A harmadik nagy iskola filmjeit - Eötvös Loránd Tudományegyetem - szégyenteljesen elhanyagoltam, olyannyira, hogy innét mindösszesen egyet láttam, ezért úgy döntöttem, hogy a Médiatanács Mecenatúra pályázatán nyert alkotásokra térünk rá, így a mai blokkba még belevettem még két iskolás alkotást, a következő etapban pedig vélhetőleg lezárjuk a többi pályázaton, Huszárikon, Filmalapon nyert alkotásokat.

Az utolsó levél

Őszintén remélem nem ez a film jellemzi az idén tíz éves Werk Akadémia minőségét, mert tőlük ez volt az egyetlen kisfilm a Filmhéten. Helmeczi Benjámin 15 percben egy meglehetősen unalmas, és vontatott történetet fejteget, aminek bárki kitalálhatja a végét, aki kettőnél több filmet látott életében az elmúlásról. Beleértve azt is, mi lesz a megoldás, és ki is fog valójában meghalni. Kicsit olyan volt az egész mintha egy rossz viccet filmesítettek volna meg. Egy unalmas, rossz viccet.

Évforduló

No hát ez lenne az ELTE kisfilmje, pontosabban Mohácsi Marikáé, ami egy könnyed habos, babos röhögés 8 és fél percben. A legnagyobb baja kétségtelenül a főszerepben csetlő botló Hajdú Steve, aki totál hiteltelen, ide egy ismeretlen arc kellett volna, pláne, ha az a szinopszis, hogy FIATAL pár komikus helyzetei. Hajdú idén töltötte a 45-öt, és az ő életkorában és egzisztenciáján már nem viccesek ezek a helyzetek, inkább a banálisnál is banálisabbak. Ezek a problémák egy egyetemistának jelentenek valóban problémát. De az ötlet tetszett, és a kisfilm felüdülést jelentett a sok "komoly" darab után.

Fonál

Görögh Árpád 19 perces filmecskéjében azt hiszem túl sok szimbólum bújt meg, de olyan mértékben, hogy legalább kétszer kellene megnézni egymás után, hogy az emberben felgyülemlett wáddöfák momentumok kicsit elcsillapodjanak. Mert így bizony inkább csak zavaros és értelmetlen egzisztencialista utazás az ember pszichéjében, amiben van egy fonál, amit mind hordozunk, és sosem szabadulunk meg tőle igazán. A film csattanóját nem árulnám el, hátha lesz valaki, aki mégis meg szeretné nézni, jah, és szerepel benne a Betonzajból ismerős Sztarenki Dóra.

Hangulat-változás

Vékes Csaba 9 percben egy ügyes kis groteszk filmecskét hozott tető alá, amely úgy láttam a kutyát se érdekelte, de engem mégis elszórakoztatott. A film leginkább Gogol, és Csehov pillanatit idézi, és bepillantást ad egy öreg házaspár mindennapos életébe, ahol egyszer csak kitalálják, hogy ki kéne nyomozniuk mi is adja életük háttérzenéjét. A filmben ismételten híres színészeket köszönthetünk, a már több kisfilmben is szereplő Pogány Juditot, és Babarczy Lászlót. Aki viszont nem fogékony erre a humorra, az igen csak nagy baromságnak tarthatja az egészet, de hát kis hazánkban a L'art por L'art-ot is igen csak szerették... a szóvicceik miatt.

Holdon át

Kedves Tóth Tamás. Figyelsz rám? Az, hogy egy hindu ruhás lány, indiai zenére táncol, húsz kibaszott percen keresztül, egy büdös szó nélkül... AZ NEM FILM! Ez egy előadás, egy performansz, de nem FILM, nincs benne mondanivaló, történet, ennyi erővel mehetett volna a cirkuszba is, vagy egy táncosházba fellépni. Ha ott voltál a vetítésen, láttad azt az embertömeget, akik ezen szenvedtek, mi több kimentek róla? Ez a "film" bár technikailag semmi kifogásolnivaló nincs benne, az összes kisfilm, sőt talán az egész FILMHÉT mélypontja volt. Filmhétre filmet hozzál legközelebb ne ilyen hülyeséget. Azon gondolkodtam melyik eremet vágjam fel miközben néztem ezt a... ezt a... ez a CSODÁT!

Levél istenhez

Atyaúristen! Nincs annál rosszabb, mint amikor egy VICCET nyújtanak el filmmé. Illetve van, amikor egy rossz viccet. És még ezt is lehet tetézni, ha mindezt 30 percen keresztül teszik. Állítólag ez egy mexikói népmese, de szerintem van ennek magyar verziója is, mert mindig a magyarokról divat azt mondani, hogy olyanok mint ezek a "mexikóiak" a filmben. Topolánszky Tamás Yan találhatott volna magának más témát is, mert a képei szépek, és látszik, hogy ért a történetmeséléshez, de valami ennél eredetibb, szinte bármi azért jó lett volna. A filmnek ugyan van tanulsága, és morális mondandója is, de mire odáig eljutunk garantálom, hogy az arcod fogod kaparni a kíntól. A filmet olyan színészek teszik elviselhetővé, mint Kovács Krisztán, vagy éppen Kulka János.

Play/Back

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyetlen kisfilmjében Zsély Csilla közel megcsinálta a lehetetlent 20 percben. Nagyon érdekes filmet hozott össze, amit megnézésre ajánlok mindenkinek. Fogott egy hétköznapi történetet, és aztán felszabdalta. A különböző jelenetek néha nem úgy követik egymást mint elsőre, ezáltal teljesen más történetet mesélnek el, más megvilágításba helyezik a történetet, lényegében más kisfilmet kapunk ugyanazokból a jelenetekből. Egyszer volt egy novella ötletem, amit négy részre akartam bontani, és azokat bárhogy olvasva más és más értelmet nyert volna az eredeti történet. Aztán nem csináltam meg, mert lehetetlennek bélyegeztem, vagy csak túl lusta voltam, hogy oda tegyem magam. Zsélynek ez kísérteties módon sikerült, ezért le a kalappal előtte.

Sajnos innét pár alkotást megint csak nem láttam, pedig különösen kíváncsi voltam Odegnál Róbert Noire és Zsótér Dániel Melyiket kéred? című alkotásaira. Kimaradt még Oláh Katától az En Passant, - ezt beválasztotta a zsűri a legjobb öt közé! - Banovits Ottótól a Donkeyxote, Dobronay László Karácsony Előtt-je Kőrősi Mátétól a Szuper, Füzes Dánieltől a Retorzió és a Piszkos Munka, Fignár Annától az Akvárium, Szikora E. Babett-től az Anna, Lukács Mihálytól a Nyomtáv, Jurdi Leilától a Réka és Viki, valamint a Hagyaték Törcsi Levente és Kocsis Dániel rendezésében. Aki pedig már unja a banánt, szólnék, hogy még egy blokk jön, amibe a maradék, nem filmes iskolák, hanem pályázatok támogatása révén létrejött alkotásokat veszem át, aztán egy időre búcsút intünk a kisfilmeknek.