A fenyőrügy szörp készítése és jótékony hatásai régóta ismertek. A fenyőfák fiatal hajtásai, azaz a rügyek, rendkívül gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban, amelyek rendkívül hasznosak az egészség szempontjából. A fenyőrügy szörp frissítő és gyógyító hatásai miatt egyre népszerűbbé válik a természetes gyógymódok hívei körében.

A fenyőrügy szörp készítése viszonylag egyszerű. Első lépésként friss fenyőrügyeket kell gyűjteni. Fontos, hogy csak a fiatal és puha hajtásokat válasszuk, amelyek még nem fejlődtek ki teljesen. Ezután alaposan meg kell mosni és megszárítani a rügyeket. Ezt követően a rügyeket vízzel és cukorral együtt főzzük. Az ízesítéshez citromlevet vagy más gyümölcslevet is hozzáadhatunk. A főzés során a fenyőrügyekből kioldódnak a vitaminok és a gyógyító anyagok, így létrejön a tápláló és egészséges fenyőrügy szörp.

A fenyőrügy szörp számos egészségügyi előnnyel jár. Gazdag C-vitaminban, amely erősíti az immunrendszert és védi a szervezetet a betegségekkel szemben. Emellett antioxidánsokat tartalmaz, amelyek segítik a szervezetet a káros szabad gyökök elleni védekezésben. A fenyőrügy szörp támogatja az emésztést és gyulladáscsökkentő hatása is van. Segíthet enyhíteni a légzőszervi problémákat, például az asztmát vagy a köhögést.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a fenyőrügy szörpöt mértékkel kell fogyasztani. Bár természetes és egészséges ital, magas cukortartalma miatt túlzott fogyasztása nem ajánlott cukorbetegeknek vagy cukorbetegségben szenvedőknek. A legjobb, ha mértékkel fogyasztjuk, és figyelünk a táplálkozásunkra.

Összességében a fenyőrügy szörp egy finom és egészséges ital, amelynek számos jótékony hatása van. A frissítő és gyógyító tulajdonságai miatt érdemes kipróbálni, különösen azoknak, akik természetes gyógymódokat preferálnak. A fenyőrügy szörp könnyen elkészíthető otthon, és élvezhető akár hidegen, akár melegen. Tartsuk azonban szem előtt, hogy mértékkel fogyasszuk, és figyeljünk az egészséges étrendre.

És hogy hol kapható?

 https://www.banyaerdo.hu/fenyorugy-szorp

A gombák világában sok érdekességgel találkozhatunk, főleg ha elkezdünk a gombák elnevezésével foglalkozni. Bármerre megyünk az országban, biztosak lehetünk benne, hogy az amatőr gombászok máshogyan fogják hívni az általuk ismert és szedett gombát, mint ami a valódi elnevezésük.  

Borsodban a vargányát tinórának, Baranyában a pöfeteget kenyérgombának, a májusi pereszkét szentgyörgygombának, a szegfűgombát csibelábnak, míg Veszprém megyében ugyanezt a fajt csibegombának, ráadásul sok helyen csirkegombának hívják még a sárga rókagombát is. Igencsak nehéz a dolga az embernek, ha próbálja meggyőzni a helyieket, hogy van ezeknek a gombáknak rendes, hivatalos nevük is…

Azért a professzionális gombászok, a mikológusok is meglehetősen nagy humorérzékkel bírnak a gombák elnevezésekor. Kezdjük a tavaszi rétgombával. Mire gondolhat ilyenkor a laikus olvasó? Természetesen arra, hogy tavasszal és réten van. Hát nem. Ez a gomba elsősorban a nyári időszakot kedveli, na jó, a kora nyárit is de az esetek döntő többségében lombos erdőben található és nem egy réten.

A légyölő galóca. Ha meghallja az ember, természetesen maga elé képzeli, ahogy a megöli a legyeket ez a piros, fehéren pöttyözött kalapú, egyébként csudaszép gomba. Nem, nem öli meg, csak elkábítja, majd az elkábított legyeket a gondos háziasszony agyoncsapkodja. Erdély egyes részein a mai napig használják ezt a természetes módot arra, hogy így ritkítsák a szemtelen betolakodókat. Meleg tejbe áztatják a gomba lehúzott kalapbőrét, majd a kioldódott méreganyagnak köszönhetően a tejre szálló legyek elkábulnak egy időre, így kezdődhet a csapkodás! 

Légyölő galóca

A kékhátú galambgomba gyakori, nagyon finom és természetesen mindenféle színt találhatunk benne a kéken kívül. Zöldes, lilás a teteje, ha lehúzzuk a kalapbőrt ibolyásszínű alatta, én magam évek óta keresem a kék színt benne, meglehetősen kevés sikerrel. A legjobb ismertetőjegye a kékhátúnak: nincs benne kék és nem törnek a lemezei, inkább rugalmasak. 

Kékhátú galambgomba

Az Izabellvöröses csigagombát egyszer sikerült az Őrségben fellelnem, de biztosan nem felejtem el életem végéig. Ez a védett csigagomba aránylag nagytermetű, vöröses folt van a kalapján, termőhelye a bükkös, szakirodalomban az illatát úgy jellemzik, hogy édeskés, gyümölcs- vagy parfümillatú. Az összes jellemző igaz volt rá, egy kivételével: borzalmasan büdös volt. Mivel pont a szakellenőri vizsga előtt álltam, teljesen elbizonytalanodtam a tudásomban, meg voltam róla győződve, hogy egy számomra ismeretlen fajjal találkoztam. De jött a segítség az oktató személyében, aki megerősített, hogy igen, jól gondoltam, ez a védett szépség valóban az izabellvöröses csigagomba. Visszakérdeztem, hogy az orrommal van-e baj, mivel ennek véletlenül sem parfüm illata van. Válasz: az elnevezést adó mikológus barátnőjét Izabellnek hívták és volt egy vörös bugyija és annak egy illata…

Egyik szakellenőr társam ugyanezt a történetet kissé másképp ismeri, szerinte kasztílliai Izabella vörös fehérneműjéről lett elnevezve ez a csigagomba, aki mint tudjuk azt a fogadalmat tette, hogy addig nem cserél fehérneműt, amíg Granadát be ne veszik. Ez 18 évig tartott.

Izabellvöröses csigagomba

                        Tanulság: szakkönyvekben, ha parfüm illatúnak neveznek egy gombát, az nem feltétlenül jó illatot jelent, lehet, hogy az író csak szemérmes volt.

Rendben, a cím hatásvadász, elismerem, de a jelenség nagyon is általános. Béla nem ismeri a gombákat, de talál egyet, és valamiért nagyon érdekli, milyen faj lehet az. Vagy csak azért, mert a kíváncsiság az emberi természet egyik alapmotívuma, vagy a kertben van, és fél, hogy a gyerek vagy a kutya megeszi és megmérgeződik, vagy meg akarja enni, vagy csak fogadott a haverokkal egy sörben. Béla ezért úgy tesz, mint minden információra éhes ember gombatalálat, vakbélgyanú vagy atomrobbanás esetén: tanácsot kér az interneten. Eddig tök jó, de a tanácskérés hogyanja fogja eldönteni, hogy 5 percen belül Bélára rárepül-e egy csomó harcias gombász és ízekre szedi, esetleg jó étvágyat kíván egy kupac lelkes kertész és kiégett PR tanácsadóból lett kisgazda, vagy megfontolt szakmai véleményt kap néhány gombaszakellenőrtől vagy gombákat jól ismerő laikustól. Nyilván Bélának és mindenki másnak is az a legjobb, ha az utóbbi történik. Na, Béláim, határozzunk!

Éhes Béláknak kezdem egy rossz hírrel: olyan nem fog történni, hogy feltöltöd a gombafotódat a netre, amire egy valódi szakértő magabiztosan azt mondja, edd meg nyugodtan. A maximum, ami történhet, hogy meghatározza a fajt, a faj ehetőségét, és megmondja, hogy célszerű-e szakellenőrnek megmutatni, vagy ne is fáradj vele. (Ennek okairól itt írtunk.) Ahhoz, hogy ez így történjen, először is szükséged lesz jó gombafotókra. A jó gombafotó ismérvei:

• közelről látszik rajta a gomba
• éles
• színhelyes
• a gomba határozás szempontjából lényeges részeit ábrázolja
• több van belőle

Nem, nem szükséges hozzá profi felszerelés, de még csak kompakt gép sem, a legegyszerűbb (okos)telefonokkal is megfelelő gombafotók készíthetők, néhány alapvető szabályt betartva. Ha ezt a néhány egyszerű lépést követed, valószínűleg megfelelő fotókat készítesz majd.

Először is, fotózd le a gombádat az élőhelyén, a saját környezetében, ahogy találtad. A kép legyen minél közelebbi, de éles, és jobb, ha inkább oldalról, nem felülről fotózol – persze ez függ a gomba elhelyezkedésétől is. Ezután egy késsel, vagy akár fadarabbal, óvatosan nyúlj alá és emeld ki a gombát, számítva arra, hogy a gomba esetleg a talajszint alatt is folytatódik, pl. tartozhat hozzá bocskor, gumós tönkbázis, vagy akár gyökérszerű hosszú micéliumnyúlvány is. Az így kiemelt gombáról készíts egy újabb fotót, amin látszódik a tönk, a termőréteg (ez általában a kalap alatti rész, lemezek, szivacsos réteg, vagy akár redők, tüskék) és a talaj alatti részek is.

A hírhedt gyilkosgalóca. Ha nem óvatosan emeltük volna ki a talajból, beletörhetett volna a bocskora, és azt hinnénk, nincs is neki.

Ennek a gyökeresfülőkének pedig jól látható "gyökere", azaz micéliumistrángja van, de csak akkor látjuk, ha óvatosan emeltük ki.

Ezután, ha lehetséges, hosszában hasítsd ketté a gombádat, és készíts egy fotót a hosszmetszeti vágott felületről is. A fotózás során mindvégig figyelj arra, hogy a képek élesek legyenek: az okostelefonoknál, ha a kattintás előtt megérinted a képernyőn azt a részt, ahová a fókuszt szeretnéd, oda fog fókuszálni. Elképzelhető, hogy túl közelről próbálkozol, így nem fog kiélesedni a kép, akkor mozdítsd a telefont pár centivel hátrébb. Figyelj a színhelyességre: ez annyit tesz, hogy az elkészült képeken lévő színek hasonlítsanak arra, amit a szemeddel látsz. A legjobb, ha természetes nappali fénynél, de nem tűző napon, hanem árnyékban, szórt fény mellett fotózol.

Ilyen egy hosszmetszeti fotó, illetve ilyen az, ha egy gomba vágásra kékül

De a jó fénykép még nem minden, elképzelhető, hogy a gombászoknak további információra lesz szüksége a pontos határozáshoz, ehhez alaposan figyeld meg és jegyezd fel a következőket is:

• Hol nőtt az adott gomba? Erdőben, kertben, legelőn, városban? Fán vagy talajon? Magashegységben, dombságban, pusztán?
• Egyedül volt, vagy több termőtestet is láttál?
• Milyen a növényzet a gomba körül, milyen fák vannak a közelben, milyen bokor alatt nőtt? (Persze, ha nem tudod, nem muszáj a növényhatározó csoportban indítanod a nyomozást, de fotózd le azt is!)
• Milyen a szaga, illata? – A szaglás nagyon szubjektív dolog, és sok ember csak nehezen önti szavakba, amit az orrával érez, de azért próbálkozz meg vele, nagyon izgalmas. Szagold meg, engedd el a fantáziád, és próbáld megtalálni, mire emlékeztet. Nincs jó vagy rossz válasz, érezhetsz egyszerű gombaszagot, vegyszer- vagy tintaszagot, ánizsillatot, keserűmandulát, rothadó káposztát, sárgabarackot, retket, sőt – bár nem valószínű, hogy kezdőként bárki így azonosítana egy gombaszagot – még spermát is. :)
• Amikor elvágtad, tapasztaltál színváltozást? Kékült, feketedett, sárgult, esetleg vörösödött?

Ilyen egy rossz gombafotó. A macska élesebb, mint a gomba, köze nincs a termőhelyhez, és a fények is rosszak. Szakértő legyen a talpán, aki magabiztosan megmondja, hogy egyébként egy ízletes rizikét ábrázol.

Na, ha ezzel mind megvoltál, akkor még jön a vízválasztó lépés: hová töltsd fel a szuper képeidet és a jól megfigyelt kiegészítő infókat? Mi azt javasoljuk, hogy kizárólag ezt a két facebook csoportot használd, ha gombahatározást szeretnél: Gombahatározó, Magyar Gombász. Itt jól felkészült szakemberek, lelkes és gyakorlott gombászok fognak neked válaszolni, és teljesen kizárt, hogy fals információkkal bocsássanak utadra. Ami pedig nem jó határozásra: növény-, rovar- és bármi más határozó csoportok, kertészkedés, hogyan kezdjünk új életet vidéken és hogyan függetlenedjünk a kapitalista világrendtől típusú csoportok, kajás csoportok, kismamacsoportok, a településed csoportja, és sajnos néha a fenti kettőn kívüli más gombászcsoportok. (Nem a levegőbe beszélünk, az összes itt felsorolt típusú csoportban többször láttunk már olyat, hogy lelkes kommentelők hada határozásra tökéletesen alkalmatlan fotókat látva jó étvágyat kívánt, sőt, adott esetben lehurrogta a szakértőt is.) Jó eséllyel a privát facebook profilod sem a megfelelő felület, hacsak nem csupa gombaszakellenőrrel barátkozol.

Ahogy fentebb is írtuk, készülj arra, hogy egy szakember sem fog képek alapján evésre bíztatni, illetve előfordulhat az is, hogy a gombád a fotók és információk ellenére sem azonosítható faji szinten, esetleg csak a fajcsoportot, nemzetséget tudják neked megmondani. De a gombahatározás így is nagyon izgalmas és a gombád beazonosítása utat nyithat egy új, nagyszerű hobbi számára.

Fotók: Mihály Edina

Itt a tavasz, a gombászok pedig megrohamozzák az erdőt, hogy tele szedhessék a kosarukat ezzel a fura fallikus képződménnyel, a kucsmagombával.

Férfias a megjelenése, illata a szakirodalom szerint kellemes, de jónéhány őszinte mikológus[1] szerint egyszerűen csak spermatikus. Az első avar alól kikandikáló faj az évben, melyet már érdemes gyűjteni: először a cseh kucsmagomba jelenik meg a lombos erdőkben, bozótosokban, megfelelő mennyiségű csapadék után. A tavaszi áradások hatására a felázott talajon akár március közepén, végén is megtalálható.  

[1] gombaszakértő

Cseh kucsmagomba

De hogyan tud az elsők között lenni? A különleges tápanyagraktározási képességének köszönhetően. Módosult gombafonalaiból tömör képződményt hoz létre, az úgynevezett szkleróciumot, így amíg a többi gombafaj a téli álmát alussza, addigra ő már képes teljes termőtestet létrehozni. Emellett korhadékot is bont, így igencsak hasznos gomba. A tönkjének nincs nagy gasztronómiai értéke, elsősorban a süveget érdemes elfogyasztani. Ha ezt alaposan megnézzük, akkor láthatjuk, hogy kicsi csészécskékből (apotéciumok) áll, így látványos alakzatokat hoz létre egy-egy egyed.

Ízletes kucsmagomba

Magyarországon öt kucsmagomba faj található, amit piacon is beszerezhetünk, felfedezhetjük a hegyes, az ízletes, a fattyú és a pusztai kucsmákat is az árusoknál. Tőlünk nyugatabbra az ízletes kucsmagomba a vargánya értékével vetekszik, ami érthető is, hiszen sokféleképpen elkészíthető. Azonban nem árt tudni, hogy minimum 20 perc hőkezelés kell fogyasztás előtt, mivel egyéni érzékenységet, gyomorfájást okozhat a fogyasztása. A kucsmák íze remekül harmonizál a turbolyával, érdemes kísérletezni vele. Bármelyik kucsmát elkészíthetjük rizses ételnek, levesnek, míg az ízletest és a pusztait meg is tudjuk tölteni, a libamájat nagyon szereti, velünk együtt. :)

Ha az erdőt járva találunk gombát, minden esetben mutassuk meg szakellenőrnek fogyasztás előtt!

Pusztai kucsmagomba

Tél végén a gombát kereső, szerető emberek nagyon ki vannak már éhezve a friss színekre, ízekre az erdőből. Aki nem tud tavaszig várni, annak februárban már megmutatja magát a piros színben pompázó osztrák csészegomba.

Van, aki nem tartja annyira értékesnek, mivel nem a kalapos gombák társaságába tartozik, hanem az úgynevezett tömlősgombákhoz, nyitott, csészeszerű termőtesttel. Ennek a termőtestnek a legjellegzetesebb formáját az osztrák csészegomba mutatja meg. (Egyébként a szarvasgomba is ebbe a termőtest típusba tartozik, neki egyedi, föld alatti termőteste van, az ősi csészeforma ráncolódott, többszörösen begyűrődött, hogy védje a termőrétegét)

A legelső ehető gombák között van, ami felbukkan tél végén a korai fajok közül. Könnyű megtalálni, észrevenni, csak a korhadt faanyagot kell a szemünkkel a talajon követni, előbb utóbb feltűnik élénkpiros színével. Az elmúlt évekig a szakirodalom piros csészegombának hívta, de a vizsgálatok kimutatták, hogy nagy valószínűséggel osztrák fajta amit találunk, a piros jóval ritkább - a két fajt kizárólag spóravizsgálattal lehet elkülöníteni.

Semmi bajunk nem lehet belőle, ha nem tudjuk megmondani piros vagy osztrák került a kosarunkba mivel mindketten ehetők, más gombával nem összetéveszthetők.

Szaprotróf, azaz lebontja a korhadékot, de mindenképpen barátságos faj, mivel nem élő szervezetek anyagait használja fel, hanem megvárja, amíg a faanyag korhadékká válik.

Étkezési értékével nem szeretnék senkit elkeseríteni, gyakorlatilag alig van. Semmi jellegzetes nincs az ízében, de szépen meg lehet vele színezni bármilyen salátát, levest sokáig mondjuk ne főzzük, mert a színét hamar el tudja veszíteni. Ha egy quiche-t készítesz, aminek a tetején szépen elhelyezed a piros kis csészéket, sütés után is piros marad– bátran ajánlom Valentin napra, esti meglepetésnek…

Ne felejtsed el minden esetben szakellenőrrel bevizsgáltatni a szedett gombát, mielőtt elfogyasztod!

Ne maradj le a friss posztokról, kövesd a facebook oldalunkat!

Na jó, igazából semmi rémséges nincs ezekben a gombákban, ha csak nem az, hogy emberi szemmel kicsit bizarrul néznek ki. A Halloween pedig tökéletes alkalom arra, hogy kicsit rácsodálkozzunk, milyen csodálatosan sokszínű is a természet!

Bunkós agancsgomba – a Zombi

Első pillantásra egyértelmű, miért kapta ez a gomba a beszédes dead man’s fingers elnevezést angolul. Az épp föld alól kibújni készülő zombi kezére emlékeztető gomba egyébként teljesen ártalmatlan, szívós, fás állagú és hazánkban igen gyakori, akár egy erdei kiránduláson, túraútvonal mellett is belé botolhatunk.

Fotó: Fődi Attila

Erdei szömörcsög – a Szemérmetlen

Szintén egy beszélő név: az erdei szömörcsög latin neve ugyanis Phallus impudicus. A Phallus szó jelentését talán senkinek nem kell magyarázni, az impudicus pedig szemérmetlent jelent, ugye egyértelmű, hogy miért? A gomba kifejlett állapotában ráadásul átható dögszagot áraszt, így vonzza magához a döglegyeket, amelyek aztán tovább viszik a lábaikra tapadt, spórákkal teli zöld trutyit, amelyet a gomba a süvegén hord. Guszta módja a szaporodásnak. :) Az előzmények tekintetében talán meglepő, de a hazánkban gyakori gombafaj kifejletlen állapotában, boszorkánytojásként sokak által kedvelt csemege. Jó étvágyat!

Fotó: Nagy Kriszta

Tintahalgomba – az Alien

Oké, egyáltalán nem tudom kárhoztatni azt a túrázót, aki sosem hallott még a tintahalgombáról, és halálra ijed tőle, tényleg kifejezetten bizarr megjelenésű gombáról van szó. Ráadásul nem csak úgy néz ki, mint egy nagyon távoli világból érkező idegen létforma, hanem valóban az is. Persze nem a távoli űrből érkezett, mindössze Új-Zélandról. Az Európában invazív gombafaj mindössze pár évtizede jelent meg a kontinensen, és már Magyarországon is felbukkant, az Őrségből és a Zemplénből vannak eddig adatok az előfordulására. Az erdei szömörcsög rokona, szaporodási stratégiája, így bukéja is hasonló.
Fotó: Szabó László

Világító tölcsérgomba – a Lidérc

Ismét egy hazai erdőkben gyakori gomba a Halloween ligában! A világító tölcsérgombában első ránézésre nincs semmi különleges, külseje megnyerő, olyannyira, hogy a leggyakrabban mérgezést okozó gombafaj az országban. (Bár nagyon egyértelműen elkülöníthető határozójegyekkel rendelkezik, a nyomokban fellelhető hasonlóság miatt mégis a sárga rókagombával szokás összetéveszteni, majd heves gyomor-bél panaszokkal a sürgősségin kikötni.) A világító tölcsérgomba csupán sötétben, még inkább sötétben és hosszú záridővel fényképezve válik lidércessé, ugyanis a gombában zajló biolumineszcens folyamatok miatt világít. Na jó, zöldesen dereng. Állítólag a természetben akár szabad szemmel is érzékelhető a jelenség, ezt nem tudom megerősíteni, mindenesetre némi fotós tudással és eszközzel jó kis otthoni projekt lehet a jelenség nyakon csípése.

