Érdekes Fehérvár

Promó

2023. augusztus 12. - Rolf Singer

A Királyi Napokat hirdetik a Lépcső utca fokai.

Tarkabarka szerelem

Nemrégiben egy ázsiai mandarinréce talált otthonra öreg városunkban, a Csónakázó-tónál. A különc jövevény nem sokáig maradt magányos - egy tőkés réce tojóban talált társra.

dsc_3445_3.jpg

dsc_3444_4.jpg

dsc_3446x.jpg

dsc_3148_1.jpg

dsc_3399_4.jpg

A mandarinréce alapvetően erdei állat. Általában tavak menti bokrokban bújik meg egészen sötétedésig, ugyanis nagyon félénk teremtés. Délkelet-Ázsiából származik, de az 1700-as évek közepén már Európában is megjelent mint díszmadár rendkívül szép formája és tollazata okán (húsa nem túl ízletes). Elkóborolt, félvad példányaik néha hazánkban is megjelennek.

dsc_2977.jpg

dsc_3949_2.jpg

A karmazsinvörös csőrű gácsérok tarkójukon bozontos bóbitát, szárnyukon igen jellegzetes, mandarinszínű tollvitorlát viselnek. Sokszínű nászruhájukat május második felében vedlik le, de már augusztusban újra felöltik. Tojóik korántsem ennyire feltűnőek: tollazatuk szürkésbarna, csőrük tompa végződésű.

dsc_3715.jpg

dsc_4110_4c.jpg

A mandarinkacsa már az időszámításunk előtt is nagy tiszteletnek örvendett Ázsiában. Kínában a boldogság és a házastársi hűség jelképe, mert úgy tudják, hogy életük végéig együtt maradnak, és fiókáikat is együtt nevelik.

dsc_3187_2.jpg

Csodás pillanat: a hím nász idején felborzolja bóbitáját. E példányt szerencsére nem nagyon zavarja az emberek közelsége.

dsc_3471_1.jpg

dsc_4086_4x.jpg

dsc_3251_5.jpg

dsc_3773_1.jpg

A "fehérvári mandarin" mindenhová követi vadkacsakedvesét, szinte elválaszthatatlan e furcsa pár.

Forrásaim:

  • Colin Harrison - Alan Greensmith: A világ madarai
  • Wikipédia

Rolf Singer

Tragédiák tablója

A Petőfi park szélén található egy kevésbé ismert emlékmű, melyet még tavaly március 14-én avattak fel. Sasvári János László kő és fafaragó domborművén az 1848-49-es szabadságharc három tragikus eseménye látható: Petőfi eleste, Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése, valamint a világosi fegyverletétel. 

Új nyom "Wagner-ügyben"

Három évvel ezelőtt írtam a Prohászka utca 12. "Anya gyermekével" reliefjéről, mely alkotójának kilétét a mai napig homály borítja. Akkor azt fejtegettem, hogy talán Wagner Nándor készítette ezt a különleges domborművet. Eme teóriával kapcsolatban keresett meg nemrégiben Szundy László, a Székesfehérváron elrejtett Wagner-szobrok egyik megtalálója, aki azóta is lelkesen kutatja a szobrászművész munkásságát. Kaptam tőle egy fényképet, melyen a művész látható budapesti műtermében, a háttérben pedig talán a fehérvári relief egy vázlata.

Ezenkívül többek között azt az érdekességet is megosztotta velem, hogy a szocreál ház régi lakóinak elbeszélése nyomán kiderült, hogy a köznyelv annak idején "Máriás udvarnak" nevezte azt a kis teresedést, amelynek sarkán ott figyel az Anya gyermekével.

Ha valakinek van bármiféle információja a szóban forgó szobrászati műalkotással, illetve Wagner Nándorral kapcsolatban, kérem, írjon a kepanojr102@gmail.com címre.

A búzapiaci Szűzanya

Székesfehérvár legrégibb köztéri szobrát, azaz a "búzapiaci" Mária-oszlopot - a régi német nyelvű felirat alapján ( melyet a belvárosi plébánia püspöklátogatási jegyzőkönyve őrzött meg) - 1700. december 8-án állíttatta egy bizonyos Vienboth Vincenc. Hogy kicsoda-micsoda volt az alapító, nem tudni, és az alkotóról is csak sejtésünk lehet...

