Az Elephone S8 telefon tökéletes példája annak, miért várja az ember egy új készülék megjelenését. Szuper processzor, 4 GB RAM, egy olyan kijelző, amitől a legtöbben azonnal elájulnak, 21 Megapixeles kamera, ami elvileg űrfelvételeket csinál. A kérdés csak az, hogy hogyan sikerült az elemeket összeilleszteni, és hogy a szoftver mennyire dolgozik a hardver keze alá. Amit ugyanis a cég állít, az 63.000 forintért nagyon olcsónak ígérkezik, főleg vám és ÁFA mentes EU Express szállítással.

Fontos leszögezni hogy az Elephone S8 a cég zászlóshajója, magasan szárnyaló üstököse, a fény az éjszakában, és még aggathatnám rá a különböző jelzőket, a lényeg, hogy a cég ezzel akar nagyot dobbantani a piacon. Elviekben nemsokára jön az S9, de addig az S8 fűt be a konkurenciának.

Ennek megfelelően szebb csomagolást vártam, de azért amit kapunk a mobil mellé, az sem rossz. Fehér alap, kék elefántfül, mintha a Vernee termékeit másolnák, csak kicserélnék a logót. Mivel a készülék Type-C csatlakozós, ezért kapunk egy ilyen kábelt, egy jack-to Type-C átalakítót, egy 3D nyomott? SIM tűt – ami szerintem picit fura az alumínium után -, és a szokásos papírhalmazt.

A töltő 2A-t tud 5V-on, és szerencsére egy nem túl kellemetlen szilikon tok is jár az alapcsomag részeként. Előröl pedig az „előtelepített” fólia védi a kijelzőt, amit én személy szerint gyűlölök felrakni, a hitelkártya masszírozós mókától csak ideges leszek, szóval örültem, hogy a gyártó megtette ezt helyettem.

Az Elephone S8 jól össze van rakva, a burkolat nem hangoskodik, a gőzölt fém felület eldolgozása pedig az egyik legjobb, amit eddig láttam, viszont ezt sikerült elrontani azzal, hogy még az ujjlenyomat levevő tintapárnánál is jobban gyűjti a bőrmintánkat. Nem is értem, hogy a reptéren a „check in”-nél miért nem ezt használják, a siker garantált lenne. Feltűnő stílusjegy a front középre helyezett ujjlenyomat olvasó, ami egyben gombként is funkcionál, viszont több nincs is, tehát vagy ezt a multifunkciós mindenest használjuk, vagy semmit.

A hátlapon ott ékeskedik a 21 Megapixeles kamera, aminek inkább a kávája nagy, semmint az optika üvege, a műszaki paraméterekből pedig arra lehet következtetni, hogy itt bizony kolosszális képeket lehet majd lőni. Én már annak is örültem, hogy nem két szeme van, mert ez most a divat, de minek két szar, legyen helyette inkább egy jó szenzorunk. Mellette ott figyel a vaku, alul pedig az elefántfüleket mintázó céglogó. Szemből azt tűnhet fel, hogy a selfie kamera alulra került, ez 8 Mp-t tud felvonultatni, újra örülhetnek a Megapixel janicsárok.

A rossz vicc és a jó geg között az a különbség, hogy az elsőt elbénázzák, a másodikat pedig szándékosan trollkodják össze, de szerintem itt az első történt a bekapcsoló gombbal, aminek a vöröses kerete sehol máshol nem található meg a dizájnban. A tulajdonosok 99%-a észre sem fogja venni, de attól még furcsa, hogy vajon ez miért lett ilyen. Találtam még más, a kirakósba nem illő elemeket, például a kicsit lötyögő fő gombot, de az előzetes benyomásaim egyáltalán nem voltak rosszak.

Azt nagyon sajnálom, hogy egy „aquamarine” verziót nem foghattam kézbe, ugyanis annak a színe lélegzetállító, és még egy dolog kirajzolódik belőle: azért ez a telefon sem teljesen kávamentes.