Fotó: Mihály Edina

Fotó: Noah Siegel - Wikipedia

Szenes galambgomba – a Múmia

A galambgombák népes családjának tagja. A listán való szereplését azzal érdemelte ki, hogy ellentétben más gombákkal, a termőteste mumifikálódik: először megbarnul, majd megfeketedik, összeszárad. Ezek a fekete gombamúmiák sokszor túlélik a telet is és csak a következő évben tűnnek el végleg.

Fotó: Mihály Edina

Fotó: Szabó László

Te milyen rémséges gombát vennél még fel a listánkra?

Köszönjük a szakmai segítséget és a képeket Szabó Lászlónak és Fődi Attilának!

Ne maradj le a friss posztokról, kövesd a facebook oldalunkat!

Múltkori írásomban sorra vettem a gombászással és a gombaszakellenőrök munkájával kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket. Már a poszt befejezésekor nehéz volt megállni 10 pontnál, és kommentekben is remek tippeket adtatok, úgyhogy íme a folytatás, még néhány tévhit és ezek cáfolata.

1. A mérgező gombákhoz, kiváltképp a gyilkos galócához, nem szabad hozzányúlni

 Semmilyen gomba nem képes bőrkontaktus útján mérgezni. Sőt, azt javaslom, ha gyilkos galócát találsz, a gombászkéssel óvatosan alányúlva bocskorral együtt emelj ki egy termőtestet és alaposan szemléld meg a határozójegyeit. Érdemes ezt egyszer mindenféle fejlettségi fokú példánnyal megtenni.

2. A mérgező gombákat, kiváltképp a gyilkos galócát el kell taposni, így elkerülhetjük, hogy más esetleg megegye, valamint idővel több lesz az ehető és kevesebb a mérgező gomba.

 Az első pontban vázolt tanulmányozáson kívül teljesen szükségtelen háborgatni a mérgező gombákat. Gondolj bele, hogy mi történne az ökoszisztémánkkal, ha csak azért pusztítanánk el élőlényeket, a méhektől a tiszafán át a vízilóig, mert potenciálisan veszélyes lehet az emberre. A gyilkos galóca ugyanúgy az ökoszisztémánk része, mint a többi gomba, mikorrhizás, tehát gyökérkapcsolaton keresztül szimbiózisban él egyes fákkal, amelyek így egészségesebbek, ellenállóbbak lesznek. Természetesen léteznek kivételek, egy óvodaudvaron például én sem hagynám ott a termőtesteket.

3. A gombaszedés helyes módja: a) késsel a talaj felett elvágni a tönköt, ellenkező esetben elszakítjuk a gombafonalakat és a micélium elpusztul / b) óvatosan kiforgatjuk a talajból a gombát, hiszen ha késsel vágnánk, a tönk maradéka elrothad és a micélium elpusztul.

 Na akkor szögezzük le: a micélium nem fog elpusztulni, akármelyiket is választod. Emiatt kicsit kakukktojás is ez a pont, ugyanis mindkét szedési módszer lehet helyes, ami miatt mégis ide került, az az, hogy laikus gombászok vérre menő, anyázásba torkolló vitákat tudnak folytatni miatta gombászós facebook csoportokban. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy sokáig az a) megoldást tartották és tanították helyesnek, mostanra viszont bebizonyosodott, hogy az óvatos kifordítás sem tesz semmilyen kárt a gombában. Ha ismeretlen, vagy határozásra váró gombát szedsz, válaszd a kifordítást, így nem fordulhat elő, hogy fontos határozójegyeket (pl. bocskor, micéliumistráng) nem veszel észre, mert a talajban maradnak. Ha teljesen biztos vagy abban, mit szedsz, jó lehet a tönk elvágása, mert így tisztábban tudsz szedni. Amit viszont semmiképp se tegyél: ne kezdj kommentháborúba mással, mert nem úgy csinálja, mint te.

