A boszorkány

The VVitch

2015

Nem lehet nem észrevenni, hogy minden évben van egy "Év horrorja" titulussal ellátott alkotás. Arra meg már magam jöttem rá, hogy nálam valahol félúton elakad a marketing és a hype vonat. Nem sznobizmusból, hanem, mert sokszor az adott műben nem érzem, látom azt a nagyfokú zsenit, ami mások igen. Kivétel tán ez alól a Babadook, amit a mai napig is simán az akkori év (talán eddig az évtized) horrorjának tartok. Aztán röpködött ez a jelző itt már a Valami követ, majd A boszorkány esetében is. De mire ezeket a sorokat leírom már a Lights Out! figyel rottentomatoeson 100%-os eredménnyel és az év horrorja jelzővel. Ki tudja ezt még követni?

Volt valami a Trónok harcában?

Én biztosan nem. Őszintén szólva nem is érdekel. Ma már nem lehet csak úgy horrort írni, mint régen. Az ingerküszöbünk megváltozott. Ellenállóbbak vagyunk. Kiszagoljuk a gagyit és azt is, aminek utánérzés szaga van. Nyilván van egy réteg, aki még most sem tudja, hogyha egy horrorban tükör van, valaki fel fog bukkanni benne, vagy azt, hogyha elhalkul a zene/beszéd természetszerűleg ijesztés várható. Ezzel például tök jól játszott 4 éve a Fekete ruhás nő, ami szerintem szuper jó film volt ilyen téren. Most pedig itt van A boszorkány, amiből simán klasszikus lehetett volna, de ironikus módon a saját ügyessége állt az útjába.

Valamikor az 1600-as évek körül William és Kathrine békésen éldegél méretes családjukkal egy farmon. Amikor azonban eltűnik az újszülött fiuk és a termés is elkezd megromlani, megbomlik a családi harmónia és átveszi a hangulatot a paranoid félelem. Hála Istenek elég hamar kiderült, hogy ez a film sem az ócska jump scarekre fog építeni, hanem okosan járja tovább a Babadook és a Valami követ által kitaposott utat. Azaz, inkább hangulattal, atmoszférával próbálja az emberre a frászt hozni. Ebben pedig nincs is hiba. Fojtogató, sötét, keserű, és szúrós az egész film. (Az utolsót nyugodtan szó szerint vehetjük, a sok gallyas-ágas-bogas helyszínnek hála). A rémületet lassan építi fel Robert Eggers rendező. Az első hibáját talán itt követte el. Az első 8-10 percben ugyanis olyan naturalistán csapja le elénk a film legmegdöbbentőbb jelenetét, ami után a maradék 80 percben nem tudja még csak meg sem közelíteni ezt. Azaz egyszer sikerül Caleb-bel, de ezt nem spoilerezem le. (Amúgy a fiú, ha azon jelenet után nem kap munkát, akkor valami nagyon el van baszva a filmiparban.)

Noha, első filmes rendezőről van szó, egészen profi filmnyelvi ötleteket használ. Például a lefadelt nyitva hagyott jelenetek miatt még tüskésebb, kétségbeejtőbb a film (hisz pont nem tudod, hogy ott akkor, mi történik, és mennyi idő telt el). Ezzel okosan sűríti az időt is, bár a film kifejezetten lassú és sokat kell várni az első (ha az elejét nem számítom) igazán megdöbbentő jelenetsorra. A remek atmoszféra építés  viszont sajnos szintén az első filmes és talán kicsit buzgó és jól fésült attitűd miatt bicsaklik és (néha) bukik meg. Egyszerűen túl modern. A kompozíciók, a kameramozgások, és még a szóhasználat  nem illik egy ilyen korban játszódó és stílusú filmhez. Ezek kitudnak rántani a hangulatból, ami kár, mert tényleg elég fasza. A remek zenehasználat, kántálás, zörejek csak erősítik ezt. Ahogy a szereplőkre sincs panasz.

SPOILERES ÉRTELMEZÉS A FILMHEZ

Megpróbáltam a film két értelmezését elmondani. Legalább is azt, amit én gondolok, ami persze nem feltétlen helyes, de hát ezért szép az ilyen filmeket átbeszélni. Kitudja, ki mire jön rá, vagy figyel. Mindenesetre én ezt láttam:

1. Létezik-e a boszorkány? Én ezt egy tágabb értelmezésbe/halmazba venném. Létezik-e a körülöttünk élő gonosz, ami felruház valakiket képességekkel, vagy a társadalom normalitásától eltérő, helyenként ideges, kiszámíthatatlan, gonosz lelkű embereket titulálták boszorkánynak? Ez esetben a rosszul működő, traumát elszenvedő családban megbomlandó egység és harmónia nem az isteni fohászon keresztül foganatosodik, hanem a gonosz eszközein át. Thomasinnak kell szembenéznie az összes teherrel, hazugsággal és hibával, ami rajta is csapódik le. Metaforikusbab értelmezés, ahol elbeszélik a hit-hitehagyottság témakörét a család megbomlásán keresztül, a szükséges bűnbakkal kiegészítve.
   
   
2. Létezik-e a boszorkány? Ha egyértelmű igent mondunk, és az előző verzió minden metaforikus vonulatát elhagyjuk, pusztán az egyszerűbb megoldást vesszük a helyesnek, akkor azt láthatjuk, hogy a gonosz felruház asszonyokat, lányokat gonoszsággal és sötét mágiával, ellenpontozva a keresztény hitet megélő paraszti családokat. Így kiderül, hogy a filmben egy percig sem a család volt az áldozat, pusztán, az ő kiiktatásával sikerült eljutni Thomasinig, akinek az elkövetett bűne után már nem volt merre tovább és eladta a lelkét az ördögnek. Gyakorlatilag a család a hagyma héja, és Thomasin maga a hagyma. Az eléréséhez le kell fejteni a külső burkot. Nincsenek itt mélyebb gondolatiságok, ezért szeretném inkább azt hinni, hogy az első az elmésebb megoldás, amit választott az alkotó is. Megjegyzem itt már a boszorkányszombat túlzónak hatott és ki is lógott.

SPOILER VÉGE

Összegzés: Műfajában egy kiemelkedően jó és hatásos darab. Okosan és szépen hasznosítja újra az okkult, boszorkányos horror zsáner alapszabályait, elemeit. Sötét, fájdalmas, tüskés film. Aprólékosan, okosan kidolgozott és megírt alkotás, de saját magát gáncsolja el a buzgóságával és néhol a lassúság sem válik előnyére. Mindenesetre érdemes beszélni róla, mert ritkán születik olyan film, ami után még egy ideig gondolkodnom kell, és nem az összetettsége miatt, hanem mert szeretném tudni, mi is az, amit láttam.