Peter Weirt már A kis szemtanúban is leginkább az eltérő kultúrák és emberek találkozása érdekelte. Ezen elv mentén vágott hát bele első romantikus vígjátékába. A Zöld kártya főszereplője Brontë (Andie MacDowell - szex, hazugság, videó), aki attól se riad vissza, hogy házasságra lépjen egy vadidegennel, hogy megszerezzen egy lakást, melynek kertje csak arra vár, hogy ő életre keltse. Georgesnak (Gérard Depardieu) csupán a tartózkodási engedély kell, ezért frigyre lépésük után egyből el is válnak útjaik. A bevándorlási hivatal pechjükre gyanút fog, ezért az újdonsült házasoknak néhány nap alatt kell jobban megismerniük egymást. Számtalan romantikus vígjáték készült a kezdeti utálatot követően a másik karjába omló párokról, azonban a Zöld kártya kiemelkedik közülük. A filmet író és rendező Peter Weir nagy gondot fektet nem csak a történet bájára és humorára, hanem a valódiságára is. Egyedi légkört, életszerű szituációkat és hús-vér személyiségeket teremt. Különösen ahhoz ért, hogy a szereplői különbözőségét ütköztesse, így még abból is egy aranyos momentum születik, hogy másképp szeretik a kávét. Weir feltárja előttünk belső világukat és nagyszerűen emeli ki, hogyan hatnak egymásra. Tehetségét - nem utolsó sorban kiváló arányérzékét - dicséri, hogy a filmben még a kínos szituációk is elragadóak. A rendező mindig képes megtalálni az emberi oldalt, ekképp válik például az utálatos szomszéd öregasszony (a csöpp Jessie Keosian) egy tüneményes jelenséggé.

Peter Weir az érzelmeket elbűvölő kifejezőerővel ábrázolja. Ebben kiemelt fontosságú számára a zene, mellyel a film mértéktartóan él, de mikor igen, akkor együtt lélegzik vele. Hasonlóan lényeges elemmé válik a történet helyszíne, New York. Érezni a nyüzsgő város vibrálását. Weir hozzáértése megmutatkozik a jellemábrázolásban és a szerethető, élettel teli figurákat megformáló színészek kiválasztásában. Még azokra is lehet, sőt érdemes emlékezni, akiknek alig pár jelenetük van. Ebben mondjuk segít a szenzációs hazai szinkron, melyben nekik is olyan kiválóságok jutnak, mint a néhai Tábori Nóra vagy Usztics Mátyás. A film ezzel együtt Gérard Depardieu és Andie MacDowell jutalomjátéka elsősorban. A kifejezetten rá írt szerepben Depardieu beveti drabális megjelenéséből adódó humorát és franciás sármját egyaránt. MacDowell alakítása csupa finomság és érzékenység. Miatta nem tudtam haragudni Brontëre akkor se, amikor utálatos volt. A közte és Georges közti vonzalom az első perctől tapintható. Az árulkodó jelek akkor is észrevehetőek mikor összezördülnek. A legtöbb romkom beleesik abba a csapdába, hogy a zárás közeledtével egy mesterséges konfliktus legyőzésével akarja igazolni, szereplői ezek után örökkön-örökké együtt lesznek. Weir szerencsére tudja, hogy felesleges egy külön fejezetben kifejteni, hogy a kialakult érzelmi kötődés legyőzi a szereplők elé tárt nehézségeket, ezért a befejezést is bátran nyitva hagyja. Meglepően ritka, hogy egy romantikus vígjáték ennyire intelligensen kezelje nézőjét, a Zöld kártya már csak ezért is műfajának nem mindennapi darabja.

ÉRTÉKELÉS: 90%