A patinás Antico Caffé Greco kávéház Róma legrégebben működő kávéháza, amit egyébként egész Olaszországban is csak a velencei Caffé Florian előz meg korban. A kávézót egészen pontosan 1760-ban alapították és a nevét egykori görög tulajdonosa után kapta, vagyis, ahogy a „Bazi nagy görög lagzi” apukája mondaná, ezt is a „gorogok” találták fel.
Az Antica Caffé Greco a manapság turistákkal, korábban zarándokokkal telezsúfolt, a Spanyol lépcső aljának közelében lévő Via Condottin található, egészen pontosan a 86-os szám alatt. A városrész jellegzetes szigony alakú utcaszerkezete a XVI-XVII. században alakult ki, hatékonyan elvezetve a városközpont felé emberek tömegét. A környéken a Via Condotti a legismertebb és legelőkelőbb utca, amelyben számtalan luxus üzlet található, és egy kiadós költekezés után hol is pihenhetnék ki magukat a legjobban a tehetősebb látogatók, mint az Antico Caffé Grecóban.
A XVIII.-XIX. századra a Piazza Di Spagna környékén a sok látogató miatt rengeteg fogadó, szálló és étterem épült, melyek vendégei között olyan sok angol arisztokrata, politikus és művész volt, hogy a rómaiak ezt a városrészt később már csak angol gettónak nevezték, de persze az angolok mellett sok más nemzetiségű művész is megfordult a környéken, akik bizonyára sokszor felbukkantak a Grecóban is.
A kávézó külseje egy átlagos régi római épület képét mutatja és nem sokat árul el a belső termekben lévő pompáról. A bejáratától jobbra található a bár, ahol a rómaiak kávéznak, ők egy lépéssel sem kívánnak beljebb menni. A magyarázat egyszerű. Egyrészt az olaszok amúgy sem szeretnek egy kávé mellett ücsörögni, hanem inkább csak felhajtják, és már rohannak is tovább, vagy szélesen gesztikulálva állva beszélgetnek, másrészt a múzeum kinézetű belső terekben asztalnál ülve elfogyasztott kávé ára egyből megötszöröződik, amit egy turista egyszer kifizet kuriózumképpen, de napi szinten azért még egy átlag olasznak is luxus lenne.
A kicsi márványasztaloknál ülő turisták ámulva szemlélik a falakon lévő festményeket és a beugrókban lévő szobrokat, mintha nem is egy kávézóban, hanem egy múzeumban lennének. A kávézó nem túl nagyméretű, mindössze kettő hosszúkás, egymással párhuzamos teremből áll, melyeknek íves mennyezete van. Az asztalok éppen ezért szintén kicsik, és a hely optimális kihasználása miatt a székek és asztalok kissé zsúfoltan állnak, de a rutinos felszolgálók ügyesesen lavíroznak közöttük. Apropó pincérek! Különös élmény lehet egy ilyen helyen dolgozni, ahol az ember szinte maga is a kultikus hely részét képezi, és egyfolytában fényképezik, mint valami filmsztárt. Ettől eltekintve a személyzet jól bírja a strapát és kedvesen mosolyog a vendégekre, akiket valószínűleg sohasem lát többé.
Különlegességének köszönhetően a Caffé Greco véletlenül sem az a tipikus hangulatos olasz kávézó ahol az ember a helyiekkel keveredve elücsörög és magába szívja az adott város légkörét. A turisták legtöbbje főleg csak azért tér be, hogy ezt a helyet is kipipálhassa, mint a Trevi kutat, vagy a Colosseumot, és a többi római látványosságot, vagy legyen egy Caffé Grecós szelfije, így emberi kapcsolatoknak az asztaloknál nyoma sincs. Az olasz kávézás valódi közösségi élménye inkább a bárpultnál érhető tetten, ahol a helyiek nyüzsögnek, beszélgetnek és mutogatnak, ahogy az már Olaszországban lenni szokott.