A második nap egy remek svédasztalos reggelivel indult. Az eső felhőknek nyoma sem maradt, az éjjeli viharra csak a pocsolyák emlékeztettek és a kissé fülledt levegő.

Hévíz-Keszthely közötti utat szeretem, bár most felfelé kellett tekerni, ettől nem voltam elragadtatva.

A kastély kertjében lőttünk néhány fotót, majd a sétáló utcát vettük célba. Sajnos rendezvény volt, emiatt szalagokkal volt elterelve a forgalom, az embertömeg az utca két oldalán hömpölygött, a gyalogosok között próbáltak a bringások szlalomozni. Ezt viszonylag hamar meguntuk, a móló felé indultunk. Ezt a szakaszt azért szeretem nagyon, mert remekül fel van festve és kitáblázva. Bátran mondhatom, hogy a túra alatt ez a rész jelentett igazi felüdülést.

Idióta emberek mindenütt vannak, a sors itt is utunkba sodort egy remek párocskát. A hattyúcsalád békésen úszkált a Balatonban, mikor megjelentek IQ fighterék. Anyu hozta a nagyobb kutyát, apu a kisebbet. A nagyobb nem volt épp békés természetű, a hattyúk láttán éktelen ugatásba kezdett, majd a gazdáját a víz felé rángatta. A hattyú felfújta magát, a kutya felé indult. Anyu meg, nem hogy visszahúzta volna a jószágot, engedte. Mivel nem bírt a kutyával, centiken múlott, hogy nem rántotta a vízbe. Viszont a kutyának így is sikerült elkapnia a hattyút. Mindeközben apu meg csak nézte, hogy a párja küzd az elemekkel. Úgy szóltunk rájuk, hogy szedjék már ki a kutyát a vízből, a hattyú védett. Esküszöm megtapsoltam volna, ha a nő beesik a vízbe. Szegény hattyú veszített a tollaiból.

Visszafelé már tisztes távolságban jöttek, de a hattyú nem felejtett. A part felé közelített, de szerencsére a párocskának már volt annyi esze, hogy nem engedték össze az állatokat.

A hattyúfamília nagyon helyes volt. Ilyen indítás után gurultunk Balatongyörök irányába. Az út változatos képet mutatott, csodálhattuk a Balatont, a nyugodt horgászokat, a sétányon árnyas fák között kacskaringóztunk, jó minőségű úton.

Györöknél meg kellett mászni egy dombot, hogy a Szép kilátót megnézhessük, egy lefelé guruló fiúcsapat rendesen biztatott. A kilátás pedig mindenért kárpótolt.

Ez után a balatonedericsi Afrika múzeum következett.

Régebben már jártam ott, de érdemes a kirándulást időnként megismételni, mivel folyamatosak a fejlesztések. Kifogtunk egy csapat szombathelyi iskolást, akiknek idegenvezetést tartott a múzeum munkatársa és jó fej volt, mert megengedte, hogy mi is meghallgassuk a kb. fél órás érdekfeszítő előadást.

Újabb információkat kaptunk, majd megtekintettük az állatparkot, aztán az újonnan kialakított dzsungelben a kilátóhoz indultunk. Ahonnan fenséges látvány tárult elénk, bőven vetekedett a györöki panorámával.

Innen már csak Révfülöpre kellett eljutnunk. Szigligeti várhoz már nem volt kedvünk felmászni, így távfotó készült.

Az út dimbes-dombos volt, Badacsonynál csak hegyet másztunk. Ábrahámhegyet és környékét kifejezetten dühítő szakasznak titulálom. A táblák valahogy elvesztek, sokszor az úton felfestett nyilak adtak támpontot, hogy vajon merre is kellene menni. A kerékpárút itt-ott keskeny lett a belógó növények miatt, tele hupnikkal, a fák gyökerei miatt és millió besüllyedés, gödör nehezítette a haladást. Fák-bokrok simogattak, a fű cirógatta az ember lábát, nem volt nagy élmény, de aztán megérkeztünk Révfülöpre a Simon Apartmanházhoz (http://www.zimmerinfo.hu/revfulop/simon/hu.htm). Nagyon kulturált, remek környezetben lévő apartmanról beszélünk, bátran ajánlom mindenkinek. A házigazda és kedves párja mindent megtesz a vendégek kényelméért, az este olyan jól sikerült, hogy elfogyasztottunk némi welcome drinket, mielőtt a partra indultunk. Vacsorát a Csuki pizzériából (www.csukipizza.hu) rendeltünk. Először meglepett a kínálat, mivel nem 20 féléből lehet választani, de aztán mikor megérkezett a kaja, panaszra nem lehetett okunk. A tészta elolvadt az ember szájában, a mennyiség és a minőség kiváló volt.

Km: 53,07