A cseresznye után a meggy is beérett a szüleimnél, úgyhogy a múlt héten ebből is kaptunk egy jó adagot, ezúttal még létrázni sem kellett hozzá, a bátyám szedte. :-) A meggyből lett apu szülinapi sütije – ismét cukorminimalizáló, de azért édes süti, ezúttal egy "galette". Nagyon fennhéjázó neve van, mintha valami csúcsgasztonómiai ínyencség lenne, annak ellenére, hogy gyakorlatilag lisztes-vizes vaj a tésztája, plusz egy kis ízesített gyümölcs és slussz, semmi más. Van, aki ezért "gyümölcsös pizzasütinek" hívja, ami elég találó – szuperegyszerű alap valami egyszerű feltéttel.

Nagyon könnyű elkészíteni, és mindenféle friss gyümölcsfeltétet elfogad, épp idény szerint, ha emberbarát lisztet teszünk bele és cukorral is finomkodunk, akkor tök kímélő süti lehet belőle – én is így jártam el. Szerintem nagyon finom lett, és ezúttal Andris sem húzta a száját, hogy túl egészséges ízű – egy kis plusz eritrit és persze fahéj elvitte a balhét. :-)

Hozzávalók

A tésztához:

• kb. 250g liszt – én ezúttal kb. fele arányban teljes kiőrlésűt tettem vele, negyede kókuszliszt volt, negyede tökmagliszt
• egy kis kocka teavaj
• ízlés szerint cukor(helyettesítő), kb. 2 evőkanál (lehet több, vagy kevesebb is – én most édesebbre akartam a tésztát, mint legutóbb)
• kb. 3-4 evőkanál hideg víz – vagy amennyitől formálhatóvá, de nem ragadós-nyúlóssá válik a tészta

A feltéthez:

• kb. két nagy marok megmosott, kimagozott és kukactalanított meggy, jól lecsepegtetve, levét picit kinyomva (hogy ne árassza el a sütőlapot)
• kb. egy evőkanál tisztítatlan nádcukor (olyan jó illata van!)
• kb. 2-3 evőkanál (ízlés és édesszájúság fügvényében) plusz egyéb cukor (én vegyesen eritritet és őrölt stevialevelet tettem bele
• kb. másfél evőkanál liszt sűrítésnek, bármelyik fajtából (én kókuszlisztet tettem hozzá)
• FAHÉJ – ízlés szerint
• a tetejére egy kis mandulaszirom, megszórva

Elkészítés

A tésztához valókat összekeverjük (annyi vizet teszünk hozzá, hogy jól formálható legyen), összegyúrjuk, majd becsomagolva picit a hűtőbe tesszük, míg elbíbelődünk a meggyel. A meggyet kimagozzuk (nekem ez volt a leghosszabb munkafolyamat), majd egy szűrőben kicsit kinyomkodva lecsöpögtetjük. Egy tálba helyezve megcukrozzuk és fahéjjal ízesítjük.

A tésztát elővesszük a hűtőből, kinyújtjuk akkorára, hogy a szélét felhajtva még sütiméretet adjon - ahogy reped és a szélénél egyenetlen, az csak jól áll neki, olyan rustico. Elrendezzük rajta a gyümölcsöket, majd ráhajtjuk a szélét. Vigyázzunk, hogy ahol felhajtjuk, ott nehogy megtörjön, mert a meggylé utat talál magának a süti köré és alá, és egy szép piros tócsában találjuk a végén a sütit. Felhajtás után, ha szeretnénk, megszórjuk valamilyen tört olajos maggal a meggyet, a felhajtott szélét pedig megkenjük tojással vagy tejföllel (én tejföllel kentem, mert sajnálok erre egy egész tojást kidobni), majd kb. félórára betesszük a 190 fokra előmelegített sütőbe.

Kivesszük, megcsodáljuk, majd kisvártatva felszeljük és megesszük. Ha szeretjük az ilyesmit, tálaláskor akár (vanília)fagyival is feldobhatjuk. Ezúttal nálunk még fagyi nélkül is szinte osztatlan volt a sikere! :-)

Meggy helyett bármilyen friss, épp termő gyümölccsel működik – cseresznyével, eperrel és rebarbarával (én először így próbáltam, de akkor kicsit kevésbé cukroztam a tésztáját, ezt most javítottam), szilvával, barackkal, almával... A meggy még az utolsókat rúgja a napokban – próbáljátok ki vele!

Már a nevet is utálom, hogy paleo, viszont az érdekel, hogy hogyan vihetnék be kevesebbet a sok felesleges szénhidrátból, cukorból és fehérlisztből, ezért szeretek 'paleo' cimkével megjelölt sütiket kipróbálni. A másik hatalmas trend, amit nehéz elkerülni mostanában, a nyers / vegán sütemények, amelyek mellőzik a sütést-főzést és csak természetes előfordulásukban tartalmaznak cukrot, ami szintén örök élettel kecsegtet. Egyiket sem tolnám a végtelenig, de szívesen kipróbálok egészségesebbnek tartott sütivariációkat. Emellett Apumnak is jobb lenne, ha mellőzné a cukros kajákat, úgyhogy vele is megkóstoltatok ilyen variációkat, hátha valamelyik nagyon bejön neki.

Ebben a receptben két sütit variáltam össze: egy klasszik, sütés nélküli vegán-paleo-mindenmentes-világmegváltó alap"tésztát" (ami csak datolyát és magvakat tartalmaz egy kis kókuszolaj mellett), egy joghurtos alapú, gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel kiegészíthető krémmel, amibe én a Tastyn látott csodaszép mangóvirágos feltétet tettem. Az egészben egy evőkanálnyi hozzáadott cukor, pontosabban cukorhelyettesítő (ki mit preferál) van az összetevő gyümölcsök cukortartalmán kívül, ami szerintem édességként elég menő. 

Hozzávalók

A tésztához:

• 12-15 szem magozott datolya
• egy nagy marék törökmogyoró
• fél marék pisztácia (elhagyható, vagy bármilyen más maggal pótolható)
• 3 evőkanál kókuszolaj (hogy összetartsa - ez hidegben vagy szobahőmérsékleten dermed)

A töltelékhez:

• 2 görögjoghurt (vagy egy félliteres)
• egy fél vanília kikapart magja
• 2 evőkanál felolvasztott kókuszolaj (a szilárdításhoz)
• egy fél citrom leve, egy teljes héja
• egy evőkanál eritrit vagy bármilyen kedvenc cukormentes cukor, pl. stevia növény apróra tört levele, ízlés szerinti mennyiségben és fajtából
• plusz díszítéshez két érett mangó vékonyra szelve

Elkészítés

A tésztához öntsük össze az összes hozzávalót, és aprítógépben metéljük tetszetős nagyságúra. A kókuszolajat olvasztva öntsük folyamatosan hozzá. Ha már tetszik a szemcsézettsége, akkor tegyük a kívánt formájú süteményestálba, majd lapogassuk le és az oldalához, hogy nagyjából mindenhol ugyanolyan vastag legyen a "tészta". Tegyük a hűtőbe, amíg a mangórózsával bíbelődünk.

A krém összetevőit is keverjük össze, annyi cukrot vagy cukorhelyettesítőt tegyünk bele, amíg nem ízlik kóstolásra a massza. A mangókat előszőr vágjuk le a magról, majd a levágott darabokból vágjunk vékony szeteleket. A krémet oszlassuk el egyenletesen a tésztán, majd kívülről befelé haladva díszítsük fel a mangószeletekkel a tortát, mintha egy rózsa szirmai lennének. Egy picit időigényes, de a végén általában elég csinos lesz.

Nekem nagy kedvencem ez a süti, mert tényleg nem túl ártalmas, viszont nagyon finom és még jól is néz ki. És Apumnak is nagyon ízlett! :-)

Itt a cseresznyeszezon, ezért a hétvégén a szüleimnél szedtünk két nagy zacskóval a még nem megfeketedett, de már szép piros cseresznyéből. Ennél ökóbb, bióbb és kisebb környezeti terhelésű gyümölcsöt nehezen szerezhetek be máshonnan, ezért felmásztunk a létrára és hoztunk haza egy keveset a finom, nagy- és kemény szemű cseresznyéből (Apu szerint "germensdorfi", legalábbis családomban ez a szinonímája ennek a később érő, nagyszemű és keményhúsú fajtának). Hogy nehogy úgy járjak, mit két éve, amikor lefagyasztottam több kis zacskóval és soha többé nem vettem elő a mélyhűtőből, gyorsan kerestem hozzá egy jó receptet.

Persze nem találtam, mert bárhova is írja be az ember receptkereséshez, hogy cherry + a süti mindenféle angol változatát, valahogy mindig meggyes lepény (burzsujoknak "clafoutis") lesz belőle. Én viszont épp ezt akartam elkerülni, így a Judittól korábban kapott és már sokszor kipróbált Lila Fügés morzsasüti lett belőle cseresznyével. Persze annak egy jóval szelídebb verziója, jóval kevesebb cukorral meg épp tömeggyilkosnak tartott fehérliszttel, de a morzsa része nagyjából aszerint készült.

Hozzávalók:

A morzsás részhez ("crumble"):

• 2 kis kocka teavaj (300g)
• egy kisebb bögre zabpehely
• egy csomag mandulaszirom
• egy nagyobb marék sózott, hántolt szotyi (ami salátákba a legjobb!)
• kb. két evőkanál kókuszliszt (vagy ami hasonló van otthon)
• kb. két evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• kb. egy evőkanál finomítatlan nádcukor (vagy amilyen van otthon)
• kb. egy evőkanál őrölt stévia levél (ez 0 kalóriás és valóban a növényből van, nem kémcsőből jön, én ezért szeretem – de bármi cukoralternatíva is jó lehet, ami sütéshez használható)
• azt hiszem ebbe is tettem valamennyi fahéjat – nehezen hagyom ki bármiből, ami édes!

A cseresznyés részhez

• két nagy marék cseresznye – vagy annyi, ami a használt hőálló edényed alját jól beteríti – megtisztítva, kimagozva és kukactalanítva
• egy lapos evőkanál FAHÉJ :-)
• kb. másfél evőkanál cukor
• egy evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
• egy evőkanál kókuszliszt

Joghurtos öntet

• egy kis doboz görögjoghurt (1,5 / 2 dl)
• egy kávéskanál fahéj
• egy kávéskanál cukor, vagy cukorhelyettesítő

Elkészítés:

A morzsás részhez minden száraz összetevőt összekevertem, majd a már felmelegedett (de nem olvadt) vajat belemorzsoltam. A cseresznyés rész összetevőit összekevertem, majd egy hőálló tál alján elegyengettem. (Itt azért egy picit elvacakoltam: kézzel kimagoztam, átvizslattam, a kukacokat kilakoltattam a szemekből. Idén nagyjából minden negyedik cseresznyének volt lakója – két éve ez minden elsőre volt igaz, de én azt gondolom, hogy attól, hogy az adott szem előttem már másnak is ízlett, nekem bajom még nem lesz belőle, ha a maradék és áttisztított részét felhasználom. Azt hiszem, ilyen a bio. :-) ) A morzsás részt ezután szépen rádaraboltam. A 180 fokos sütőbe bedobva kb. félórát adtam neki, majd tálaláskor tettem rá egy kis joghurtos öntetet (az eredeti recept karamellája már nekem sok lett volna a nagyon édesből, így is egy kicsit el lehet tolni túl édes irányba).

Amúgy az összes mennyiségre és milyenségre áll: az egész szabadon variálható ízlés és az otthoni spejz tartalmának függvényében – nálam épp ezek voltak itthon, de valószínűleg legközelebb úgyis kicsit mást dob a gép... ez a mostani elég finom lett, ezért rögzítettem, hogy maradjon róla valami emlék. 

Jó étvágyat és szaladjatok cseresznyézni! 

...vagy málnázni, szedrezni vagy eprezni, vagy ami épp nő a kertetekben, vagy a szüleiteknél, vagy amit épp szezonban kaptok jó áron frisset – a gyümölcsrész kiváltképp szabadon változtatható idény szerint. :-)

Korábban soha nem gondoltam volna, hogy a ravioli, egy nagyra nőtt tortellini, amiből összesen négy darabot raknak a tányérodra, ráadásul sima vajmártásban, finom, vagy izgalmas lehet. Ha beülünk valahova vacsorázni, én mindig valahogy a legbonyolultabb fogásokra kívánok rá (amit az utóbbi időben egyre inkább megbánok). Tavaly Olaszországban (egészen pontosan Barga hangulatos főterén) viszont egyik este valami újat szerettem volna kipróbálni, és adtam neki egy esélyt – nem bántam meg, így arra is rájöhettem, hogy a zsálya baromi finom.

