Áprilisban Emma 2 éves lett, ami hihetetlen, fogalmam sincs, hogy repült el ilyen gyorsan az idő.

Életének második évében tovább fokozta a cukiságát, kedvességét, szépségét, okosságát, és még sorolhatnám, de jöjjenek a tények: összeszedem (a teljesség igénye nélkül) ebben a bejegyzésben, hogy miket tud már, mielőtt még teljesen összefolyik minden emlékem. Egy pici csalás azért lesz benne, mivel már 26 hónapos, és nyilván a szülinapja óta eltelt időben is rengeteget fejlődött, de ezt nézzétek el nekem, néha azt is képtelen vagyok felidézni mi történt 2 napja, nem hogy lassan 2,5 hónapja, de tény, hogy napról napra okosabb, és ügyesebb :)

Dumál egész nap

Reggel, ahogy kinyitja a szemét már magyaráz, de fokozni is tudom, éjjel álmában is szokott beszélni, néha még kiabálni is. 6-7 szavas mondatokban beszél, el tudja mondani hol lakunk, mi a saját és a szülei neve, elszámol tízig. Minden érdekli, kedvenc kérdései az “ez micsoda?” és az “ő mit csinál?” ...és izgatottan várjuk, hogy mikor jön el a “de miért?” kezdetű kérdések korszaka is :D össze sem tudom számolni, hány mondókát, versikét és gyerekdalt tud elmondani/énekelni segítség nélkül elejétől a végéig. Dúdol, sőt ritmust énekel dudorászva vagy gagyogó hangokat kiadva. Új szavakat kreál, igazi kis Kazinczy,  halandzsázik, és rengeteget idéz a kedvenc mesekönyveiből. Ilyen szófordulatokat például, hogy “borzasztó dolog történt” és “tanácstalanul nézték egymásra”. Néha eszébe jutnak kifejezések, amiket mi használunk, és teljesen jól, az adott szituációba illeszti. Pont a minap a kerti kis medencébe engedtünk neki vizet, de a slag véletlenül kicsúszott belőle és a víz a földre ment, Emma odalépett és felkiáltott, hogy “Úr Isten!” Szóval a beszéde rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, mindent megért és rendkívül érdeklődő, és biztos vagyok benne, hogy ezek a dolgok annak is köszönhetőek, hogy több, mint 2 hónapja nem néz egy perc mesét sem. Viszont annál jobban igényli, hogy olvassunk neki könyveket, a szerepjátékok iránt pedig nagyon megnőtt az érdeklődése, nagyon sokat fejlődött a képzelőereje, és ezért még büszkébb vagyok, hogy sikerült elérnünk, hogy képernyőmentes legyen.

Fogakat növeszt

Jelenleg 16 foga van, ami azért nagy teljesítmény, mert 1 éves korában még csak összesen 2 db fogacska büszke tulajdonosa volt. Imád fogat mosni, naponta legalább 3-4 alkalommal eszébe jut, és akkor bizony, ha jót akarunk magunknak fogmosás van. Persze azért az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nagyon szereti a fogkrémét lenyalogatni a fogkeféről és megenni (mielőtt valaki megkövezne, jelzem, hogy xilites, homeopátiás, tartósítószer, fluorid és mentol mentes fogkrémet használunk)

Bár ezt a képességét már 1 és 2 éves kora közt is gyakorolta, de ha lehet ilyet mondani mára már tökélyre fejlesztette, hogy mindenhová felmászik.

...és emiatt mindenhonnan le is esik... de komolyan, többet esett le az elmúlt 3 hónapban ágyról, kanapéról, puffról, lépcsőről stb-stb, mint az egész életében eddig összesen. Emiatt megjártuk egyszer mentővel a János Kórház traumatológiáját is, de szerencsére az ijedtségünk nagyobb volt, mint amekkora baj történt. Nagyon gyorsan fut, és páros lábbal ugrál. Ha most valaki ezen mosolyog, felhívom a figyelmét, hogy ez egyébként egy fontos mozgásfejlődési lépcsőfok, én nem tudtam, de tényleg az.

Gyurmázik

Fél éve még eldobta, megijedt az állagától, nem tudott mit kezdeni vele, ma pedig már golyót formál és kilapítja, kukacot sodor, és persze dirigál, hogy mi miféle alkotásokat készítsünk neki a ragacsból. :) Ez a tevékenység nagyon jól fejleszti a finommotorikát, úgyhogy örülök, hogy ehhez is megjött a kedve.

Vad motoros lett

Emma nagyon későn érzett rá, miként is kell megülni a minden családban előforduló, lábbal hajtós, kis műanyag motort. Én már kezdtem azt hinni, hogy ez a tevékenység nálunk kimarad, soha nem is fog motorozni, mert a korabeliek, sőt a nála fiatalabbak is a környezetünkben és az ismerősök közt már rég rótták a játszótér fele vezető utakat, mikor Emma hajlandó volt egyáltalán felülni rá. De most már két lábbal egyszerre is hajtja, és az a legnagyobb buli, hogy teljes sebességgel mindennek nekimegy. Én meg ennek köszönhetően naponta kihordok lábon jó pár szívinfarktust. :)

Segítőkész

Mindenben segíteni szeretne, ahogy meglátja, hogy elkezdek főzni már tolja oda a konyhába a fellépőt, és közli "segítek!" de nem csak sütés-főzésben szeret körülöttünk sertepertélni, nagyon szereti a mamáék kertjében locsolni, bepakolni a mosógépbe a szennyest, és kiteregetni a szárítóra a mosott ruhákat. Szívesen segít kipakolni a mosogatógépből, bár ez kockázatos vállalkozás, így ezt nem mindig engedjük neki, ezen kívül nagyon szeret sepregetni és felmosni is, én pedig bízom benne, hogy tini korában is megtartja majd ezt a jó szokását :D

Kreatív

A szülinapi kívánságlistából jó sok nyitott végű játékot beszereztünk neki, és nagy örömömre naponta játszunk is velük, pl a Grimms szivárvánnyal, a schleich és fa állatokkal és a varázspallóval is, nagyon aranyos dolgokat talál ki Emma, öröm hallgatni, nézni, ahogy szárnyal a fantáziája <3

...ezek után még áradozhatnék arról órákig, hogy mennyire szeretni való és édes, mennyire okos és nagy, de néha mégis milyen kis pici babaillatú, bújós, a rongyihoz hűen ragaszkodó kisbabás még. Hogy mennyire jó érzés, hogy így ki tudja mutatni a szeretetét, hogy játék közben eszébe jut, hogy itt van anya, vagy apa. vagy mama. vagy papa és odaszalad és megölel minket...! Hogy imád közösen ölelkezni, reggel sokáig ágyban maradni velünk és bújni, hogy simán eléri, hogy a 12.mesét is elolvassuk neki este. mikor már egy órája aludnia kéne, de nem lehet neki nemet mondani! De biztos vagyok benne, hogy ezekre  a dolgokra anélkül is emlékezni fogok hogy részletesen leírnám őket.