 
Gyökeresfülőke. Ha késsel vágod, bent marad a "gyökere"

4. Egyszer tanultam valamit egy adott gombáról, gombászásról, akkor az úgy is van.

 Mint ahogy a 3. pontnál is láthatod, van, hogy változik a szakma véleménye. Mint minden tudományág, a mikológia is szüntelenül változik, fejlődik, az utóbbi évtizedekben ráadásul a genetikai vizsgálatoknak köszönhetően ugrásszerű ez a változás. Van, hogy kiderül egy fajról, hogy valójában több faj, van, hogy több fajról bizonyosodik be, hogy egy, csak változatos megjelenésű. Van, hogy új vizsgálati eredmények fényében mérgezőnek nyilvánítanak korábban simán nem ehető, sőt, ehető gombákat, ahogy olyan is, hogy kiderül, hogy egy adott fajban még sincs olyan méreganyag, amit hittek. Latin és magyar nevek változnak, ahogy a gombagyűjtési gyakorlat is. Szóval ismét csak óvatosan az internetes vitákban!

5. Gombaszakellenőr = mikológus

 A mikológus egy olyan biológus, aki a gombákra szakosodott, míg a gombaszakellenőr egy középfokúnak megfelelő gyakorlati szakma, a feladata eldönteni, hogy az általa megvizsgált gomba termőtestek alkalmasak-e emberi fogyasztásra. Természetesen a szakellenőri szakma használja a mikológusok megállapításait, de a szakellenőr nem kutató. Kb. úgy aránylik egymáshoz a két hivatás, mint az óvónő a kutató gyermekpszichológushoz.

6. Piacon csak ismerős, megbízható gombásztól vásároljunk gyűjtött gombát, mert ki tudja, bevizsgálták-e.

 Magyarországon piacon kizárólag abban az esetben szabad gyűjtött gombát árulni, ha a piacon dolgozik gombaszakellenőr. A szakellenőr a piacon árusított összes tételt ellenőrzi, így nyugodtan vásárolhatsz. Más a helyzet viszont a házaló árusokkal; a házaló árusítás törvénytelen, a gombákat nem látja szakember, így kockázatos is. Sose vásárolj házalótól gombát!

 Ha tetszett a poszt, kövesd a facebook oldalunkat is, hogy elsőként értesülj az új hírekről!

Végre itt az ősz! Apropó, megfigyelted már, mennyivel gyakrabban végződik ez a mondat egy másik évszakkal? De nem úgy a gombászoknál! Ősszel sokan kezdenek ismerkedni a gombászattal teljesen kezdőként is, ezért összeszedtük a leggyakoribb, gombagyűjtéssel és szakellenőri vizsgálattal kapcsolatos tévhiteket, és ezek cáfolatát.
Photo by Egor Kamelev from Pexels

1. A gombaszakellenőr minden gombát ismer

Csak Magyarországon a becslések szerint akár 5000 nagygombafaj is honos lehet, ezek egy jó részét még le sem írták, számos gombafaj pedig kizárólag mikroszkópos vizsgálat útján azonosítható. Tehát teljességgel kizárt, hogy valaki bármilyen, hozzá bevitt gombát azonosítani tudjon. A gombaszakellenőr-vizsga fajlistája közel 300 fajból áll, ez az, amit egy vizsgázott gombaszakellenőrnek ismernie kell, de természetesen rutinos gombászok ennél jóval több fajt is ismerhetnek. Hogy hogy tud mégis üzembiztosan határozni egy szakellenőr, ha nem ismer minden gombát? Nagyon egyszerű, a szakellenőr csak azt fogja visszaadni, ami teljes biztonsággal beazonosítható és jó, étkezési gomba.

2. Minden gomba ehető vagy mérgező

Számtalan gombafajt ismerünk, sokat pedig még nem, és bizony a többségük étkezési besorolása egyszerűen csak „nem ehető”. Hogy lehet ez? Például azért, mert az állaguk, szagok, ízük, méretük emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi őket. Vagy mert még senki nem foglalkozott a kérdéssel, így étkezési értékük nem ismert. Mint ahogy a növények és állatok közül sem eszünk meg mindent, ami nem mérgező, így a gombák közül sem.

3. Ha a kosárban egyetlen mérgező gomba is van, a szakellenőr az egészetel fogja venni

Ez azért  különösen veszélyes tévhit, mert sokakat valami egészen groteszk módon ez a hiedelem tart vissza attól, hogy szakellenőrhöz menjenek. A gombaszakellenőrök munkáját jogszabály szabályozza igen részletesen, és a vonatkozó rész szerint: „A gomba-szakellenőr emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősíti az azonos gyűjtőedényből származó gombatételeket, amennyiben azokból a mérgező gomba egyértelműen nem különíthető el, vagy azok gyilkos galócát tartalmaznak.” Tehát a szakellenőr két esetben fogja az ehető gombákat is kidobni: ha gyilkos galóca került a kosaradba, vagy ha más mérgező gomba annyira töredékesen került a gombák közé, hogy félő, hogy a darabkái a többi gombán is ott vannak (pl. susulykák szoktak így összetörni a kosár mélyén). Ha tartasz attól, hogy kidobják a jó gombáidat is, kivédheted azzal, hogy az ismeretlen fajokat külön dobozba, tárolóba gyűjtöd.

