Állati Drnőőő

2018.nov.23.
Írta: drnőőő Szólj hozzá!

Vajon meddig tarthatott a szórakozás?

Vajon meddig tarthatott a szórakozás?
Meghúzni a ravaszt...
Vagy nevelő célzata lehetett?
Esetleg hosszúra sikeredett a péntek este, és szombaton még ki kellett magát tombolnia az illetőnek?

Vajon mi vesz rá valakit, hogy csak úgy, önkényesen fegyvert fogjon egy állatra?
Esetünkben egy macskára....

Mit gondol? Hogy nem várják haza? Hogy fogyóeszköz? Hogy Istent játszva bármit megtehet?

És mit gondol a Kislány... Amikor elmondod neki, hogy a cicáját meglőtték. Hogy a sérülése életveszélyes. Hogy vérzik...
Hogy életmentő műtétre van szüksége, amiből valószínűleg nem épül fel.
Hogy nézel a szemébe? Egyáltalán bele tudsz nézni a szemébe?

Sokan mondják, hogy az állatorvoslás könnyebb... Nincs család, akinek el kell mondanod, hogy akit szerettek többé nem lesz velük.
Mond ezt, a hat éves kislánynak. Neki nem lesz könnyebb.


Nevezzük a cicát most Cörminek.
Cörmi szombati ügyeletre jött be iszonyatos fájdalmakkal, akkor még nem tudtuk mi lehet vele.
Megtapintva a hasát felordított.
Az ultrahang szabad hasűri folyadékot mutatott ki, a röntgenen pedig egy légpuskalövedék éktelenkedett.
A sérüléseit elnézve nem lőhették le a cicát messzebbről, mint 4 - 5 méter.


dalma3.jpg
Sokktalanítottuk a cicát, majd felnyitottuk.
A golyó iszonyatos pusztítást végzett.
A hasüreg vérrel telt.
A lépen átható sérülés. Vérzett.
A vékonybélkacsokon három helyen ütött lyukat a golyó.

Eltávolításra került a lépe, és a beleiből majd 10 cm.


dalma.jpgdalma2.jpgdalma1.jpg

Nem maradt más, csak a remény. Reménykedtünk, hogy cicusunk még nem használta el eddig mind a kilenc lehetőségét az életre, és velünk marad.
Bíztunk benne, hogy elég erős lesz egy ekkora trauma legyőzéséhez.

Cörmi mégis feladta.
Nem tudott megküzdeni az őt ért megpróbáltatásokkal.

Csak mert valaki szórakozott....Vagy nevelt.... Vagy részeg volt...

Mindenesetre azt elmondhatom, hogy nem volt könnyű a Kislány szemébe nézni.





Az ideális gazdi

Olvastam nem rég egy bejegyzést, hogy ki milyen állatorvost keres, leírva az ideál állatorvost.
ao.png
Kicsit magam elé merengtem, és elgondolkodtam a számomra tökéletes gazdán. 

Olyan ez, mint a Nagy Ő.
Idealizáljuk, hiszünk benne, tudjuk hogy valahol létezik, de még lehet nem találtunk rá.

Íme a tökéletes gazda, állatorvos szemmel.

- Aki nem egy hét után  hozza le a kiszáradt, alig mozgó kutyusát / cicusát, majd ezután várja, sőt elvárja hogy az utolsó 10 ml infúzióval a kis kedvence kiszaladjon a kezelőből.

- Aki ápoltan hozza a rendelőbe az állatait

- Aki felelős állattartó, ivartalanít, oltat, és figyel a megelőzhető betegségek kivédésére. Emellett nem eteti meg Brutus cane corsoval a gazdira váró kiscicákat az előtérben, mókából.

- Aki előre, kérdés nélkül elmondja, ha a kutyus  / cicus agresszív. Nem csak akkor tesz a viselkedésükre egy fél megjegyzést, mikor már a karnison,  rosszabb esetben a kezemen lóg a kis árva.

- Aki nem sajnálja a pénzt kiegészítő vizsgálatokra, mivel a közhiedelemmel ellentétben orrtükör nedvtartalomból már nehéz pontos diagnózist felállítani

- Aki megérti, hogy egyes vizsgálatok sajnos fájdalommal járhatnak , de nem fétisünk az állatok kínzása. Sőt!

- Aki nem kérdőjelezi meg az állatorvosi tudást csak azért, mert Dr. Google vagy a helyi futtató sztárja mást diagnosztizált.

- Aki nem szidja az előzőleg már elfogyasztott három-négy kollégát. Mondván, hogy hóhérok, és a lottón nyerték a diplomájukat.

- Aki nem tagadja le, ha a kutyuska evett a nem neki szánt ételből, nyalogatta a sebét, esetleg nem tartotta be az előírt ketrecnyugalmat. 

-És főleg az utóbbiak miatt, nem hibáztatja az állatorvost.

- Aki megérti, hogy vizsgálat közben választ adni, gondolkodni, Fifi lelkével foglalkozni, és a szomszédon sopánkodni nem tudunk egyszerre.

- Aki elhiszi, hogy nem csak a pénzért csináljuk, de megérti, hogy kenyeret a pék is pénzért vesz.


drgoogle.jpg

Mentett kutyák....mentett kutyák mindenhol :)

                            18944848_1463966100290555_1779626455_n.jpg

 

Pünkösd hétfő 33C fok, maximum bárányfelhők jelennek meg az égen, de lehet inkább ők is fedezékbe vonultak a hőség ellen.
Ez egyet jelent azzal, hogy felavatjuk a strandszezont, délben a legnagyobb UV-B sugárzás közepette ott kezdjük a napot.
Két állatorvost, egy asszisztenst és egy elvakult kutyatartót számol a társaság.

Indulás előtti fél óra... Már azon gondolkozik minden jóérzésű szabadnapos, hogy milyen márkájú és hányas faktorú fényvédő krémtől lesz hamvas a teste, miközben csak minimális égési sérüléseket szenved el, mikor megszólal a telefon.
Jó-jó, biztos szül a macska, vagy letörte a körmét a tengerimalac. Szóval fontos lehet. Gyanútlanul felveszem.

Egy ismerősöm szólal meg a vonal másik végén, aki épp talált egy malinoist, és hát rám gondolt.
-Persze-persze hozzad csak, majd nézünk chippet és pikk-pakk már otthon is lesz.

Remélem a jelenetet nem kell bemutatnom, amikor a kutyát centiről - centire átpásztázva sem halljuk meg a bűvös gazdát jelentő csippanó hangot.
- Na akkor most mi legyen? 
-Mi lenne, hát hozok egy pórázt és majd kitaláljuk....

Szóval a verőfényes napsütésben még a kikapcsolódást jelentő habok előtt, elhelyeztem a gondosan a kutyát otthon. 
Zömök testalkatú, vödörfejű, hatalmas egy év körüli kutya tele jó indulattal és kedvességgel.
Mondjuk nem mindenki gondolja így a családból...
Ijesztő mivolta miatt többen azóta se jönnek ki a szobából.
18948650_1510833702314380_847144825_o.jpg
Nem baj, elindulunk, majdcsak lesz valami. Biztos keresik!
Begurul a kicsi kocsi az utcánkba, felvesznek, indulás a strandra.

Limonádé, homokos vízpart, napágy, teljes relaxáció, majd eszembe jut egy reggeli email....

A "Lenne egy csivava akiért el kéne menni Dunakeszire" mondattal kezdődő.

Szóval, mint ha mi sem lenne természetesebb (és belegondolva ijesztően természetes is) idejekorán megszakítottuk a napi programot, és beállva a délutáni csúcsforgalomba csorogtunk el a gazdi kereső kiskutyáért.

18922069_1423077381117193_6274616317272692942_n.jpg

Tabula rasat vetve a napra.
Egy mentett malinois, némi napégés, ki nem kért lángos az idő szűke miatt, és egy mentett csivava.
Üdvözöllek az életemben! :))


Csak egy mezei szabadnap

csivi2.jpg

 

Tételezzük fel, hogy az embernek van szabadnapja, és barátai is. Ha mindkettő meg van, akkor vegyük alapul, hogy beülnek délután egy kávézóban, hogy megbeszéljék az élet fontos kérdéseit.
Majd tételezzük fel azt, is hogy az ember lánya nem kap reggel hétkor egy értesítést, hogy el kéne hozni 4 kiskutyát az isten háta mögül.
Uuuh az utolsó elbukott, és ezzel együtt a első kettő is.

Na jó, akkor üljünk kocsiba, utazzunk 230 km-t a déli határhoz négyen lányok, rózsaszín fajtamentős kis pólóba. (Mindig is fontos volt, hogy komolyan vegyenek minket!)

Jobban belegondolva, amúgy ugyanez lett volna a program egy kávézóba is.
Hisz a nap így is a szemünkbe sütött, csacsogni így is sikerült, és a zenét végre én kevertem, így a leutazás élménye garantált volt.

Kis falu, vidéki friss levegő, legelő állatkák a horizonton. Idilli hangulat a kutya mentéshez.

Majd megérkeztünk a kis Magyar valóságba. Bevezettek minket egy ólba, ahol elszállásolták a szaporító által szélnek eresztett négy kis árvát.

Ha elfelejtettem volna írni, még a heroikus küzdelem előtti délelőttöt fodrász társaságában töltöttem. A hajam kókuszos mámorban illatozott, kicsit már a Hawaii szigeteken jártam, mikor a hulalát és az alohat felváltotta a sertéstelep, és csirkeól nyújtott illat áradat. Na mindegy, engedjük is el... A színe még jó.

Egy fadobozban vártak minket a megrettent kutyák, akiket  kolléganőm az anyai odaadás minden szeretetével próbált deportálni egy nagyobb szállító dobozba. Nagyobb harapások, és küzdelmek nélkül mindenki a helyére került. Már csak ki kell menni a kocsihoz, betenni őket, és pápá régi élet.

Remélem meg van a pillanat, mikor a  szállítódoboz abban a szempillantásban esik szét, amikor megfogod. De nem csak kicsit...Darabokra!
4 jószág 8 felé futott... Ok, kezdjük előröl, nincsen pánik. Négy kutya becserkész, megfog, befog, vissza a ládába, szitkozódások közepette doboz összerak, Mária füzér elmorzsolva, csivavák dobozba, doboz autóba.
Ez is megvolt, akkor már csak haza kell jutni.

Produktívan, jó kedélyűen  próbálunk hazavergődni az enyhén csirkeól szagú kutyuskákkal. Még nem sikerült el érnünk a falu fő útját, már irgalmatlan szagok ütötték meg az orrunkat. (Jelzem az egész falu nagyjából egy főútból, egy templomból és a hozzá tartozó kocsmából állt. De így se sikerült...)

"Hát leánykák, ez nem csak a csirkeól....."

Ok, álljunk meg, ezt Pestig nem szagoljuk. Majd a következő jelenet tárul ártatlan szemeink elé...
Négy csivava egy kupacban retteg, a másik sarokban meg a produktumaik rettegnek. Mi meg a box előtt rettegtünk kicsit.
Szavazásra bocsátottuk, hogy mi legyen a szag forrásának sorsa.

Gondolhatnánk azt, hogy mi lenne.. zacskó, felszed, kuka....
De mérlegelni kellett, hogy vajon Rex felügyelőt megszégyenítő temperamentummal és gyorsasággal vetődik-e ki a 4 kutya a boxból, szalad világgá, kergetjük őket napestig, majd siránkozva egymást átkozva kullogunk haza az este folyamán. Esetleg szerencsénk lesz, kidobjuk a különböző magasságokból származó béltartalmakat a kocsiból és folytatjuk tovább közös, vidám szabad délutánunkat.

Súlyos mérlegelés, szúrósan nézés, detenemnyitodkiaboxotdeénnemszagolomaszagot után, végül kő-papír-olló segítsége nélkül is sikerült konklúzióra jutnunk.... A szagnak mennie kell!

Kivételesen, bár mindenki várja a csattanót, nem szolgálhatok vele. Nem mesélhetek storyt a  a mezőn szétszéledő két kilós kutyákról, akiket felmar egy helyi sasmadár. Ma mással kellett megetetnie a fiókáit.
Nem kellett Lara Croftosan átbukfenceznünk a kamion előtt sem, miközben hónunk alá csaptuk az épp a fénybe meredő kisállatot.

Ez mind elmaradt. Semmi nem történt. Kiskutyák meg sem mozdultak, a szagellenesek pedig váll veregetve ültek vissza a már-már elviselhető körülményeket nyújtó kocsiba.

Laza 2,5 órás út után a rendelőbe vezetett az első utunk, ahol rögtön átestek az első kivizsgáláson, megkapták a chipeket és a féreghajtót a kutyusok.

Nincs más hátra, mint előre... Ki kell takarítani a kaukázusi méretre tervezett műanyag boxot.

Be a kádba, szappan, kefe, fertőtlenítő. Este 9-kor ért el a pont, amikor a szappanos-bűzös-minden jót bele levet szétlocsoltam a ruhámon.... De nem csak a ruhámon...említettem már az új hajam? És azt, hogy eddig ha a szaga nem is, de a színe jó volt? Na ez, ahogy jött úgy ment is, ezzel a mesterien megtervezett mozdulattal.

Így végül szabadnapon, öt óra vezetés, egy óra kivizsgálás és egy óra takarítás után tértem haza kicsit sem megkímélt állapotban.

Viszont a négyórai kávé helyett négy kutyának tudtuk megnyitni a lehetőséget egy jobb élet felé.
Szóval igazából nem is hiányzik annyira az a latte.

csivi.jpg

csivi3.jpg

csivi4.jpg






Gallér vagy nem gallér? Ez itt nem kérdés

cartoon3412.png
Egy kedves barátomnak anno mikor felmerült, hogy kéne irkálnom a rendelős történésekről egy blogot, megígértem hogy az első téma amiről írok az a gallér viselés témakörét fogja körülölelni. 
Na már most nyilván elfelejtettem.... Először a blogot...aztán az ígéretemet.
A blog eszembe jutott! De az ígéret nem.
Hála a jó égnek emlékezetetek a hiányosságaimra, szóval ezennel pótlásra kerül a topic.

És, hogy miért is ígértem, hogy a műtéti gallérról ejteni kéne néhány bekezdést?

Szóval, ha véletlen azonos időintervallumban  az ember két barátjának kutyuskáját is műteni kell, az sajnos egyet jelent azzal a ténnyel, hogy történetünk hőse 14 napig leszokhat az alvás fogalmáról is.

Vagyis nem kéne róla leszokni,csak sajnos elhangzik az a varázsmondat ami minden állatorvos rémálma!
 "Csak 10 percre vettem le a gallért... Egy perccel se tovább!"
Igen.... igen... ez pont tíz perccel több mint amennyit megbeszéltünk. Egy perccel se több!

És a telefonom csak csipog, csörög, rezeg, harákol és jajveszékel. Mert sajnos a seb szétnyílik, gennyesedik, ótvaros lesz, és hiába készített az operatőr művészi, matyóhímzést kenterbeverő varratsort, ha annak az élettartama csupán 3 nap lesz.

És akkor nézzünk néhány csodás kijelentést ami megfűszerezi a mindennapokat.

- Nem kell neki gallér! Nem bántja! (varratai éltek 12óra 32 percig)

- A nyál fertőtlenít, néha hagyom hogy kicsit belenyaljon
(Hát nem tudom....múltkor ügyesen okosan, leestem a lépcsőn, bevertem a térdemet, hámcafatok maradtak csak a hajdnaán bársonyos hamvas bőrömből, de valahogy egy pillanatig nem jutott eszembe, hogy keressek egy japán ugró törpetigris, vagy hasonló elnevezésű jóga pózt és nyalogassam, amíg nem fejti ki áldásos hatását a fent említett természetes gyógymód.
Bár, amúgy arra nem gondoltam, hogy lehet csak a kutya nyála fertőtlenít... Kérhettem volna segítséget valamelyik helyi Bodritól! Na most már mindegy...)

- Nem tud benne inni
(Értem én, hogy érzékeny lelkű kis csöppségről van szó, de... ááá mégsem értem! Szerintem ügyesen feltalálják magukat a kutyuskák fél nap leforgása alatt.
Még sose hoztak be kutyát akinek azt írtuk volna a kórlapjára, hogy gallér okozta dehidráció, infúziós kezelés javasolt. )

- Nem tud benne mozogni.
(Most lett összefércelve szegény pára, ne is mozogjon túl sokat ha nem muszáj.)

És akkor most jöjjön 1-2 gallér baleset.
Azt hiszem ez az a rész, amikor ki kell írjam, hogy a képek megzavarhatják a kedves olvasót evés közben, lefekvés előtt és fejlődés közben.

Cicuka gallér és egyéb sebvédelem nélkül próbált a sebgyógyulás rögös útjaira lépni. 
Sajnos külső varratok valamilyen megfogalmazhatatlan oknál fogva távoztak cicuka életéből. 

16810738_10211795151059378_1519793970_o.jpg

16833244_10211795151019377_1866486_o.jpg

A post másik sztárja csaktízpercrelevettemagallérttutuska: 
percekig meredtem a képernyőre, és gondolkodtam mivel is írhatnám le ezt az esztétikai élményt, amit tutuska művel szegény kicsiny testével, de a kép magáért beszél.

16880697_10211795151139380_250038863_o.jpg



Szóval mégiscsak fenn kéne hagyni azt az HBO-t is fogó lámpaburát kutyuskán és tituskán, hogy ne az operációt követő 14 nap legyen élete legszebb másfél hónapja.

Előnyei:

Megkíméljük az állatkát a felesleges fájdalomtól és gyötrődéstől amit a reoperációk végtelen sorozata okozna számára.

Illetve, nem kell talicskával hordani a pénzt és a Dunán megúsztatni, ha az operációt elég megejteni egyszer három helyett.

Csak egy átlagos hétvége

ao.jpg
Szóval egy biztos volt.... Este lesz egy kis összejövetel, beülünk valahova az ezer éve nem látott szintén kollegina évfolyamtársaimmal.  Ok, mivel 12 órázom előtte, egy sampon, balzsam kombót rákergetek a frizurámra, a többit majd tíz perc alatt indulás előtt.

Ez mind szép és jó is volt, amíg be nem jött egy kiskutya gyógyszerért. Ezzel még mind semmi gond nem lenne, de volt némi probléma a bűzmirigyével is.
Essünk neki, nyomjuk ki. Ujjmozdulat, rutin dolog. Három perc és vidáman távozik. A kutyus vidáman is távozott, de ugyanez nem volt rólam is elmondható.

Remélem meg van a jelenet a Tom & Jerry c. remekműből, mikor a locsolócső összegabalyodik, a macska nézi a kimenetet, vajon mi lehet a baj. Várja, várja a csodát és egyszer csak megindul a tudomány.
Na nálam is így történt. Hogy a kórbonctan professzorom szavaival éljek, gennyes krémes  bűzös váladék zúdult egyenesen a szemem közé.

Legalább mondhatnám, hogy bájos asszisztensem elfojtott nevetéssel tűrte a megpróbáltatásaimat, de nem !
Komoly harcot kellett vívnia a rekeszizmával, hogy a helyén maradjon és így fordult ki a rendelőből.

Gyenge próbálkozást tettem rá, hogy lemossam magamról a lemoshatatlant. Átütő sikert nem értem el. Fizikai nyoma már nem volt az előző tíz perc eseményeinek, de félek a tömött buszon is páholyt biztosítottak volna számomra az emberek, ha közelebb merészkedtek volna hozzám.

Kollegina felhívta a figyelmemet, hogy van parfüm az öltözőben...
De bár ne tette volna!
A hatvanas évekből ránk maradt pacsuliszagú fújós csoda, csak rontott az amúgy is kellemetlen állapotomon.

Na nem baj, akkor otthon hajmosás, megint!
Gondoltam én! De a 12 órás hétvégi műszakra ráhúztunk még egyet keresztényi szeretetből, szóval döntés el állított az élet.
Most vagy elkések az esti meetingről, és lemaradok mindenről, vagy marad a kutyakozmetika, és varázsoljunk valamit...
Nincs mit tenni, nézzük meg mivel kecsegtet minket az utóbbi lehetőség.

Van  érzékeny bőrre használatos puppy sampon, sőt még balzsam is. Ez a mienk!!

Szerencsére bájos asszisztensem a nap végére igazán átérezve a problémámat heroikus küzdelmet vívott a frizurám tökéletesítésében. Mondjuk, lehet nem a szőrcsapató lett volna az első gondolatom a témában, de legalább gyors volt, és az eredmény kézzel fogható.

Most nevetünk, de nálam a minőség ellenőrzésen átment ez a két remek, életmentő termékek, és nem utolsó sorban nem késtem el a találkozóról sem.

süti beállítások módosítása