Ez az első igazi, évszakok szerint berendezett könyvespolcunk, amit már Emma is elér, és ki tudja szolgálni magát azzal a könyvvel, amit ő szeretne olvasni. Külföldi gyerekszobákról készült képeken láttam először ezt a tematikus könyvkipakolást, és nagyon megtetszett, azóta pedig mi is tudatosan az évszaknak megfelelő könyvekkel gazdagítjuk Emma gyűjteményét, a listánk pedig egyre csak nő. Szerencsére csodaszép könyveket lehet beszerezni, nemcsak az itthoni könyvesboltok kínálatából, hanem már sok olyan külföldi webáruházból is, ahonnan szállítanak Magyarországra, bizonyos értékhatár fölött akár ingyen. Töredelmesen bevallom, nekünk nem nehéz átlépni azt a bizonyos összeghatárt, ha gyönyörűen illusztrált mesekönyvekről van szó (: De azért nemcsak új könyvek kerülnek fel Emma polcára, nagyon sok a gyerekkoromból megmaradt vagy használtan, bolhapiacról, garázsvásárból zsákmányolt példányok is. Ezek a könyvek most a legkisebb könyvmolyoknak, az 1-4 éves korosztálynak lehetnek izgalmasak.

Molnár Andrea mesék a természetről című könyve még gyerekkoromból maradt meg, már akkor is csodálattal nézegettem Füzesi Zsuzsa rajzaival illusztrált, varázsos meséket, amik közül most a kedvenceink a feledékeny tavaszról, az árvalányhajról és a virágtündérről szólnak. De olvashatunk benne a madárkertről, az idős Juli néni és János bácsi kertjéről, ahol minden kismadár talál magának csemegét télen és nyáron, a vetélkedő virágokról, és a virágszigetről, ahova emberfia mindeddig még soha nem lépett be.

Piers Harper kisbárányának történetét Emma apukája hozta haza Angliából. A képek nemcsak csodaszépek, de a történetben szereplő állatok puha bundáját is meg lehet simogatni. Ez a mese egy kisbárányról szól, aki bújócskázni szeretne, elcsatangolt az anyukája mellől, majd kalandos útján mindenféle állattal találkozik, akiktől segítséget kér, hogyan találhatná meg a számára legjobb búvóhelyet. Persze végül hazatalál az anyukájához egy kedves juhászkutya segítségével.

Gerda Müller csodálatos illusztrációi teljesen magával ragadják az embert, mind a négy évszak álomszép, sajnos csak külföldi webáruházból rendelhető. Külön is megvásárolhatóak az évszakok, de létezik egy díszdobozos kiadás is, ami mind a négy évszakot tartalmazza. Valamivel kisebbek ezek a példányok, mintha külön vennénk meg őket, viszont ezek a kisebb könyvecskék jól beleillenek egy baba kezébe. Amolyan böngészőként funkcionálnak, szöveg nincsen bennük, de a képek nézegetésében hosszú percekig el lehet merülni!

Rotraut Susanne Berner böngészőit  szerintem nem nagyon kell bemutatnom senkinek, mindegyik könyv ugyan azokat a helyszíneket jeleníti meg az évszaknak megfelelően és a szereplők is fel-felbukkannak mindegyik kötetben, végigkísérhetjük útjukat egy egész éven át. Minden egyes alkalommal amikor levesszük a polcról felfedezünk benne valami újdonságot, ezért mindig újabb és újabb történeteket mesélhetünk  el  belőle az oldalak lapozgatása közben.

Nem nagy titok, hogy nagy Reich Károly rajongó vagyok, így a könyvespolcunkon nagyon sok általa illusztrált könyv megtalálható, sőt, vannak Emma szobájában dekorációként is kiragasztott példányok a rajzaiból. Ebben a könyvben a csodás virágok minden egyes oldalon szép számmal megjelennek, teljesen magával ragadják az embert a tavaszi hangulatukkal. A benne található népi szövegek közt biztos mindenki talál ismerőset, még az általános iskolai évekből, ezeket olvasgatva kedvünk támadhat dalra fakadni.

A Scolar kiadónak csupa szuper könyve van a kisgyerekek részére, ez a húsvéti böngésző egy, a legaranyosabbak közül. A könyv végigkalauzolja a gyerekeket a húsvétra való készülődésen,  nyúlföldön és az emberek világában egyaránt. Olvashatunk benne arról, hogyan készülődnek az oviban a gyerekek a húsvétra, megnézhetjük, hogy piknikeznek a nyulak a nagy kosárfonás és tojásfestési munkálatok után, majd este mindenki nyugovóra tér a hatalmas húsvéti mulatság befejeztével.

Janónak és Jankának minden évszakhoz kapcsolódóan megjelent egy-egy mesekönyve amikből rövid, pár perces történeteket olvashatunk a testvérpárról és kalandjaikról. Ebben a részben találnak a kertben egy sündisznót, virágot szednek a réten, madarakat etetnek, kiscicáik születnek, tojást festenek és keresnek a kertben, hazavisznek egy kisbárányt, virágot ültetnek és véletlenül megfürdenek a tengerben. Valóságos, kedves történetek, így egyáltalán nem nehéz azonosulni  a szereplőikkel.

 Egy igazi altatómesét rejt Tasnádi Varga Éva Alszik a Rét című leporellója.  Szintén egy nagyon kedves képekkel illusztrált mesekönyv, a tavaszi erdő lakóiról, akik mind-mind nyugovóra térnek. Az utolsó versszakokat úgy tehetjük még személyesebbé, hogy a saját gyerekünk nevét  behelyettesíthetjük, nálunk így hangzik "Százszorszép a réten, elalszik most szépen, aludj te is, Emma lányom, csillag jár az égen. Százszorszép virága szirmait bezárta, eloltjuk a lámpát, csend borul a házra."

A kisvakondnak is megjelent egy-egy rövid története, ami az évszakokhoz köthető, ezek a mesék annyira rövidek. hogy a legkisebbek is végig tudják hallgatni, miközben a képeket nézegetik. Ebben a részben a kisvakond rátalál egy fészkéből kipottyant fiókára, megvigasztalja, majd hirtelen szörnyű veszély leselkedik rájuk, persze végül a rossz elnyeri büntetését, a jó pedig megmenekül.