4. A gombavizsgálat pénzbe kerül

A szakellenőrök többsége piacokon dolgozik, ilyen esetben pedig a szakellenőr a piac alkalmazottja, így a piaci lakossági gombavizsgálat minden esetben ingyenes! Néhány szakellenőr vállalja azt, hogy a saját lakcímével vagy telefonszámával szerepel a gombaszakellenőrök listáján, és háznál is vizsgál. Ilyen esetben kérhetnek pénzt a vizsgálatért, de ez legfeljebb párszáz forint szokott lenni, ami igazán nem nagy ár azért, hogy egy szakember a szabadidejében, többnyire hétvégén, a saját otthonában bevizsgálja a gombáidat.

A NÉBIH honlapján megtalálod a bejegyzett gombaszakellenőrök listáját!

5. Ha egyforma gombákat szedek, elég egyet elvinni a szakellenőrhöz, hogy beazonosítsa

A szakellenőr nem csak a faj azonosítását végzi, hanem azt is vizsgálja, hogy az adott példány alkalmas-e még a fogyasztásra. Arról nem is beszélve, hogy laikusként akár egy fajnak vélhetünk különböző fajba tartozó gombákat. Tehát minden egyes példányt mutassunk meg, amit meg szeretnénk enni.

6. Amit már magabiztosan felismerek, azt nem kell gombaszakellenőrhöz vinni

Lásd 5. pont :)

7. Ha nem tudok szakellenőrhöz menni, elég, ha lefotózom a gombáimat és megmutatom egy gombászós Facebook csoportban, ott majd a hozzáértők beazonosítják

Rossz hírem van, minden mérvadó gombász-csoportban fő szabály, hogy fotóról tányérba nem határozunk. Ennek az oka igen egyszerű: a szakellenőr szinte minden érzékszervét használja, amikor megállapítja egy gomba fogyaszthatóságát: megtapintja, megszagolja, adott esetben meg is kóstolja. Ezt értelemszerűen nem tudja senki megtenni egy fotóról. Ha valaki az interneten azt mondja neked egy kép alapján, hogy valamit nyugodtan megehetsz, az biztosan nem profi. És egyébként is, te bíznád az életedet, az egészségedet egy neten megismert idegenre?

8. A mérgező gombás ételtől az ezüstkanál megfeketedik. / Minden fán növő gomba ehető. / Adni kell a kutyának egy keveset, és ha egy óra múlva is jól van, ehető (???) / A csigarágott gomba ehető, hiszen a csiga is megette

A legjobb, ha bármilyen olyan ökölszabályt és népi bölcsességet, aminek a lényege, hogy a gombák határozóbélyegek általi beazonosítása nélkül nyilatkozik az ehetőségükről, egyértelmű marhaságként tartasz számon. Mert azok is.

9. Ez itt a gyilkos galóca (általában kiegészítve a minden gomba ehető – egyszer „poénnal”)
   

Nem, ez a légyölő galóca, amely mérgező ugyan, de általában csak enyhe mérgezést okoz. A gyilkos galóca ez:

Ne indulj el gombászni, amíg nem néztél meg alaposan róla pár képet és olvastad el a határozójegyeit!

10. A végére hagytam minden szakellenőr kedvencét: A szakellenőr elveszi a legfinomabb gombákat, mondván mérgezők, aztán ő eszi meg

Nem csak buta, hanem sértő is a feltételezés. A szakellenőr maga is gombászik, ráadásul a napját azzal kezdi, hogy átvizsgálja a piaci árusok összes gombáját is, hidd el, bőven elég gombát szed és kap, nem a te három vargányádat szeretné elcsaklizni. Ha ritka vagy védett gombát szedsz, az elképzelhető, hogy elkéri(!), többnyire preparálni, oktatási céllal vagy kiállításra.

A sort még bőven lehetne folytatni. Neked mi a kedvenc tévhited?

Ha tetszett a cikk, kövesd a Facebook oldalunkat, hogy ne maradj le a legfrissebb posztokról!