Bár szerény véleményem szerint Srđan Spasojević elsőfilmes rendező botrányfilmje az erőszak és brutalitás ábrázolásával jócskán átesett a ló túloldalára (sőt, tulajdonképpen magával rántotta az egész lovat), a Szerb film mégis olyan alkotás lett, amely társadalomkritikus mivolta miatt megérdemel pár mondatot. A cukormázas felszín alatt elfajzott, beteg világban élünk, ez tény. Ha egy film ezt ki is hangsúlyozza, az nem feltétlenül probléma - legalább felnyit vele pár szemet. Ám ha a megbotránkoztatást túlzásba viszik, az a film kárára válhat. A Szerb film is megsínylette, hogy túlságosan sokat akartak vele markolni. Az alaptörténet nem lett volna rossz: a munkanélküli ex-pornós Milos (Srđan Todorović, akit legtöbben a Macska-jaj című filmből ismerhetnek) épp állás nélkül tengődik feleségével és kisfiával, amikor egyszer csak betoppan hozzá egy idegen és hatalmas pénzösszeget kínál neki még egy utolsó melóért. Milos elvállalja, ám a rendező egyre betegebb dolgokat kér tőle a forgatások alatt. Milos besokall és kiszáll az egészből, de egy nap csurom véresen, erős fejfájással ébred. Családját nem találja, csak néhány kazettát, amelyeken ő szerepel az aberrált rendező még aberráltabb filmjében, aki amúgy nem volt rest bedrogozni a pasast, hogy ne ellenkezzen. Így aztán Milos mindent megtett neki. De tényleg MINDENT.
A film második felében azokat az eseményeket láthatjuk amelyeket Milos öntudatán kívül tett. A szex közbeni lefejezéstől kezdve az "újszülött-pornón" át (mondjuk ez nevetségesen amatőr módon lett megalkotva, de talán jobb is) a farok általi fullasztásig igen széles a beteges skála azonban a legdurvább egyértelműen a film utolsó negyede, a nagy leszámolás - itt azért akad egy eléggé megmosolyogtató jelenet is, konkrétan a Milos farka vs félszemű testőr snittre gondolok -, és a családi tragédia. Továbbra is csak azt tudom szajkózni, hogy túl sok, túl sok, túl sok lett a megbotránkoztatás. Ezzel a film inkább elborzaszt, mintsem sokkol. Persze edzetlen gyomrúaknál könnyen kivághatja a biztosítékot még így is - teljesen jogosan -, de az öncélú, túltolt erőszak miatt nem lehet túl komolyan venni a Szerb filmet.
Legjobb jelenet: Rádöbbenés, hogy kik vannak a csuklyák alatt