Gazdag Erzsi Itt a tavasz című könyve is egy, a szerző megjelent, négy évszakról szóló gyűjteménye közül. A benne található egyszerű, kedves verssorokat könnyen megjegyezheti egy 2 éves korú gyerek, Emma előszeretettel fejezi be a mondókák utolsó sorait. A szintén Reich Károly által illusztrált oldalakon tanyasi állatok és kicsinyeik mellett feltűnik a traktor és más mezőgazdasági munkát végző gépek is.

 A sor végére két itthon még kevésbé ismert mesét hagytam, nemrég ezeket a csodát csak idegen nyelven lehetett beszerezni, de a Zengőkert Kiadónak köszönhetően már bármelyik magyar kisgyerek polcára felkerülhetnek Elsa Beskow  és Sibylle von Olfers  tündérmesébe illő rajzaival illusztrált könyvei. A Törpegyermekek című történetben betekinthetünk az apró törpecsalád mindennapjaiba, minden évszakhoz tartozik egy kaland, de a legnagyobb szerepet a tavasz kapja a történetben. A az erdő kedves lakói, a mókusok, nyuszik, sünik, és a bölcs bagoly mellett feltűnik Vera, a vipera , sőt egy  erdei Troll is, de a kis törpegyermekeket nem kell félteni, remekül megtanulták már hogyan kell elrejtőzni, ha veszély leselkedik rájuk. 

"A föld mélyén a fák gyökreinek zugában apró virággyermekek aludták csendes, téli álmukat" róluk szól ez a mese, ahogy a téli álomból felébredve magukra öltik szép új ruháikat segítenek a bogaraknak kifényesíteni a páncéljaikat, és a föld alól előbújva elővarázsolják a tavaszt. Mind a négy évszakon át végigkísérhetjük őket kalandjaikban, így megcsodálva a természet változását. Ezt a két könyvet akár egész évben forgathatjuk, hiszen minden időszakra tartogatnak aktuális történeteket. 

Ha van kedvenc tavaszi vagy akár egész évben forgatható, az évszakokhoz kapcsolódó könyvetek, ne tartsátok magatokban, írjátok meg hozzászólásban, hiszen bőven van még a könyvespolcunkon hely :)

Borzasztóan várom az igazi, virágba borulós, madárcsicsergős, ragyogó napsütéses tavaszi időt, s ha bár ez a valóságban még várat egy ici-picit magára, azért Emma szobájába már beköltözött a tavasz. Ezek a kis manócskák nálunk a tavasz első hírnökei. A  pegbabák Waldorf ihletésű játékok, nincsen konkrét arckifejezésük, így a velük játszó kisgyerekek bármilyen szituációba könnyen beleképzelhetik őket, lehetnek vidámak, szomorúak vagy mérgesek, a nemük sincs meghatározva, itt tényleg minden a gyerekek fantáziájára van bízva, ezáltal a képzelőerejük, kreativitásuk fejlődik. A babák elkészítése nem igényel magasfokú kézügyességet, és kifejezetten sok időt sem, viszont garantáltan nagy sikert fognak aratni leendő tulajdonosaik körében. A következő sorokban (majdnem) lépésről lépésre bemutatom az elkészítésüket. 

Ezekre a kellékekre lesz szükséged a babák elkészítéséhez:

Különböző méretű fabábuk (hobbiboltokban, művészellátókban kaphatóak) 

Tetszőleges színű filclapok (nálam pasztell színek és 3 különböző árnyalatú zöld) 

Hímzőfonalak

Olló

Tű, gombostű

Ragasztópisztoly

Papír, ceruza

Fekete színű alkoholos filc

A sablonok alapján megrajzoljuk és kivágjuk filc anyagokból a manók sapkáját és kabátját. (A kabát nyakának a mérete a baba nyakának körmérete, a sapka alsó részének (nyílásának) hossza pedig megegyezik a bábuk fejének körméretével) 

A háromszöget (sapka) félbehajtjuk, pelenkaöltéssel összevarrjuk a sapka csúcsától lefelé haladva, hogy az elvarrás kevésbé legyen feltűnő helyen. 

A baba fejének hátsó részére ragasztópisztollyal rakunk egy pöttynyi ragasztót, majd ráhelyezzük a sapkát úgy, hogy a hátulja, ahol az elvarrás van, a baba hátára rálógjon. A kabátot szintén végigszegjük pelenkaöltéssel, majd mielőtt elvarrnánk, ráhelyezzük a baba testére, úgy, hogy a baba hátára lógó sapka részt eltakarja. Elöl, a fej alatt pár öltéssel összevarrjuk a kabát két oldalát, majd elvarrjuk a szálat. 

A sablonok (vagy a fantáziánk) alapján megrajzoljuk és kivágjuk filc anyagból a leveleket, amik fekvőhelyként szolgálnak majd a manók számára. Pelenkaöltéssel összevarrjuk a zsebet a levéllel, széleit beszegjük, ettől még élethűbbek lesznek a levelek, kicsit megpödrődnek, természetesebb lesz a hatásuk. 

Mikor elkészültünk a szegéssel, a levél erezetét ráhímezzük a zsebre, a baba szemét pedig berajzoljuk alkoholos filccel, vagy akrilfestékkel. Ezután még varrhatunk rá tündérszárnyat, virágdíszt, vagy bármi mást, amit csak szeretnénk, de minden díszítés nélkül is tüneményesek. 

Ha minden lépéssel megvagyunk, beköltöztethetjük a manócsaládot a levélágyakba és kezdődhet a tündérmese. A mi manóink ma délelőtt velünk kirándultak a közeli erdőben. 

Inkább csak útmutatásként itt vannak az általam használt sablonok, de a fényképezés miatt nem méretarányosak, a legjobb, ha a saját magunk által vásárolt babák körméretei alapján rajzoljuk meg a sablonjainkat! 

Közeledik Emma második szülinapja, te jó ég, pedig most született...karácsony után pedig már el is kezdtem tervezgetni, miket kaphatna ajándékba ezen a jeles napon... Nehéz döntés, főleg, hogy nem szeretném elárasztani mindenféle kacattal, de sajnos az összes pénzünket el tudnám költeni a szebbnél szebb játékokra és könyvekre. Azért szerencsére a józan eszem határt szab az ámokfutásomnak, viszont arra gondoltam, megér egy bejegyzést itt, hogy milyen lehetséges ajándékötletek merültek fel bennem, hátha másnak segítséget nyújt, úgyhogy következzen a kívánságlista, /lelőhelyekkel feltüntetve/ ami igazából nem is Emmáé, hanem az enyém, bár ez talán még rendben is van így, ebben az életkorban (-:

1. Grimm's szivárvány, vagy bármilyen más Grimm's fajáték

Azért is ezzel az ötlettel nyitottam a sort, mert egészen biztos, hogy Emma fog ilyet kapni születésnapjára. Szerintem csodálatos ajándék egy szivárvány, (vagy bármelyik másik fa játék) ami többféle méretben és színkombinációban kapható, szuper nyitott végű játék (vagyis nem csak egyfélét lehet vele játszani, ami fejleszti a képzelőerőt, a kreativitást, a koncentráló képességet, ráadásul kortól, nemtől teljesen független, és nagyjából megunhatatlan) ami nem elhanyagolandó szempont játék vásárlásnál. Nem mellesleg gyönyörű dísze is lehet egy dizájnos gyerekszobának. Megtalálhatóak itt: Grimm's Hivatalos oldal & itt: mamami bolt

2. Holztiger vagy Ostheimer fa állatok

Nem szeretnék itt különbséget tenni a két márka között, mert szerintem teljesen szubjektív, hogy kinek melyik figurák tetszenek jobban, de az biztos, hogy minőségben és árban nincs sok eltérés a kettő között. Szintén nyitott végű játékok, nekem személyes kedvencem mikor a Grimm's szivárvánnyal egybe épülnek a hatalmas tornyok az állatokkal, annyira mókás és meditatív elfoglaltság lehet! Magyarországi webshopból sajnos csak pár darabot lehet rendelni innen: Dione webáruház, viszont a babipur és a spielgezeug oldalain rengeteg féle figurát ki lehet válogatni. A képeken bal oldalon a holztiger, jobb oldalon az ostheimer állatkák láthatóak.

3. Ocamora teniques

Nem olyan régen ismertem meg ezt a játékot, egy anyuka barátnőm által, de azonnal kívánságlistára került, mert nagyon megtetszett. Nagyon szuper egyensúlyozó, építő játék, a japán "tumi-ishi" ihlette, egyébként nemcsak az Ocamora gyártja, van magyar megfelelője is, Forgácsország készíti és kristály néven fut.

4. Varázspalló

Nahát, egy újabb nyitott végű játék:

"Egyensúlyozó hinta, csúszda, pihenő fotel, híd, színpad, noé bárkája… első látásra csak egy hajlított deszka, a gyermekek mégis kortól függetlenül megtalálják a benne rejlő, szinte végtelen lehetőségeket. A palló arra ösztönzi őket, hogy kész ötletek befogadása helyett saját maguk alkossanak, aktívak és kreatívak legyenek. A varázspalló egyszerre mozgatja a gyermekek fantáziáját és nyújt egy újfajta mozgásélményt. Fejleszti az egyensúlyérzéket, a testtudatosságot és a térben való tájékozódási képességet. Egyszerű formájának és időtálló kialakításának köszönhetően kiváló fejlesztő jelentőséggel bír, ugyanakkor remek szórakozást nyújt minden játszani vágyó kisebb és nagyobb gyermek számára." / forrás: varazspallo.hu/

5. Waldorf baba

Nemtől függetlenül gyönyörű ajándék lehet egy kézzel készített Waldorf baba, Emmának már van egy, és nagyon szereti, viszont szeretnék majd készíttetni neki egy olyat, ami hasonlít Emmára. Ami most van neki, arra egy bolhapiacon leltünk rá, áron alul, szóval ilyen helyeken is érdemes nyitott szemmel járni. Szerintem ők készítik a legszebb babákat:

Minimi Waldorf kuckója balra, Madárka jobbra

6. Bármi, ami maileg

Nekünk már van gyufásdobozban lakó kisegerünk és egy babakocsizó bébinyuszink, de a jövőben szeretném bővíteni a készleteinket, és egy egész kis egércsaládot telepíteni Emma szobájába, saját házikóval. Rengeteg ötletet láttam ehhez a pinteresten, már csak idő kéne a megvalósításukhoz, na meg beszerezni hozzá a kis lakókat, mondjuk őket. Maileg hivatalos oldala. Magyarországi lelőhely: nyuszihegy

7. Schleich állatkák 

Aki nem szeretne nagyon mélyen a zsebébe nyúlni és mondjuk sokallja a darabonkénti 3-4-akár 5 ezer forintot egy fa állatkáért (amit teljesen megértek) valamivel olcsóbb árkategória, de cserébe gyönyörű, élethű ajándék lehet pár kisállat a Schleich családból (még olcsóbb a régió játékboltokban kapható Animal Planet márka). Szép kis gyűjteményt lehet összeállítani belőlük, montessori játékokba nagyon szuperül illeszkednek, nagyon sok ötletet lehet találni hozzá a neten. Funfact: annyira élethűek, hogy még a lábnyomuk is meg van formázva! 

8. Játék fényképezőgép

Mivel Emma elég sokat lát engem fényképezőgéppel a kezemben, elég nagy a csábítás számára, szemmel láthatólag érdekli őt a téma, persze az igazi mindig izgibb, ezt tudom, de az is felmerült bennem, hogy egy játék fényképezőt kapjon. Viszont, ahogy keresgéltem nem nagyon tetszettek amiket találtam, csupa műanyag, zenélő játékszert, míg rá nem bukkantam a Little Dutch fa játék fényképezőgépére, az onlinebabashop.hu oldalán. Szerintem nagyon kedves ajándék, és sokkal időtállóbb, nem utolsó sorban pedig környezetbarát és mutatósabb is, mint a műanyag megfelelője. PS: fiús színben is kapható! 

9. Djeco és Janod játékok

Itt egy rakás szebbnél szebb játékot fel tudnék sorolni, amit szívesen beszereznék Emmának és akinek hasonló korú gyereke van, biztos egyet is ért velem ebben, így csak szemléltetésképpen idebiggyesztek két képet azoknak, akik esetleg nem ismernék ezeket a márkákat, a többit pedig keresgéljétek ki innen (holnem bolt, okosjáték, kreatívjáték webshop) vagy a Bartók pagonyban és az allee-ban, a Provida játékboltban meg is tapizhatjátok őket.

10. Duplo

Már az első szülinap előtt kinéztem egy hatalmas készlet duplo-t Emmának, akkor még nem gondoltam, hogy 2 éves korára annyi lesz már itthon, hogy én is árusíthatnám, de aki még nem csábult el, remek ajándék lehet bármelyik készlet. Én ezt vettem volna meg.

UPDATE

+1: egy igazán szuper, minőségi játékcsalád kimaradt a felsorolásból, mégpedig a plantoys, a termékei a yogoplay shopban beszerezhetők, nekem az egyensúlyozó kaktusz és a delux golyópálya a favorit, de gyönyörűek a kisautók, és az étel-italszettek is. 

