Egész gyerekkoromban utáltam, amikor újra és újra mindenféle ismerős és rokon szájából elhangzott a mondat: Mekkorát nőttél! Iszonyúan idegesített. Nincs ezeknek jobb dolguk, mint hogy ezt minden alkalommal ilyen béna hangsúllyal hozzák tudomásomra? És egyébként is: mi mást csinálnék, gyerek vagyok, növök.

Most viszont eljött az én időm. Néhány hét telt el csak azután, hogy Bencével hazajöttünk a kórházból és én már mondogattam, hogy bárcsak megállíthatnám az időt. Persze amennyi fotót csak lehet, készítek nap mint nap, de a kis keze, lába és az egész gyerek olyan gyorsan nő. Már 4,5 hónapos. Mikor hazajöttünk, 3550g volt. Mikor 2 hete megmértük, 7600g-ot mutatott a mérleg. Valahogy meg kell örökítenem a gyors változást. Először festékkel csináltunk kéz- és láblenyomatot. Azt sem egy időben, mert olyan pici volt, hogy egyszerűen nem tudtuk bekenni a kezét, mert egyfolytában ökölben tartotta. Mára már igazi nagyfiú, úgyhogy elkezdtem a kísérletezést.

Az első próbálkozásunk a só-liszt gyurma.

A receptet az Anyakanyaron találtam, ennek alapján kezdtünk neki. Persze jó nagy adagot csináltam, biztos, ami biztos alapon.

A recept: 

• 2 bögre liszt
• 1 bögre só (finomszemcsés) - célszerű feloldani egy kis vízben, így homogénebb lesz a végén az anyag
• Víz - ha színes gyurmát készítünk, a vízbe kell tenni a festéket (mi zöld ételfestéket cseppentettünk bele)
• Két evőkanálnyi olaj, ez adja az anyag rugalmasságát, homogén állagát

Ezután már nem túl bonyolult a folyamat:

 Egy 4,5 hónapossal nem teljesen gördülékeny a dolog, lehetnek ilyen mozzanatai is a mókának:

Én jó sok példányt csináltam belőle, hogy a nagyiknak is jusson, ne csak mi gyönyörködhessünk benne (na meg persze azért is, mert nem voltam benne biztos, hogy mindegyik jó lesz... :D).

Mikor készen vagyunk a mintavétellel, sütőben is száríthatjuk vagy csak tegyük száraz helyre. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van cserépkályhánk, így én annak a tetején szárítottam. Azt javaslom, mindenképpen papírra tegyük rá, mert amit mi nem így szárítottunk, azt fel kellett kaparni a vágódeszkáról. Én forgattam is, így hamarabb érte el a végleges állapotot.

Mi biztosra megyünk és egy üveg tetejű dobozban fogjuk a falra akasztani. Így nem porosodik és olyan, mint egy kép. Alig várom a következő készítését, ami a szódabikarbónás keményítős porcelán gyurmából lesz.

Sok sikert a készítéshez! A babának is élmény, hogy turkálhat az anyagban.