Magdika és a nagy nap

Magdika nem bízta a véletlenre az esküvőjét. Hosszan tervezgette azt is, hogyan ismerkedjen meg  Bélával.  Miként fusson vele össze a folyosón, öntse le kávéval, látszólag véletlenül (a bocsánatkérő, meglepett arcot különös kitartással gyakorolta Magdika a tükör előtt, és direkt erre az alkalomra csináltatott magának kávékilötybölő, ártatlanul huncut frizurát is).

A neve alapján választotta az informatikai részlegen dolgozó fiút, mert a Béla olyan régimódi, megbízható jellemre vall. Ez a név olyan férfiról árulkodik, akinek megalszik a szájában a tej, de a szíve mégis lángol. Ő legalábbis valahogy így képzelte. 

Magdika az első randikat, aztán a későbbi randikat is jó alaposan kifundálta, nem csúszhatott porszem a gépezetbe, minden olajozottan és flottul haladt a lánykérésig.

Béla a másodikon dolgozott a szoftveresekkel, és meglepően jól fésült volt, és szépen vasalt. És olyan jóságosan nézett, mint akinek még egy legyet sincs szíve lecsapni. Magdika már régóta szeretett volna egy becsületes fiút, aki nem vágja át, és nem csak „az” kell neki, és lehet vele értelmes programokat csinálni, mint amilyen a Mátyás templomban megrendítő orgonaversenyek hallgatása, vagy Kovács Margit bájos kerámiáinak megtekintése Szentendrén. Egy olyan fiúra vágyott, aki szerény, okos, és nem csak arra vágyik, hogy sörözzön, mindenféle düledező szórakozó helyeken (talán romkocsmák, ha jól emlékszik, Magdika). Akinek nem az jelenti a szórakozást, hogy olyan barna bőrű és püffedt szájú nőcskéket szedjen fel, mint amilyenek a felnőttfilmekben szereplő lányok (amilyeneket Magdika természetesen soha nem néz).

Olyan derék srácra vágyott, aki munka után rohan haza, belebújik a mamuszába, elolvassa az újságját, megsimogatja utódja fejét, szigorúan aláírja a matek négyest, de közben szívélyesen elmagyarázza gyermekének a számtani dilemmákat. Esetleg lenyírja a füvet vagy lemossa az autót szigorúan samponnal, és utána türelmes, masszőri mozdulatokkal vaxolja át a halványbarna dukkót. Aki este gyengéden átöleli mosogatástól elpilledt asszonyát (vagyis őt, Magdikát), és nem zavarja, ha a felesége nem akarja ledobni magáról a rózsamintás, szolid, zártnyakú hálóinget, hanem elég neki, ha leveszi a bugyit, és úgy bújnak össze.

Szóval aki, megbízható, erkölcsös, és tökéletes. A Béla biztosan ilyen lesz, ezt a zsigereiben érezte Magdika, bár arról csak homályos elképzelései voltak, hogy hol is helyezkednek el pontosan a testben ezek a bizonyos zsigerek.

Az esküvőig minden rendben ment, szinte már rémisztően is. A két család nem veszett össze a vendégek létszámán. És hogy ki mennyivel szálljon be a lagziba. A helyszín miatt csak néhány apróbb vita volt a két anyós között. A meghívót, a díszítést és a menüt, olyan gördülékenyen szervezték le, hogy Magdikának meg kellett magát csípnie, vajon nem álmodik-e. Bélával lélegzetelállító helyet találtak ki a nászúthoz: szerény, visszafogott, és mérhetetlenül romantikus (na, jó talán inkább Magdika találta ki, de Béla igen ügyesen helyeselt, amikor felvetette az ötletet). A zenekar álomszépen játszott a kiválasztó meghallgatáson. A fotós gyönyörű képeket készített a próbafényképezésen. Magdika fogyott öt kilót a jeles nap tiszteletére, és felkutatta a város legjobb fodrászát (állítólag az összes tévés vele vágat és száríttat, még egy kopasz embernek is olyan frizurát csinál, mintha oroszlánsörénye lenne). Magdika rálelt az ország legjobb sminkesére is (ő meg olyan csodákra képes, hogyha valaki bubópestis foltokkal érkezik hozzá, fekete karikákkal a szeme alatt, akkor is fiatal modellpofit kreál neki.)

A nagy napon Magdika ötkor kelt, de már hajnal három óta ébren volt. A szeme püffedtségét jéggel és uborkával tüntette el. Az arca végül üdének hatott és ragyogónak. A boldogság teszi velem ezt, mondta magának, miközben beszorította magát a hasleszorító bugyiba. Hiába fogyott öt kilót, a Zsuzsi a pénzügyről biztos a derekát fogja stírölni a ceremónia alatt, nem engedhet meg semmi tökéletlenséget.

Nyolcra jön a fodrász, utána az anyja megy a pogácsákért (természetesen gluténmentes is lesz, mert Magdika annyira figyelmes és alapos, hogy mindenre gondol), az apja szalad a tortákért (ebből is lesz mindenféle: cukormentes, gluténmentes, laktózmentes, és sima).

A templomot már tegnap este feldíszítették, és be vannak készítve a rózsaszirmok is a koszorúslányoknak háromféle színárnyalatban helyes kis kosárkákban. A koszorúslányok ruhája amúgy passzol a templomi dekorhoz, a szétszórandó rózsaszirmokhoz és Magdika fullextrás virágcsokrához, melyet Budapest egyik nagymenő virágkötője készített, aki tavaly bajnokságot is nyert a csokrával.

Az autót a  nagybátyja hozza, ami szintén a megfelelő színű virágokkal van kirakva. Hasonló virágok vannak a vőlegény, vőfély, örömapa és örömtestvérek zakóján is. A gyűrűhozó párnácska is ilyen árnyalatban pompázik, és természetesen virágok vannak rajta.

A lagzi programja megható lesz, mégis roppant szórakoztató. A gyerekeket játszósarok és lufik fogadják, az idősek le tudnak dőlni néhány kanapéra (mert Magdika annyira érzékeny és odaadó, hogy még rájuk is gondolt, bizony.)

A vacsoraasztalok pompásak lettek (Magdika személyesen ellenőrizte őket), a névkártyákat egyedileg gyártotta le kézzel, és minden vendéget aprócska búcsúajándék fogad: miniatűr rózsa potpurri, mely színében és illatában is egyezik az összes dísszel.

Egyszerűen minden tökéletes lesz. Ez az én nagy napom, dúdolgatta magában Magdika, amikor talpig menyasszonyi ruhában benyitott az apja és anyja gardróbjába, a „kölcsön ruhadarabért”. A gyűrött ingek között Béla taperolta az egyik koszorúslányt.

Magdika először sírni akart. Aztán kiabálni. Aztán a kettőt egyszerre, de mégsem jött ki egy hang sem a torkán. Végül ziháló mellkassal csak ennyit mondott a fiúnak:

-Ez az én nagy napom, érted, és ezt semmi, de semmi nem ronthatja el!

 (Ha tetszett a novella, keresd a szövegeimet a wmn.hu oldalán is!)

(fotó: google)