A titkot a végén mondom, legalábbis azt, ami nekem erről a meglátásom. Hosszú idevágó cikkek jönnek szembe, ki miért nem jó. Kicsit a van-sapka-nincs sapka esete érzés. Mintha semmi nem lenne jó...

Régóta érlelődik bennem, hogy írok a témáról, a pontot az "i"-re a "szépségteszt" eredménye adta, miszerint a magyar nők háromnegyede máshogy szeretne kinézni. Kevés megfoghatatlanabb fogalmat ismerek, mint a szépség, mégis unos-untalan bele akarjuk passzírozni valami skatulyába, számszerűsíteni akarjuk (gondoljunk csak a 90-60-90 ideálisnak kikiáltott méretre, ami persze már "elavult") , támpontokat keresünk, közvéleményt kutatunk. Számtalan nézőpont van itt, amitől aztán az emberek többsége nyomorultul érzi magát. Tágítsuk a képet, nemcsak nőkről van szó, igen, sok-sok férfi is küzd maga ellen.

Egy fél centi husi és máris kövér valaki, egy kis kivillanó bordaív és anorexiás. Csak hogy legyen mivel foglalkozni. Ma olvastam egy régebbi cikket is, miszerint Palvin Barbi kövér.  Kavargott bennem a megrökönyödés, röhögőgörcs, és értetlenség, hogy bármin találnak kritizálni és bántani valót. Kicsit utánanéztem, rengeteg írás született a témában, és még szavazni is lehetett. Direkt nem linkelem, biztos megtalálod, ha szeretnéd, én másfele szeretnék menni, minthogy ezt erősítsük, hogy óriás jelentőséget tulajdonítunk néhány kiló plusz-mínusznak. 

Barbi a válaszával csodálatosat tett hozzá ehhez az egész őrülséghez:

„Húú, kaptam néhány kemény beszólást, miszerint kövér vagyok. Nos, nem vagyok olyan vékony, mint 18 évesen voltam, de nem tartom magam kövérnek.”

Kukába az ítéletekkel!

Mi lenne, ha így állnák minden kívülről jövő ítélethez, elváráshoz? Csupán érdekes nézőpontok, nem kell mindent bekajálni, és rosszá tenni magunkat miatta. Komolyan, csak egy percre állj meg, és tűnődj el: ha mind kidobnád a kukába azt, amit valaha bárhonnan hallottál, elképzeltél arról, hogy hogyan "kell" kinézni és egyáltalán mi a fene nagy jelentősége a külsőségnek, akkor hogyan éreznéd Magad? Oké, egy pillanatra ment, mi van, ha ezentúl így folytatod? Ha már így belejöttünk, nézd meg, mi van, ha nem bántod Magad. Hányan csináljuk, hogy találunk valamit, hogy legyen miért ostorozni magunkat, hiszen ezt láttuk. Volt divat valaha szeretni Magad? Emlékezz vissza, mit kaptál gyerekként, vagy esetleg ha még kamaszként meg mertél engedi egy olyan kijelentést, hogy Te rendben vagy, szereted Magad, szép valamid? Én olyasmire emlékszem, hogy túl öntelt vagy, beképzelt és még aktívan utáltak is érte. Mi van, ha nincs is bajod Magaddal, csak megtanultad, hogy ez szükséges ahhoz, hogy ne lógj ki a sorból? Trükkös az emberi elme, ha tudjuk, hogy minden rendben velünk, de valamit mégiscsak utálni kéne magunkon, akkor megteremtjük... Itt egy példa: hány "túlsúlyos" embert látok, aki megteremtett magának egy olyan testet, amit lehet bántani, és soha el nem fogadni. Aztán csodálkozik, hogy "nem tud" lefogyni. Ha megtenné, nem lenne többet mit utálni. Annyira evidensnek gondolod, hogy bántod Magad, hiszen mindenki ezt csinálja, hogy soha meg sem nézted, lehet-e másképp?

Mekkora iparág dőlne össze, ha az emberek elkezdenék magukat szeretni?

Mit csináljunk, ha nem tetszik a régi divat?

Hajrá-hajrá, teremtsünk újat! Vannak a cuki szlogenek, hogy

"strog is the new skinny" "Az erős (test) az új vékony"

"orange is the new black" A narancs az új fekete"

és még sorolhatnám, de minek. Mi van, ha túlmegyünk ezen a sémán, és az új divat alatt nem azt értjük, hogy új elvárást mondunk ki üdvözítőnek és követendőnek, hanem, kiszállunk ebből a játékból és csak annyit teszünk, hogy abbahagyjuk Magunk kritizálását, bántását, és békén hagyjuk a többieket is? Kalandra fel!

Ha szeretnél boldogságban, békében élni a testeddel, egy teljesen új megközelítésmódot is választhatsz:

http://boldogtestben.blog.hu/2015/10/26/boldogtest_program

kép forrása: pixabay.com