Köszönet Végh Tamás vendégírónknak, a japán kultúra rajongójának, a blogbejegyzésért.

Japánban igen nagy népszerűségnek örvend minden tavasszal a a cseresznyefa virágzás és az ahhoz tartozó régi hagyomány, a hanami, vagyis szó szerinti fordításban a virágnézés. Az apró rózsaszín és fehér virágszirmok kavalkádja tartja lázban a szigetország lakóit és sok ebből a célból odalátogató turistát is (az utóbbit persze csak a pandémiamentes békeidőkben). Az apró szirmok a folyamatos megújulást és az újjászületést szimbolizálják. Spirituális feltöltődés mellett a tavaszi megújulásra ösztökéli az arra ráhangolódó, piknikező rajongók táborát.

2021. áprilisi fotó Osakából, egyenesen a BorSor részére.

De hogyan is lett a hagyományait és szokásait ennyire tisztelő Japán a whisky gyártás mára már elismert hazája? A válasz pont ebben a megújulásban keresendő, ugyanis pár vállalkozó kedvű fiatal az 1910-es években elment tanulni Skóciába, hogy aztán teljesen megreformálja a hazai szeszesipart. Itt megemlíteném Takecuru Maszataka nevét, aki lelkesen tanulmányozta a whisky készítést és az általa Bibliaként forgatott J.A. Nettleton könyvét, amit le is fordított japánra. Sajnos anyagilag nem tehette meg, hogy elvégezze a kurzust, viszont engedélyt kapott, hogy végiglátogassa a nagynevű lepárlókat, ahol első kézből, maguktól a munkásoktól tudta meg azokat az apró trükköket, amiket gondosan fel is jegyzett. Hazatérése után nem fogadták kitörő örömmel, ennek hatásáraTorii Sindzsiro Osaka és Kioto között vásárolt földeken megépítette saját Yamazaki lepárlóját (ami később a Suntory). Ez lett Japán első whisky "valódi" lepárlója, a többi már történelem.

A múlt a jelen és a jövő fura találkozása ez, ami talán még jobban felkorbácsolja kíváncsiságunkat a japán kultúrával, ebben az esetben a japán párlatokkal kapcsolatban. Akkor is érdemes meglátogatni a BorSort, ha csak kísérletezgetnénk ezen a területen és valami újdonságra vágyunk.

A Suntory párlatok fotóit állandó fotósunk, Lantos István készítette.

Átállítottuk az órákat. Egy kicsit kevesebbet aludtunk, cserében jóval világosabbak az esték. Az EU-ban lehet, hogy utoljára tettünk így (vagy ki tudja?), de beköszöntött a nyári időszámítás. Ezzel együtt a nyár nem is, de március 21-én a csillagászati tavasz biztosan bekopogtatott. Megmutatta minden arcát, a kora nyáriastól a kemény tél végéig, teljes volt a paletta idén.

Mi lehet a tavasz hírnöke, ha borokról gondolkodunk? A korai fajták, az “újborok” már rég palackban: irsai olivér, rozé, portugieser, csak, hogy a három legkeresettebbet említsük.

A tavasz hírnöke egyértelműen a sauvignon blanc. És nem csak azért, mert tökéletes harmóniát alkot a szintén primőr spárgával, bár lehet, hogy ez is elég lenne. De nem, karakterének minden eleme a tavaszt, a megújulást, a természet feléledését juttatja eszünkbe.

Sauvignon blanc – “vad fehér”, ha nyersfordításra törekszünk. A világ egyik legismertebb fehérborszőlő-fajtája, és az egyetlen olyan világfajta, amelynek borát az aromatikus fehérborok között tartják számon.

