Gareth Edwards 2016-ban a Rogue One megrendezésével egy csapásra ismert (és elismert) direktor lett a világ sci-fi rajongói számára. Az antré tehát sikeres volt a brit rendező számára, így mindenki nagyon várta már tőle az Alkotót, mely egy erősen beharangozott sci-fiként lett világszerte promótálva. Megtekintve a filmet a hype nem volt túlzás de kizárólag csak a látvány szempontjából. A történet és a tartalom már sajnos nem annyira jó, mint ahogyan azt az előzetesek és a bevezető vélemények sugallják.
A kép forrása: LINK
De miről is van szó, miről szól az Alkotó (ha nem akarod ismerni a sztorit, akkor ugord át a bekeretezett részt).
Adott egy alaphelyzet: a nem túl távoli jövőben a világ robotokkal van tele, melyek jelen vannak az élet minden területén (ők dolgoznak a gyárakban, ők szolgálnak fel az éttermekben és ők adják a rendőröket is). A film sztorijának előzménye egy rövidke felvezetés, mely csak szóban hangzik el arról, hogy egy nap a robotok szembefordultak az emberiséggel, amiből háború lett és egy atombomba felrobbanása Los Angeles kellős közepén. Egy millióan haltak meg a katasztrófában. Válaszul az USA szembefordult a robot-kérdéssel és leépítette saját területén a droidokat, sőt elhatározta, hogy globális harcot hirdet a többi országban még korlátlan hatalmat birtokló mesterséges lények ellen. Ebben a harcban legfőbb ellenfél egy ázsiai terület, ahol a helyi ember-lakosság mindenben támogatja a robotokat. Idáig az előzmény-történet, a film itt veszi fel a fonalat, a karakterek ebben a környezetben mozognak. Első helyen a főszereplő: Joshua (John David Washington), aki az amerikai hadsereg őrmestere. Egy bevetésen megismeri szerelmét, Mayát (Gemma Chan) aki a robotok legfőbb támogatója (mint később kiderül legfőbb vezetője is, mint maga az Alkotó). A hadsereg lecsap a nő csoportjára és a tűzharcban a nő is elesik. Joshua besokall és visszavonul a további szolgálattól. Megkeresi azonban a hadsereg és elárulják neki: Maya életben van és neki kell felkutatnia. Joshua elvállalja a megbízást, elmegy az ázsiai bevetésre, melyen megismeri Alphie -t (Madeleine Yuna Voyles). A kislány mesterséges lény, de különleges mert szokatlanul fejlett és nagyon emberi. Kiderül, hogy ő Maya gyermeke és valami módon Joshuáé is. A férfi innentől teljesen megváltozik: a robotok oldalára áll és a kislánnyal összefogva próbálja felkutatni Mayát, hogy megvédelmezze. A küzdelem tehát pólust vált: a néző már nem az embereknek, hanem a robotoknak kezd szurkolni, akikről kiderül, hogy nagyon is érző lények, akik nem akarnak semmi rosszat csak jogot ahhoz, hogy létezhessenek. A hadsereg azonban a Nomád nevű szuper-fegyverrel a robotok teljes megsemmisítésére készül, így az egyetlen mód arra, hogy a robotokat megmentsék az, ha a Nomádot kiiktatják. Ez lesz tehát Joshua célja is, hogy ezzel a gyermeket és Mayát is megmentse.
A sztori tehát enyhén szólva zavaros: a robotok hol atombombát felrobbantó gonosz teremtmények, hol emberi vonásokat mutató, jóságos lények, akiket meg kell menteni a gonosz emberi hadseregtől. A script láthatóan csak arra fókuszál, hogy központi témává tegyen egy manapság aktuálisnak tűnő problémát: a mesterséges intelligencia mibenlétét, de azzal már nem törődik, hogy a nézőben zűrzavart okoz csapongó történetfűzésével. A végső érzés mégis az marad bennünk, hogy a robotok jók és a mesterséges intelligencia is lehet emberi. A vitatható üzenet megosztó módon kerül tálalásra így nem lehetünk hibáztathatóak, ha a legkevésbé sem értünk egyet az Edwards sugallta tanulsággal, mely szerint nem kell félnünk az MI-től.
Ami a látványt illeti: nem lehet okunk panaszra, az Alkotó egy nagyon gazdag képi világgal elkészített film, rengeteg izgalmas jelenettel. Láthatunk átélhető meneküléseket, tűzharcokat és ezernyi féle robotot is, akik közt akad ember arcú (idős, fiatal) és "bádog-külsejű", sajátságos formájú fej-szerkezettel. A robotok egy része emberi tulajdonságokat mutat: zenét hallgat, cigizik, eszik-iszik és valódi érzelmeket mutat: tud szeretni, ragaszkodni és félni. Ahogyan a film története előrehalad, úgy lesz egyre árnyaltabb bennünk is a robotok megítélése. Kezdetben idegenkedünk tőlük, majd megszokjuk őket végül emberekként tekintünk rájuk, akiket indokolatlanul üldöznek az emberek, miközben ők csak "élni akarnak". Ez a sajátos ellentmondás az "élő gépekkel" a film egyik legérdekesebb gondolata.
Az Alkotó érdekes és látványos film egy kevéssé kidolgozott alaptörténettel, mely ugyanakkor mégis gondolatébresztő a napjainkban egyre aktuálisabb mesterséges intelligenciáról. Értékelésem: 70%, három és fél csillag.
Számolni sem tudom, hogy hányszor láttam ezt a filmet és mindig jobb kedvre derített. Sajnos a Galaxis örzői 2 már sokkal gyengébb, de a franchise akkor is nagy kedvencem. Chris Pratt mint "űr-lord" óriási ebben a filmben, ami azért is érdekes, mert más produkciókban többnyire felejthetőt nyújt. Zoe Saldana (Gamora) fantasztikus és Bautista (Drax) is uj oldalát mutatja meg.
A sztori egyszerű: a gonosz Ronan es még gonoszabb Thanos ellen összeálló kis csapat a galaxis leglazább figuráit tömöríti, akik közt ott egy mosómedve, Mordály és egy humanoid-fa Groot is. Összefognak, hogy megmentsék a világot a pusztulástól. Összesodorja őket, hogy egyszerre kerülnek börtönbe, ahonnan aztán együtt is szöknek meg, csapattá kovácsolódva.
Remek a script és James Gunn rendező is kitett magáért. Jók a párbeszédek, tetszetősek az akciók és valahogy működik az egész nem csak Marvel-rajongók számára. A humor teljesen áthatja ezt az egyébként komor és disztópikus közeget, melyben a karakterek mozognak. Búskomorság ellen biztos "gyógyszert" jelent az egész.
Értékelésem: erős 85%! Ami a filmben hallható zenéket illeti Quill féltve őrzött és agyonhallgatott walkmanjából, egy 70-es évekbeli együttest a Blue Swede -t illeti az elismerés. Legjobbjuk, a Hooked on a Feeling. Milliószor újra-hallgatható: LINK. Feldobja a filmet.
A film legjobb számai a 70-es évekből: