Igen, végre itt a tavasz és nem kell fagyoskodni, meg minden, de azért aki szereti a havas tájakat még nem kell teljesen lemondania a fehér szín által dominált tájakról. Hogy hogy lehet a káprázó tavaszból egyszer csak a méteres havon találni magunkat? Persze a cím árulkodó... Ilyen a Magas Tátra kora tavasszal. (A posztot Eliza nevű unokahúgom tiszteletére ajánlom, aki épp a túra napján született)
Én azok közé tartozom, akik nagyon élik ezeket a havas tájakat, szóval egy jó barátommal kihasználva a március 15-ei hetet ellátogattunk a Tátra keleti felére, egy kis tavaszi trekkingre. Tartsatok velünk! (Ebbe a posztba is csempésztem panorámaképeket szóval VR szemüvegeket fel!)
Zártól déli irányban a zöld jelzésen a háttérben a Havran csúcsa
Szállást a festői panorámával rendelkező Zár (Zdiar) településen választottuk, (GM térképen) egy olcsó apartman formájában. Zár már majdnem a lengyel-szlovák határnál van. Nem messze a csodálatos Morskie Oko-tól, ahol februárban jártunk (itt olvashatsz róla) Szolnoktól kb 5 óra volt az út. Most már nincsenek téli útviszonyok, szóval gyorsabban lehet haladni. Igyekeztünk korán megérkezni, hogy délután a falu körül legyen időnk egy rövidebb kirándulásra.
Kilátás az apartmanból a Bélai Tátrára
Azt nem mondanám amúgy, hogy az időjárás szépen alakult, mert borús, esőre álló hangulat ülte meg a tájat. Ez persze nem szegte kedvünket és elindultunk a csodás hagyományos faházak között, a piros jelzés irányába. A falu kitűnő panorámával büszkélkedhet. Ezt hamarosan már a legelőkön haladva csodálhattuk. Közben eleredt az eső, ezért a hátizsákokra felraktuk az esőhuzatokat, - ennek nem örültem, mert a fotós túrazsákból a gépet kivenni úgy nem lehet...- majd baktattunk felfelé a szürke felhők alatt. Na nem sokáig kellett az esőtől szenvednünk, mert pár száz méterrel később és pár tucattal magasabban már hó esett.
Zár és a Tátra. Esőben.
Innentől végig hóban gyalogoltunk egészen a Magurka csúcsig, - ekkor már a kék jelzésen - ami 1196 méter magasan van. A gerinc teljesen fenyőkkel fedett, kilátás csak néhány helyen van. Egy erősebb hózáportól kísérve jutottunk ki a kék jelzésről a sípályákhoz. (360-as panorámakép) Már alkonyodott és nagyon szívesen fotóztam volna állványról, hogy minél jobb minőségű képek készüljenek, de eljátszottam ugyanazt, amit pár hónapja a Király hegynél... Mert az állvány ugyan nálam volt, viszont a gépre való papucs nem, - mivel az általánostól eltérően használtam a gépem előtte -... Full amatőr hiba. És persze nem tanulunk belőle...
Hózápor
Aztán másnap reggel időben ébredtünk, mert bár a nappalok hosszabbodnak, de most este hat körül már érdemes leérni a turistautakról, mert napnyugta után egy órát lehet még a nemzeti park területén tartózkodni. Meg aztán ott vannak a medvék is... (És az egyéb indokokról a magas tátra info oldalon) Reggel hétkor már a fehér víz autóbusz megálló melletti parkolóban voltunk és megkezdtük a túránkat. (A parkoló helye Google Maps-en) A tervek szerint a Gyopár menedékház (Chata Plesnivec) volt az első célpontunk. Az időjárás naposra fordult, az előző napi borultság eltűnt. Igazi hamisítatlan tavaszi hangulatban gyalogoltunk a fenyvesek között.
Sziklák a Gyopár menedékház közelében
Találkoztunk favágókkal, meg rengeteg helyen voltak frissen kivágott farönkök. (360-as kép) Hóval csak elvétve lehetett találkozni, a legtöbb magán a túraútvonalon volt, itt ugyanis le volt taposva a hó, ami tömörített lévén lassabban olvad. Ilyen helyzetben egy csúszásgátló nagyon jó szolgálatot tesz, mert nem kell minden egyes lépésnél csúszkálni. Aztán megláttuk a menedékházat a sziklák alatt. Mit ne mondjak csinos helyre épült. Tervben volt, hogy egy éjszakát ott alszunk, de a miután írtam nekik e-mailt kiderült, hogy ilyenkor csak hétvégén vannak nyitva, ezért letettünk a dologról. Azért mikor felértünk kihasználtuk a csodás teraszt és ettünk kicsit a fárasztóbbnak ígérkező következő szakasz előtt.
A Gyopár menedékház
A feltöltekezés után továbbindultunk. Nagyjából, ahogy elkezdtük az emelkedőt - a ház 1290 méter magasan van - kezdett minden fehérbe fordulni. Az idő pedig kezdett elromlani. Már nem sütött a nap, a szél viszont egyre inkább rákezdett. Még egy darabig az erdőben haladtunk, aztán beértünk a Késmárki-Fehérvíz-völgybe, ahol egyfelől már teljesen téli időjárás fogadott minket - na jó azért nem volt olyan hideg, mondjuk fagypont körüli, bár a szél tényleg erős volt - másfelől valami csodás látvány! Balra a Lomnici csúcs, jobbra a Bélai Tátra vonulata. (360-as pano)
A szélfútta völgyben
A völgy törpefenyvesekkel van tele. Mármint ha nincs hó, mert ilyenkor a törpefenyők nem látszanak egyáltalán a vastag hótakaró alatt. Az út jelzése innentől már nem volt látható sehol. Másfelé magas póznákat vernek le, hogy télen is lehessen követni az utat. Itt ez nem volt, így követtük a nyomokat. Addig, amíg voltak. És amikor már nem láttuk őket érzésre más nyomok után mentünk, mert nyom nyomok voltak azért. Itt egy sítalp, ott egy bakancs, de befedve hóval. Persze, ha más nyomát követed, az nem jelenti azt, hogy jó úton jársz...
Monokróm táj
Kicsit le is tértünk az ösvényről, de a Locus visszavezetett minket. A szél oltárian fújt folyamatosan, viszont innen már nem volt messze a Zöld-tavi mendékház (Chata pri Zelenom Plese), ami a Gyopárral ellentétben nyitva várt minket. Mielőtt azonban elértünk volna a Zöld-tavi menedékházhoz hasonló nevű völgybe, elértünk a Nagy Fehér tóhoz, ahol régebben a Késmárki menedékház állt. De sajnos leégett. Ilyen időjárásban természetesen a tó helyét sem sikerült megtalálnunk. A tó egyébként egy fontos turista út elágazás, mert innen tovább lehet menni Zár felé is a Kopa hágón keresztül. A téli zárlat alatt - a Tátrában a legtöbb turistaút a téli időszakban le van zárva - ez az útvonal nem használható, ezért közelítettünk más irányból mi is.
A Zöld-tavi völgy
A menedékház lenyűgöző helyen van a völgy végében. (360-as pano) Kiindulópont a Fehér-tavi csúcs megmászásához. Namost zöld tavat a Fehér tóhoz hasonlóan nem lehetett látni a hótól természetesen... Már eléggé vártam, hogy szusszanjunk egyet, szóval be is mentünk gyorsan. Odabenn nem volt sok vendég - hétköznap voltunk - de a másik asztalnál is magyarul beszélgettek. Jó nagyméretű ablakai vannak az étkezde résznek, nagyon jól esett a fokhagymaleves és egy kis tea a csodás kilátás mellett. Ekkor döntöttük el, hogy a tervezett plusz kitérőt már nem tesszük bele a túrába, hanem egyenesen a parkolóhoz megyünk vissza.
Kilátás a menedékházból
Újult erővel léptünk ki a viharos szélbe és folytattuk utunkat ekkor már a tavasz felé haladva. Útközben még sokáig a nagyszerű csúcsok alatt haladtunk, aztán egyre kevesebb lett a hó körülöttünk és több a sár. Néhány helyen találkoztunk a patakkal, ami a keresztülfolyik a völgyön hangosan csobogva. Leérve az Endomondo tanulsága szerint 26 km-t tettünk meg.
A Zöld-tavi menedékház
Másnap reggel Zár mellett indultunk el a zöld jelzésen, mert nagyon szép napos idő volt. Megnéztük, hogy honnan indul a Kopa hágó felé az út, ami mint írtam a Nagy-fehér tóhoz vezet. Remek kirándulóidőben sétáltunk. A természet még igazából csak ébredezik, így nem az igazán csodálatos tavaszt láthattuk, de így is idilli a folyamatos patakcsobogás és a remek fenyőillat.
Patak felett
Nos ennyi fért bele a beszámolóba. Aki szeretné átélni az évszakok ilyen találkozását még van ideje. Sőt a természet egyre bujább lesz napról napra, még inkább hangsúlyozva a kontrasztot. Remélem van olyan akiknek felkeltettem az érdeklődését. Ha nem akarsz egyedül nekivágni ennek, a túrának van egy jó hírem! Több utazási iroda is foglalkozik tátrai túrákkal. Konkrétan a Zöld-tavi turistaházhoz is szerveznek túrákat. (Pl.: Trekking tours, Eupolisz, Vivaldi travel, Budavártours)
A Bélai-tátra csúcsai Zár mellett napfényben
Ha tetszett a poszt nyomj egy like-ot kérlek! Ha szeretnél hasonló beszámolókat olvasni, vagy csak lélekmelegítő képekkel szeretnél találkozni, kövesd a facebook oldalunk! Itt most megteheted! Köszi!
A viszont látásig: Hajrá kifelé fotózni!