Elgondolkodtam az életről, vajon mennyire tudunk hálásak lenni érte? Boldognak érezzük-e magunkat, ha meglátjuk a csodás napsütésben a színes falevelek játékát? Eléggé hálásak vagyunk-e minden megtett lépésért, minden lehetőségért, minden lélegzetvételért? Mert van, akinek már nincs része ebben. És olyan is van, akinek úgy kell élnie, hogy tudja, hogy már nem sok ilyen csodás őszi napot tartogat számára az élet. Talán az idei az utolsó ősz, amikor ...
Hogy van az, hogy a szomorúság újra és újra legyűr? Hónapok, sőt évek óta játszom a reménykedek- majd csalódok játszmát. Honnan táplálkozik a remény? Honnan éled újra?
Kérdezem ezt most úgy, hogy ebben a hónapban, mintha elpártolt volna tőlem. A legutóbbi menstruációm előtt azt érzem, hogy most vagyok a legközelebb az anyasághoz, minden nap émelyegtem, volt hogy hánytam is, a metrón arrébb kellett üljek egy erős parfüm miatt, fáradékony voltam ...
Sokszor hallottam már, hogy milyen fontos belőni a fókuszunkat, kijelölni a célokat és minden lépésünket abba az irányba terelni. Most lehetőségem is van végre kipróbálni, mert elkezdtem kilépni a komfortzónámból és néha már élvezni is tudom a határaim tágítását.
Önbizalomhiányos, céltalan fiatalként inkább azon volt a figyelmem, hogy minél kevésbé legyek kitéve kockázatot igénylő dolgoknak. A megszokott, biztonságos, langyos utat választottam, ...
Az elmúlt egy év nem a szabadságról, nem a nyaralásról szólt, de talán az idei évben már bátrabban gyűjthetünk élményeket a négy falon túl is. Külföldre természetesen én is vágyom, vonz egy mediterrán kis utca, egy krémes olasz fagyi, egy csodás kilátású skót vidék vagy a nyüzsgő Szajna part, de egyenlőre még nem merészkedem a határainkon túlra. A magyarországi utazásaink is mindig jó hangulatúak és kalandosak, így várom az idei nyarat.
A ...
Mindenkinek van mumusa. A mumus gyermekkorunk szörnye, ami azonnal megjelent, ahogyan lekapcsolták szüleink a villanyt. Ahogy elborította a szobát a sötétség, úgy borította el gyermeki lényünket a félelem, reszketve vártuk, hogy melyik sötét árny mögül bukkan elő a mumus.
A felnőttkori mumus előjöhet olyan helyzetek formájában, amikbe folyamatosan és kikerülhetetlenül belefutunk, mert tanítani akarnak. Vannak azok a mumusok, amiket könnyen láthatunk ...
Év elején elhatároztam, hogy minden nap olvasok legalább 10 oldalt, ez többé kevésbé meg is valósult – átlagban. Mert volt olyan könyv, ami annyira olvastatta magát, hogy egy nap alatt elolvastam belőle 100 oldalt, és volt olyan időszak, amikor sem kedvem, sem energiám nem volt könyvet venni a kezembe.
Ezen utóbbi hetek megmutatták számomra a könyvek erejét, ha nem olvasok, nem élek igazán. Ha nem olvasok, nem tudok célokat kitűzni, ha nem olvasok, nem ...
Az elmúlt egy év embert próbáló volt az egész világ számára, nem is részletezném, hiszen ebben élünk, mindannyian tudjuk mi és hogyan folyik körülöttünk.
Azonban fontosnak tartom arról is beszélni, hogy milyen lelki nehézségekbe ütközik a hosszú hónapok home office lehetősége után a munkába való visszatérés.
Nekem elég nagy változást jelent, hogy míg múlt héten otthon, a kanapéról ülve dolgozhattam, maszk nélkül, biztonságban, e hét ...
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mondatják velem, hogy ott rontottam el minden kezdeti fellángolást, hogy hamar abbahagytam, legyen szó edzésről, nyelvtanulásról, hobbiról vagy karrierváltásról. Az ötletelés és lelkesülés még megy, hamar szerelemre lobbanok egy projekt iránt, de gyorsan jönnek próbára tevő kifogások, amik megállítanak. Tudom, sokan vannak olyanok, akiket a kihívások nem bátortalanítanak el és ügyesen haladnak a kijelölt úton, de én a ...
A főnököd szinte berobban az irodába, káromkodik, bevágja maga mögött az ajtót.
Te ülsz csöndben és szorongsz.
A párod a home officeban kiakad valami munkahelyi dolgon, ideges, feszült, de nem mutatja, egyszerűen csak érzed rajta, hogy most jobb nem hozzászólni.
Te ülsz csöndben és szorongsz.
A szüleid épp nem értenek egyet valamiben, sokadjára, veszekszenek, olyanokat vágnak egymás fejéhez, amit normál esetben nem tennének.
Te ülsz csendben ...
Előrebocsájtom, fogalmam sincs, hogy eszik-e vagy isszák az inzulinrezisztenciát, de már három hete ennek az eredménynek a birtokában tengetem napjaim. Hogy mit változtatott ez az eddigi hétköznapjaimon? Szinte semmit. Eddig. Szedem a gyógyszert, amit felírt a doktornő, de az étkezésem átváltoztatásához nem kezdtem hozzá.
Miért?
Mert fogalmam sincs hogy kezdjek hozzá. Endometriózisosként nem eszem vöröshúst, laktózt, kerülöm a glutént, nem eszem-iszom ...
