2016. jún 22.

Szenilla Nyomában - kritika

írta: Filmnéző Lehel
Szenilla Nyomában - kritika

2003-ban került a mozikba a Pixar animációs stúdió egyik legnagyobb sikere a Némó Nyomában, amit azóta egyszer újre is beküldték a moziba felújított 3D-s változatban és most 13 évvel később elkészült a folytatása, ami szerencsére egy jó filmnek lett jó folytatása.

A közvélemény nagyon imádta azt a filmet, habár én különösebben sosem rajnogtam érte. Ennek az volt a fő oka, hogy a két főszereplő teljesen érdektelen volt, míg a mellékszereplőket imádtam és zavart, hogy a két főszereplőt tolták állandóan, holott az egyikük még idegesített is. Szivesebben néztem volna még a teknősöket vagy épp a pelikánt. Ez sajnos ezzel a filmmel sincs máskép, de ettől függetlenül ez is egy teljes mértékben szerethető darab lett. A történet nagyjából ugyan az, mint az előző részben, annyi eltéréssel, hogy most Szenilla szülei után folyik a hajsza, valamint a fogságban tartott állatokat, most nem egy akváriumban, hanem egy komplett hal kórház és ócenárium képében kapjuk meg. Az animáció imsét nagyon szépre sikerült, habár szerintem láttunk már ennél szebbet, de persze ez csak szőszál hasogatás.

Az igazi bajom a filmmel az maga Szenilla volt, aki már az előző részben is nagyon idegesített és ez sajnos itt sem volt máskép, éppen ezért nekem sajnos egyáltalán nem működött a film érzelmi része, akármennyire is volt a kis Szenilla cuki. Ezzel szemben a humor része, a nagyon jó és kreatív mellékkaraktereknek hála nagyon működött, a Shaun a bárány óta nem nevettem ennyit animációs filmen. A két főka volt talán a kedvencem, akik egyszerűen zseniálisak voltak. A film végén van egy fél perces lassított rész ami a képesorok és a nagyszerűen eltalált zenei aláfestésnek hála hangos nevetésre kézteti az embert.

Nem fogja mágváltani az animációs műfajt és nem is lesz belőle klasszikus, de egyszeri szórakozásnak tökéletes.

 

Szólj hozzá

Kritikák