A ravioli házi elkészítése azért elég időigényes meló, sokszor nem vállalnám be – nem véletlenül vacsorázok kb. minden este salátát, azt tíz perc alatt össze lehet dobni – de azért néha még lehet, hogy bevállalom, és akkor meg is sózom majd rendesen a tésztát hozzá. Mert most ez elmaradt, de szerencsére ezen lehetett segíteni. Alapreceptként a Rómában vett Roma in Cucina "70 tradicionális római recept" könyvemet használtam, amit nagyon örültem, hogy ismét elővettem a carbonara után, mert az egyik legszebb szakács- egyben városismereti könyvem, csodaszép képekkel és autentikus mammás receptekkel. Persze abban a könyvben ez nem ravioliként szerepelt, hanem valami más olaszos tészta neve alatt, de mivel az olaszoknak olyan a tészta, mint az eszkimóknak a hó, engem nem vertek át, és átlapozva a könyvet, a képről felismertem, hogy én most ilyesmit szeretnék főzni. Hogy ne maradjak olasz gasztroősbunkó, és ha már ilyen magas szinten foglalkozom  az olasz / római konyhával, ideírom a római tésztaféle nevét: calzonicchi (aminek sajátossága, hogy a római zsidó konyha kedvelt étele elsősorban, és a tölteléke általában bárányagyat (!) tartalmaz).

Hozzávalók

A tésztához:

• fél kg liszt (én fele-fele teljes kiörlésűt és simát használtam)
• 6 tojás (a könyv ötöt írt, de attól nem állt össze a tészta)
• pár löttyintés extraszűz olívaolaj (olaszos lazasággal megadott mennyiség, tudom)
• só

A spenótos (ha már bárányagy – olaszul cervelletti di angelo – épp nem volt itthon) töltelékhez:

• egy tégelynyi (2 dl?) sajtkrém / ricotta
• két marék spenót
• két gerezd fokhagyma
• 2 szál újhagyma
• só, bors
• egy tojás

A vajas öntethez:

• 1 csomag finom (tea)vaj
• 8-10 levél friss zsálya
• egy maréknyi mogyoró és pisztácia vegyesen

A lisztet (vegyesen teljes kiörlésűt és rendeset is, hogy azért tapadjon) púposan kiszórtam a nyújtódeszkára, majd a közepére lukat képezve beletörögettem a tojásokat (ilyet már sokat láttam menő receptes oldalakon). A recept csak ötöt írt, de annyitól nem állt össze kellőképpen, így még egyet beletörtem. Kb. két evőkanál olajat is felvett. Sóztam (jobban kellett volna), majd addig masszíroztam, míg össze nem állt olyan tésztaféleséggé. Befóliáztam, majd félretettem pihenni egy félórára.

Közben pici sütős olivaolajra rádobtam az apróra szelt póréhagymát és a fokhagymát, majd megfonnyasztottam rajta a spenótot. Ezt összekevertem a sajtkrémmel (a Nagyvásárcsarnokban egy tejtermelőtől vettem, aki azt mondta, hogy ricottának is szokták vinni). Egy tojás még került bele, hogy valami összefogja, meg persze só és bors - ezzel megvolt a töltelék.

Ezután a tésztát négybe szeltem, egynegyedét kinyújtottam. Sajnos, mivel nem szeretek klasszikus sütiket sütni, ezért se sodrófám, de pogácsaszaggatóm nincs otthon, ilyenkor mindig a folpackgurigával lapítok, köröket meg egy nagyszájú borospohárral szaggattam. A kivájt tésztákba belekanalaztam a tölteléket (ehhez kellett egy kis ügyesség, mert eléggé folyós volt, majd félbe hajtva a tésztát a szélét villával lenyomogattam. A negyed tésztából 9-10 darab tésztacsomag (osztrákul Tascherl :-) ) jött ki, ami kettőnknek majdnem két alkalomra elég, így az egész tészta felét egyelőre eltettem a hűtőbe.