Applikációk fel, hardverösszesítő betölt, paraméterek megnéz, ez a sorrend biztosan sokatok számára ismert. Az első dolog, ami feltűnt, mielőtt még eljutottam volna a GFX Bench és az Antutu összesítőjéig, hogy egy papagáj van a háttérben. Nem tudom, mi motiválta a készítőket abban, hogy egy elefánt logós cég termékére egy ilyen béna madarat tegyenek be, de az üzenet nem jött át. Pattintottam is egyből a tollast, és egy, a remek színkezelést kiemelő lila levendulamező került a háttérbe.

A másik, ami feltűnt, hogy az egyébként remek 6 inch-es kijelzőn az ikonok olyan távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ekkora helyen Sao Paolo-ban az utcagyerekek már focizni szoktak, tehát nem igazán értettem, hogy ha még két sor elférne, miért kell 4x4 ikonra redukálni a felhasználható területet. Főleg hogy a menü 6x4-es, ahogy azt a szem a nyitóképernyőn is megkívánja. Egyből kapott is egy „HOLO Launchert” – de a Google Now is teljesen jó -, hogy legyen mivel kihasználni a rendelkezésre álló helyet.

A másik az ujjlenyomat olvasónak csúfolt kombinált menügomb, ami ugyan funkcióját betölti, de egy gombbal eléggé zavaros a navigáció. Egy koppra visszalép, hosszan nyomva az előzményekre ugrik, és talán kettő koppintásra a nyitóképernyőre navigál, de lehet, hogy nem, a leírás – ami nincs, csak egy quickstart könyvecske – sehol nem taglalja. Semmi baj, akkor kapcsoljuk be a virtuális menüt, az majd meg oldja a problémát. Ezt nyugodtan feltételes módba is tehetjük, ugyanis hiába kapcsoltam be, nem jelent meg. Ettől függetlenül a navigálás nem okoz kínt, inkább csak furcsa, meg kell szokni.

Mivel már a kijelzőre navigáltam a cikk fókuszát, azt ki kell jelentenem, hogy egy igen kellemes darabról van szó. 2560x1440 pixel, ami eléggé brutális felbontás, még ezen a 6 inch-es méreten is. A megjelenítő képe kifejezetten élénk, a színek jók, szépek a kontúrok, minden nagyon éles, és természetesen a betekintési szögek is rendben vannak, ennél a telefonnál a kijelző lopja el a show-t. A baj csak az, hogy mellé tettem a Xiaomi Redmi Note 4-et, és bizony ott a színek még jobbak és még realisztikusabbak, de hát ezt már százszor elismételtük: ha a Xiaomi-nak vasgolyót kellene gyártania, valószínűleg azt is elegánsabban oldaná meg, mint a konkurencia.

Az Elephone S8 kijelző felbontása önmagában azért érdekes, mert egy kicsit ön tökönrúgásnak érzem. Kétségtelen tény, hogy maga a panel remek, de a cég egy picit a számháború áldozatává esett, hiszen nagyon meg akarta mutatni, hogy ők bizony nem egy „szaros Full HD kijelzővel” nyomulnak, hanem 2K-val, ami majdnem kétszer annyi képpont, mintha 1080p verziót használtak volna. A különbség látványban egyáltalán nem érezhető, ellenben a hardvernek akkor is meg kell hajtania, ha akarjuk, ha nem. A PPI sűrűség meg úgyis csak a marketingeseket érdekli, a fogyasztókat nem.

Pedig a beltartalom végre igen ütős lett, a 10 magos Helio X25 processzor – amelyet MT6979T névre anyakönyveztek – eléggé ott van a szeren, ahogy a 4 GB RAM és a 64 GB-os háttértár is, ez a plusz tényleg megéri azt a felárat, amit a szokásos X20-asokhoz képest realizálunk. Sajnos azonban itt nem a töltött káposztát fojtja le a bevitt pálinka, hanem a a központi egységet a magas képpontszám. Azért még így is hoz 87.000 pontot Antutun, vagyis több mint 30%-kal erősebb, mint a szokásos 200 dolláros árszegmens környékén megtalálható telefonok. A T-rex teszten a Mali-T880-tól elvárható 21 FPS-t is hozza.

Ennek megfelelően a játékokat nagyon szépen viszi, az Asphalt 8 meg sem rezzen, bár a menü lehetne gyorsabb. Nagyjából ugyanez mondható el a hardvergyilkos Injustice 2-ről, leszámítva a helyenkénti szaggatást és lassabb betöltést, de el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha az Elephone S8 csak 1080p kijelzőt kap. Aki játékra keres telefont, megveheti, de az Injustice jellegű játékoknál ne számítson krémesen finom játékmenetre.

Az operációs rendszer egy gyakorlatilag alap Android 7.1.1, néhány érdekesebb funkcióval felütve. Itt is van Duraspeed, ami elméletileg priorizálja az előtérben futó alkalmazásokat a háttérben futók hátrányára, van gesztusvezérlés, meg egy white list nevezetű menüpont, aminél alkalmazásokat jelölhetünk megbízhatónak. Nem esküdnék meg rá, hogy ezek nem a 7.1 újításai, de ami sokkal fontosabb, hogy gyakorlatilag hibamentesen működött a tesztidőszak alatt, és a frissítések is szépen jöttek rá.

Vezetéknélküli kapcsolatok terén nem áll rosszul az Elephone S8, a WiFi ac szabvánnyal hasít, van Bluetooth és B20-as LTE sáv a Vodafone-osok nagyobb dicsőségére. NFC és értesítési LED nincs, de én például ezeket eddig sem használtam, ellenben a duális kapcsolat 5 GHZ-es fele nekem hiányzott. A szenzoroknál viszont nem valaminek a hiánya, hanem a GPS kissé zavaros működése volt a legfájóbb pont. Elég lassan szedi össze a műholdakat, és nem is használ belőlük eleget, annak ellenére, hogy sokat lát. A teszter applikáció szerint nem túl pontos, bár navigálni így is tudtam vele, de ez szinte már MTK betegség.

Az akkumulátor viszont meglepett, hiszen a Mediatek+nagy kijelző párosítás nem ígért túl sok jót az üzemidőre nézve. Ennek ellenére én elkaristoltam vele 2 napot, intenzív használat – GPS, WiFi, mobilnet – és minimális töltögetés mellett, ugyanis néha bedugtam a laptopomba az Elephone S8-at, hogy például leszedjem róla a képeket. Nyilván egy USB port ereje meg sem közelíti azt a töltőáramot, amit a saját töltőjétől kap, ami egyébként 1,5-2 óra alatt nyomja tele az áramforrást.

Ez az eredmény lényegesen jobb, mint a szokásos egy napos elájulások, ami az olcsóbb Mediatek processzorral szerelt rendszerek esetében be szokott következni. A tippem az, hogy a 10 magos processzor szépen lekapcsolgatja a gyorsabb magjait, mikor nem csinálunk semmi érdemlegeset, és ebből fakad a különbség. Na meg abból, hogy az Elephone kevesebbet kamuzik a tényleges akkumulátor kapacitás kapcsán, mint a konkurencia.

Biztosan sokan meg fognak kövezni, de szerintem ez a 21 Megapixeles fényképezőgép nem rossz. Egyrészt örültem, hogy nem ült fel a cég a „dupla-kamera a király” hullámra, mert eddig még csak rosszat láttam ebből a megoldásból. Másrészt kicsit túltolták ennek a f/2.0 appertúrájú Sony szenzornak a fikázását az interneten. Az tény, hogy lassú a fókusz, emiatt nehéz vele szép képeket csinálni, de LEHET, ellentétben a konkurencia tipikusan 13+13 Mp-s duális megoldásaival. A gond az, hogy gyorsan lereagálni a pillanatot nem lehet vele, de erre már feltalálták 10 éve az akció kamerákat.

