Belvárosi botanikus

Belvárosi botanikus

Magyar egészségügy versus hársfatea

Amíg hat a boríték

2017. március 24. - cbbeata

Míg a február izgalmai zömében kimerülnek annak az analizálgatásában, hogy nemzetünk nagyasszonyai milyen ruhákban virítanak az ilyen-olyan mulatságokon, a március jóval több intellektuális kihívást tartogat számunkra. Bármilyen is habitusunk és világnézetünk, a március futószalagon hozza azokat a kérdéseket és dilemmákat, amelyek szüntelenül kereső szellemünket nem hagyják nyugodni. Nyolcadikán megvillogtathatjuk retorikai képességeinket, és magabiztosan győzhetünk egy jólesően agresszív kis „nőnap vagy sem” vitában, ha sikerül találnunk egy balféket, aki pont mást gondol erről a témáról, mint mi. Egy hétre rá fogvacogtató izgalmak: mit hoz ki egymásból március 15. és az aktuálpolitika? Újabb egy hét múlva azonban már nincs helye az emberkedő villongásoknak: muszáj felölteni legkomorabb arckifejezésünket, ha egyszer Kegyes Vízanyánkat tapodja lábbal a préda emberiség!

Nem csoda, hogy ez a sok esemény, izgalom mindenkit kimerít, és az immunrendszerünket ilyenkor érő alattomos támadások könnyen leterítenek minket. Hiába jelentős testi, sőt esetenként intellektuális fölényünk is, lealáznak minket a különféle bacilusok meg hasonlók. Hiába fő a tea, pezseg a pezsgőtabletta, cseppen a csepp, csak kapar a torok és folyik a takony.

Ha méltóságon alulinak tartjuk a hosszas ücsörgést a körzetinél, vagy a szervezetünk kapásból arcüreg- vagy középfül-gyulladással indít, egykettőre a legközelebbi járóbeteg-intézet folyosóján találhatjuk magunkat. De hogy aztán itt mire jutunk? Sajnos mi, kérészéletű halandók kevesek vagyunk ahhoz, hogy a világmindenség örök titkait fürkésszük. Talán csak az istenek földi helytartója, Professzordoktorhabilpéhádé Atyaúristen doktor úr sejtheti, mi is várhat ránk a kórházban, ezen a misztikus vidéken, mely annyira különbözik a világ egyéb tájaitól, ahol a Ráció és a Civilizáció uralkodik. Itt megszűnik az Idő, és pár tünde óra várakozás után hallani véljük vitéz, bús nagyapáink láncolt lelkeinek riadozását a folyosó általunk nem látható szakaszáról. Ez az az Ősi Föld, ahol a Dolgok vagy nemműködnek, vagy szublimálnak. Itt természetes, hogy a sorszámkijelző nem működik technikai okokból. Sőt a vécéajtó, a szappan, a kézmosó és a kéztörlőpapír sem működik, technikai okokból. Egy orvosra annyi beteg jut, amennyi a haja szála. A kínzó frusztráció okozta egymásra mutogatási kényszer hamar megszüli a felismerést: ez a sok, koordinálatlanul betegeskedő ember jelenti az igazi veszélyt az ellátás színvonalára! Azok, akik kopognak a rendelő ajtaján. Azok, akik túl sok kérdést mernek feltenni. Akik meg merik fogalmazni estleges kétségeiket, aggályaikat. Azok, akik egyáltalán ott vannak. Ha valakinek jó a helyzetfelismerési képessége, hamar felfogja: ha nem lennének betegek, az intézmény zavartalanul működhetne!

Mindezen alvilági utazások után - pláne ha egyre gyakrabban futunk bele a nemzetközi gyógyszeripar sumákolásáról szóló újságcikkekbe, találkozunk azzal a homeopátiára esküt tett ismerőssel, aki 27 éve nem volt beteg, vagy egyszerűen kezdjük unni, hogy hiába dugdosunk az orrunkba különféle műanyag tárgyakat és a szánkba recept nélkül kapható, de a periódusos rendszer ki tudja, mely elemeit tartalmazó vegyületet, mégse lesz jobb - eljön a pillanat. Doktor Hárs pillanata.

Ha hozzá fordulunk, nem kell azon görcsölnünk, mikor érkezik el a legmegfelelőbb pillanat a boríték átcsúsztatására. Épp ellenkezőleg, itt mi vagyunk azok, akik pumpolnak és hasznot húznak. Ha már csak hálni jár belénk a lélek, elég egy megfelelő hársfát kell keresni. Innentől már csak az internet sebességén múlik, hogy mikor tündökölhetünk újra régi fényünkben. A hársfa különféle részeiből rengeteg féle teát, borogatást, külső vagy belső használatra való főzeteket és forrázatokat lehet kotyvasztani. De hogy használnak-e? Hát kinek, mikor, hogy. A feltámadás-kaliberű csodás gyógyulástól addig a pontig, amikor már a placebó sem jön össze, bármi előfordulhat. Mindenesetre a tudat, hogy önállóan, kreatívan és természetközeli, hagyományos módon gyógyítgattuk magunkat, már ad egyfajta tartást és önbecsülést, ami, mint tudjuk jól, az első tyúklépés a gyógyulás útján. És ráadásul remekül el is ütjük az időt addig, míg végre valami úton-módon csak szerzünk egy doboz jól megérdemelt antibiotikumot. Doktor Hárs és csapata pedig most már elmehetnek nyaralni a spájz hátsó polcára, mi pedig az ábécébe valamilyen megnyugtatóan magas cukortartalmú finom löttyért, hogy a lelki békénk is helyreálljon, és gyorsan elfelejtsük az egészet: január, február, itt a nyár!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://belvarosibotanikus.blog.hu/api/trackback/id/tr6812366813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása