Az évszázados hiány és rabiga alól felszabadult társadalmunk számára, milliónyi lehetőséget tartogat ez a csodás új modern világ. A nélkülözés és lemondás korszakára most a bőség napja virradt, a 20. század elejétől, aminek jelenleg a fénykorát éljük. Legalábbis ezt a hazugságot nyomják le a torkunkon, a reklámszakemberek nap mint nap. Viszont az igazság az, hogy a mai világban nagyon nehéz félretennünk abból a pénzből, amihez kemény munkával jutunk hozzá. A likviditás, vagyis a fizetőképesség, nagy válságban van jelen korunk családjainál. A bevételünk és kiadásunk különbségét nagyon nehéz nyomon követnünk és nem mindig sikerül.
Az alábbiakban néhány olyan módszert ismertetek, amivel hatékonyabban tudunk spórolni, hogy hónap végére több pénz maradhasson tárcánkban.
1.) Ne kövessük a presztízs alapú vásárlást!
Ne vásároljunk csak azért, hogy kiemelkedjünk a tömegből és elkülönüljünk tőle. Ne ígérjük túl magunkat mások ajándékain, kertjein, autóin és utazásain. Egy-egy ünnep alkalmával például nagyon sok pénzt el lehet verni, pedig az ünnepeknek az együttlétről kéne szólnia és nem arról, hogy ki mit vesz kinek. Egy autónak az a funkciója, hogy elvigyen A-ból B-be és nem a csajok húzogatása vagy a gyorsaság.
Elhiszem, hogy ma már a banki hitelek lehetővé teszik, hogy minél többet akarjunk és túllicitáljunk másokon, amivel lehet vagizni a facebookon, de ez az életstílus hosszú távon nem tartható fenn. Mert vagy nem lesz tartalékunk, amihez hozzá lehet nyúlni, ha beüt a szar, és kölcsönt kell felvegyünk, vagy már a korábban vásárolt, hivalkodó demonstratív “jelek” törlesztőjét fogjuk nyögni. Ezenkívül ne kövessük a tömeget szokások terén fogyasztásban. Amit más iszik, szív, eszik vagy cselekszik, az nem biztos, hogy nekünk vagy a egzisztenciánknak is jót tesz.
2.) Ne a megvásárolt tárgyakban és külsőségekben találjuk meg identitásunk!
Ne azért vásároljunk, hogy jó érzéseket keltsen bennünk az újonnan vett ruha vagy tárgy. Mára a fogyasztás az emberré válás és az én megteremtésének egyik fontos eszköze lett. Ha veszünk valamit arra gondoljunk, hogy
- szükségünk van-e rá,
- mennyit fogjuk használni?
Ne arra hogy mennyire királyok leszünk benne, vagy vele, épp úgy mint az az XY, aki pózol a plakátokon és a monitorokon. Nem leszünk attól se többek se kevesebbek, ha szimbólumokban, mítoszokban és élményekben keressük önmagunkat. Kevesebbek biztosan nem, a többet pedig a marketing hazudja ezek mögé.
A marketing mindent megtesz annak érdekében, hogy manipulálja idegrendszerünket hallási, szagi, vizuális és pszichikai úton. A manipuláció hasonlóan működik, mintha elektródákat vezetnének az agyunk érzékeny területeire, majd elektromosan ingerelnék azt, hogy befolyásolják attitűdünket. Viszont ez törvényellenes, de ugyanezt a hatást el lehet érni fülön, orron és szemen keresztül közvetett módon. A természetben az ilyen manipuláció elég gyakori, például a madarak éneke vagy a tücskök csiripelése, amik hipnotikus ráhatással késztetik a nőstényt párzásra. Vagy a szarvasok agancsa, a pávák tolla és más, egyéb feromonok. Mivel az állatvilágból emelkedtünk ki, ezért a mi látó-, szagló- és hallóidegrendszerünkre is lehet alkalmazni olyan „kábítószereket”, amelyek elvben nem különböznek a neurofiziológus elektródás manipulációitól.
A cikk címével és képével ezt a hatást demonstráltuk, ezért vagy itt.
Ehhez még hozzá jön a pszichológiai manipuláció is. A 20. században olyan pszichológusok, mint Sigmound Frued és Leon Festinger behatóan tanulmányozták az emberi tudatot és annak viselkedésbeli megnyilvánulásait. Ezeket a módszereket nagyon jól lehet alkalmazni, hogy rávegyenek minket a mértéktelen fogyasztásra. Kb. 3-4 ezer évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy reggeltől estig tartó rabszolga munkánkért cserébe fejadagot kaptunk és alvóhelyet. Kb. 1500 évvel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy házat kaptunk, kis kerttel, robot munkáért és terményadóért cserébe, amit a földesúrnak és az egyháznak adtunk le.
Ma teljesen természetes, hogy bármit megkaphatunk, amit megkívánunk ha cserébe lemondunk tudatunk működésének teljes felelősségéről és társadalmi életünk kontrolljáról. És pár száz évvel később erre a korszakra úgy fogunk visszatekinteni, mint a 3-4 ezer évvel ezelőtti rabszolgaságra, vagy a későbbi jobbágyságra, mert ennek a modern világnak sincs erkölcsi morális értéke. Egyetlen célja: a likviditásunk redukálása.