Remélem tudtam egy kis segítséget nyújtani és talán van, akinek újdonsággal is szolgált a poszt.Ha ezen kívül szívesen ajánlanál 2 éveseknek szóló ajándékötleteket, írj bátran kommentet, jöhet az ötletbörze!

A képek forrása a pinterest!

Már Emma születése előtt sokat gondolkodtam azon, hogy milyen képeket fogok róla készíteni, hogy egyfolytában kattogni fog a kamera a kezemben, és hogy ezek tökéletesen beállított és megvilágított fotók lesznek, nem csak gyorsan, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel ellőtt pár kép a telefonnal... persze születése után már ez az elképzelés is csak elméletnek maradt meg, hiába fotóztam mások gyerekeit, készítettem újszülött fotókat róluk, Emma életének első 3 hetében eszembe sem jutott elővenni a fényképezőgépet, szerintem nem is kell magyaráznom, hogy miért... Maradtam a telefonos képeknél... Persze néha-néha előveszem, a "nagy gépet" kattintgatok, de közel sem annyiszor, mint ahogy eredetileg elterveztem... Mert hogy anya tervez... Emma végez. Mostanában az a felállás, hogy ha meglátja a kezemben a fényképezőt, akkor vagy elszalad miközben azt mondogatja, hogy "nem, nem, neeeem" vagy grimaszolni, sírni kezd, - hogy semmiképp se olyan legyen az eredmény amilyet szeretnék-, kifejezve ezzel nemtetszését, és azt, hogy semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy eltegyem a fényképezőt és végre vele játsszak. 

De azért nem adom fel, és azt is elhatároztam, hogy ide is fel fogom tölteni egy-két havonta a legjobban sikerült fotókat, mert amúgy hajlamos vagyok arra - az időhiány miatt- hogy csak ömlesztve tárolom és soha vissza sem nézem a képeket, amiket készítek, még át sem válogatom... Szóval decemberben a mézeskalács sütés volt az apropója annak, hogy elővettem a fényképezőm. Emma nagyon élvezte, hogy gyúrhatja, nyújthatja, morzsolgathatja a kis ujjacskái közt a nyers tésztát, én pedig kihasználtam, hogy ennyire elmélyülten játszik. És még a nap is sütött :) 

November közepén lehetetlen úgy bevásárolni menni, hogy ne jöjjön velünk szembe legalább tízféle adventi kalendárium, kezdve a hagyományos, apró csokikat tartalmazótól, a legóson át, az kis szépségápolási cikkeket rejtőig, és még sorolhatnám, és igazán könnyű csak egyszerűen bedobni egyet a bevásároló kosarunkba a párunk vagy a gyerekünk számára, s a gond letudva. De nem jobb érzés inkább minimális energiabefektetéssel elkészíteni az ízlésünknek legmegfelelőbbet, és a falunkon felakasztva látni a saját kezünk munkáját? Én már több éve készítek adventi naptárat, és az idei a harmadik év, hogy ugyan arra a nyírfaágra függesztem fel az apró kis ajándékokat, amiket december elsejétől karácsonyig minden este lehet bontogatni, de az idei mégis más. Idén már Emmát is be lehet vonni ebbe, együtt hangolódunk az ünnepekre, és emiatt tudatosan nem is édességeket, vagy apró kacatokat rejt a 24 kis csomag, hanem élményeket, közös programokat hármunknak. Sikerült egy olyan ötletet találni a pinteresten és megvalósítani a gyakorlatban, ami a kinézetével még inkább felkelti Emma érdeklődését, ugyanis majdnem minden kis csomag egy-egy erdei állatkát ábrázol, akik nagy szemekkel néznek rá a szobája faláról. Az elkészítéshez nem kellenek drága, vagy különleges eszközök, szerintem minden gyerekes háztartásban megtalálható a legtöbb hozzávaló, és különösebb kézügyességre, rajztehetségre sincs hozzá szükség, mindemellett maximum 2000 Ft-ból meg is lehet valósítani.

 Hozzávalók:

- színes papírlapok

- kis méretű színes borítékok ( ezeket is lehet hajtogatni, jóval olcsóbb úgy)

- toll, ceruza

- domború, különböző méretű matrica szemgolyók / müller 100db 1000,- Ft / (papírból is kivágható)

- stiftes ragasztó

- olló

- 24 darab kicsi csipesz (opcionális, celluxszal is pótolható)

- spárga

- egy erős faág

- fenyőágak a díszítéshez

Elkészítés:

Minden borítékot feldíszítünk, felruházzuk őket állati tulajdonságokkal, szemeket, füleket, egyesek szarvakat is kapnak, de készíthetünk fenyőfát, mikulás sapkát, hegycsúcsokat, harangot, ajándékdobozt, szaloncukrot, bármilyen az ünnephez kapcsolódó (vagy nem kapcsolódó) motívumot, amihez kedvünk van. Egy nagy ágra négy, kb 1 m hosszú spárgát kötözünk és mindegyikre felcsipeszelünk 6-6 borítékot, az ágat pedig díszíthetjük fenyővel, termésekkel, majd fel is akaszthatjuk egy központi helyre, hogy mindenki csodálhassa. A borítékok rejthetnek akár minden napra egy mesét is, vagy egy-egy fotót, illetve bármi mást is, az ötletek számának csak a kreativitásunk szab határt.

Idén Emma van a középpontban, meg valószínűleg ezentúl mindig, de azért az előző két évben készített két másik variációról is mutatok egy-egy képet, hátha valakinek ezek közül tetszik meg az egyik. Tavaly az IKEA-ban kapható kis házikókba rejtettem finomságokat és ezeket akasztottam fel, 2 évvel ezelőtt pedig egyszerű csomagolópapírba csomagoltam mindenféle formájú meglepetéseket. Barkácsolásra fel, még van 2 hét a hozzávalók beszerzéséhez és az elkészítéshez!

Négy hónapja kezdtem készíteni Emma csendeskönyvét és ma fejeztem be. Igen, ez elég durván hangzik, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy bőven maradtak ki napok, sőt hetek is a munkálatokból, mert javarészt az alvásidőket használtam fel arra, hogy barkácsoljak, ezekből is főként az estéket, de azért nem akartam magam teljesen elszigetelni a valóságtól és nem mellesleg a férjemtől sem, így hagytam magamnak pihenő napokat is. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem nagy meló, mert akkor hazudnék, de imádtam minden percét, és bármikor újrakezdeném, és ahogy magamat ismerem, újra is fogom, ha egyszer lesz Emmának egy kistestvére, biztos, hogy neki is lesz saját, névre szóló csendeskönyve.