Hazájának a Loire-völgyet és Bordeaux térségét tekintjük. A világ egyik legelterjedtebb borszőlőfajtája, ennek köszönhetően rengeteg különféle stílusú sauvignon blanc-nal találkozhatunk. Itthon a legtöbb borvidékén megtalálható, 1982 óta jegyzett fajta. Magyarországon is nagyon szép tételek kerülhetnek polcokra, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a laza, meszes talajt, a hűvösebb klímát kedveli elsősorban, így azon borrégiók közül kerülhetnek ki remek tételei, amelyek ennek megfelelnek (pl.:Etyek, Pannonhalma, Mór)

Teljesen más karakterű bort tud adni különböző körülmények között. A leghíresebb tételek Franciaország Sancerre, és Pouilly Fumé települések palackjai, eredeti hazája vidékéről, melyek a Loire folyó két – nagyjából szemközti - partjáról szüreteltek, és léteznek olyan hozzáértők, akik a két tétel közt különbséget tudnak tenni. (Akár vak kóstolás alkalmával is. Állítólag. �) Ezek a tételek visszafogottabbak, meszes – krétás alapon zöldnövényes, finom, elegáns darabok.

Bordeauxban teljesen más szerepben tetszeleg, mert bár saját jogán is tökéletes fehérbort ad, itt a legtöbbször cuvée készül belőle. A világ legismertebb, leginkább elismert fehér desszertborának, a Sauternes-nek alkotórésze, miután az alapszőlő (ált.:semillon), semleges, és ugyan jól érik (valamint botrytisesedik) az aromát és a savat a sauvignon blanc biztosítja.

Franciaország, és a kezdetek vs NZ: a mindenki által ismert, keresett, és szeretett “újhullámos“ tételekről kell szóljon a következő rész. Mert ha sauvignon blanc, akkor a legtöbbször New-Zealand, “NZ”, borsznoboknak Marlborough. Az elmúlt években minden sauvignon blanc ezt a karaktert próbálja magára ölteni világszerte. Ezek a tételek olyan kirobbanó illat, aroma, -és ízvilággal érkeznek, ami teljesen új. Új-Zéland nagyon tudatos borászati, szőlészeti munkával, és talán mindenekelőtt rettentő komoly marketing kampánnyal világsikerre vitte a szőlőfajtát. A francia, elegáns, visszafogott, “eredeti” vonal kissé a háttérbe szorult. Új-Zéland “vad fehér” szőlőjét csak a megfelelő dűlőkben, különböző szüretelési időpontokabn szedik (kell a sav, az aroma, és éretten a cukor), és olyan borokat készítenek, melynek palackját megbontva egy percen belül a szomszéd helyiségben is mindenki érdeklődni kezd az illat forrása után. Az illat itt már nem visszafogott, elegáns “krétás-zöld”, sokkal inkább egzotikus (maracuja, mangó, barack), elképesztő illatfelhővel.

Az elmúlt években (évtizedben) itthon is egyre inkább ezt a vonalat igyekezett elkapni a borászok többsége. Szerencsére ugyanakkor nagy a szórás, bátran kell kísérletezni, mert bármely pince tételei között belefuthatunk bármilyen karakterű tételbe, akár stabil minőség mellett is (szerencsés esetben). Várjuk a tavasz hírnökeit: az epret jó rozével, a spárgát jó sauvignon blanc-nal. De ne feledkezzünk meg róluk később sem, legyen az a sauvignon blanc fülledt, trópusi, egzotikus, vagy egreses, csalános, füves, citromfüves, tárkonyos, bodzás, netalán pesti bérházak lépcsőfordulóját idézően macskahú*szagú. � Mert legalább ennyi, és még ezer arca vár minket. Ami talán mindegyikben közös, az a könnyed test, az aromagazdagság, közepes-alacsony alkohol, élénk savkészlet. Mindezek alapján azt már talán említenünk sem kell, hogy acéltartályos, reduktív tételekről van szó. Kóstoljuk magában, fröccsnek, ételpárosításban. (Tippek alább!*) ne csupán tavasszal, hanem inkább egész évben!

Tippjeink ételek párosításához: klasszikus ajánlások a (friss) kecskesajtok, a spárga, szinte bármely friss zöldfűszer (bazsalikom, petrezselyem, rozmaring, de akár menta, vagy kapor is), fehér húsú szárnyasok, halak és tenger gyümölcsei, saláták, néhány tétel esetében akár citromtorta kísérőjeként is megállja a helyét, természetesen az adott tétel stílusától függően.

Készen állunk-e a világsikerre?

Első lépésként a két nagy iskola lehetőségeit tekintsük át: édes kontra száraz.

Dióhéjban az édes irányról: a furmint fajtaleírásában található tulajdonságai, miszerint magas savtartalom mellett jó cukorgyűjtő, viszonylag késői érési, szüretelési időponttal, tulajdonképp mind arra predesztinálják a tokaji tradíciók szerint, hogy aszú (de mindenképp édes bor, szamorodni, kései szüret stb) váljék belőle. A savak kiváló egyensúlyt tudnak adni még az igazán édes aszúnak is, a kései szüret kedvez a szemek töppedésének, a botrytis megjelenésének. Elkészül végül egy kivételes ital. Hol késik a nemzetközi siker?

Még a hazait sem fogjuk találni. Miért? Túl drága? A hazai fogyasztásra ez valóban rányomhatja a bélyegét, de nem csak ez az oka, az aszún kívül ott vannak az egyéb tokaji édes borok. Maga az aszú prémium, sőt luxus termék, de nemzetközi összehasonlításban mégsem kiemelkedő az árazása. Sokkal inkább a megváltozott borfogyasztási trendek lehetnek felelősek ezért

Az édes borok iránt nagyon csekély a kereslet, legalábbis nagy volumenben biztosan. Nincs annyi lelkes gourmet, aki naponta kéksajtot enne aszúval öblítve, és eltartaná a régiót. Marad tehát a HoReCa vonal, és a turizmus. Tokaj rendkívüli kitettségét pont a lassan egy éve tartó járványhelyzet mutatta meg igazán. Óriásiak a gondok. Bezártak a hotelek, éttermek, nincs forgalom a repülőtéren, nincs turista, aki tokaji borokat vásárolna. Ha mi magunk kezdenénk fogyasztani többet, és nem csupán “kirakattermékként” tartanánk számon, talán változhatna a helyzet, de érezhetően nem erre tartunk.
A végére maradt még egy indok, ami miatt a tokaji aszú nincs az őt megillető helyen. Bortrendek ide, vagy oda, jogos a kérdés, hogy mi lett a tokaji borok korábbi világszintű ismertségével, elismertségével, keresettségével? Választ két irányban kereshetünk. Egyrészt a kommunizmus évtizedei, és borkészítési felfogása ebben a borrégióban sem múltak el nyomtalanul, másrészt Sauternes. Hogy micsoda? Sauternes. Európában Tokaj és a francia Sauternes-Barsac az a régió, ahol nagyobb, egybefüggő területen évről évre minőségi édes bort tudnak készíteni. A mikroklíma, a botrytis megjelenése, minden szinte teljesen azonos, csak a szőlő más: a franciák legfőbb fajtaként sauternes-t használnak. Náluk az évjáratok kiegyensúlyozottabbá tételére engedélyezettek olyan feldolgozási eljárások (pl. rosszabb évjáratban a szőlő fagyasztása préseléskor), amelyekTokajban egyáltalán nem.

Sauternes Bordeaux-tól 50 km re található, így nincs további kérdés annak a tekintetében, hogy az egyre szűkölő nemzetközi minőségi édesbor piacán miért nem Tokaj élvez elsőbbséget. A francia, és ezen belül a Bordeaux-i bortemelők lobbiereje messze nincsen egy súlycsoportban Tokaj-Hegyalja lehetőségeivel. A bor egyébként 1855-ben vált igazán híressé, amikor a Bordeaux-i Borkereskedők Érdekvédelmi Szervezete elvégezte a szőlőterületek hivatalos minőségi besorolását. Az ezt követő XX. század alatt Sauternes behozhatatlan előnyre tett szert.

Így azután hiába a sok nemzetközi elismerés, nagy borversenyek fantasztikus eredményei, nem az édes tokaji fog áttörést hozni. Magunk részéről legyünk büszkék rá, és fogyasszunk belőle többet. Először persze ünnepekkor, de azután ki lehet próbálni egy vasárnapi ebéd desszertjéhez szamorodnit is. A lényeg: hozzuk vissza a mindennapokba.

Első lépésként ismerkedjünk kicsit a fajtával, második lépésként pedig vizsgáljuk meg, miért érdekes számunkra, olyannyira, hogy több mint tíz éve a február a furmint jegyében telik.

A furmint eredete tisztázatlan: ismerik Németországban, Franciaországban különböző neveken (Mosler, Tokay), egyes kutatások szerint Dél-Itália vidékéről, mások szerint a Szerémségből származik. Magyarországon Tokaj-Hegyalja a legfontosabb termőterülete, illetve, Somlón, és a Balatonfüred-Csopaki borvidéken található meg.

Első magyarországi említése még 1623-ból való, Tokaj-Hegyalján. A XVIII. század elejére Tokaj-Hegyalja meghatározó fajtája lett, de más vidékeken is telepítették. Jelenlegi magyarországi termőterülete kb. 4.000 hektár.

A furmint későn, október közepén - végén érik. Fürtje középnagy, laza, hengeres, bora általában magas savtartalmú, ugyanakkor gondos munka mellett savai elegánsak. Jó cukorgyűjtő képessége miatt a száraz furmintok is magas alkoholtartalmú bort adnak, ez Tokaj-Hegyalján jobb évjáratokban elérheti a 14-15% alkoholt is. Illata határozott és kisebb koncentrációnál is fajtajelleges.

Karakteres illatjegyei a körte, birs és szegfűszeg. Az éretten szüretelt szőlőből készült furmint szárazon és édes borként is elegáns, nagytestű, különleges minőséget adhat. A somlói furmintok illat- és ízvilága visszafogottabb, ásványosabb nehezebben nyílnak meg, levegőztetést igényelnek. Csúcsát 3-4 éves korában éri el, attól kezdve jó esetben 10-15 évig is élvezetes marad. Nagyságát valójában ízbeli tisztasága adja. Elegáns bor készíthető belőle, mely talán csak a Rajna menti száraz rizlingekhez hasonlítható. A vulkáni talaj adta mineralitás mellett a bor lényegét adó szép savai inkább haladó borértőknek ad igazán nagy élményt.

Milyen következtetésekre juthatunk a fenti fajtaleírásból?

• Szinte csak hazánkban foglalkoznak vele komolyan, hungarikumként is tekinthetünk rá
• Elegáns, nagy bort képes adni megfelelő szőlészeti, borászati munka, nagy odafigyelés mellett
• Előbbi jellemzőit képes a fajta édesen és szárazon iskolázva is megmutatni

Ezek a következtetések pedig egyenesen viszik tovább a gondolatmenetet. Adott egy szőlőfajta, mely - szinte - csak hazánkban terem, csodálatos nagy borok készíthetőek belőle, irány a nemzetközi borpiac, hírnév, világsiker! A nagy világfajtákkal, chardonnay-val, bordeaux-i fajtákkal, burgundikkal nem kelhet versenyre a magyar borkészítés. Csodálatos tételek kerülnek palackokba évről évre ezekből a fajtákból is hazánkban, de ennek gyümölcsét élvezzük mi, versenyképes azonban ezen a területen sosem lesz Magyarország. A megoldás mégis itt lenne az orrunk előtt? Vagy mégsem? Mire ment el közel másfél évtized, amióta – több szakember szerint is ehhez az időponthoz kapcsolja a furmint újraértelmezésének időpontját – 2000 – ben Szepsy István bemutatta száraz, dűlőszelektált furmintját?

Folytatjuk.

ÚJBOR?

Tegyük fel ezt a kérdést elsőként, hogy biztosan tudjuk, miről is beszélünk. Kézenfekvő a válasz: az adott évjárat első borait nevzik így. De az adott évjárat milyen első borait? A legelső kierjesztett? Az első fehér? Az első vörös? Az első rozé? Amelyik November 11-re, Márton napjára palackban van? Vagy egyéb más, dátumhoz kötött megjelenés az újbor fogalmának kritériuma?

A lehető legszárazabb válasz: a bortörvény végrehajtási rendelete szerint az újbor kifejezés használatának feltétele, hogy a bor palackozása az adott szüreti évben történjen. Ennél kevésbé szárazan: az újbor lehet fehér. Lehet rozé. Lehet vörös. A novemberben polcokra kerülők természetesen csak azok lehetnek, amelyek legelsőként kerülhetnek feldolgozásra, így a fehér és kékszőlők közül is a korai érésű fajták bogyói.

Ami mindannyiukban közös, és a legfontosabb: érlelés nélkül kerülnek azonnal palackba.

Ahogy a szőlőléből must, a mustból murci, a murciból pedig bor válik…na ennél a pillanatnál csípi el a borász, s ha jószerencséje engedi, az egyszeri borfogyasztó is a kiváló újbort.

Kényes egyensúly ez. Gyümölcsös és könnyű, még felidézi a szőlőt, általában könnyű savszerkezetű, jó ivású nedű, melyet csak nagy jószándékkal nevezhetünk bornak. Mindent összevetve egy megzabolázatlan alkoholos szőlőlé, mely mégis csodákat rejt. Fogyasztása nagy mennyiségben javasolt a néphagyományok szerint – főként Márton napján - de hosszas eltartásukra nincs lehetőség. Legkésőbb következő év húsvétjáig ki kell kopjon az otthoni – és pincészetek – polcairól. Miután nem kapott érlelést, “kócos, friss, vad” az újbor. Nem való neki semmi, csak az aznap, a carpe diem. Libacomb, káposzta, hagymás tört burgonya, és újbor. Vörös? Talán. Számtalan megoldás létezik egy jó újbor - libaétel párosítás kapcsán: töpörtyű, zsíroskenyér-hagyma kombináció, sólet, töltött libanyak…és ehhez megannyi vörös, rozé és fehér újbor, győzzük felfedezni.

S ha újbor, nem lehet nem elmenni szó nélkül a legismertebb mellett: Beaujolais. Pontosabban Beaujolais Nouveau, hiszen itt nem csupán újbort készítenek. Beaujolais egyrészt jelent termőterületet, másrészt jelenti a világszerte ismert újbort.

Beaujolais mint terület Burgundia déli részén található, túlnyomórészt gamay szőlőültetvényekkel, mely a pinot noir korai érésű, bő termésű rokona, s ebből készül a hires újbor, a Beaujolais.

A “bozsolé” mítoszának kezdete a XIX. századra tehető, amikor a helyi gazdák elezdtek versengeni, hogy kinek a bora jut el elsőként a közeli városokba, de leginkább Lyon bisztróiba, éttermeibe ahol már november elején hirdették: “Le Beaujolais Est Arrivé”. “A Beaujolais megérkezett!” A versengésnek egy 1941-es borvidéki rendelet próbált határokat szabni, és egységes bevezetési határidőként november 15-ét jelölte ki. Ezt később módosították, így jelenleg november harmadik csütörtöke az engedélyezett dátum, mégpedig csütörtök éjfél. Így aztán 00:00-kor pontban kigördülnek a kamionok, hogy az évente forgalmazott kb. 50 millió liter újbort eljuttassák a fogyasztókhoz.

Kis tudomány a végére: a bozsolé borászati éredkessége a széndioxidos macerálás, melynek során a leszüretelt szőlőt hatalmas kádakba gyűjtik (cement, vagy acél), az alsó rétegekben összegyűlik a kifolyt must. Itt indul el az erjedés, a képződő széndioxid pedig nem hagyja, hogy a felsőbb rétegek is oxigéhez jussanak. Lényegében spontán reduktív módon zajlik le az erjedés, minimális tanninkioldódással. Természetesen az egész erjedési folyamat hőmérséklet-szabályozással történik.

Beaujolais, novella, primeur, heurige, újbor…bárhogy nevezzük, különlegesség.

Most igazán jó. Igazán, csak most jó.

“Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.”

Mindenki ismeri a Márton napi szokásokat, ünneplést? Tegyünk egy próbát! Kezdjük egy kis történeti áttekintéssel.

Miért november első harmada?

Már a rómaiak is a téli időszak beköszöntét tisztelték meg lakomákkal, az új termés, az új bor bemutatásával. Rendszerint Mars isten szent állatát, ludat (“avis Martis”) fogyasztottak a jeles esemény alkalmával. Ez a hagyomány folytatódhatott, mosódhatott át a későbbi, keresztény-európai kultúrába, így ma már a karácsony előtti 40 napos böjt kezdetét is ez a nap jelenti.

Az évszázadok múlása e szép hagyományon tartalmilag nem változtatott: a mezőgazdasági év végét, a termények betakarításának megünneplését, és jelen írás főszereplőjét: a murciból átalakult, friss, első borok megkóstolását, az egész éves munka gyümölcsének ünneplését jelenti ma is.

A középkorban rendszeresek voltak ez időszakban lakomák, bálok, vásárok, hogy legyen a következő évben is bőséggel mit fogyasztani. Akkoriban a libasült nem úri huncutság volt, a cselédek ilyenkor járandósságuk mellé kaptak egy hízott libát is.

A libapecsenye máig tartó kultusza természetesen átalakult; már nem Mars isten madaraként fogyasztjuk. Míg a rómaiaknál hagyományosan a ludak által felriasztott őrség, és ezáltal Róma megmenekülése a gall támadás elől, addig ma már Szent Márton püspök legendája nyomán kerülnek asztalra a libaétkek. (Amely legendát talán már valóban mindenki kívülről ismeri: Szent Márton a mai Szombathely környékén született a IV. Században, egy római katona fiaként, aki felnőttként apja kívánságára csatlakozott a légióhoz. Később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett. A Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták.)

Tours-i Szent Márton ünnepét számos európai országban ünneplik: Észtországtól Olaszországig, az Egyesült Királyságtól Magyarországig. A szokások némiképp eltérőek lehetnek (német nyelvterületen pl. tradicionálisan kisgyermekek vonulnak fel saját maguk készítette lámpásokkal énekelve, régebben fáklyákat, tüzeket gyújtottak), a lényeg, a tartalom azonos.

Hazánkban különösen nagy hagyománynak örvend, számos hiedelem, szokás fűződik Márton napjához. Úgy tartják, ha a Márton napi libapecsenye mellcsontja fehér, akkor kemény tél lesz, ha rövidebb és sötétebb színű, akkor sáros-latyakos. Más megfogalmazásban: “Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ez időszakban szokás volt küldeni a papnak is a liba húsából, s általában a hátsó részéből, innen ered a “püspökfalat” kifejezésünk. Ha Márton nap, és püspökfalat, akkor éhezés, illetve az éhezés elkerülése is minden évben “terítékre kerül” a jeles napon, amint a poszt alcíme is jegyzi, illetve az újbor bemutatása is ehhez az ünnephez köthető: “Márton az újbor bírája”

International Wine and Spirit Competition https://www.iwsc.net/

A legrégebbi. 1969 óta minden évben publikálja az eredményeit, az év 7 hónapján át több, mint 400 magasan képzett szakember vizsgálja a tételeket Ázsiától Amerikáig,

International Wine Challenge https://www.internationalwinechallenge.com/

1984-ben alapította Robert Joseph borszakíró, mára a William Reed Business media keratein belül működik. A válogatott szakemberek több, mint tízezer tétel közül válogatják ki első körben azokat, melyek 85-nél több pontot kaphatnak. Következő fordulóban ezek közül választják ki a bronz, ezüst, és aranyérmeseket, majd az aranyérmeseket egy újabb fordulóban versenyeztetik, így lesz minden évben egy-egy tétel a kategóriájának legjobbja.

DecanterWorldWineAwards https://www.decanter.com/decanter-awards/

Tizenhetedik éve rendezik meg a világ legnagyobb borversenyét, mely a borbírálat szigorú szabályainak is köszönheti hírnevét. A brit borversenyen szintén nagyjából tíz-tizenötezer tételt bírálnak el évente. A beérkező borok először kapnak egy kezdő besorolást: ország, régió, szín, fajta, stílus, valamint ötféle árkategóriához történő hozzárendelés alapján A bírálatot végző szakemberek szakterületük legjobbjai, számos master of wine, master sommelier dolgozik együtt. Az ítészek a bírálat kezdetén tisztában vannak tehát a kóstolt bor fajtájával, termőterületével, árával stb. azonban nem tudják mely borász, pincészet termékét kóstolják. A bíráló bizottságok tagjai önállóan kóstolnak, majd a véleményüket a többi bírálóval megosztva újra kóstolják az adott tételt, mely így megkapja a pontszámot a 100-as listán.

A tételek 83-85 pont között ajánlott, 86-89 pont közt bronz, 90-94 pont között ezüst,95-96 pont között arany érmet kapnak.

Az aranyérmes borokat a második héten újra összekóstolják, melyek közül a legkiválóbb tételek megkaphatják a 97-100 pontot, és a platina érmet.

Ezek a világversenyek méltán irányítják mindenki figyelmét a boros szakmára. Az itt szereplő, jól szereplő borok pedig méltán emelik az adott tétel, borász, pincészet presztizsét. Érdekes módon Magyarország még mindig jellemzően a tokaji borrégióból szerzi a legtöbb érmet és a legmagasabb pontszámokat, de azért egy általános, emelkedő tendencia is megfigyelhető hazánk borainak megítélésekor. Az idei évben is jó néhány díjazott született; mind ajánlott, bronz, ezüst és arany kategóriában is.

Ide kattintva elérhető a DecanterWorldWineAward eredményeinek magyar vonatkozású táblázata.

Természetesen számos tétel megtalálható közülük a BorSor üzletben!

A BOROK MEGMÉRETTETÉSE

VAN A PALACKON EGY MATRICA? ARANYÉRMES LETT? AZ JÓ NEKEM? MIT JELENT?

Minden évben helyi, régiós, nemzeti és nemzetközi borversenyek tucatjaiból válogathatunk. Az egyszerű érdeklődő is különösebb erőfeszítés nélkül össze tud számolni száznál is több borversenyt. Pont ezért sokak szerint kis túlzással bármilyen minőségű bor szerezhet érmet, csak a megfelelő versenyen kell indítani. Mint mindig, az általánosítás nem takarja a valóságot, de nyomokban tartalmazza azt. Lefordítva: nem kell minden ezüst, aranymatricás palackot gondolkodás nélkül leemelni a polcról és hazavinni. Figyelembe kell azonban venni, hogy, bár minden ilyen jellegű megmérettetés hasonló célt szolgál (a vizsgált tétel minőségét igyekszik bizonyos kritériumok mellett megállapítani), mégis igen sokféle szempont szerint születhet eredmény.

Egyáltalán nem mindegy, hogy kinek szól egy-egy ilyen borverseny: Az egyszerű fogyasztónak? Borászoknak? Kereskedőknek? HoReCa szereplőknek? Mik is azok a kritériumok, melyek mentén az ítélet születik: Teljes vakteszt? Fajtaverseny? Kik tesztelnek: csak szakemberek? Szőlészek-borászok? Sommelier, fogyasztó, kereskedő? (Jó példa lehet az Európában igencsak ismeretlen U.S. Sommeliers Choice Awards, melynek során elsősorban szakmabelieknek igyekeznek segíteni egyetlen kérdés eldöntésében: “Would we stock it?”/”Érdemes tartani?”) Jól látható tehát, hogy nem véletlen a versenyek számossága, változataossága, és ezt a mennyiséget indokolja a földrajzi elhelyezkedés is. Európai szemmel nézve érdektelennek tűnhetnek a New York Wine&Food Classic, vagy akár a San Francisco Chronicle Wine Competition januári eredményei, és ez fordítva is ugyanígy működik: New Yorkban sem reszketnek a VinAgora eredményekért, noha ez hazánk egyetlen nemzetköziborversenye. A hasonló összehasonlításokat pedig vég nélkül lehet sorolni.

Van azért néhány olyan, rangos verseny, amelyre mindenki figyel: szakmabeli, műkedvelő kontinenstől függetlenül. Ezek általában a legnagyobb, legszínvonalasabb, komoly szabályrendszer mellett megrendezett borversenyek.