Az előző rész tartalmából: megnéztük, hogy ki a migráns, a menekült, az oltalmazott, a befogadott és a menedékes. Ebben a részben egyéb, szintén nagyon fontos alapfogalmakról fogok írni.

 1. Dublini eljárás

Talán az első rész alapján nem volt egyértelmű, de a kommentekben kifejtettem, hogy a menekültügy uniós hatáskör, ennek megfelelően uniós jogszabályok rendelkeznek róla, ahogy azt egyébként a szöveg jelzi is. Namost. Mivel az EU-nak - jelen pillanatban - 28 tagállama van (ráadásul a rendszerhez még 4 ország csatlakozott), kaotikus helyzetet teremtene, ha beadna a kérelmező egy kérelmet Magyarországon, majd az eljárás alatt, vagy után mondjuk Ausztriában ismét megtenné ugyanezt, és mindkét ország érdemi, akár ellentétes tartalmú döntést hozna. Valamilyen módszer alapján el kell tehát dönteni, hogy melyik tagállam lesz a felelős a menekültügyi és idegenrendészeti eljárás lefolytatására. Ezt a folyamatot szabályozzák az ún. dublini rendeletek, amik alapján születtek meg a gyönyörű dublinolás, illetve visszadublinolás kifejezések. Az eljárás lefolytatásáért felelős tagállam kiválasztásának fő szempontjai: a család egységének elve (azaz ha másik tagállamban már státuszt szerzett, vagy menekültügyi eljárás alatt áll a kérelmező családtagja), tartózkodási engedély, vagy vízum (ha a kérelmező az egyik tagállamban rendelkezik tartózkodási engedéllyel, vagy vízummal), beutazás, vagy tartózkodás (amelyik tagállam területére illegálisan belépett, vagy a kérelem benyújtását megelőzően 5 hónapig ott tartózkodott). Ugyanakkor bármelyik tagállam dönthet úgy, hogy bár nem lenne felelős, mégis megvizsgálja a kérelmet és lefolytatja az eljárást. A szabályozás bonyolult és részletes, kitér arra is, hogy milyen nyomtatványokon kell az egyik tagállamnak a másik felé elküldenie a megkeresést, annak mennyi időn belül kell válaszolnia, ha nem válaszol, akkor mi a helyzet, és így tovább.

2. Biztonságos származási ország

A vélelem egy előzetes feltevés, valószínűségi következtetés, amikor egy tényből bizonyítás nélkül következtetünk egy másik, valószínű tényre. A jog sűrűn dolgozik vélelmekkel, mert azok megkönnyítik a jogalkalmazók dolgát. A biztonságos származási ország koncepciója is egy vélelemre épül, nevezetesen arra, hogy ha a kérelmező bizonyos, az EU, vagy az adott tagállam által felállított listán szereplő országból származik, akkor alapvetően nem jogosult a nemzetközi védelem egyik formájára sem, hacsak nem bizonyítja, hogy de. Ezért ez a vélelem megdönthető.

3. Biztonságos harmadik ország

Hasonló a biztonságos származási ország koncepciójához, vannak azonban különbségek. Az ugyanis nem elég, hogy a kérelmező az adott országban nincs kitéve a genfi egyezmény szerinti üldöztetésnek, vagy nem érné  az oltalmazotti státuszt megalapozó súlyos sérelem, az is kell még, hogy az ország tiszteletben tartsa a visszaküldés tilalmának elvét, legyen működő menekültügyi rendszer, amiben védelmet kaphat és az ország tiszteletben tartja a nemzetközi jog azon elvét, miszerint olyan országba nem utasítja ki a kérelmezőt, ahol kínzásnak, kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ugyanakkor ez is egy megdönthető vélelem, tehát  a kérelmező - amennyiben olyan információk birtokában van - igazolhatja, hogy számára az adott országgal kapcsolatban a fentiek nem teljesülnek. Ha a kérelmező tehát biztonságos harmadik országban tartózkodott, mielőtt benyújtotta a kérelmét Magyarországon, és nem igazolja a törvényben megszabott időn belül, hogy számára az adott ország nem volt biztonságos, úgy a hatóság a kérelmet érdemben nem is vizsgálja, tehát nem kérdezi meg, hogy miért hagyta el a származási országát és miért kér védelmet, hanem elfogadhatatlanság miatt elutasítja azt. (Biztos vagyok benne, hogy sokan belekötnek majd abba, hogy pl. Szerbia, vagy Görögország  miért nem biztonságos, ezekre a felvetésekre a kommentekben fogok tudni reagálni, vagy esetleg egy későbbi blogposztban, az majd még kiderül.)

4. Belső védelmi alternatíva

A belső védelmi alternatíva (BVA) azt jelenti, hogy elismeri a hatóság, hogy a kérelmező az adott területen tartózkodva valóban ki volt/lenne téve üldöztetésnek, vagy súlyos sérelem veszélyének, azonban van a kérelmező származási országának olyan területe, ahol mindezek nem állnának fenn sem ugyanazon, sem más okokból, mint a szóban forgó területen. Például adott egy polgárháborús helyzet egy nagy országban, ami olyan komoly, hogy a civilek gyakorlatilag folyamatos életveszélyben vannak, mert a harcok folyamatosak és brutálisak, viszont ez a helyzet csak az országnak egy jól körülhatárolható és viszonylag kis területén áll fenn. Ugyanakkor van egy másik területe az országnak, ahol béke honol, a madarak csicseregnek, a gyerekek nevetnek, mindenki boldog, nincs szegénység, rengeteg munkalehetőség van, a polgárháborús területről érkezőket tárt karokkal fogadják, és így tovább. Ebben az esetben az a terület a kérelmező számára BVA lehet. Ennek a megállapítása azonban nem egyszerű, a jogszabály sok kritériumot állít fel a BVA-val szemben, amiknek mindnek meg kell felelnie az adott területnek, ráadásul a kérelmezőt tájékoztatni kell arról, hogy BVA-val kapcsolatban vizsgálatot folytat le a hatóság és annak eredményére nyilatkoztatni is kell őt. 

5. Kizáró okok

Mint a menekültügyben minden, ez is meglehetősen bonyolult téma. Itt legyen elég annyi, hogy a törvény külön felsorolja a menekültek, az oltalmazottak és a menedékesek elismerését kizáró okokat. Ezek nagymértékben átfedést mutatnak egymással és általában bűncselekmények elkövetéséhez kötődnek. Így azokat nem lehet elismerni, akik a kérelmük benyújtását megelőzően béke elleni, háborús-, vagy emberiség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt, vagy menedéket nyújtó országon kívül, az országba menekültként történő befogadását megelőzően súlyos, nem politikai bűncselekményt követtek el, vagy az ENSZ céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben (terrorcselekmény, terrorizmus finanszírozása, vagy ezekre való felbujtás) bűnösek. Ezen kívül azokat sem lehet védelemben részesíteni, akiknek az ország területén tartózkodása a nemzetbiztonságot veszélyezteti, erről az adott ügyben egyénileg nyilatkozik jelenleg a TEK és az AH. Ezeken túl azokat a személyeket sem lehet a törvény szerint elismerni, akiket a bíróság jogerősen elítélt olyan bűncselekmény elkövetéséért,  amelyre a törvény ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetést rendel. Ha pedig ilyen azt követően történik, hogy elismerést nyert az illető, akkor elveszíti a státuszát.

drsanta.hu

Akit mélyebben érdekel a téma, annak segítséget nyújtanak az alábbi linkek:
az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala által kiadott kiadványok 
Nagy Boldizsár nemzetközi jogász menekültügyi írásai
Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció (jegyzet a rendészeti oktatás számára)

Ez a poszt leginkább arról fog szólni, hogy mit jelentenek bizonyos jogi fogalmak, amik a migrációval kapcsolatban felmerülnek. A téma annál sokkal bonyolultabb, hogy egy-két blogposztban részletesen ki lehessen tárgyalni, csak alapfogalmak rövid tisztázása a célom. Akit mélyebben is érdekel a téma, az kattintson majd a szövegben, illetve annak végén található linkekre és edukálódjon, valamint olvassa el a hamarosan jelentkező következő részt.

1. Migráns

Az emberiség történetét végigkíséri az emberek helyváltoztatása, a migráció. Az emberek költöztek azért, mert kifogytak a környezeti erőforrások, vagy az éghajlat megváltozott, elüldözték őket, kalandvágyból, és így tovább. Számtalan oka lehet annak, hogy valaki elhagyja a lakóhelyét. Aki ezt megteszi, azt hívja a tudomány migránsnak. Migráns tehát mindenki, aki nem ott él, ahová született. Ugyanakkor a magyar jogszabályok egyike sem ismeri a migráns kifejezést, illetve definícióját sem adja, ez nem egy jogi fogalom. A migráció lehet belső (amikor valaki elköltözik Szabolcsból Budapestre), vagy külső (amikor Budapestről Írországba), gazdasági (azért költözik, mert máshol talált, vagy keres munkát), vagy egyéb (azért költözik, mert egyetemre jár), reguláris (vízummal, tartózkodási engedéllyel, stb.) és irreguláris (a zöldhatáron). Az is migráns tehát, aki Battonyáról kimegy Izlandra egy halfeldolgozóba dolgozni, az is, aki New Yorkból Floridába költözik nyugdíjas éveire, és az is, aki egyik országból a másikba menekül, hogy az előbbiben ne öljék, vagy kínozzák meg a származása, vagy politikai nézetei miatt.

2. Menedékkérő

Olvastam valahol nemrég egy írást, amiben a szerző nem értette, mi a különbség a menekült és a menedékkérő között, és (sorosista) szómágiának titulálta a különbségtételt, holott az valójában fontos. Menedékkérő az, aki menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjeszt elő, és akiről a kérelme és az általa előadottak alapján a menekültügyi hatóság az arra hivatott, jogszabályok (leginkább a 2007. évi LXXX. törvény és 301/2007 kormányrendelet) által szabályozott eljárásban eldönti, hogy helyt ad-e a kérelmének, vagy sem. Egyszerűbben fogalmazva: menedékkérő az, akiről még nem bizonyosodott be, hogy menekültügyi szempontból milyen státuszúnak minősül, az eljárása még folyamatban van. A menekültügyi eljárás tehát akkor kezdődik, amikor az adott személy benyújtja a kérelmét, és addig tart, amíg jogerősen el nem bírálják azt. Amíg az eljárás tart, addig menedékkérőnek hívjuk a kérelmezőt. Menekültügyi szempontból négy státusz jöhet szóba, amennyiben a kérelmet nem utasítja el a hatóság: menekült, oltalmazott, befogadott és menedékes. A menedékkérő tehát lehet mindezen négy csoport közül bármelyiknek a tagja, de lehet olyan személy is, aki valamilyen okból nem jogosult védelemre, hiszen a kérdés az eljárás ezen szakában még nem tisztázott.

3. Menekült

Az ENSZ 1951-ben alkotta meg a menekültek helyzetére vonatkozó nemzetközi egyezményt, amit az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet ültetett át a magyar jogba, az ebben szereplő menekültdefiníciót az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdése is tartalmazza, amikor így rendelkezik: "Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott." Az a személy tehát a menekült, aki ezen kritériumoknak megfelel, így például egy politikai aktivista, akit a hazájában bebörtönöznének és halálra kínoznának, vagy egy jezidi nő Irakból, akit az ISIS elvitt volna szexrabszolgának, ha nem menekül el, és így tovább. Előfordul olyan eset is, amikor az üldözési okok közül egyszerre több is megvalósul (pl. egy pakisztáni, vagy afganisztáni síita hazara esetében, akit a vallása és a nemzetisége miatt is üldöznek), de egy is elég ahhoz, hogy az adott személy menekültnek minősüljön. A menekültstátuszra való jogosultságot, miután megadta, a menekültügyi hatóság a jelenlegi szabályok szerint legfeljebb háromévente felülvizsgálja.

4. Oltalmazott

Az oltalmazott, mint menekültügyi kategória az európai jogfejlődés eredménye, a definícióját az ún. Kvalifikációs Irányelv tartalmazza, ami a magyar jogba is átültetésre került (a 2007. évi LXXX. tv.-be, a Met.-be). Eszerint "Magyarország oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni." Ebből a definícióból nekünk most az a fontos, hogy mi minősül súlyos sérelemnek: "a) a halálbüntetéssel fenyegetés; b) a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása; c) a polgári személy életének vagy testi épségének súlyos fenyegetettsége, amely nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktus során alkalmazott megkülönböztetés nélküli erőszak következménye." Oltalmazott tehát az, aki nem a menekültstátuszt megalapozó, hanem az előzőekben leírt okokból hagyta el a hazáját, a legtipikusabb esete ennek az olyan személy, aki (polgár)háború pusztításai elől menekül. Az oltalmazotti státuszra való jogosultságot a menekültügyi hatóság a jelenlegi szabályok szerint legfeljebb háromévente felülvizsgálja.

5. Befogadott

Az lesz befogadott, "aki nem felel meg a menekültként vagy oltalmazottként való elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének vagy az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésében meghatározott magatartásnak lenne kitéve" ("Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen bánásmódnak, büntetésnek vetik alá."), "és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja." A menekültügyi hatóság befogadottként ismeri el azt a személyt, akinek esetében a menekültügyi hatóság a) idegenrendészeti eljárás során a visszaküldés tilalmát állapította meg, vagy b) a menedékjog iránti kérelmét elutasította, a visszaküldés tilalmának egyidejű megállapításával." Aki eddig figyelmesen olvasott, az láthatja, hogy a befogadotti státusz alapjai ugyanazok, mint a menekült, vagy az oltalmazott státuszt megalapozók. Mi tehát a különbség? Az, hogy a befogadott esetében felmerül valamilyen ok, ami miatt nem jogosult az adott státuszra (ezekről a következő részben fogok írni). Egyszerűbben: beadja a kérelmet, a hatóság megállapítja, hogy menekült, vagy oltalmazotti státuszra lenne jogosult, de valamilyen kizáró ok merül fel az esetében, ezért vissza sem küldhető sehova (mert ott sérelem érné, pl. megkínoznák). Emellett idegenrendészeti eljárás eredményeképp is lehet valakiből befogadott. Ebben az esetben nem terjeszt elő menekültkérelmet, egyszerűen csak illegálisan tartózkodik az országban, de nem küldhető vissza, mert ott a fenti okokból sérelem érné, vagy üldöznék. A befogadotti státuszt a hatóság évente felülvizsgálja.

6. Menedékes

Ez egy nagyon ritkán alkalmazott kategória, az alapvető kritérium ehhez az, hogy az ország területére tömegesen menekülők csoportjába tartozzék a kérelmező, ezen túl pedig kétféleképpen kerülhet megállapításra ez a státusz: a) vagy az Európai Unió tanácsa ismeri el az erre vonatkozó irányelv alapján, vagy b) Magyarország kormánya ismeri el ilyenként, mert "a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerültek." 

A következő részben szó lesz a biztonságos származási országról és a biztonságos harmadik országról, a dublini rendeletről, a belső védelmi alternatíváról és a kizáró körülményekről.

drsanta.hu

Akit mélyebben érdekel a téma, annak segítséget nyújtanak az alábbi linkek:
az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala által kiadott kiadványok 
Nagy Boldizsár nemzetközi jogász menekültügyi írásai
Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció (jegyzet a rendészeti oktatás számára)

Az ügyvéd alig dolgozik, csak felmarkolja a rengeteg pénzt, miután jól átvert mindenkit a csűrés-csavarásával - tartja a népi bölcsesség. Mindez a fake news és a poszttrúsz világában többé-kevésbé így is van, mindazonáltal a valóságtól nagyon messze áll.

Először is azt kell látni, hogy az ügyvédnek komoly felelőssége van. Felel azért, hogy az általa készített okiratok a hatályos jogszabályoknak megfelelnek és alkalmasak a célzott joghatás kiváltására, valamint megfelelően tükrözik az ügyfél akaratát és ha netán jogvitára kerülne sor, akkor az adott okirat ne legyen támadható. Felel azért is, hogy a különféle eljárásokban (perek, bármilyen hatóság előtti eljárás, stb.) a megfelelő időben a megfelelő iratok beadásra kerüljenek, a megfelelő nyilatkozatokat az ügyfele, vagy az ügyfél nevében az ügyvéd megtegye. Az ügyvédnek emellett munkáját mindenkor a lehető legnagyobb gondossággal, a megbízója érdekeinek legmesszebbmenőkig történő figyelembevételével kell végeznie. Mindezért pedig az ügyvéd nagyon komoly vagyoni felelősséggel tartozik, (én pl. egyéni ügyvédként a teljes vagyonommal felelek az általam esetleg elkövetett hibákért). 

Az ügyvédi szakma nehéz és bonyolult. Már ahhoz elég sokat kell teljesíteni, hogy az ember bekerüljön az egyetemre, és ott legalább 5 évet tanulással kell tölteni (még ha a tanév nagy részében nem is tanul nagyon sokat a diák, a vizsgaidőszak a legtöbbünknek nem volt egy kacagó kéjhömpöly), szakdolgozatot kell írni és le kell államvizsgázni. A diploma megszerzése után 3 évet le kell húzni ügyvédjelöltként (általában annyi fizetésből, hogy az ember kihúzza  a következő fizetésig, de tudok olyan sztárügyvédről is, aki semmit nem fizet a jelöltjeinek), ami azt jelenti, hogy egy ügyvéd mellett tanulja a szakmát a jelölt, szerencsés esetben sok és érdekes üggyel találkozva, tárgyalótermi rutint is szerezve. Ezt követően pedig le kell szakvizsgázni (ami gyakorlatilag az összes fontos törvény és egyéb kapcsolódó jogszabály, bírósági gyakorlat és egyebek megtanulását jelenti, ami akkor igazán örömteli, ha netán az egyetemi tanulmányok befejezése óta új törvény van hatályban), ami plusz kb. 4-6 hónap. Ekkor lesz abban a helyzetben a kb. 8-8,5 éve kepesztő jogász, hogy felvételt nyerjen valamelyik ügyvédi kamarába és végre elkezdjen a saját neve alatt dolgozni. Tehát egy egyoldalas okirat elkészítése mögött is rengeteg tanulás és tudás áll, az nem csak annyi, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd jó sok pénzért kicseréli benne az adatokat.

Hogy mindezért sok-e az a munkadíj, amit az ügyvéd kér, azt mindenki döntse el maga.

drsanta.hu