dsc_0837_1-horz.jpg

A legvalószínűbb, hogy egy Michael Kuglmann nevű kőszobrász munkája a - Szarka Géza szavaival élve - "mozgalmas, szinte égbe készülő" Mária-alak (a szintén ekkortájt faragott felsővárosi Nepomuki Szent János-szoborral egyetemben). A hagyomány szerint eredetileg Szent Mihály temploma helyén, (I.) János király kriptája felett állt. Tudniillik, miután török kézre került a város, II. Szulejmán egy megbízottja kidobatta Szapolyai tetemét a Nagyboldogasszony-bazilikából mondván a szultán vazallusaként nem méltó rá, hogy a nagy királyok mellett nyugodjék, a városbíró pedig az említett imaházban temettette újra a maradványokat (az eseményről három neves történetíró is megemlékezett - míg a Fejér vármegyei Károly János úgy tudta, mindez az úr 1543. esztendejében esett meg, Bél Mátyás és Bethlen Farkas szerint 1544-ben történt). Hogy a középkori templom pontosan hol állt egykoron, nem tudni - csak annyi biztos, hogy az egykori Nova Civitas nevű nyugati külváros területén kell keresni. Fitz Jenő a György Oszkár tér sarkára, Siklósi Gyula viszont a Rác utca környékére lokalizálta az 1601 után nyomtalanul eltűnt épületet (egy az említett évből ránk maradt német tollrajzon még szerepel, de későbbi rajzokon, metszeteken, térképeken már nem).

dsc_1957.jpg

dsc_1884_1.jpg

1831-ben kolera tombolt a városban, aminek következtében 1088 fehérvári vesztette életét. Néhány évvel később a járvány túlélői hálából renováltatták a provinciális kis barokk Mária-szobrot, mely ekkor kapta mai is látható empire stílusú talapzatát az új szöveggel. Egyes források szerint ekkor nem csak a posztamenst faragták újra (noha ennek ellentmond a figura tipikusan barokk jellege), az viszont egészen biztos, hogy a megújult emlékőrzőt Farkas Imre plébános (későbbi megyés püspök) szentelte fel 1835. augusztus 15-én - erről ő maga írt memoárjában.

dsc_2265_5-horz22.jpg

A múlt században az útépítések miatt többször is költöztették, a 8-as számú főút mindkét oldalán felállították. Az időjárás és a vásári forgalom által sokat szenvedett plasztikát 1978-ban Bruzsa György restaurálta, majd - annak rendje szerint - még egyszer újraavatták. 1991-ben a Palotai út rendezésekor felmerült egy olyan terv, hogy átteszik a Szabadságharcos út végére. A szobor ekkor Kocsis Balázs műhelyébe került felújításra. A szobrászművész ezután készített egy másolatot is - 1993 óta ez látható a Piac téren, míg az eredeti alkotást a Városházán helyezték el. A replika legutóbb a tavalyi nyár végén szépült meg.

Forrásaim:

  • Dr. Lauschmann Gyula: Székesfehérvár feliratos kövei
  • Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
  • Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
  • Fitz Jenő: Székesfehérvár (Panoráma - Magyar városok sorozat)
  • Szarka Géza: A székesfehérvári Belvárosi Plébánia története
  • Kovács Péter: A barokk Székesfehérvárott
  • Csutiné Schleer Erzsébet - Dr. Siklósi Gyula: Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány - Székesfehérvár, 2010 - Palotaváros
  • Csutiné Schleer Erzsébet: Örökségvédelmi Hatástanulmány - Székesfehérvár, 2021 - Palotaváros
  • Kovács Olivér - Buzás Gergely: Szapolyai János, az elveszett király (archeologia.hu)

Rolf Singer

Vándorló József Attila

Nem először költözött a vízivárosi József Attila szobor, amelyet a múlt hónapban néhány méterrel odébb helyzetek - a büszt továbbra is a Pilinszky és a Radnóti tér között található meg, de már frekventáltabb helyen (így viszont túl közel került a parkolóhoz, ami - véleményem szerint - nem túl szerencsés). Az 1971-ben haraszti mészkőből készült portré Medve András munkája, és eredetileg a Deák Ferenc utca 8-as számú lakóház előtt helyezték el (és egészen 2004-ig ott is állt), mikor még a vasúttól a Szabó-palotáig húzódó szakasz (mely a rendszerváltás óta újfent "a haza bölcse" nevét viseli, mint anno a háború előtt) is része volt a József Attila utcának. (Érdekességként még meg kell jegyezni, hogy a Budaitól a Rákóczi útig tartó traktust annak idején - azaz 1905 és 1949 között - József utcának nevezték, ezesetben a névadó persze nem a költő, József Attila volt, hanem a városunkhoz számos szállal kötődő József Károly főherceg.)

Forrásaim:

  • Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
  • Kovács Eleonóra: Víziváros - Egy fehérvári városrész története

200 éve született Petőfi Sándor

A forradalom költőjének az ország számos településén van emlékműve. Talán kevesen tudnak róla, de az egyik, ha nem a legnagyobb méretű mellszobra - amely mintegy 80 centiméter magas - a Székesfehérvárhoz közeli Csóron található. A falu Fő terén felállított büszt 2000-ben egy balatonfüredi pince mélyéről került elő, alkotójának kilétét, valamint keletkezésének körülményeit a mai napig homály fedi.

"Akit Jeruzsáleminek nevezünk"

December 17-én domborműves emléktáblát kapott a Romkertben Magyarország egyik legellentmondásosabb megítélésű uralkodója, II. András - aki egyesek szerint gyenge kezű, tékozló király volt, míg mások szerint az Árpád-ház legnagyobb hatású reformere - természetesen az általa kiadott Aranybulla 800 éves évfordulója apropójából. Alkotója, Nagy Benedek - úgy vélem - a budapesti Hősök terén található Senyei Károly-féle ábrázolást vette alapul a király alakjának megformázásakor. A koronás fő mellett a következő mondat olvasható: "II. András apostoli király által 1222-ben Székesfehérváron kiadott Aranybulla a magyar alkotmányos jogrend alapja". Azt azért meg kell jegyezni, hogy bár a hagyomány azt mondja, Fehérváron - méghozzá a Csúcsos-hegyen (Noé hegyén) - hirdették ki a híres kiváltságlevelet, valójában semmiféle hiteles dokumentum nem támasztja alá, hogy a kibocsátás, aláírás, deklaráció e városban s ünnepélyes keretek között zajlott volna. A szöveg felett - a távolban - Margat várának körvonalai rajzolódnak ki.

dsc_1748_1x.jpg

András apjától, III. Bélától örökölte meg az általa megfogadott, de meg nem valósított keresztes hadjárat tervét. (Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Endre anyai nagyapja, Châtilloni Rajnáld antiochiai fejedelem az 1187-es hattíni csatában lelte halálát - e vereség lényegében egyenes úton vonta maga után Jeruzsálem muszlim kézre kerülését.) A kisebbik fiú azonban nem nagyon akaródzott teljesíteni a rárótt kötelességet, az erre a célra reáhagyott vagyont is elherdálta (miközben folyamatosan bátyjával, Imrével viaskodott a hatalomért). Végül már mint király - uralkodásának tizenharmadik évében - indult el a Szentföldre (hogy fedezni tudja a költségeket 140 ezüstmárkáért pénzé tette Gizella királyné drágakövekkel díszített aranykoronáját, amelyet a veszprémi székesegyháztól vett kölcsön). Egyes történészek szerint Endre hadjárata inkább volt afféle "turistaút", pedig a középkori források sikeres katonai akcióként emlékeznek meg róla. Tény, hogy a király rengeteg pénzt elszórt különféle szent ereklyék (mint például Szent István első vértanú koponyája, Boldog Tamás apostol jobb keze, valamint egy a hat kancsó közül, melyekben Krisztus a vizet borrá változtatta) megvásárlására, és az is igaz, hogy viszonylag ritkán bocsátkozott harcba seregével. De azt is meg kell említeni, hogy bizonyára elkeserítően hatott rá a hadjárat rossz szervezése és a keresztes hadak csekély létszáma, illetve hogy a templomosok nem fogadták meg taktikai tanácsait, a Tábor-hegyen emelt muszlim vár ostroma előtt sem, ami aztán - András igazát bizonyítva - kurdarcos véget ért.  Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1218 novemberében Bajszán közelében megfutamodásra késztette a babilóniai szultán seregét, és ahelyett, hogy felkoncoltatta volna a védtelenül maradt népet - ahogy más keresztesek tették a múltban -, kegyelmet gyakorolt, amiért igen elismerően nyilatkoztak róla a korabeli muszlim krónikások. Jeruzsálembe azonban nem jutott el, még jóval a hadjárat befejezte előtt hazaindult seregével megbetegedése okán. Útközben meglátogatta a lovagrendek nagy várait, többek között a Szentföld legnagyobb lovagvárát, a margati erődöt, és busás évjáradékot - évi 23 kilogramm ezüstpénzt - adományozott a partszakaszt védő johannitáknak, akik igen jó kapcsolatot ápoltak a magyar királyi udvarral (egyébként András nagyanyja, Eufrozina királyné Fehérvártól nem messze adományozott földet az Ispotályos Rend lovagjai számára – erről kapta nevét Sárkeresztes települése).

Forrásaim:

A cím Werbőczy István Hármaskönyvéből vett idézet.

Rolf Singer

süti beállítások módosítása