A raviolikat forró vízben kb. 10 perc alatt kifőztem, majd a közben felolvasztott zsályás-magvas vajba kevertem. (A vajmártáshoz ebből a Tasty videóból vettem az ötletet.) Kicsit hagytam benne sülni, átforgattam a vajban a táskákat. Közvetlenül ezután kell fogyasztani, amíg még forró rajta a vaj.

Nagyon finom lett, de legközelebb kicsit jobban figyelek a sózásra, mert az most picit elmaradt.

A quinoát Virágtól ismerem, legalábbis a nevét, viszont egészen a közelmúltig magam nem próbálkoztam vele. Kár volt, ugyanis nagyon finom, és millió helyen megírták (még az ENSZ is), hogy mennyivel egészségesebb mint az általában készített köretek és minden van benne, amitől ezer évig fogunk élni, és még elkészíteni sem bonyolult. OK, a kuszkuszt mondjuk még ennél is egyszerűbb, de azért ez is megvan tíz perc alatt. Az elején csak arra kell figyelni, hogy alaposan átmossa az ember, mert egyébként kicsit keserű marad, de amúgy pont úgy csináltam, mintha rizst főznék. Több helyen azt írták, hogy íze kicsit diós, de szerintem inkább csak enyhén füstölt íze van. Finom.

A quinoa jó magában is, a rizs kiváltójaként köretnek, de salátákba is passzol, én is itt így jártam el. Alapreceptnek egy német gasztroblogokból válogató könyvből vettem a receptet, amit kicsit megkavartam. 

Ami belekerült:

• fél kg gomba (barna csiperke)
• egy félbögrényi quinoa
• egy fél narancs (leve kicsit rányomva)
• só, bors, citrombors
• fokhagymapor
• szezámmag

Egy csomó receptben látok gombát valahogy szárazon lesütve - ilyet próbáltam most is én is, de ahogy már sokszor, most sem sikerült. Zsiradékot nem is tettem alá, úgy próbáltam pirítani, de valahogy a gomba nedvességétől én sosem tudom lepirítani, mindig levet ereszt és abban fő inkább. No mindegy, kicsit megrottyantottam a gombát (sóztam és kicsit túlborsoztam, fokhagyma helyett épp csak por volt itthon), miközben a quinoát feltettem főni (alapos átmosás után kb. kétszer annyi vízben, mint amennyi a quinoa volt).

A túlborsosságát naranccsal próbáltam picit ellensúlyozni, kb. sikerült is - a gombát összekevertem a quinoával (ami akkor jó, amikor kb. elfőtte a vizét, vagy ha megkóstolod és puhának tűnik), beleszeleteltem egy fél narancsot, a levét előbb kicsit kinyomtam belőle, kevés bazsalikomot aprítottam még rá + szezámmagot a végén. A narancs helyére gránátalmamag jöhetett volna, de az sajnos nem volt itthon.

Már a neve is nagyon vicces: karfiolsteak. Hogyan lehetne karfiolból steak-et készíteni? :-) Mindegy, finom egyszerű zöldségrecepteket hajtok mostanában, így kipróbáltam, és ízlett. A köret hozzá szintén karfiolból készült, és az még talán finomabb volt, mint a főszereplő. Tanulság: a tahinis karfiolpüré rettentően finom, és egy szuper, egészségesebb köretalternatíva.

Az eredeti recept a Babra megy blogról származik, néhány dolgot változtattam csak rajta. A karfiol kezelése nem vett igénybe sok időt, bár a karfiiolsteakhez azért serpenyőzni és sütőzni is kell – ez a kettő, plusz a karfiol főzéséhez vízforralóba feltett víz nálam már a biztosítékot is kicsapta (az udvarban a tábla), így az előkészület még egy kicsit hosszabb lett, de azért kb. fél óra alatt minden megvolt.

Hozzávalók – karfiolsteak karfiolpürével:

• 1 fej karfiol
• 1 tk vaj
• 1 ek tahini (szezámmagpaszta)
• 1 ek citromlé
• só, bors, citrombors
• 1 gerezd fokhagyma (itt fokhagymapor)
• szezámmag
• bazsalikom
• 1 ek gránátalmaszirup
• só, bors

A karfiolt először félbevágtam, majd a legnagyobb felületű részénél befelé másfél centis szeleteket vágtam (mint a filmekben az agyszeletek). Ehhez érdemes a szárából valamennyit megtartani az elején, hogy egyben tartsa a rózsákat. Négy szelet levágása után (karfiolt itthon úgyis csak én eszem) a maradékot rózsákra szedve feltettem főni sós vízben.

A megsózott és borsozott karfiolszeleteket pici vajon körbesütöttem (ne égjen meg, de picit piruljon), majd kb. negyedórára bedobtam az előmelegített sütőbe. A puhára főtt karfiolt a tahinivel, őrölt szárított fokhagymával (épp nem volt itthon friss), sóval, borssal és citromborssal összeturmixoltam.

A püré és a karfiolszeletekre a végén gránátalmaszirupot, szezámmagot és egy kis bazsalikomot szórtam. 

Ítélet: a püré szuperjó, nagyon egyszerű és gyors, a steak se rossz, de a hosszú karfiolszár picit kemény / fás maradt, ott talán érdemes legközelebb többet levágni. Az eredeti recept a karfiolpürére za'atar fűszerkeveréket is szórt, de ez a közel-keleti fűszer még nem lakik a konyhámban, úgyhogy ezt majd legközelebb.

Íme egy válogatás ihletforrásként bátyámnak mindenféle egyszerű randomsalátából. :-)

Jégsaláta, rukola, körte, balzsamszósz, só

Paradicsom, mozzarella (előre megsózva mindkét oldalán), újhagyma, rukola, sós hántolt napraforgómag, szárított bazsalikom, olivaolaj, citrombors, só

Rukola, avokádó, mandarin, kápiapaprika, újhagyma, balzsamszósz, szotyi

Rukola, retek, fetasajt, sós, hántolt napraforgómag, olivaolaj, só

Rukola, paradicsom, mozzarella, olivaolaj, tökmag, só, bors

Vegyes saláta, koktélparadicsom, kápiapaprika, sós, hántolt napraforgómag, olivaolaj, só

Vegyes saláta, koktélparadicsom, kápiapaprika, uborka, sós, hántolt napraforgómag, olivaolaj, só + csirkemell

Rukola, paradicsom, olivaolaj, só

Szívsaláta, paradicsom, újhagyma, uborka, olivaolaj, szezámmag

Rukola, füge, újhagyma, balzsamszósz, szezámmag

Rukola, kerti koktélparadicsom, olivaolaj, bazsalikom, só

Rukola, koktélparadicsom, magozatlan olivabogyó, feta, olivaolaj, bazsalikom

Rukola, körte, balzsamszósz, sós, hántolt napraforgómag, só (a körte hozzáadása előtt sózva)

Rukola, paradicsom, újhagyma, sós, hántolt napraforgómag, olivaolaj, só

Jégsaláta, paradicsom, sonka, olivaolaj, oregano, só, bors

Rukola, paradicsom, avokádó, sós, hántolt napraforgómag, olivaolaj, füstölt lazac

Rukola, 4-5 paradicsom, 1 avokádó, 5 mandarin, egy füstölt makréla, tökmagolaj, egy marék sós, hántolt napraforgómag (tökmag helyett), só, bors, citrom

Rukola, alma, füstölt lazac, olivaolaj

Bébispenót, szárított paradicsom, egy fél alma, egy avokádó, feta, mandulalapkák, szárított vörösáfonya (öntet: olvaolaj + gránátalmaszirup + kis mustár + só + kis cukor)

Fodroskel nyersen, dió, avokádó, lime, olivaolaj, só

Főtt répa (háromszínű!), görög joghurt, szotyi, pici tökmagolaj, só, bors

Paradicsom, újhagyma, vegyes saláta, főtt tojás

Itthon a legtöbbször salátát csinálok vacsorára, és mindenhez ezt készítem köretnek is. Lusta is vagyok, meg persze ez egészséges is – kis változtatásokkal vagy összetevők kihagyásával Andris is vevő rá, úgyhogy ez kimagasló konyhaművészetem legjellemzőbb és legbiztosabb eleme, az otthonlévő zöldségekből és egyebekből összerakott randomsali. Íme a mai kettő – egy "lánysaláta" (fiúknak ez az édes vonal általában kevésbé jön be), és egy capreses, mozzarellával:

Mandarinos lánysaláta:

• három marék rukola
• 4 mandarin gerezdekre bontva
• egy fél kápiapaprika
• egy fél avokádó (ez viszonylag kevés volt, de sajnos a másik fele eléggé elfáradt megvétel óta)
• 5 cm póréhagyma
• balzsamszósz, vagy -szirup (előrecsomagolt)
• nagyon kevés olivaolaj
• egy marék sós, hántolt napraforgómag
• só

Capreses saláta:

• három marék rukola
• 6 nem mini, de nem is normál méretű paradicsom (kockázás után egyből sózva)
• 1 golyó mozzarella felaprítva (külön besózva és bazsalikomozva)
• 5 cm póréhagyma felkarikázva
• egy marék sós, hántolt napraforgómag
• olivaolaj
• tökmagolaj
• só, bazsalikom

A hozzávalókat felaprítva ezt eredményezték – a mandarinos lánysaláta:

És a capreses:

A visszajelzések alapján mindkettő jól sikerült. :-)

Kipróbáltam a karácsonyra kapott Bezzegh Éva: 12 hónap című csodaszép szakácskönyv egyik salátareceptjét (csak az van benne) – jól sikerült. Ez a szakácskönyv tipikusan olyan, amit már csak azért is megvesz az ember, mert olyan gyönyörű – aztán egy átnézés után évekig a polcon feszít. Ezt nem szerettem volna, és úgy tűnik, hogy nemcsak a könyv dizájnja jó. Egy pár dolgot a hűtőnk aktuális tartalmához igazítva változtattam rajta, de így is nagyon jó lett. :-)

Az eredeti recept "Füstölt pisztrángsaláta mandarinnal, avokádóval" címet viselte. Mivel itthon pisztráng viszonylag ritkán van, volt viszont füstölt makréla az Aldiból, így ez volt a legfontosabb csere. Emellett a recept még zöldként bébimángoldot írt, amivel talán még soha nem találkoztam (mángolddal is csak akkor egyszer, amikor Zsuzsiéknál a betonjárda repedéseiből kigazoltuk az elburjánzott, gyomként terjedő mángoldot, amiből vittem haza egy nagy zacskóval), ehelyett én rukolát használtam, ami kb. mindig van itthon.

Szóval ezek kerültek bele az én változatomba:

• egy zacskó rukola
• 4-5 paradicsom
• 1 avokádó
• 5 mandarin
• egy füstölt makréla
• tökmagolaj
• egy marék sós, hántolt napraforgómag (tökmag helyett)
• só, bors, citrom

Az összetevőket felaprítva salátát képeztem a zöldségekből. A hal bőrét egyszerűen le tudtam húzni a halról, és rátörtem a salátára. Az eredeti receptben tökmag szerepelt, de itthon csak szotyi volt.

A végeredmény nagyon jó lett – érdemes halat tenni a narancsos salátába, és attól se kell félni, hogy a citrusfélék nem passzolnak a paradicsomhoz. Passzoltak, és még Andrisnak is ízlett, az avokádó és mandarin ellenére.

Ítélet: jöhet máskor is. :-)

Igazi vendégváró, kiadós, finom saláta, nemcsak szilveszterre – korábban Zsuzsi házibulijaiban mindig volt. Azt hiszem, innen ismertem meg a Cayenne borsot, amit azóta is nagyon szeretek és sokat használok.

A recept – a szerző instrukcióival, egy chatből kimásolva, most már mindig meglesz, ha keresném:

A receptről lemaradó instrukció: a Cayenne borssal vigyázni kell, mert nagyon kevés is nagyon csípőssé teszi. Ezt már sokszor megtapasztaltam a sütőtökkrémlevesemnél is, amit rendre túcsípősítek, így most vigyáztam.

És a 2017-es szilvesztei bulira elkészített saját változat (egyelőre kevésbé csúcsminőségű gasztrofotóval, inkább a büszke dokumentálás volt a cél). Hamar elfogyott, avokádót is tettem bele, majdnem olyan jó volt, mint Zsuzsi régi bulijaiban. :-)