Fedezd fel Nógrádot kerékpárral!

2017. június 27. 14:34 - borgulya

Már délelőtt forrón sütött a nap, de nem tudott eltántorítani tervemtől, hogy bringára pattanok és bejárok néhány nógrád megyei települést. Most éreztem igazán, hogy hasznos volt a robogóról leszerelt boxot a biciklire rögzíteni. Felszerelkeztem némi hideg élelemmel, egy-két üveg hideg sörrel, törölközővel, kamerával, tablettel. Bezártam a házat és meglódultam.

Az országúti kerékpározáshoz (mint kirándulás), nem szükséges méregdrága bicikli. Igazából a lényeg, hogy legyen, guruljon, az országúti közlekedéshez szükséges alapvető felszereltséggel el legyen látva. Néhány km után már éreztem a hőmérsékletet, valamint a jó néhány emelkedőt, de elszántan kerekeztem. Nógrád megye az ország egyik legszebb megyéje, akármerre járunk is benne. Tekertem a csendes úton és csodáltam a tájat a vakító napsütésben. Csak egy sör elfogyasztására állítottam egy kicsit félre a járgányt.

1.jpg

Érsekvadkerten áttekerve egy borzalmas állapotú faluba érkeztem, Szátokra. Néztem a házakat, az állapotokat és nem volt kedvem megállni, így haladtam tovább.. reménykedve, hogy szebb élmények várnak még rám. Vártak. Még milyenek!

Alig, hogy beértem Romhányba, amely amúgy az elsődleges célpont volt a gondolataimban, mikor elindultam, egy II. Rákóczi Ferenchez köthető emlékműhöz értem. Ex-Rákóczisként (szakközépiskola), kötelező volt a megtekintése. Leginkább a Turul fogott meg az emlékmű tetején, ahogyan feszített a napsütésben.

2.jpg

A főúton közlekedve szinte lehetetlen nem észre venni a romhányi Prónay-kastélyt. Megálltam és perceken át csodáltam. Nem azért, mert csodálatos állapotban parádézik a kastélykertben.. hanem mert mindig megérintenek a régi épületek. Legyen az kastély, vár vagy csak egyszerű parasztház. Gondolataimban nagy örömmel nyugtáztam, hogy a melléképületeken is és a kastélyon is a teljes tetőszerkezetet megújították.

5.jpg

Ami szintén lenyűgözött, az a kerítés volt. A kovácsok munkája véleményem szerint mind a mai napig az életünk része kellene, hogy legyen. Vallom, hogy egy ilyen kovácsoltvas kerítés akár a modern házakhoz is kiválóan illik. Kiváltképp egy ilyen kastélyhoz. Olyasfajta szakma ez, amely magában hordozza a legrégebbi tapasztalatokat, technológiát.

6.jpg

Beszédbe elegyedtem néhány helyi illetőségű emberrel. Szerettem volna belülről is megtekinteni az épületet. Ekkor derült ki, hogy a településen van még egy kastély, alig néhány méterre a feltűnő helyen állótól. Mivel azt az információt kaptam, hogy a Prónay magánkézben van, egyre inkább kilátástalanná vált, hogy megnézhessem. Érdeklődésem így a másik épület felé fordult. Romos állapotban van, önkormányzati tulajdonban. Lezárták, veszélyes. Kaptam az információkat, amelyek engem ilyenkor inkább felcsigáznak, mint eltántorítanának. Ismét felvetettem, hogy azt vajon meg lehet-e tekinteni belülről, pedig még kívülről sem láttam. Hosszas társalgás után egy bajszos férfi lazára vette a figurát és közölte, ő nem bajlódna a bürokráciával. A kert nyitva van, menjek be és nézzem meg. Osztjóvan. Így tettem. Nem csalódtam.

A sporttelepen át bejutottam a kertbe. Letámasztottam a drótszamarat és csodálkozva néztem az épületre. Akivel történt már olyan, hogy meglátott egy másik embert és azonnal beleszeretett, átérzi az érzést. Bámultam és valami olyan kezdett előtörni belőlem, hogy 'Ez kell nekem!'. Pedig valóban nagyon lepukkant állapotban van szegény. A megbújó másik épület a Laszkáry-kastély. Ami igazából inkább egy kúria. A helyiek mégis kastélyként beszélnek róla.

3.jpg

A főbejáraton valóban lakat díszeleg, így nem mentem be. Az ablakok azonban hiányosak szinte mindenhol, így a fényképezővel könnyen tudtam belülről is képeket készíteni. Legalább háromszor teljesen körbejártam az amúgy elég nagy épületet. 10 szobás kúria, ami nem számít kicsinek. Néztem az apró részleteit és szinte megelevenedett előttem a tér, az épület, az egész birtok. Belülről is nagyon tetszett. Tágas terek, duplaszárnyas ajtók. Bődületes meleg volt, de én csak lelkendeztem, mint egy kisgyerek, aki jégkrémet kapott.

4.jpg

Élményekkel telve ültem fel a bringára és elindultam Bánk felé, mivel a térképen egy tavat fedeztem fel ott. Gondoltam a nagy melegben lehűtöm magam, ha a körülmények megfelelőnek tűnnek. Tekertem az országúton és mindenféle gondolatok kavarogtam a fejemben. Nyilván egy ilyen megvétele elképesztően kockázatos és nem is tehetem meg. Agyalni azonban sosem tilos. Ahogyan haladtam a festői tájon, akaratlanul is egy történet kezdett körvonalazódni bennem. 

Megérkeztem Bánkra és újra rácsodálkoztam a világra. Bánk egy mini turisztikai központ. A tó pedig elképesztő hangulatot áraszt. Talán ezért is építettek egy - a környékhez mérten hatalmas - hotelt a partjára. Olyan a strand, mint egy kis oázis. A tó egy medencéhez képest óriási, tavakhoz képest elég apró. Pont ez és az erdő, amely körülveszi a kis tavat, adja az értékét azonban.  

7.jpg

Elfogyasztottam a tó partján a hideg élelmet, amit magammal vittem, felhajtottam a kissé megmelegedett sört hozzá. Ilyen apróságok nem tudták elvenni a jókedvem. Úsztam egy kiadósat a tóban, majd csodáltam a parton a pillangót, ami a nadrágomra szállt. Jó nap, szép látnivalók, jó gondolatok.

Hazafelé rendre csak pörgettem az élményeket a fejemben. Nagyjából 40 km-esre sikerült a napi túra, de felért egy nyaralás napjával. Érdemes nekivágni egyetlen napra is a tájnak. Gyalog, kerékpárral, autóval, motorral. Bármivel. Csak látni minél többet a világból. Ajánlom mindenkinek.

A megfogalmazódott történet az írói Facebook oldalamon olvasható (e bejegyzés után néhány órával).

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borgulya.blog.hu/api/trackback/id/tr712623883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása