Kisgyermekkel otthon lenni bizony nem csak móka és kacagás - ezt minden gyakorló édesanya tudja.

Édesanyákkal foglalkozó segítőként hiszek abban, hogy ha mi jól vagyunk mentálisan, akkor gyermekeinkkel is türelmesebbek tudunk lenni, legyen szó a dackorszak, vagy akár a testvércsaták kihívásairól.  

Nem mindig könnyű ám helyt állni a gyerekzsivajban és hacsak nincs egy fizetett hangulat-felelősöd, akkor bizony meg kell tanulnod túllendülnöd a mélypontokon is!

Ha választani lehetne, én a nehéz napokon pl. legszívesebben felülnék egy repülőre és elutaznék egy távoli egzotikus szigetre édeskettesben a párommal.

Ennek az esélye jelenleg még a nullánál is kisebb és úgy sejtem, nálad is ez lehet a helyzet, ha kisgyermekkel vagy otthon. Gondolom még jó ideig - egy-két-három??? - évig nem tudod szabadságolni magad és másra bízni a gyermekedet, csak hogy te vígan koktélozgass a homokos tengerparton egy nyugágyban. 

Úgyhogy maradjunk inkább a realitásoknál! 

Most olyan instant lehetőségeket mutatok, melyek a jelenleg kijelölt "vadászterületeden", azaz saját otthonodban segíthetnek abban, hogy erőt meríts, energiát nyerj a kisgyerekes mindennapokon is. 

Jöjjön a TOP 10 anyatöltő  ötlet a gyermekkel otthon lévő anyukáknak, amit bármikor bevethetsz!

1. Napindítás:  tíz perc a reggeli kávédra/teádra/smoothie-dra. Add meg a módját. Addig nézhetnek mesét a lurkók, utána pedig tévé szigorúan kikapcs és indulhat a gyerekzsivaj. Mit szólsz egy kényeztető reggelihez együtt a gyerekekkel? Habos kakaó és croissant, hmm... Na jó, ne essünk túlzásokba: a croissant legyen teljes kiőrlésű, a kakaót pedig édesítővel készítsd magadnak!

2. Szóljon hangosan az ének! Ha Te is szereted a zenés-táncos reggeleket, akkor rádiót felhangosítani és kezdődjön a buli! A gyerekek is imádják, egy hátulütője van a dolognak, hogy így valószínűleg nem maradnak nyugton a reggelizőasztalnál, ezért inkább a reggeli utáni romeltakarításhoz tekerd csak fel a hangerőt. 

3. Irány a friss levegő/reggeli ügyintézések/bevásárlás. Hazafelé pedig vegyél egy csokor virágot otthonra. Mind a látványa, mind az illata nagyot tud dobni az ember hangulatán. S ha már kiszabadultál otthonról, mi lenne, ha betérnétek a kedvenc drogériádba? Amíg gyermeked a játékasztalnál szórakozik, vagy a babakocsiban nézelődik, van nyugodt öt, azaz öt perced (haha... ) körülnézni.  Használd ki! Éééés... vegyél egy élénk színű körömlakkot soron kívül magadnak. Nem az a lényeg, hogy milyen drága, hanem az elv, hogy néha magadat is meglepheted egy kis aprósággal!

4. Ha betértek a játszótérre, süttesd magad a nappal, élvezd ki a nyári napsütést! Tudom, ez nem ugyanaz, mint a homokos tengerpart (oké, nem is emlegetem inkább azt a bizonyos álomutat a  a koktéllal...), de több a semminél. Mialatt a gyerkőc homokozik, ülj le mellé egy padra és sütkérezz a napon. Végezz néhány légzőgyakorlatot is. 

5. Hazaérve jöhet az ebéd, ebéd után pedig neked is jót tesz majd egy kis pihentető szundi. Legalább harminc perc. Ha nem is alszol, meditálj kicsit. Vagy olvasgass. Talán átalussza már a gyermeked az éjszakát, talán még nem (és te is hulla fáradt vagy napközben), de ha már egyszer otthon vagy, használd ki a lehetőséget egy kis ebéd utáni sziesztára a gyermekeddel együtt. Nem kell mindig szuperanyának lenni, a mosogatás megvár, hidd el...

6. A csendes pihenő után, amíg alszik gyermeked, kapd elő gyorsan a vadiúj körömlakkod (ugye megvetted magadnak délelőtt és nemcsak a popsitörlőt, pelenkát emelted le a polcról?!), és fesd ki a körmöd. Wow, nagyon dögös lett, ugye? Figyelem, figyelem, íme a nő (mindjárt jobb a lelkednek is!)

7. Ha még belefér az alvásidőbe, tornázz egy kicsit, ha azonban már felébredt a gyermeked, vond be őt is a tornába. Egész kicsikkel még mehet a baba-mama torna, nagyobbacskák pedig kaphatnak külön tornaszőnyeget, kicsi ásványvizes palackot súlyzónak és lehet utánozni, amit anya csinál! Egy kis self-care napközben és máris új lendülettel folytathatod az otthoni teendőket! 

8. Amikor már levezényelted az esti műszakot a gyerekekkel, merülj el egy kád habos fürdővízben vagy csak folyasd magadra a vizet hosszan a tus alatt. Hogy ez gyerekek mellett nem lehetséges? Hát ha másképp nem megy, akkor próbáld miután lefeküdtek. Te is szeretsz olvasni a fürdőkádban? Akár feldobhatsz egy arcpakolást is közben. Ha még egy illetgyertya is kerül valahonnan... garantált a wellness élmény!

9. Mit gondolsz, jöhet egy pohár bor, egy jó film vagy sorozat, esetleg közös múltidéző fényképnézegetés a pároddal, amikor végre elcsendesednek az aprónépek? Egész jól alakul a napod, ugye??

10. Ami még feltölthet, az a következő ötéves tervetek kidolgozása együtt a pároddal! Jó dolog ám közös terveket szőni, hátha egyszer sor kerül a tengerparti közös nyaralásra is kettesben. Addig is, legalább ábrándozni lehet róla.

Ne feledd, az, hogy kicsit feldobd a napodat és gyerekek mellett is töltődj, nem kerül sok pénzbe és sok időbe sem. Mindössze ehhez hasonló apróságokat kell becsempészned a szürke hétköznapokba! 

Ami nélkül viszont nem megy, az az, hogy elkötelezd magad, rendszeresen foglalkozol magaddal is!

Remélem, hogy ezek a kis tuning-löketek segítenek átvészelni a nehezebb gyerekzsivajos napokat is! Próbáld ki, hogy tudatosan figyelsz a saját közérzetedre. Töltsd fel magad időről időre, mielőtt teljesen lemerülnek az elemek!

Ismered a mondást: ha anya rendben van, a család is rendben van! Nem önzőség ezért foglalkozni magaddal is, hiszen a saját jókedved, jó hangulatod épp olyan fontos, mint család bármely tagjáé. 

Töltsd magad rendszeresen, mert csak így lehetsz sokkal kiegyensúlyozottabb édesanyja gyermekednek!

Anyaként talán egyetértesz velem abban, hogy a gyermekeid lelki fejlődésére igenis nagy hatással van az, hogy milyen közegben nőnek fel. Remélhetőleg minden szülő a lehető legtöbb gondoskodást, figyelmet, szeretetet, türelmet (!), törődést nyújtja gyermekeinek, még akkor is, ha egyébként ez, valljuk meg őszintén bizonyos pillanatokban  egyáltalán nem megy könnyen.

Mégis, t ö r e k e d  n  e d  kell rá, hogy a legtöbbet hozd ki magadból és foglalkozz azzal, hogy milyen szülővé válsz gyermeked születése után, no és persze azt követően még hosszú-hosszú éveken át!

Tökéletes sosem leszel valószínűleg, de sokat tehetsz azért, hogy fejlődj - önmagadhoz képest, a saját mércéd szerint. 

Néha minden édesanya vágyik arra, hogy kicsit egyedül legyen. Ez nem bűn, ettől még nem szereted kevésbé a gyermekedet és nem vagy antiszociális.

Mégis hány, meg hány édesanya ostorozza magát amiatt, mert szükségét érzi, hogy néha teljesen kikapcsolja a napi mókuskereket, az örökös zajt, az örökös feladatteljesítő és másokhoz kapcsolódó üzemmódot!

Mert szeretne picit magában lenni. Egyedül. Csendben. A saját gondolataival. Gyerekek nélkül.
Számos introvertált ügyfelem számol be arról, hogy bűntudatot érez emiatt a szükséglete miatt.
Pedig miért lenne bűn, ha a hét 168 órájából 1-2-őt gyerekek nélkül vágyunk eltölteni?

A mai blogbejegyzésben összeszedtem 8 jelét annak, hogy esetleg te is az introvertáltak táborát erősíted!

Úgy tűnik, lassan mindenhol oldódik a kijárási korlátozás az országban. A #maradjotthon időszaka mindenkinek felborította a megszokott életét és nem csupán a karantén tényére gondolok. Bezártak az óvodák, iskolák, a szülők jelentős része home office-ban dolgozott, általánosan az édesanyák feladata lett az otthon tanítás. Mindeközben persze ott voltak a szokásos teendőik: a főzés, a takarítás, az egyéb házi munkák. 

A megnövekedett feladathegyek közepette igyekeztek a nők lavírozni, hogy helyt tudjanak állni az új helyzet hozta kihívásoknak. 

És nem csak a napi teendők nyomása okozta nehézségekkel kellett megküzdeniük. Az egész napos összezártság nem egy esetben családi konfliktusokhoz vezetett. 

Mondjuk ki nyíltan, sokak számára érzelmileg is megterhelő volt korábbi megszokott életük széthullása, a gyerekeken nagy volt a nyomás, hogy belerázódjanak az otthoni tanulásba, a kicsiknek hiányoztak az ovis barátaik, a szülők szétaprózták erőiket a gyerekek melletti munkavégzésben, tanításban, házi teendők végzésében. Mind hiányoltuk a szociális kapcsolatainkat, a szeretteinkkel való kapcsolódást. 

Ötödik éve foglalkozom édesanyák megoldásfókuszú támogatásával, ezért megkérdeztem így a karanténos időszak végéhez közeledve a közösségemben, vajon mi segített az édesanyáknak könnyebben elviselni  az utóbbi heteket-hónapokat, mi az, ami megkönnyítette az életüket a #maradjotthon idején.

15 olyan dolgot gyűjtöttem össze a bejegyzésben, ami megmentette az anyákat a karanténban. 

Azt hiszem, nem találkoztam még olyan édesanyával az elmúlt években, aki ne gondolkozott volna magában vagy akár hangosan is kimondva: hogyan is lehetnék türelmesebb a gyermeke(i)mhez?

Próbálkozunk, mind próbálkozunk. Anyaként mind arra vágyunk, hogy szeretetteljes, biztonságos hátteret biztosítsunk gyermekeinknek. 

Mégis, az egyik leggyakoribb ok, amiért magunkat ostorozzuk az, hogy nem bírjuk mindig cérnával az olyan kihívást jelentő helyzeteket mint pl. a hiszti, a testvérharc, az örökös ellenkezés, az alkudozás és még sorolhatnám.

Nem egy édesanya szájából hallottam már: én azt hittem magamról, hogy alapvetően türelmes ember vagyok... egészen addig, amíg meg nem születtek a gyermekeim és olyan helyzetekbe nem csöppentem, amikhez sajnos nem tudok mindig buddhai nyugalommal hozzáállni. 

Véletlen lenne mindez? Vagy csak félreismertük magunkat? 

Nem hinném!

Anyaként mindannyian új, korábban nem tapasztalt érzelmileg túlfűtött helyzetekkel találkozunk nap mint nap, amik akkor is kibillentenének a lelki egyensúlyunkból, ha egyébként csupa öröm és móka lenne az életünk. Ámde nem ez a nagy magyar valóság!

Az édesanyák jelentős része folyamatosan fáradt, kialvatlan. Több gyermek esetén az éjszakázás és ennek megfelelően a folyamatos alváshiány akár évekig is eltarthat. És itt csak halkan hegyzem meg, hogy az alvásmegvonás már az ókorban bevett kínzási módszer volt, nem véletlenül.. A fizikai kimerültség teljesen kifordítja az embert önmagából, elveszti idő-és realitásérzékét, megbillen a mentális egyensúlya is.

Nos, az alváshiány ugye adott és ez még csak az egyik nehezítő tényező.

Sok édesanya teljesen egyedül van napi 10-12 órákat a gyermekeivel. Gyakorlatilag nulla segítséggel próbálnak meg lavírozni a gyereknevelési és háztartási feladatok között, nagy eséllyel megállás nélkül, mert a csemeték összevissza alszanak, a testvérek sem egyszerre, és nem is lehet mindent akkor elvégezni, amikor éppen alszanak...

Az anyukákat frusztrálja az intim szféra szinte teljes megszűnése is.  Ez akár évekig is tarthat, gondoljunk csak a szeparációs szorongás szakaszába lépő kicsikre, akik azonnal kétségbeesve sírnak, amint édesanyjuk eltűnik a látóterükből. Mindenki látott olyan már olyan karikatúrát, hogy az édesanya nyitott ajtónál ül a toaletten, vagy épp gyerektársaságban. És ez még csak egy biológiai alapszükségletünk! Nem is beszélek már arról, mekkora családi logisztikát igényel a legtöbb esteben az, hogy az anyuka akár csak heti egy órára is kiléphessen egyedül a lakásból gyerektársaság nélkül. Egy, azaz egy órát a heti 168-ból...

Csodálkozik bárki is azon, miért is billen meg az édesanyák mentális egyensúlya egy idő után és miért viselik sokan nehezen a gyermekes lét napi szintű kihívásait???

Ötödik éve foglalkozom édesanyák megoldásfókuszú támogatásával és segítem az anyukákat abban, hogy megtalálják az egyensúlyt az életükben és jól érezzék magukat a bőrükben anyaként is. 

Azt látom, van három olyan tényező, ami segítségünkre lehet abban, hogy türelem terén fejlődjünk, jobban bírjuk a gyűrődést a napi hajtásban. 

Ezek a következők:

1. ÖNGONDOSKODÁS

Megismétlem, ÖNGONDOSKODÁS- nagybetűkkel. Első helyen. A legtöbb édesanya ugyanis azt jelzi vissza - és persze én is ezt tapasztalom - hogy sokkal jobban bírják türelemmel, amikor ők maguk jól vannak mentálisan. Azaz, folyamatosan újra kell tölteni a lemerülő elemeinket. Akár napközben is, sőt leginkább a sűrű napokon. Mert így tudjuk csak a napi 10-12 órás egyedüllétet a gyerekekkel könnyedebben kezelni. 

Ezért nem árt, ha napközben is meg-megállsz egy pillanatra és megkérdezed magadtól: mit tehetnék most azért, hogy erőt gyűjtsek, mihez lenne most kedvem, mi töltene fel akár pár perc alatt? 

Lehet, ez egy csésze tea/kávé, egy jó zeneszám a rádióban vagy előre összeállított playlist hallgatása. Talán az, ha írsz egy üzenetet a párodnak és chateltek néhány üzenetváltás erejéig. Lehet az is, ha tudatosan figyelsz a légzésedre, végzel néhány légzőgyakorlatot. Jót tehet egy 10 perces átmozgató torna, akár a gyerekekkel is. 

Akinek a gyerekei ha csak rövid ideig is, de eljátszanak önállóan, közelükbe telepedve belelapozhatnak egy magazinba, urambocsá' el tudnak olvasni esetleg pár oldalt egy könyvből.

Tudom, sokak számára kihívás, hogy gyerekek mellett vajon hogyan is lehet lecsípni időt, de itt nem a sok időről van szó, hanem a sok pici lepattanó időről. Amikor a gyerekek alszanak, játszanak.

És persze sok olyan tevékenység van, ami sokakat feltölt és lehet gyerekekkel együtt is csinálni: táncolni együtt a kedvenc számunkra, sütit sütni, felhívni videóhívással a nagymamát vagy a gyerekes barátnőt, s így a gyerekek is tudnak kicsit beszélgetni. 

A mini töltekező idő mellett persze ugyanilyen fontos, hogy legyen lehetőség arra is, hogy legalább heti egyszer sikerüljön valami olyasmit csinálni úgy 1-2 órában, hogy nincsenek ott a gyerekek. Ez lehet egy hobbi, elmenni futni, akár virtuálisan kávézni és beszélgetni egyet a barátnőnkkel. Úgy látom ez legtöbb esetben pusztán kommunikációs kérdés. Ha jelzed a párodnak, hogy szükséged van erre a feltöltő énidőre, akár este a munkából hazaérkezése után, vagy hétvégén, ha egyébként is együtt a család,  meg lehet ezt oldani.  

Bizonyára ismerős az is, hogy a mi feszültségünk átragad a gyermekeinkre, ezért is fontos először a saját nyugalmunkat meglelni, utána tudunk kellő türelemmel, megértéssel fordulni a gyerekekhez.

2. KAPCSOLÓDÁS A GYEREKEKHEZ

Segít megérteni és könnyebben elfogadni a gyermekeink ellenkezését, dühkitöréseit, dacosságát, testvérharcait, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ők még gyerekek. A koruknak, fejlettségükhöz mérten tudunk csak elvárni viselkedésformákat, reakciókat tőlük. Ezzel egyidőben, pedig tudatosítani azt, hogy mi vagyunk a felnőttek!

Megfigyelhető, hogy ha csak távolról, szóval próbálunk hatni a gyerekekre, az kevésbé működik, mintha odamegyünk hozzájuk, leguggolunk, felvesszük a szemkontaktust is velük és úgy fogalmazzuk meg a kérésünket, észrevételünket.

Ha ismerjük a gyermekeinket, pontosan tudjuk, mivel tudjuk őket megnyugtatni, ha érzelmileg túlfűtött állapotba kerülnek. Vannak gyerekek, akiket le tudunk csillapítani szép szóval, öleléssel, ám vannak olyan gyerekek is, akiknek hagynunk kell, hogy lejárjanak maguktól, ilyenkor minden korai közeledésünk hiábavaló. 

Ettől függetlenül persze meg kell mutatnunk nekik, hogy más módja is van a nemtetszésük kifejezésének vagy sérelmeik kezelésének, mint az agresszió. És ezt elsősorban tőlünk tanulhatják meg. Ezért van az, hogy ha mi szülők tudunk higgadtan reagálni az ilyen helyzetekben, a gyerekek is könnyebben sajátítják el pl. a konfliktusok békés rendezésének módját. A szülők tükrök a gyermekeik számára, jó ezt szem előtt tartani és ha úgy érezzük, nem tudunk jó példával elöljárni, először magunkon kell dolgoznunk. Sok esetben, ha mi megleljük az önmegnyugtatás békés módját, könnyebben kezelhetővé válnak a gyerekek is és csökkennek a hisztik, konfliktusok a családban. 

3. FELADATOK MEGOSZTÁSA

Ha már szó esett a kommunikációról, szólni kell a családon belüli feladatmegosztásról is. Sok édesanya ugyanis azért nem tud higgadt maradni a feszült szituációkban, mert olyan sok napi teendő, feladat van a vállán, hogy alapjáraton frusztrált. Érdemes tehát ezzel is foglalkozni. 

Mélyen hiszek abban, hogy a gyerek és a család közös vállalás. Igaz, hogy ma már nem egy falu nevel egy gyermeket, mint régen, ez sajnos azt is eredményezi, hogy támogatás hiányában sok édesanya mindent (is) egyedül csinál otthon. Pedig a modern családokban már nem működik a hagyományos modell úgy, mint régen, a mai nőknek már más igényeik és elvárásaik vannak, a párjukkal, mint szülőtárssal szemben is. 

Megéri ezekről a kérdésekről, kérésekről nyíltan beszélni egymással és keresni a közös megoldásokat a családban, amik közelebb visznek ahhoz, hogy egészséges egyensúlyban legyenek a szülői feladatok: legyen szó a gyermeknevelésről vagy épp a háztartási teendők ellátásáról. 

A blogposztban három olyan területről esett szó, amik önmagukban és együtt is beavatkozási pontok és fejleszthető területek, ha szeretnénk változtatni a rögzült viselkedéssémáinkon a türelem gyakorlása terén. 

Érdemes átgondolni, melyik terület az, ami számunkra is kulcs lehet, hogy türelmesebb szülőkké váljunk és dolgozni azon, hogy fejlődjünk a kommunikációban, az egymáshoz kapcsolódásban, az öngondoskodásban. 

Nem könnyű feladat, ám a családunk nyugodtabb hangulatáért mindenképpen megéri őszintének lenni magunkkal és egymással szemben is!  A Megoldásfókusszal a kiegyensúlyozott anyaságért  zárt csoportomban hasonló témákról beszélgetünk, várlak téged  is! 

Rengeteg dolog tehet minket frusztrálttá mostanában: a bezártság érzése, a jövőkép bizonytalansága, a kontrollvesztés érzése az életünk felett, a sűrűsödő feladathegyek a home office - otthon tanítás - háztartási teendők háromszögében. 

Számtalan édesanyával beszéltem az utóbbi hetekben arról, hogyan élik meg a mindennapokat a járvány idején és a korlátozó intézkedések nyomán többen érzik azt a bizonyos fajta belső szorongást, frusztráltságot, aminek kezeléséhez a bejegyzésben szeretnék néhány ötletet adni. 

Tuti tippek ugyan nincsenek, de érdemes megnézni, mit is tehetünk a saját életünkben azért, hogy jobban viseljük a megváltozott terhelést, az új élethelyzet szülte kihívásokat. 

A professzionális kiégés (burnout) mellett -  amely a munkakörülményekkel kapcsolatos kimerültség szindrómájához köthető - , a szülői kiégés is a kutatások fókuszába került az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban az 1980-as évektől, Európában 2014-túl foglalkoznak a kutatók a szülői kiégéssel. 

Szülői kiégésről beszélhetünk abban az esetben, amikor a kimerülség a szülői szerep fizikai és érzelmi túlterhelése miatt alakult ki. Egy 2018-as adat szerint a kutatás első eredményei arra utalnak, hogy a szülői kiégés a szülők akár 14% -át is érinti! A kiégés fő motívumai: fizikai és érzelmi kimerültség; a gyermekektől való érzelmi távolodás és  a szülői szerepet érintő inkompetencia érzése.

Lehet, hogy kicsit agyamra ment már az otthon tanítás, de amikor jelenleg napi 3 órát minimum eltöltök azzal, hogy két iskolás fiam között ingázva újra tanulom az alsó tagozatos matematikát, a Honfoglalást vagy épp a környezetismeretet, hirtelen eszembe jutott, vajon ezeken kívül mi felnőttök mit tanulunk mi vajon úgy általában a gyermekeink mellett, a gyermekeinktől. 

Arról ugyanis sok helyen lehet olvasni, milyen fontos, hogy te felnőttként jó példával járj elöl, tanítsd, neveld és az élet nagy dolgaira készítsd fel a gyermekedet.  

Ugyanakkor azt gondolom, szülővé válásunk nekünk is egy örökös tanulási folyamat. A gyermekeink születése  hatással van személyiségfejlődésünkre: a gondolkodásunkra, a hozzáállásunkra az élet dolgaihoz vagy akár csak a mindennapok apró-cseprő momentumaihoz.  

Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány gondolatot arról, hogy szerintem szülőként mi mindent tanulunk a gyermekeink által!

1.TÜRELEM, TÜRELEM

Talán nem kell hosszan magyaráznom egy édesanyának, hogy miért a türelem került a listám első helyére. Néha igazi próbatétel elé tudnak állítani minket gyermekeink, amikor rakoncátlankodnak, ellenkeznek, minden apróságon összevesznek testvérükkel és még sorolhatnám. És a legtöbb, amit a rázós esetekben tehetünk (és ez segít legtöbbet a helyzet mielőbbi békés rendezésében is...), ha sikerül megőrizni hidegvérünket!

És innentől már érvényesül a pingpong labda hatás: ha mi nyugodtak tudunk maradni, a gyermek is könnyebben megnyugszik. Ennyire egyszerű. ELMÉLETBEN! :)

Mert bizony elhiszem, hogy néha nagyon-nagyon komoly erőfeszítés buddhai nyugalommal reagálni a minket igenis bosszantó helyzetekben! Különösen, amikor alapból kialvatlan és nyúzott egy édesanya az éjszakai műszak miatt, ami a gyermekek sorban érkezése okán akár egy hosszú évekig tartó folyamat velejárója is!

A türelem persze alaptermészet és temperamentum kérdése is. Nyilván, aki alapvetően birkatürelemmel van megáldva, annak a türelem a kisgyermekes mindennapokban is kisebb kihívást jelent.

Nem egy édesanyával beszéltem már azonban arról az elmúlt években, mióta anyukák megoldásfókuszó támogatásával foglalkozom, hogy ők valójában mindaddig egész türelmes embernek tartották magukat, amíg meg nem születtek a gyermekeik. Ismerős? 

A szülővé válás egészen más kihívások elé állít minket és persze a felelősség is nagyobb rajtunk, mint amit gyermektelen életünkben tapasztaltunk. Ráadásul a gyerekeket nem lehet csak úgy kikapcsolni, nem lehet úgy ott hagyni őket, vagyis folyamatosan gyakorolnunk kell a türelmet, állnunk kell a sarat az idegőrlő helyzetekben is. 

Ám azt hiszem, annak felismerésével és elismerésével, hogy a türelem területén bizony dolgunk van és erre tudatos odafigyeléssel, egy tűzről pattantabb anya-típus is képes fejlődni türelmesség terén! Mindenki érdeke az a családban, hogy a nézeteltéréseket, bosszantó helyzeteket jól kezeljük, bírjuk cérnával és persze jó mintát mutassunk ezzel a gyermekeinknek is. 

2. RUGALMASSÁG

Egy határozott elképzelésekkel bíró, mindent kézben tartani és irányítani akaró (értsd. kontrollmániás) embert különösen nagy kihívás elé tud állítani a szülővé válás. 

Márpedig amiatt, hogy a gyerekek mellett igenis el kell fogadnunk, hogy bizony nem mindig alakulnak úgy a dolgaink (vagy inkább mondjuk azt, hogy általában nem alakulnak úgy...) , ahogy azt elterveztük, szeretnénk és kedvünkre való lenne..

Ez a felismerés persze eleinte meglehetősen frusztráló tud lenni, különösen az egyébként is maximalista és/vagy teljesítményorientált típusoknak. Anyaként persze meg kell tanulnunk sok esetben elengedni terveket, elvárásokat ki kell egyeznünk elég jó megoldásokkal (Bruno Bettelheim azonos témájó könyvét ajánlom itt az érintettek figyelmébe).

Nagyon fontos lecke annak megtanulása és feldoglozása sokak számára, hogy szülőként búcsút mondhatunk annak, hogy mindenre akkor és úgy lesz időnk, ahogy számunkra megfelelő lenne. Őszintén érzem, a saját lelki békénk múlik azon, milyen gyorsan tanuljuk meg ezt a leckét!

3. AZ ÉLET APRÓ ÖRÖMEI

Nem hiszem, hogy saját kedvtelésből, önszántunkból sokan megállnánk szivárványt meg csigákat nézegetni eső után. Talán néhányan igen, de a nagy többség valószínűleg nem. Az otthonlét a gyermekeinkkel azonban szükségszerűen lelassítja a rohanó tempónkat.  A kisgyermekes időszakban elkezdjük újra észrevenni az életnek ezen apró csodáit is, hiszen gyermekeink, akik éppen felfedezik az őket körülvevő világot megtanítanak erre.

Nagy tanítómestereink ők, ha hagyjuk, hogy felnyissák a szemünket, mi mindennek lehet örülni a rohanó hétköznapokon is. Én pl. alapvetően nem szeretek sétálni, mindig tempósan megyek valahova, célirányosan. Fejben is nehéz volt ezért átállnom arra a gyermekeim születése után, hogy még a sarki játszótérre vezető úton is többször meg kellett állnunk, egy kavics vagy egy bot(!) miatt.

Aztán rájöttem, végül is hova sietnénk? Ha a gyermek az odavezető útban is talál számára érdekes és örömteli dolgokat, élményekkel gazdagodik, akkor miért kéne megfosztanunk ettől? Más kérdés, ha időpontra kell menni valahova, de akkor meg egy rutinos szülő már hamarabb elindul és hagy némi időt az ilyen felfedezésekre is. Hisz sose tudni előre,  vajon melyik sarkon fordul be egy kukásautó! És ettől izgalmas a világ. Már ha tudjuk gyerek szemmel is nézni és felfedezni!

4. NEM A TÖKÉLETES REND A FONTOS!

Sokkal élhetőbbnek érezzük a kisgyerekes mindennapokat, ha elfogadjuk, hogy sosem lesz olyan patyolattisztaság a lakásban, mint akkor, amikor még kettesben éltünk csak a párunkkal, vagy korábban egyedül. Lehet persze tökéletes rend is, de akkor meg mástól vesszük el az időt, energiát és figyelmet.

A gyerekek azonban nem attól boldogok, hogy élére vannak állítva a használati tárgyak a lakásban, hanem hogy otthonukban az érzik, hogy ez az a hely, ahol kedvükre játszhatnak, alkothatnak. Ahol nem baj, ha néha kifröccsen a fürdőkádból a víz, hogy összefestékezik a ruhájukat és fel kell takarítani a kiborult vizet.

Ezt megszokni szintén nehéz feladat lehet azoknak, akik egyébként tisztaságmániásnak vallják magukat.

Félreértés ne essék, nem a totális káoszt és koszt éltetem, dehogyis, hiszen a tisztaság alap, és nem ér a gyerekre fogni, hogy mellettünk nem tudunk egy egészséges rendet tartani. Ám azt hiszem, hogy nem azon múlik a lelki üdvösségünk, hogy szorosan egymás mellett vannak-e lerakva a cipők az előszobában, vagy sem.

Egyébként a mi feladatunk az is, hogy megtanítsuk a gyermekünknek, hogy a rend és tisztaság az nem csak úgy van magától, hanem mi teszünk érte. Ők pedig megtanítanak minket arra, hogy egy-két elől felejtett játék még nem a világ vége, csupán azt jelzi, hogy a lakásunk az otthonunk, ahol élünk, nem pedig egy bemutatóterem.

5. CSAPATBAN JÁTSZUNK 

Anyaként elsőként mindig a gyermekeink, a család érdekeit fogjuk szem előtt tartani (ideális esetben...). Ezért van az, hogy egy anya a gyermeke születése után jó ideig  meg sem nézi a női részleget egy butikban, hanem célirányosan lépked a gyermekszekció felé. Hogy vásárláskor automatikusan betesszük a túró rudit a kosarunkba, mert tudjuk, hogy szereti a gyerkőc.  Hogy simán lemondunk bármilyen, egyébként számunkra fontos programot is, ha belázasodik a gyermekünk.

Szerintem többek leszünk azáltal, hogy másokról kell gondoskodnunk, hogy egyéni érdekeink helyett azon dolgozunk, hogy a családunknak jobb legyen. Nem feledve persze azt, amit munkám során mindig hangsúlyozok:  hogy ebben a rendszerben az anya is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik családtag és hogy időről időre bizony mindenkinek szüksége van néhány gyerekmentes órára, hogy kicsit kikapcsoljon és töltekezzen, hogy újult erővel vethesse sse bele magát újra a gyerekzsivajba!

 A csapatjáték a szülői szerepekre, a családi munkamegosztásra is vonatkozik, hiszen együtt felelünk azért, hogy az otthonunkban és belső világunkban is harmónia uralkodjon. 

Természetesen még ezer dolgot említhetnék, amit a gyermekeinktől tanulhatunk, első körben nekem ezek jutottak az eszembe. Te mivel egészítenéd még ki a listát? A Megoldásfókusszal a kiegyensúlyozott anyaságért csoportban beszélgetünk erről a témáról is, várlak szeretettel, ha tudatos szülőként te is arra törekszel, hogy kerek egésznek érezd a világodat a kisgyerekes napok kihívásai mellett is. 

A napokban eszembe jutott Pedro Almodóvár klasszikusa, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című film. 

Azt látom ugyanis ügyfeleimnél és a közösségemben az édesanyáknál, hogy kezdenek kiborulni vagy épp már túl is vannak az elős kiboruláson az elmúlt hetekben, amióta elrendelték a kijárási korlátozást. És ezt most meghosszabbították, határozatlan időre. 

A bejegyzésben azt szeretném picit körbejárni, hogyan is gondolkodhatunk picit másképp az életünkről a karantén idején, mire támaszkodhatunk és miért kell jobban törődni magunkkal anyaként, hogy bírjuk szuflával a #maradjotthon kihívásait. 

Életed legnagyobb kalandjára készültél. Ideális esetben kilenc hónap várandósság után megtörtént a csoda, megszületett a gyermeked. Mégsem tudod maradéktalanul élvezni a gyermekeddel otthon töltött időszakot, mert valami mardos belülről. Valami nem jó és érzed, hogy ez felemészt. 

Lehet, hogy nem tudsz igazán felszabadultan örülni a mindennapokban és ez megmérgezi a hangulatodat. Türelmetlen vagy a gyermekeddel, ingerült a pároddal. Ismerős? Előfordul veled is?

5 éve foglalkozom édesanyák megoldásfókuszú támogatásával és sokan gondolkodtak már hangosan előttem arról, miért nem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz lesz...? 

Sokakat frusztrál, vajon jól csinálják-e, elég jó anyák-e?