Napjainkban a kávé közkedvelt italféleség mellett egy valóban trendi divat termék is lett egyben, ezért nem véletlen, hogy sokan más üzletágakhoz hasonlóan újszerű marketinggel próbálnak belőle különleges és újszerű terméket kreálni, amit aztán természetesen sokkal drágábban lehet eladni.

Valószínűleg a kávézással kapcsolatban már mindenki hallotta az Arabica és Robusta kifejezéseket, csak sokan nem tudják pontosan, mit jelentenek és a mi a gyakorlati jelentőségük a kávék közti különbségek terén, vagy éppenséggel, mint gyakran tapasztalom, teljesen összekeverik őket.

A giallozafferano blog-on található sütemény egy krémes Caffé Borbone kávéval készült ricotta torta a friss túró és a kávé kellemes aromájával. A gyorsan elkészíthető könnyű sütemény majdnem úgy néz ki, mint egy puding, glutén- és élesztőmentes, tökéletes reggelire, snacknek vagy az ebéd végére. Egy izgalmas zamatos illat és olyan íz, amely soha nem okoz csalódást.

A “Sötét kapuk” című regény főszereplője, a szimpatikus Dr. Antonio Leonardi ókori történelmet tanít a londoni egyetemen. Ebbéli ismeretei okán kéri segítségét egyik régi ismerőse, a Lady Eva Fraser nevű arisztokrata hölgy, akinek Firenzében tanuló lánya félelmei szerint egy Ízisz-vallási szekta karmaiba került. Krimiről lévén szó, ezen a ponton máris borítékolható, hogy valami csúnya dolog történik, a kötelező kétkedés-körök azonban a feszültség fokozatos adagolásának okán lefutásra kerülnek, és alaposan fel is vannak építve. A leginkább a Sherlock Holmes történetek vidéki kúriáinak hangulatát idéző angliai helyszínt elhagyva a nyomozás Firenzében veszi kezdetét, majd a fokozatosan összekuszálódó részletekben egyre mélyebbre merülve Volterrában folytatódik tovább.

A dán Lars von Trier által életre hívott, kitalálójából egyenesen kult-rendezőt avató Dogma mozgalom tizenkettedik filmjeként megszületett dán/svéd alkotás valójában egy ironikus vígjáték, ami a sorozat többi filmjétől eltérően nem a polgárpukkasztásra helyezi a hangsúlyt. Természetesen a nehéz sorsok, a családi tragédiák és betegségek afféle kötelező Dogma hagyományként belőle sem hiányozhatnak, mindezek ellenére a több fesztiválon is fődíjjal jutalmazott film egy kedves és szeretni való történetet mesél el. Humanizmusa és életszerűsége sok esetben hiper-reál érzetet kelt, ám a végére a romantika kedvelőinek is jut néhány jutalomperc, s ezt az apró negédességet az előző másfél óra erényeire való tekintettel talán még a legszigorúbb kritikusok is megbocsátják neki.

Az olasz kávé kétségkívül egy valódi fogalom a világban, egy önálló márka és egy minőségi jelző, amely a legtöbb igényes kávé fogyasztóban már elsőre bizalmat ébreszt. Nem véletlen, hogy a nem olasz kávé cégek „olaszos pörkölés”, „olaszos karakter” vagy „olaszos ízvilág” jelzőkkel vagy éppen olasz márkanévvel próbálnak némi plusz előnyre szert tenni és újabb vásárlókat szerezni a termékeiknek. Pedig a dolog korántsem ilyen egyszerű.
Először is azt érdemes tisztázni, mitől olasz egy kávé valójában.

A Carnevale di Venezia (Velencei karnevál) kétségtelenül az egyik leghíresebb és legrégebbi karnevál a világon. A múltidéző gyönyörű jelmezek, a jellegzetes velencei maszkok és a káprázatosan színes forgatag úgy átalakítják az egész várost, mintha egy másik korba csöppentünk volna. Az esemény kb. 3 millió látogatót vonz, így a legnagyobb esemény Velencében. A sok turista miatt amúgy is állandóan zsúfolt város ilyenkor szó szerint teljesen megtelik, ami sokak számára már zavaró lehet, ám a karnevál ennek ellenére feledhetetlen élményt nyújt, amibe egyszer az életben érdemes belekóstolni.

A leginkább az olasz bárokban, kávézókban, pékségekben és cukrászdákban fellelhető Bomba vagy Bombolone (többes számban Bomboloni, ezért a leggyakrabban így van kiírva) az olaszok híres fánkja, amely a nevét a golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. Természetesen a forma nem mindig ugyanolyan, az egyik kedvenc firenzei helyünkön például kissé laposabb, olyan megduzzadt korong alakú, ami viszont biztos, hogy könnyű, lágy tésztájú és nagyon-nagyon finom.

Olaszországban a legelterjedtebb, gyakorlatilag kihagyhatatlan húsvéti édesség a Colomba (ejtsd: kolombá), melynek jelentése galamb. A nevéhez hűen galamb alakú, leginkább kalácstésztára emlékeztető sütemény eredetileg Lombardiából származik, de mára már az egész országban elterjedt és többféle változatban létezik. A tésztájába szárított gyümölcsöket, legfőképpen narancsdarabokat kevernek, a tetejére pedig általában mandulareszelék kerül. A galamb alak a békét jelképezi, ugyanúgy, ahogy mifelénk a tojás az új életet is szimbolizálja. Nagyon finom fajtákat lehet kapni belőle, a kísérletező kedvűek azonban otthon is elkészíthetik.

A Húsvét hiába „univerzális” keresztény ünnep, azért országonként más-más módon ünneplik az emberek, mivel az adott kultúra jellegzetességei és az ország hagyományai eltérően alakítják a szokásokat is. A vallásos Olaszországban sok minden másként zajlik ilyentájt, mint nálunk és másféle ételek kerülnek az ünnepi asztalra is, egészen a sült galamb süteményig, ami persze ott sem repül a szánkba. A húsvét a feltámadás mellett a tavaszvárás és a tavasz eljövetelének ősi ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.