A színek viszont nagyon szépek, ebben a kategóriában a legszebbek, amit eddig láttam. Minden élénk, élettel teli, nagyon valóságosnak néz ki, kromatikus aberráció nagyon kevés van, bár a képek itt is kiégnek, ha túl sok az ellenfény. Az persze idegesítő, ahogy a kamera lassan zoomol, de még félhomályban is egészen értékelhető képeket tudtam készíteni vele. A szoftver persze az alap Andoridból jön, szóval nagyon állítgatni nem lehet, de cserébe nem interpolál, és nem is keni el a képeket.

A videó a mostanában nagyon divatos 4K felbontást is tudja, de én általában maradni szoktam az 1080p felbontásnál. Szerintem ez sem rossz, figyelembe véve a telefon árazását is. Ami itt is feltűnt, hogy a fókusz mire megtalálja az optimális élességet, az bizony idő, de segítsünk rá kézzel, akkor a folyamat gyorsabb. A macskának tetszett a kamera, és tulajdonképpen nekem is, láttam már ennél sokkal rosszabb eredményt is, például a pocsék Xiaomi Redmi 5A-től.

A háttértárhoz egyetlen gondolatot akartam hozzáfűzni: SD kártyával nem bővíthető. Ez azért szomorú, mert eléggé alapnak érzem, hogy a duális nano SIM tálca egyik helyére ez is mehessen. Az Androbench szerint 247/110, míg az A1 Bench esetében 173/135 Megabyte-tal tudjuk megdolgoztatni, ami nem rossz érték, de a telefont már a mérés előtt sem éreztem lassúnak.

A hangja az elmegy kategória, sokan írták, hogy maximális hangerőn torzít, a mondat úgy igaz, hogy iszonyatosan hangos is. Egyszerű a megoldás, lejjebb kell venni 20%-kal máris elég szépen szól, szerintem jobban, mint az átlag. A beszélgetési hangminőség átlagos, se nem mondanám kivételesnek, de azt sem állítanám, hogy bármikor is zavart volna. A fülessel persze jól szól, kár hogy ez a Xiaomi in-ear HD Pro érdemes, nem a telefoné. Az viszont az Elephone S8 hátránya, hogy a Type-C- jack adaptert magunkkal kell hurcolni.

Stílusosan a Belga – Fehérlófia című szám strófájával kell az összefoglalót kezdenem: „egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert dolgozott benne a testvéri szeretet”. Én is pont így voltam a készülékkel, egyrészt kialakult egy fajta vágyakozás – ami igen ritkán fordul elő így 20+ telefonteszt után -, másrészt vannak hibái, amit nehezen lehet elnézni. Szerintem bosszantó a duális WiFi hiánya, a lassú kamerafókusz, és hogy nem lehet kitenni a virtuális billentyűzetet, plusz lehet, hogy a magyar értesítő üzeneteket sem Fekete Pákóval kellett volna lefordíttatni.

Az Elephone S8-ért kért pénz viszont nem is vészesen sok, ha figyelembe vesszük a remek hardvert és a hatalmas borotvaéles kijelzőt, a vállalható akkumulátor időt, a gyorstöltést, és a hibamentes szoftveres működést. Ráadásul még szép is a felülete, csak ne ebben a halottas kocsi feketében, hanem mondjuk kékben kérjük. A 230 dollárt, vagyis a 63.000 forintot azért kicsit sokkalom érte, hiszen ugyanennyi az 5,5 inch-es Xiaomi Mi 5X, míg egy Maze Alpha picit gyengébb hardverrel 44.500 forint, de ha csak tízzel kerülne többe, már ezt választanám

Gearbest - 63.000