sorok között...
Olyan, mintha kihalt volna az emberiség, pedig csak mindenki különleges, és senki sem akar a tömegbe tartozni...
De nézzük az "átlagember" oldalát is!
Ki az átlagember?
Az imént meghatározott tömeg "alkotóeleme" az átlagember...
Nem kelt feltűnést, nem váltja meg a világot, mégis tisztességes, rendesen dolgozik. Olyan átlagos... rosszul hangzik? Pedig igen nagy bajban lennél, ha nem létezne az átlagember...
Sokszor már-már annyira különlegesnek érezzük magunkat, hogy teljesen megfeledkezünk az átlagemberről... sőt, néha le is nézzük... Igen, kiabálunk az eladóval, ha valamit véletlenül rosszul üt be a pénztárnál (dolgozzon úgy, mint egy gép, ne hibázzon!), elégedetlenek vagyunk az ápolókkal, mert nem érnek rá törődni a szeretteinkkel (pedig a mi családunkban élnek a számunkra legfontosabb emberek, a többieké nem annyira számít...), utáljuk a jegyellenőröket, pedig ők alapvetően azért dolgoznak, hogy ellenőrizzék, hogy rajtad kívül más is becsületesen megfizette-e a bérletét (de azért rohadjon meg, miért tart fel, amikor látja, hogy tele van a kezem?!?)... Lenézzük, és nem becsüljük meg a szemetünket elszállító cégek dolgozóit, akik hóban, fagyban is minden héten elviszik a kukát, hogy ne lepjen el minket a dzsuva... Ja, hogy ezért fizetjük? Ő csak tegye a dolgát? Hát igen, ahogy a boltban is fizetünk, ahogy a jegypénztárban is fizetünk, ahogy az egészségügyi ellátásért is fizetünk, és fizetünk még sok minden másért... Egyszerűen bele sem gondolunk, hogy hány ember mindennapos munkája szükséges ahhoz, hogy kényelmes, gyors és rugalmasan élhető életet élhessünk... Ezek a dolgok mára sajnos természetessé váltak, emiatt a tolerancia-küszöbünk pedig a béka segge alatt van... Nincs türelmünk, nincs megértésünk, nem gondolunk másokra, nem becsüljük meg másikat... Ahogy az elromlott tévét ma már újra cseréljük, úgy a célunk elérése érdekében a számunkra már "nem hasznos" embereket is szépen kidobjuk...
Gondold végig, hány ember munkájára van szükséged ahhoz, hogy reggeltől estig egyáltalán "létezni tudj"...!!??
És itt belegondolhatsz akár már a reggeli első mosdólátogatásra... valaki a szalag mellett áll minden nap, hogy neked legyen wc-papírod... aztán valaki azért leszedte ám a kezével azokat a kávészemeket, hogy te megihasd a méregdrága reggeli cappuccinodat...valaki bizonyosan naphosszat áll a szalag mellett, hogy neked legyen mivel munkába járnod (akármilyen járművet is választasz)... Valaki egész nap varr, hogy neked legyen sapka a fejeden, amikor fázol. Valaki dolgozik a pékségben, és az abc-ben, hogy tudj magadnak élelmiszert vásárolni... De mielőtt megvennéd például a banánt, gondolj bele, hogy valaki azért dolgozik, hogy minél több banánt kiszállíthasson minden nap.
És ennek a sok "átlagembernek" mind van főnöke.
Aki akár te is lehetsz... de vajon törődsz-e a beosztottjaid elismerésével, vajon törődsz a "legkisebbekkel"?
Tegyük fel, én egy szálloda igazgatója vagyok. Lehet - e a szálloda működése és ezzel együtt az én munkám sikeres, ha nincs a szállodában például takarító személyzet?
Mondjuk egy étteremvezetőként működhet-e jól a vállalkozásom, ha nincs szakács, aki főzzön?
Egy áruházlánc vezetőjeként lehetek-e sikeres, ha sorban felmondanak az eladók, mert teljesíthetetlen kritériumaim vannak, amiket azért hoztam létre, hogy még több pénzt bezsebeljek? Nem, sőt be is zárhatom a boltot.
Például építési vállalkozóként lehetek-e sikeres, ha nincsen mondjuk vagy tetőfedő, vagy kőműves, vagy villanyszerelő, aki nekem dolgozik?
A sakkban sem nyerhetsz, ha csak egy király van a táblán... úgy nincs értelme a játéknak.
Csak egyszer próbáld ki...
Menj be egy boltba, és vegyél le valamit a polcról, amire mindig szükséged van Gondold át, mennyi ember munkájára lehetett szükség ahhoz, hogy azt a terméket te megvehesd, és használhasd...
Nagyon fontos és jó dolog, hogy léteznek könyvek, léteznek tanfolyamok és tréningek annak érdekében, hogy a benned rejlő tudást, akaratot és szorgalmat egy pályára állíthasd a terveiddel és így megvalósithasd a célod, de a sikeres jövőd utáni hajsza közben ne feletkezz meg a jelenedről sem. Ne felejtsd el azt, hogy kik, és mi mindent tesznek azért nap, mint nap, hogy elérhesd a céljaidat...
Légy te is a tömeg része!
Te kinek, és mi mindent teszel meg azért, hogy elérje a célját?
Rúgdoshatsz egyedül is a kapura, az üres kapuba bárki betalál... de abban a pillanatban, hogy áll valaki veled szemben, és nincs melletted a csapatod, sőt, a közönség sem szurkol körülötted, nehezebb dolgod lesz...
A mai, önértékelési és beilleszkedési zavarokkal küzdő fiataloknak pedig elsősorban meg kellene tanítani, hogy hogyan találják meg a helyüket a tömegben... úgy talán kitűnhetnek később...
(fotók: www.deviantart.com)