Meghallgattam az Ötödik évszak eddig megjelent lemezeit:
Milyen az ég felettünk (2022) »»
Úgy érzem, folyamatosan kell dolgoznunk azon, hogy a magyar népzene, “magyaros” zene divatban maradjon, népszerűsödjön a zenerajongók körében. Mindenféle zene elérhető, átalakult teljesen a zenei piac. Sok előadó nem is készít már nagylemezt (albumot), hanem sorban gyártja a dalokat és megosztja a nagy zenemegosztó portálokon. Arra is figyelnek, hogy a darabok kellően rövidek legyenek, így a hallgatók minél többször kattintsanak az adott műre, többször streameljék. Ebben a világban egyre nehezebb eljuttatni a népzenei alkotásokat a hallgatókhoz. Főleg a már meglévő, régi, klasszikus albumokat.
Az Ötödik évszak lemezei hidat képeznek a modern zene és a népzene között. Nem vitás, hogy a zenekar tagjai mind népzene értő, népzenét tökéletesen játszó, éneklő muzsikusok. Legegyszerűbben úgy mondanám, hogy a mai ember számára fogyasztható népzenét játszanak. Ennél sokkal többről van itt persze szó. Népzene, megzenésített vers, francia sanzon, kortárs muzsika a legjavából. Olyanok is élvezhetik a hallgatását, akik soha nem hallgattak hasonlót. Segít megszeretni a magyar népzenében használt tipikus hangszerek (hegedű, brácsa, nagybőgő, cimbalom, tambura) játékát egy nagyon kellemes női énekhang mellett, aki tökéletes kiejtéssel énekel franciául és magyarul is. Izabella Causanel apukája francia, édesanyja magyar, Párizsban született. Több formációban is énekel. A csapat másik énekese Ifj. Csoóri Sándor, aki a csapat brácsása és tamburása is emellett. Hegedűs Máté hegedűjáteka (nomen est omen) nagyon kellemes mindkét lemezen. Nem hivalkodó, nagyon szép hangon szólal meg kezében a hangszer. Semmi felesleges cifrázás, hanem igazi elegáns hegedülés. Erre nagyon kevesen képesek. Annyit díszít, szólózik, amennyit kell. Ifj. Csoóri Sándor brácsa játéka és Novák Csaba bőgőzése tökéletes összhangban van a dalok hangulatával. Ha kell, igazi feszes népzenei alappal ágyaznak meg a dalnak, de ha kell, laza, nyájas kíséretet biztosítanak egy-egy műnek. Zimber Ferenc cimbalomjátéka pedig körbetáncolja, megadja a végső díszítést és a még sűrűbb, teltebb hangzást a nótáknak.
Azt érzem végig, a két lemezt egymás után végighallgatva, hogy habár technikailag minden dal tökéletes, az elsőtől az utolsó másodpercig fel van építve, ez a zene mégsem akar többet mint amit akarnia kellene minden hasonló zenének. Laza, minőségi szórakozást ajánl, nyújt annak, aki belehallgat. Aki pedig belehallgat, az végighallgatja és könnyen egyik kedvencévé válik a két lemez, ahogy nekem is. Egy új zenei világot, látásmódot, hozzáállást kínál a népzenéhez, kortárs zenéhez. Lehet ezt a stílust úgy is művelni, hogy sokakat megérintsen. Egy ilyen zenekar dalainak megismerése után a hallgatók teljesen új világba csöppennek. Érdeklődni kezdenek a hangszeres “dolgok” iránt és eljutnak a népzenéig, esetleg a komolyzenéig is. Ily módon az Ötödik évszak és a hasonló zenei kezdeményezések a közízlést nagyon pozitívan formálhatják, ha minél több mindenkihez eljutnak. Szükség van egyre több hasonló zenekarra, aki, jó kis magyaros hangzást kínál, mai köntösben, a mai embernek is élvezhető módon. Nem kell népzeneértőnek, sem zeneértőnek lenni, hogy elragadjanak a dalok, de egy igazi ínyenc is teljes élményt kap a hallgatásukkor.
Igazi zene első osztályú zenészektől, nem csak zenészeknek!
Ne rejtsd el a Fonónál itt »»
Foto: Martin Wanda