Hozzávalók:

- rengeteg féle színű barkácsfilc

- hímzőfonalak

- tű(k) ,gombostűk

- gombok

- gyöngyök

- szalagok

- spárga

- tépőzárak

- cipzárak

- ragasztópisztoly

- kinyitható kulcskarika

...és igazából még bármi más, amit az ember kitalál :)

Én így csináltam:

Az egyes oldalakhoz kivágtam 20 x 20 centis lapokat barkácsfilcből, majd minden az oldalon szereplő figurát megrajzoltam papíron, és ennek a sablonnak  a segítségével vágtam ki őket szintén filcbőll. Mindent felvarrtam/felragasztottam az egyes oldalakra. A legtöbb ötletet a pinterestről szereztem, bár mindegyiket kicsit a magam ízlésére átformáltam, egy az egyben egy oldalt sem másoltam le. Mikor elkészült minden oldal, egy speciális PRYM lyukasztóval (a használatához egy hasznos videót itt találtok) és a férjem segítségével egyenként átlyukasztottuk őket, majd belekerültek a karikák is, 2 oldalanként összefűztük, én pedig ragasztópisztollyal összeragasztottam az oldalakat. Erre azért volt szükség, mert a hátoldalakon lévő varrásokat ezzel tüntettem el. Annyit csinálnék másképpen, hogy a lyukasztást nem hagynám utoljára, inkább azzal kezdeném, mert nehéz volt megtalálni minden oldalon ugyanazt a 2-2 pontot, ahol nem volt semmi varrás, de persze végül így is megoldottuk. Én kézzel varrtam mindent, de ha valaki jártas a géppel varrásban nyilván sokkal gyorsabban és szebben meg lehet csinálni. Nekem még nincsen varrógépem, de idén nagyon jó kislány voltam, így remélem a karácsonyfa alá bekerül majd :D

Minden oldalnak megvan a maga feladata: gombolás, fűzés, bújtatás, számolás, kapcsolás, csíptetés, tépőzárazás, cipzárazás. Igyekeztem úgy válogatni az ötleteket, hogy Emma kézügyességét is fejlessze, ő alapból nagyon türelmes, már a nagyobb lyukú gyöngyöket is fel tudja fűzni, persze vannak oldalak, amiket majd akár csak pár év múlva fog tudni rendeltetésszerűen használni, valóban értékelni pedig jó pár év, vagy akár évtized múlva... de ebben pont ez a szép... Még mindig nem késő nekikezdeni, ha valaki érez magában erőt hozzá, szerintem nagyon szuper, maradandó ajándék lehet a karácsonyfa alatt.

A pinteresten láttam az ötletet, hogyan lehet a sok kis letört zsírkréta darabokat - amiből a kisgyerekes háztartásban bizonyára nincsen hiány, és amivel már amúgy sem tud rajzolni a gyerekünk - újrahasznosítani. Nagyon egyszerű az egész, és fél óra alatt szuper kis szivárványos marokkrétát tudunk házilag gyártani. Nem kell más hozzá, mint:

- egy jó adag törött zsirkréta

- egy muffin sütő forma vagy bármilyen szilikonos forma

- némi türelem

Elkészítés

Én színek szerint szétválogattam a kis darabokat, hogy ha Emma alkotni fog velük és forgatja, több felé színnel is tudjon egy időben rajzolni, de lehet csak egyszínű marokkrétákat is gyártani. Ha elhelyeztük a darabkákat a formákban, 180 fokos előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 10-15 perc alatt felolvadnak, már csak meg kell várnunk, hogy teljesen kihűljenek, ekkor könnyen ki lehet őket pattintani a formából, és már lehet is velük rajzolni.

A lakásunk többé-kevésbé minimalista, így indult a gyerekszoba is, teljesen egyszerű, fehér bútorok, csak néhány kép és falmatrica volt a falon, egyetlen plüss és egy körforgó Emma ágya fölött, amit én készítettem neki. Semmi csicsa, zenélő kacat... Persze, ahogyan ez lenni szokott, ember tervez, aztán jönnek a látogatók, rokonok, barátok, a (főleg "nemgyerekesek") zenélő, csili-vili ajándéktárgyai, amik szépen lassan, de annál biztosabban megtöltik a nyugalom szigetét fölösleges dolgokkal és kezdetét veszi a káosz. Végül is egy elfér, hiszen kell a szín, az élet a gyerekszobába. Így lett pár játékos KOSARUNK, eleinte egy-két holmival, majd ahogy nőtt EMMA, egyre TÖBB, és több (és több) színes, műanyag, csörgő, zörgő, s lepte el a szobát szinte észrevétlenül, és amikor Emma már négykézlábra állt és mászni kezdett, majd felült és rájött, hogyan kell kiborítani a játékokkal teli kosarakat, katasztrófa sújtotta területté alakult a gyerekszoba. Mintha tornádó csapott volna le ránk, nem lehetett lépni a földön heverő dolgoktól. Na, kinek ismerős ez a helyzet? 

Szerencsére, egy idő után, némi segítséggel rájöttem, hogy ezek a kacatok Emmának nem jelentenek semmit, és észre sem veszi, ha a nagy részét elrakom / elájandékozom, sőt, sokkal szebben kezdett játszani a kevesebb megmaradt játékkal, rendeltetésszerűen kezdte használni a tárgyakat, és egy játék több ideig is leköti már. Nyilván ez már a korából is adódik, de biztos vagyok benne, hogy a túl sok választási lehetőség nem tett jót a játszási szokásainak, és örülök, hogy időben kapcsoltam, mert nem szeretnék olyan szülő lenni, akinek a gyereke nem tudja értékelni az ajándékokat, aki hisztirohamot kap, ha nem vesznek meg neki a játékboltból bármit, amit éppen kitalált, és amit ezután valószínűleg 2 nap múlva már a sarokba bedobva lehetne megtalálni a többi megunt holmi között. 

Ebben a szelektálásban a józan eszemen kívül nagy segítség volt Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve, amit minden anyukának és apukának nagyon ajánlok, aki még nem olvasta, mert szuper iránytű, nemcsak a gyerekszoba szelektálásához, hanem a mindennapok egyszerűbbé, gyerekbarátabbá tételéhez is. 

Most Emma játékai a korának megfelelőek, nincsen egy olyan játéka sem, ami elemmel működik, vagy túl egyértelmű, csak egy dologra lehet használni, nyomkodni rajta a gombokat. Helyette van száncsengő, rumbatök, xilofon, furulya és szájharmonika, amik sokkal több ideig lekötik a figyelmét és élvezi, hogy különböző hanghatásokat tud előidézni velük. Csak pár darab plüss játékot hagytam szem előtt, amik igazán kedves kinézetűek. Festettünk neki krétatáblát a falára, ahova bármikor, bármit rajzolhat, vannak színes ceruzái, filcei és zsirkrétái, formabedobója, sok könyve és diavetítője. Vannak zöldségei, amiből szokott főzőcskézni, persze igazi fazékban és igazi fakanállal keverheti meg őket. Nagyon szeret egyszerű fa kockákkal tornyot vagy állatkertet építeni, ahova beköltöznek a fa állatfigurái, körülöttük pedig menetrendszerinti állatkerti kisvasút jár. 

A könyv remek ötletet ad arra is, hogy az ajándékba kapott, illetve az olyan játékok, amiket kidobni, vagy elajándékozni nem akarunk, mehetnek a játékkölcsönzőbe, ezek visszatérő vendégei lehetnek a gyerekszobának, de csak rövidebb ideig, illetve lehet csereberélni is a polcokon maradt játékokat, így sokkal izgalmasabbak lesznek, az újdonság erejével hatnak majd. 

Nálunk most minden játék és könyv, amivel egyedül tud játszani Emma, elérhető magassagaban van, így önállóan fel-le pakolhatja őket, és ezáltal a rendrakásba is be tudom vonni, mindig együtt pakoljuk el azt, amivel már nem játszik. 

Nekem hatalmas fellélegzés volt, hogy megszabadultunk egy csomó fölösleges tárgytól, a kis szoba most már újra a nyugalom szigete, ahol van hely igazán gyereknek lenni, mozogni,  megélni a pillanatot, nyugodtan bekuckózva olvasgatni vagy aludni... és ha belőlem ilyen érzést váltott ki ez a változás, akkor Emma vajon mennyire könnyebbült meg? Én úgy látom, hogy nagyon is. :) 

A szoptatás a világ legtermészetesebb dolga, ugye te is hallottad már, nem is egyszer?! Számomra nem volt az, és nem hiszem, hogy ezzel egyedül én lennék így, az anyukák között. Nem, nekünk nem indult gördülékenyen, és ami a befejezést illeti, arra sem épp a happy end jelző illik...  Valahogy a terhesség alatt nem készültem fel erre teljesen (bár hogy is lehetne könyvekből a szoptatásra felkészülni?!)

Emma születése után, már a kórházban töltött első napon kisebesedett a mellem, így minden szoptatási kísérlet elég nagy fájdalommal járt, de nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön, így összeszorítottam a fogam és próbálkoztam tovább. Ha akkor tudtam volna, hogy már a mellretételt is rosszul csinálom... Gondolom ez is közrejátszott abban, hogy a tejem be sem indult a kórházban, tökéletesen tisztán emlékszem arra, hogy fél óra szoptatás után -10  és -20 gramm szopizott mennyiségeket mérlegeltem. Borzalmas volt látni Emma kicserepesedett száját, egyszerűen tudtam, hogy éhes.

Hiába vánszorogtam ki a császárhegemmel a folyosó legvégén traccspartizó csecsemős nővérekhez segítséget kérni, csak azt kaptam meg, hogy olyan nincs, hogy nem indul be a tej, csak idő kérdése, illetve mikor végre bejöttek (többszöri kérés után) hozzánk, hogy megnézzék, mégis mit csinálok rosszul, megkaptam, hogy "ilyen mellekkel anyuka, maga sosem fog tudni szoptatni." Kb. Köpni-nyelni nem tudtam, csak néztem magam elé, arra gondolva, "ez most komoly?!" És már ekkor úgy éreztem megbuktam, mint nő és anya. Se megszülni nem tudtam a gyerekem, se szoptatni nem fogom tudni az életben (ilyen mellekkel  ugyebár...)

Csak tápszer recepttel engedtek haza a kórházból, utasításként azzal, hogy esténként kiegészítésnek adjam (wtf?! semmi tejem nem volt) a zárójelentésre pedig ráírták, "lactáló emlők". Otthon az első dolgom volt (leszámítva a küszöb átlépését követő hatalmas, kétségbeesett sírást), hogy elkészítsek Emmának egy adag tápszert,  hogy végre ehessen. Meg is ette az egészet, én pedig keresztet vetettem a szoptatásra és láttam a lelki szemeim előtt a tápszeres babámat. Aztán Emma végigaludta az éjszakát, és vele együtt én is. (mondjuk ilyen azóta sem volt)

Reggel sokkal tisztábban tudtam gondolkodni, és a 3 napos kórházi nem evés, nem alvás, és folyamatos kattogás után kicsit visszanyertem önmagam, bár a hormonoknak hála, azért közel sem teljesen. Azt viszont tudtam, hogy Emma nem lehet tápszeres baba. Nem, és kész. Aztán beugrott... Azoknak az anyukáknak, akiknek korababáik születnek, és valamiért nem tudnak szopizni, hogy indul be a tejük?! Fejés... Szóval ezt kell tennem. Kölcsön is kaptam pár órán belül egy gépi mellszívót és másfél napon keresztül 3 óránként fejtem összeszorított fogakkal.. meg is lett az eredménye. Másnap este olyan égető fájdalom állt bele a mellembe és a hátamba, ami semmi mással nem összetéveszthető. Tudtam, hogy sikerült. A rengeteg fejésnek köszönhetően úgy bedurrantak a melleim, hogy folyamatos forró vizes borogatás mellett is tele voltak csomókkal. Első lépés pipa, tej már van, nem is kevés. Emma szerencsére ezután elég hamar megtanulta nagyra nyitni a száját, és elegedett is volt szopik után, szépen hízni kezdett, 2 héttel később pedig visszanyerte a születési súlyát. Írhatnám, hogy itt a vége, fuss el véle, ezek után minden szuperül ment, bár 3 hónapos koráig nagyjából tényleg így volt. Aztán derült égből villámcsapásként jött a szopisztrájk, amiről mindaddig azt sem tudtanm, mi fán terem.

Napra pontosan 3 hónapos volt Emma, mikor egyik napról a másikra teljesen elutasította a mellemet. 3 hónapos korban a babák életében hatalmas változások következnek be, növekedési ugrás, vége a negyedik trimeszternek, rájönnek, hogy anyán túl is van világ, és rengeteg az érdekes látnivaló... nekünk ehhez pluszban társult egy fantasztikus cumizavar. 5 hetes korától elalváshoz kapott játszócumit  Emma, mert az erős tejleadó reflexem (igen, ilyen is van, király, igaz?!) miatt nem tudott komfortszopizni, félálomban folyton félrenyelt, köhögött, fulladozott, ezért döntöttem úgy, hogy ha befejezi az evést, cumit adok neki a mellem helyett. Ez a dolog 3 hós koráig semmilyen gondot nem okozott, működött a cumizás a szopival párhuzamosan. Nagyon ketségbe ejtő volt a helyzet, július közepén, a kánikulában a 3 hónapos babám egyáltalán nem akart enni. Azonnal szoptatási tanácsadóhoz fordultam, aki felvilágosított arról, hogy ez valószínűleg a cumi miatt alakult ki. Egyáltalán nem egyedi az eset, viszont felkészített rá, hogy eltarthat 3 napig, de akár 3 hónapig is, míg visszaédesgetem Emmát a mellemre. Mindenesetre tegyük el a cumit, és amíg helyre nem áll a rend, Emma kapjon lefejt tejet fecskendőből vagy itatópohárból, de semmiképpen sem cumisüvegből.

1 hét cumimentesség és éjjel-nappal szoptatás/fejés után úgy tűnt, Emma már szívesen szopizik újra. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy ennyivel megúsztam, és a legboldogabb ember voltam a világon, hogy újra szoptatni tudtam őt. De korai volt az öröm. Pár nap után minden szopisztrájk tünet visszajött, és Emma csak éjjel, álmában akart szopizni. Újra előkerült a fecskendő, amivel szenvedés volt az etetés, minden korty között sírással jelezte, hogy gyorsabban adjam, mert éhes... próbálkoztunk a svéd itatópohárral, amiből a napi szinten fejéssel töltöt, keserves munka eredménye, a kincset érő anyatej fele, vagy még nagyobb része Emma nyakában landolt. 

Egyre feszültebb lettem. Minden etetés közeledtével görcsbe rándult a gyomrom, soha annyit nem sírtam, mint ez alatt az időszak alatt. Mindig megpróbáltam először szoptatni, de Emma egyre kevesebb ideig és egyre kevesebb mennyiségeket evett, én meg feladtam a fecskendős etetéseket, és elkezdtem cumisüvegből adni neki a tejemet. Borzalmas érzés volt, hogy a cumisüveget elfogadta, engem meg eltolt magától. Üvölteni tudtam volna, és belül ezt is tettem... meghasadt a szívem. Ahogy teltek a napok, egyre nehezebben tudtam mellre tenni Emmát, és szépen lassan elértünk ahhoz a ponthoz, hogy már csak éjszaka, álmában szopizott. Minden nap 6-8 alkalommal üresre fejtem mindkét mellemet, hogy anyatejjel kaphasson, és minden egyes alkalommal egy kicsit belehaltam ebbe. Nem fizikailag volt megterhelő, hanem lelkileg. 

Sok mindenkivel beszéltem erről akkor, de még a hozzám legközelebb álló családtagok sem értették meg, miért veszem ezt a dolgot annyira a szívemre, minek nehezítem meg az életem, miért nem adok Emmának inkább tápszert, hiszen annyi baba kap már a születésétől fogva, mégsem lesz semmi baja. Én pedig nem értettem, miért nem értik. A szoptatás nekem nem pusztán Emma etetését jelentette.  Nagyon különleges és szoros kötelék volt köztünk, azt éreztem egyetlen vagyok számára és boldogsággal töltött el, hogy meg tudtam adni ezt nem csak neki, hanem magamnak is. Önzőség lenne? Lehet...  de ebben a dologban sikerélményem volt. Aztán hipp-hopp ez sem maradt meg nekem. Szétszakadtam millió parányi részre belül, minden nap marcangolt a tudat, hogy nem tudom szoptatni a lányomat. Pedig nem én döntöttem, hanem így alakult. Mégis magamat hibáztattam. Egy idő után már éjszaka sem akart szopizni Emma, így nagyjából 5 és fél hónapos korában végleg abbahagytam a szoptatását.

Rengeteg tejem volt, ez még nehezebbé tette a helyzet feldolgozását. Szerettem volna anyatejjel táplálni Emmát minél tovább, de néha szörnyen megviselt, hogy ezt csak úgy tudom elérni, ha naponta legalább 3 órát azzal töltök, hogy fejek, és persze a vele töltött időmből kellett áldoznom, rengetegszer zajlott úgy a fejés, hogy melléültem a földre és úgy próbáltam vigasztalni, mert nyűgös volt, de tudtam, hogy csinálnom kell, mert pár óra múlva éhes lesz, és oda kell adnom neki azt az adagot, amit éppen akkor fejtem amikor sírni kezdett. Ördögi kör...

 Teltek a hónapok, és egyre közeledett a hozzátáplálás megkezdésének időpontja. Az volt a kitűzött célom, hogy minimum 6 hónapos koráig Emma kizárólag anyatejes baba legyen. Sikerült. A fagyasztó pedig tele volt a pluszban eltrakott anyatejes aventes poharakkal... 

Sok mindenkitől megkaptam, hogy nem értik, miért kínoztam magam, de rengeteg elismerő szót is kaptam a fejéssel kapcsolatos kitartásom miatt, viszont megérteni azt, hogy min mentünk keresztül csak az tudja, aki át is élt hasonlót.

Emma 8 és fél hónapos koráig még kiegészítésként kapott anyatejet a fagyasztóból. A fejést kb. 7 hónapos korában abbahagytam, és azzal, hogy eltettem a fejőgépet, hatalmas tehertől szabadultam meg. Mintha kicseréltek volna. 

Kudarcként élem meg a szoptatást a mai napig, és nagyon remélem, hogy a második gyerekemnél nem fog előjönni ilyesmi, de abban is biztos vagyok, hogy ha mégis így lesz, -mert sajnos nagyon sok esetben nem az anyukán múlik a szoptatás sikere,- nem fogom magamat testileg, de méginkább lelkileg kikészíteni amiatt, hogy a gyerekem anyatejes lehessen. Emma gond nélkül elfogadta az első pillanattól kezdve (6 hónapos korában) a tápszert, amit fokozatosan vezettem be nála, majd 2 hónappal később már minden cumisüveg anyatej adag helyett tápszert kapott. Ugyanolyan boldog, kiegyensúlyozott baba a mai napig, és úgy gondolom, hogy ez az egész engem sokkal jobban megviselt, mint őt.

Utólag belátom, hogy sokkal nagyobb szüksége van Emmának egy boldog, felszabadult anyukára, mint arra hogy x hónapig anyatejet kapjon. Emlékszem arra, hogy a férjem mennyire boldog volt, hogy ő is kiveheti a reszét az etetésből, és ez a mai napig így van. Nincs jó vagy rossz út, és hihetetlen nagy szerencse, hogy létezik a tápszer, mint megoldás az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre. Ne ítélkezzünk, ne gyűlölködjünk, mert nem tudhatjuk, hogy ki mennyit küzdött, kinek mi a története.