Curva Sud Ungheria

A végítélet napja - minimum az egyik csapat számára biztosan messze száll a remény!

Crotone-Milan, avagy mindenki menekül!

2017. április 27. - godom

Pontosan egy héttel legutóbbi, kudarcba fulladt hadjáratát követően próbál meg szépíteni a Milan vasárnap, azon a bizonyos jókora, szurkolókat földhöz csattintó pofon, vagyis az Empoli elleni hazai zakó után. Tenné ezt meg majd a Crotone vendégeként, akikre nyugodtan rájuk lehet fogni, hogy az Empolival egy polcon vannak, közel hasonló helyzetben, igaz a kiesőzónában tartózkodnak. Emellett nagyon kapaszkodnak, az utóbbi 4 fordulóban 3 győzelmet – közte egy Inter elleni sikert – és egy döntetlent menekültek össze és várhatóan – már csak a hazai pálya miatt is – még az Empolinál is veszélyesebbek lehetnek. Ez főleg igaz akkor, ha visszaemlékszünk múlt heti popótágító meccsünkre, mert ott úgy kapott ki a Rossoneri, hogy közel sem az látszott, hogy egy mindent egy lapra feltevő, elszánt, nagyon küzdő, a bajnokság végére vért ivó és igazán acélossá váló szokásos kiscsapatos erényeket villogtató kéksereg tette farba a Milant.

Hanem sajnos az történt, hogy mi süllyedtünk le, nemcsak a saját, de még az ellenfelünk szintje alá is, mentalitásban, küzdésben, koncentrációban, pöcsméretben, mindenben. Ebből a szempontból nézve pedig a Crotone csapata még veszélyesebb ellenfél lehet számunkra, mert otthonukban, a meccs előtt, a helyezése tudatában, ők biztos felhörpintik a közeli vágóhidak összes „vörösborát”. Ha pedig eközben még abba is belegondolnak, hogy leendő ellenfelük balfaszkodása milyen esélytől, lehetőségtől szabadította meg őket talán végleg, akkor úgy lehet, hogy még ránk is gyújtják a stadiont annyira lázba jönnek. Úgyhogy nálam egyértelmű, hogy a ’Van-e mitől tartani a meccsel kapcsolatban?’ kérdésre a masszív igen a válasz, hogy aztán majd szokásos módon jöjjön a meglepetés, vagyis, hogy focikázunk rendesen.

Halvány lila hálószaggató sejtelmem sincs róla egyébként, hogy csaptunk tagjai mennyire vannak tisztában vele mekkora lehetőséget szalasztottak el legutóbb, ha azt veszem alapul, hogy a „mindig csak a következő mérkőzéssel és kizárólag saját magunkkal foglalkozunk” a szlogen, akkor nagyon nemigen. Egy röpke pillanat alatt sikerült ugyanis eljutni oda, hogy ahelyett, hogy teljesen jogosan akár a negyedik pozícióval szemezgetnénk, most már sokkal inkább kell arra fókuszálni, hogy a nyolcadikhoz sokkal közelebb vagyunk és újra sokkal inkább a menekülés és a zárkózgatás, mintsem az előzés és az utolérés lehet a cél erre a fordulóra. Hiába vannak a hétvégén a számunkra szinte kivétel nélkül kedvezőnek tűnő párosítások, már megint a holt térben vagyunk, ha meg hozzávesszük, hogy a Crotone után Roma meg Atalanta jön, akkor talán még ott sem, sokkal inkább ’deathvalley’ ez.

Kétségünk ne legyen, hogy a dél-olasz kiscsapat mindent meg fog próbálni és amennyiben a mérkőzés korai szakaszában újra nem fogja tudni irányítani a meccset a Milan, nem tud úgymond idejében előnybe kerülni, akkor nagyon könnyen lehet, hogy el is fogja érni a célját. Az Internek egy bő 20-as alatt vertek kettőt, úgy hogy a meccsen hétszer találtak kaput a Nerazzurri 4 kísérletével szemben, az Inter 70% feletti labdabirtoklásának ellenére. És mivel mi elég gyakran nem tudunk se a labdával kezdeni valamit, se levédekezni a kósza támadásokat – ha csak Gigio nem ment meg minket – ez aztán minden csak nem számunkra kedvező előjel. Jelen helyzetben úgy gondolom, nem sok értelme van várható kezdőről, felállásról beszélni, no, nem azért, mert nem lehetne ez egyébként egy jó vitatéma, vagy ne lehetne ezt faszául kifejteni, egyszerűen csapatként, fejben, magabiztosságban, de legfőképp alázatban nagyon nem tudunk huzamosabb ideig, pár meccstől tovább, egyben lenni.

headshotmilanempoli.jpg

Amint jön egy jobb sorozat, egy király széria, annak általában úgy van vége, hogy jön a nemtörődömség, a lelazulás, a túlzott nyugalom és magabiztosság, az ellenfél lenézése, és amíg jól pofán nem csap valaki, ebből nem is nagyon tudunk felébredni. Most megint kaptunk egy méretes sallert, olyat, mint amilyen a szeptemberi Udinese elleni, az októberi Genoa elleni, vagy bolondok napja után, a Pescara elleni volt, azokból képes volt váltani a csapat, ahogy január végén összebukdácsolt három egymás utáni zakót is elég szépen hagyta végül maga mögött. Most egy olyan helyzetben kell ezt megtennie a bajnokság véghajrájában, amikor ellenfele szezonja csúcsán van, a menekülés és az utolsó esélyeknek a megragadása miatt teljesen felszabadult állapotban, fordulók óta csodát megy a Crotone, ez pedig olyan energiákat szabadíthat fel belőlük, ami simán elsöpörheti ezt a Milant.

A Milant, amelynek keretéhez képest akár egy igazán szép szezonja is lehetne – vagy inkább lehetett volna – ha nem hinné el, hogy ő tényleg jó, hanem sokkal inkább tudná, hogy mindig, minden egyes pillanatban, minden egyes ellenfél ellen meg kell küzdeni mindenért és nem lehet lelazsálni, lesétálni a fél meccset a majd a semmiből is gólt rúgunk elvet követve. Mert mi sokkal inkább kapunk, mintsem lövünk a semmiből, és nagyon komolyan benne van a levegőben, hogy ez vasárnap délután is így lesz. Mindenesetre azért meglessük ezt is, vasárnap délután 15:00-kor kezdődik az összecsapás, amely egyik, másik, vagy egy döntetlen esetén, akár mindkét csapat számára könnyen lesz szezonjával kapcsolatban a végítélet napja, melyet a DS1 14:55-től élőben közvetít. Streamek pedig ITT sorakoznak majd.

A bejegyzés trackback címe:

https://curvasudungheria.blog.hu/api/trackback/id/tr2712458843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. KOTász (Cobretti hadnagy) 2017.05.02. 10:21:36

Jól mondod, valóban ezt lehet érezni, ahogy van egy jobb széria, vagy egy jobb meccs egy erősebb csapat ellen, utána szinte menetrendszerűen jönnek a megmagyarázhatatlan "teljesítmények". Nyilván ennek elég sok oka lehet, de szurkolóként marad a bosszankodás az elszalasztott lehetőségek miatt.
Más: nem tartom sokra például Abatét, de már őt is visszasírom a szar beadásaival együtt...
süti beállítások módosítása