Idén újra „leporoltam” a Balaton-felvidéki Kék Túra igazolólapomat, és megfogadtam magamnak, hogy 2024-ben végre befejezem ezt az útvonalat, hogy rátérhessek a „nagy Kékre”. A húsvéti hétvégén a Balatonfüred-Pécsely közötti távolságot szemeltem ki magamnak, a maga 14,2 kilométeres távjával, ami 10 kilométernél akár meg is szakítható, ha már sok lenne. Jó kis útvonal, mert több nevezetességet is érint – többek között Jacobi Viktor (állítólagos) egykori villáját, és a 14. századból származó Zádorvárat, és nem kell félni attól sem, hogy ünnepnapokon is zárva van, ugyanis a helyek bármikor látogatható.

Balatonfüred vasútállomásról indultam neki az útnak, de maga a túra nem ott kezdődik. Le kell sétálni a Krisztus Király plébániatemplomig, vagy ahogyan egymás között az emberek emlegetik: a vörös templomig. Mellette a Közösségi Ház bejáratánál van a pecsételő láda. Az út innen visz tovább a járdán egy nagyon szépen rendezett területen, az mellette sorban különleges tulipánokat ültettek.

A napsütéses, melegebb idő az elmúlt időszakban engem is egyre többször csalogat ki a természetbe, ezért amint akadt egy szabad délutánom, elővettem a hátizsákom, és a nyakamba vettem a várost. Nem vágytam nagy távolságokra, ezért az úti cél kiválasztásakor a szempontok között szerepelt, hogy közel legyen: így akadtam rá először a Fazekas-hegyi bunkerre. De nem álltam meg itt.

Rákeresve ugyanis kicsit csalódottan tapasztaltam, hogy majdnem az összes ajánló valamilyen hosszabb túra részeként említi (kiemelve, hogy nem a legnépszerűbb kirándulócélpont), és én is úgy láttam, hogy önmagában nem elég ahhoz, hogy emiatt útnak induljak. Felfedeztem azonban, hogy a közelben található a Szeleczky kápolna, és nem kell olyan sokat utazni a Gercsepusztai Boldogasszony-templomért sem. Ez a három nevezetesség együtt pedig igazán érdekesen hangzott.

Még 2020-ban írtam egy ajánlót olyan magyarországi templomokról, melyek valamilyen szempontból – akár külsejük, akár történetik okán – különlegesek. Mivel szokatlanul meleg szeptemberünk van, úgy döntöttem, hogy miért ne kereshetném fel valamelyiket, így esett a választásom a feldebrői Szent Márton-templomra.

A templomról előzetesen csak annyit tudtam, hogy az altemplomban eredeti freskók vannak, és eredetileg az Aba nemzettség sírtemplomának készült. Próbáltam egy kicsit jobban utánaolvasni, így találtam rá a műemlék saját weboldalára, ami ugyan nem frissült tavaly óta, azonban a nyitvatartás és az árak, valamint a templom története hasznos lehet utazás előtt.

Be lehet-e járni az ország harmadik legnépesebb városát röpke négy óra alatt úgy, hogy minden fontosabb nevezetességhez eljutunk, és nem csinálunk rögtönzött futóversenyt a ránk szakadt szabadidőből? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben a szállásom felé menet, no meg az, hogy milyen furcsa helyzet ez, számtalanszor jártam már Szegeden, de sosem jutott eszembe „turistáskodni” itt.

Pedig a városban egymást érik a történelmi jelentőségű épületek, az ember csak kapkodja a fejét a gyönyörű műemlékek láttán. A Szegedi Szabadtéri Játékokra érkeztem, és mivel a közlekedés miatt ilyenkor sosem lehet pontosan kiszámolni, hogy az érkezéstől számítva mennyi idő marad az esti előadásig, biztonsági játékot játszottam, és már a 11:53-as Napfény Intercityvel elindultam a Nyugati pályaudvarról.

Egy forró nyári napon az ember legkevésbé sem arra vágyik, hogy pipacspirosra sülve, meredek lejtőkön küzdje fel magát valamelyik kilátóhoz. Persze, a látvány később kárpótol, én mégis valami olyan helyet kerestem, ami egyszerűen megközelíthető, megidézi egy túra hangulatát, szemkápráztató kilátást ígér, és pár óra alatt hazaérek – így találtam rá az Apáthy-sziklára.

Eleinte azt hittem, hogy későn indultam, hiszen elmúlt már délután három óra, mire kimerészkedtem a lakásból. Ráadásul a túracipőm sem volt nálam, ezért egy egyszerű utcai tornacipőben vágtam neki az útnak. Azzal nyugtattam magam, hogy könnyű séta, és későn is sötétedik, ezért nem baj, ha sokáig leszek fent a hegyen, de végül rá kellett jönnöm, hogy az előzetes aggodalmam felesleges volt.

A legutóbbi kirándulás alkalmával eszméltem rá, hogy a kék sáv az északi part mentén is fut, és bár az Országos Kéktúra nem érinti ezeket a kirándulóhelyeket, a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség létrehozott egy 11 szakaszból álló jelvényszerző útvonalat, a Balaton-felvidéki kék túrát, ráadásul az egyik pecsételőhely nincs is messze a nyaralónktól.

Adta tehát magát, hogy végigcsináljam ezt a túrát, elsőként a Balatonalmádi-Alsóörs vonallal kezdtem. Persze, ez már egy 1996 óta létező útvonal, szóval a spanyolviasz nem itt készül, de a nagy túrára mindenképpen jó bemelegítés. Az igazoló „füzet”, ami valójában egy ingyenesen letölthető és kinyomtatható lapocska ugyanúgy működik, mint az országos társa: bármilyen irányból teljesíthetők a szakaszok, a teljesítést dátummal és pecséttel kell igazolni.

Volt mostanában egy kis szabadidőm, ezért úgy döntöttem, hogy előveszem a túracuccomat, és önkéntes remeteségbe vonulva a természetben töltöm az időt. Bár a járványhelyzet már javul, a biztonság kedvéért olyan helyet kerestem, ahova viszonylag hamar oda lehet érni és reményeim szerint nincsenek sokan.

Két okból esett a választás Balatonfüredre: egyrészt a közelben van a nyaralónk, így nem kellett este visszamennem a nagyvárosba, másrészt elég távol van Budapesttől ahhoz, hogy kívül essen az emberek látószögén. Pedig egyébként busszal könnyen, átszállás nélkül megközelíthető, a túra pedig – bár a maga 17 kilométerével soknak tűnik – kényelmesen belefér egy napba úgy, hogy az ember este nyolcra (vagy még előbb) otthon legyen.

Magyarországon egymást érik a különleges tárlatok, amik vagy egyedi kialakításuk, vagy meghökkentő témájuk miatt semmihez sem fogható élményt nyújtanak. Ráadásul, ha kimozdulnánk a fővárosból, remek kísérőprogramot jelentenek egy-egy túrához, kiránduláshoz. Összeszedtem 15 olyan múzeumot az ország minden részéről, amire érdemes egy-két órát, vagy akár egy napot is szánni.

A rossz idő nem kedvez a szabadtéri programoknak, különösen akkor, ha esik az eső. Ilyenkor a kirándulók jobb esetben alternatívák után néznek, és beltéri érdekességeket keresnek. Ez a jelenlegi helyzetben nem is olyan egyszerű, hiszen rengeteg helyen találkozunk még most is zárt ajtókkal, ráadásul ha nem érjük be a múzeumokkal és főbb nevezetességekkel, még nehezebb a dolgunk. Összegyűjtöttem 10+1 olyan nem mindennapi programlehetőséget Budapesten, ami pár órás, de akár egész napos kikapcsolódást is nyújthat egy borongós napon.

A szélmalmokról általában Hollandia jut eszébe az embereknek, az országot a facipők és szélmalmok hazájaként is emlegetik. Pedig nem kell Kinderdijkig utaznunk ilyen épületekért, hiszen Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendtek, még a 20. század fordulóján is épültek új malmok. Sajnos soknak azóta sérült a vitorlája, ledőltek, vagy éppen felújítás alatt állnak. Én most összegyűjtöttem 6 olyan szélmalmot, amik épségben állnak, és a mai napig látni lehet őket.