Az elmúlt időszak - másfél-két év - olvasási "válságán" még nem vagyok teljesen túl, de már elkezdtem kijönni ebből a könyvektől mentes gödörből. Ebben nem elsősorban a mostani posztban bemutatott könyv és szerző segített (róla majd később szintén szeretnék írni), de Ozsgyáni Mihály könyvét már a korábbi lelkesedéssel és várakozással vettem a kezembe. A fátylam kicsit oldalra billent - fájt, amit láttam, de mégis szerettem.

MIKRO színházi fesztivál - végre történt valami a városban! Ismerőseimnek már több alkalommal panaszkodtam mostanában, hogy ebben a városban (mármint Dunaújvárosban) szinte nem történik semmi olyan, ami az én ízlésemnek, igényeimnek megfelelne (lehet, hogy a gond az én készülékemben van...), komolyan mondom, ha nem lenne a Bartók Színház, nem is tudom, mit csinálnék itthon... (Na jó, néha megyünk moziba, vagy kézilabda meccsre, de az azért elég más kategória...) Sajnos engem érdeklő koncertek már egyáltalán nincsenek, fesztiválról pedig már nem is merek álmodni... De mindegy is, a lényeg, hogy a színházunk él és virul, és pezseg benne az élet. 

Már régebb óta terveztem megírni ezt a bejegyzést, eredetileg már karácsony előtt, de aztán valahogy nem jött össze… Bár így méginkább hangsúlyos lett az a gondolat, hogy adni nem csak karácsonykor és az ünnepek előtt jó. Rászoruló embertársaink támogatására mindig van lehetőség, csak figyelni kell az elénk kerülő lehetőségekre, és ha megtehetjük, élni kell velük.

Egy újabb színházi élménybeszámolóval érkezem - ismét a Bartók Kamaraszínház egyik darabjáról írtam néhány gondolatot, hátha ezáltal más is kedvet kap megnézni a színház Mario és a varázsló című előadását. (Vagyis csak néhány gondolatot akartam, de megint "kicsit" több lett... Remélem, nem gond!)

Ez a darab remek példája annak, hogy az online színház nem minden esetben, és nem minden hangulatban képes pótolni az élő színház varázsát. Szerencsére az online előadás után a színházban is megnéztem, így újabb szuper darabot láthattam a Bartókban.

Ahogyan a múltkori színházas poszt elején írtam, mostanában gyakran érzek késztetést arra, hogy a fejemben kavargó gondolatokat papírra, vagyis monitorra vessem, hátha érdekel néhány embert... (Mondjuk a statisztikák alapján jóval kevesebbet, mint pl. a kirándulós facebook-posztjaim, de sebaj...) 

Ezúttal a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház egy újabb előadására szeretném felhívni a színházkedvelő ismerőseim figyelmét: A kis herceg egy igazán varázslatos előadás, amit szerintem minden korosztálynak érdemes megnézni.

Hosszú idő után újra jelentkezem itt a blogon, mostanában többször érzem, hogy szívesen írnék azokról a dolgokról, amik körülvesznek, amilyen élmények, ingerek érnek, bár kérdés, hogy ezekből a gondolatokból végül mennyi bejegyzés lesz... Mindegy, a mea culpa és az ígérgetés helyett inkább írom azt, ami az elmúlt napokban nyomot hagyott bennem: most éppen Hamlear beszámoló könyvről és színházról. 

Ez a csodálatos alkotás még valamikor május-júniusban talált meg engem, bár a könyv alapján készült filmet már korábban is terveztem megnézni, de itt a városban nem rémlik, hogy vetítették volna, Pesten járva éppen nem jött szembe, aztán a karantén időszakában már gondolni sem lehetett mozizásra. Szerencsére májusban leadták a tv-ben, utána pedig még néhány napig elérhető volt online is, így volt szerencsém megnézni, aztán utána nem sokkal a regényt is elolvastam. Nem szeretnék zsákbamacskát árulni: nagyon szerettem mindkettőt. (Nem friss élmények, de mindenképpen szerettem volna őket megosztani.)

Nagyon furcsa hónapok vannak mögöttünk, bár valószínűleg a következő időszak sem lesz a szokásos - a koronavírus még sokáig itt lesz velünk, befolyásolja a mindennapjainkat, főleg a szórakozási lehetőségeinket. Éppen ezért most minden rendezvény, koncert még nagyobb örömöt okoz, méginkább megbecsülöm, ha végre tudunk menni valahova.

Sziasztok! Újabb színházi élménybeszámolót hoztam Nektek, bár ez most nem lesz annyira lelkes, és egyértelműen pozitív vélemény, mint amit a Mágnás Miskáról írtam, de ki tudja, hátha másnak meg épp az fogja felkelteni az érdeklődését, ami nekem kevésbé tetszett az előadásban. Shakespeare "A vihar" című művét néztük meg a Nemzetiben.

Sziasztok! Ahogy korábban "ígértem", vagy legalábbis magamban elhatároztam, igyekszem minél több élményemről beszámolni Nektek, legyen az akár koncert, akár színház, vagy könyv, vagy bármi egyéb. Mozgalmasan indult az év eleje: még alig egy hét telt el az évből, amikor máris úgy érzemtem, hogy új kedvencet avattam, amit később is bármikor lesz kedvem újra megnézni - már most nagyon várom a következő lehetőséget! Ebben a cudar világban 3,5 óra önfeledt szórakozás aranyat ér! Mágnás Miska a Vígszínházban! ♥