2024. április 5 (Péntek)

Csütörtök délután munka után kocsiba ültem és Hollóházára autóztam, ott töltöttem az éjszakát hogy reggel a korai buszt elérjem (6:20 -> Pálháza 6:55 ->Sárospatak 8:05 -> Makkoshotyka 8:33-kor kerültem a kék sávra. Éjszaka halottam hogy eléggé esett az eső, tudtam hogy lesznek felázott sáros szakaszok. Reggel "bevásároltam" a helyi szegényesnek mondható boltban, elvettem a 10 darab kifliből kettőt, a két darab krémsajtból egyet és kértem a 3 fajta szalámi közül 10 dekát. Átsétálva a falun Meczner kastély udvarán keresztül tértem be az erdőbe ahol mókusok vártak a kápolnánál. Csúszós vizes úton felfelé a bokrok közül kiértem a tisztásra, ahol ragyogó napsütéses idő, friss levegő fogadott, no meg némi sár de azt lekoptatta a cipőmről a vizes mezőn keresztül való sétálás, egyszóval nyirkos zoknival indultam neki a mai napnak. Péntek lévén senkivel sem találkoztam utam során csak a Cirkáló tanyánál a jószágigazgató úrral, aki hangos csaholással közeledett felém, mire végeztem a pecsételéssel egészen jól megbarátkoztunk egymással, lekenyereztem egy kis felvágott darabbal, és már ülni, feküdni is tudott vezényszóra. Elköszönve széles erdészeti úton haladtam egészen a Rókás kútig, itt emelkedőbe kezdtem, Rákóczi fa mellett mentem el ami egy több száz éves tölgyfa. Előző beszámolómban "csodálkozó" fával találkoztam most pedig egy kecskefej alakú fatuskót találtam. Kis Száva hegy alatt egy fenyvesen keresztül érkeztem ki Sátoraljaújhely fölé. Emelkedésem meg sem állt a Nagy-nyugodóig, ahol pecsételtem és "reggeliztem". Tovább indulva felfelé egészen a Vörös-Nyereg pihenőig ahol kitérőt lehetett volna tenni a Magas-hegy kilátóhoz. Lefelé haladva kissé sáros csúszós szakasz következett egészen a műútig. Kék kereszten kitérőt tettem a  Bornemissza forráshoz, ahol geoláda volt (GCBOFO) a forrásból sajnos inni nem lehetett. Visszatérve a Vöröskő vendégháznál fordultam balra ahol vöröses agyagos úton haladtam az erdőben, fák között vissza felé nézve jól látható volt a Magas-hegyi kilátó. Felérve a kis emelkedőn pedig a reggeli kiinduló pont volt a távolban. Kereszteztem a piros turista útvonalat, ahol pihenőhely volt és egy emlékoszlop. Kis pihenés után elindultam lefelé a szűkös cserjés bokros részen, mivel még nem volt zöld levél rajta, jól lehetett haladni, a kidőlt fák keresztezték csak az utamat. Hamar be is értem Vágáshutára, a falu közepén fogadott a pecsételőpont. Utamat pedig csirkék keresztezték. Közkúton megtöltöttem a termoszomat friss hideg vízzel és indultam is tovább. Jó darabig a főúton kell haladni, egy idő után pedig balra kell lefordulni Nagyhuta felé az erdőbe. Völgyön keresztül hamar meg is érkeztem. Szállásom a Gilevár fogadóban volt. 4 óra után picivel érkeztem így a helyiekkel beszélgettem egy kicsit jó hideg frissen csapolt sör mellett. 

 2024. április 6 (szombat)

Reggel korán, ahogy kezdett világosodni indultam (5:45) meg, hogy délután időben hazaérjek. Szemerkélő esőben, aszfaltos úton sétáltam át Kishutára. Áthaladva a falun keresztül sétáltam a Pálházi Erdei Vasút sínpárján, és mire kiértem már teljesen világos lett. Közkúton ismét feltöltöttem a kulacsomat friss hideg vízzel, az eső is elállt. rengeteg domboldalba vájt pincék vannak, kis szűk ajtókkal. Betérve az erdőbe először kényelmes széles ösvény vezetett, majd jött egy szűkösebb, vizes, csúszós, lejtős szakasz, eléggé figyelni kellett hogy ne csússzak meg. Sikeresen kiérve már Bózsva fölött találtam magam, beérve a faluba Bózsva sziklánál geoláda találat (GCBORS), majd pecsételés a kőbérc panzió teraszánál. Nyitvatartás szerint 7-kor nyíló kisbolt előtt elidőztem negyed órát, míg odaért a boltvezető. A kis pihenés után gyorsabb tempóba kezdtem. Elhagyva Bózsvát Kisbózsva előtt hosszú hosszú szint nélküli egyenesek következtek Füzérkomlósig. Beérkezve már látszódott Füzér vára is. Eléggé uralja a tájat, nem lehet nem észrevenni még a távolból is oda vonzza az ember szemét. Füzérkomlós szélén egy régi mozdony tűnik elő ami a régi kisvasút egy sín darabján áll. A kisvasúthálózat ezen része mára már biciklis út lett. Végig aszfaltos úton emelkedőn keresztül lehet átsétálni Füzérre, a két falu között pedig van egy biciklis pihenő is, ahol Én is megpihentem egy kicsit. Füzérre érve az OKT táblánál pecsételtem. Itt már egyre többen voltak. A várat most nem néztem meg mert arra több időn szánnék, így majd visszatérek ide. Erőt gyűjtöttem és megindultam felfelé a vár mellett. Csataréti erdészházig csak felfelé haladtam, itt láttam sajnos csak távolról életem első foltos szalamandráját. Amikor az ember már azt hiszi hogy nincs több emelkedő na akkor kezdődik csak igazán a szintkülönbség. Kis-Milic nem viccel, jó párszor meg kellett állnom felfelé de végül csak felértem. A természet itt még nem érzékelte a tavaszt, minden csupasz volt még. A kilátó le volt zárva így felmenni nem lehetett rá. Geoláda viszont volt itt, így azt megkerestem (GCEZ7) majd tovább mentem felfelé a határkövek mentén egészen a Nagy Milicig. A csúcs mellett megpihenve, energiát vittem a szervezetemben némi maradék pizza formájában, megkerestem az ide tartozó geoládát is (GCiliM), majd pedig indultam tovább lefelé. A fák között utoljára még előbukkant a Füzéri vár. Kitérőt tettem a Hajagos nyereg alatt lévő mai utolsó geoládámhoz (GCNORT) Következő pontom a Bodó-réti pecsételő pont volt. Innen pedig már nem volt messze Hollókő, arra számítottam hogy kényelmesen besétálok majd egy széles úton, de hirtelen le kellett térni egy kis ösvényre, ami persze teljesen át volt ázva, kikerülhetetlen sáros részekkel tüskés bokrokkal... a kék meg mutatta a végén is. Hollóházára beérve kitérőt tettem a porcelángyári pecsételőponthoz, ahol pecsételés közben már jött is a portás, hozta a gratulálunk fehér kis hollóházi pálinkás poharat. Ráadásként mai napon volt a születésnapom is, így méltó befejezése volt az Országok Kéktúrának.

2024 március 23. (szombat)

Egy kisebb szakasz maradt ki itt a környékemen, Pusztamarót, tömegközlekedés nem igazán van arra felé, és a hétvégén rally miatt lezárások is vannak, így édesapám 8-kor elvitt Héregre, ahonnan a piros jelzésen Király-kút, Királyréten keresztül, a Gerecse lábánál csatlakoztam be a kékre. Rengeteg friss zsenge medvehagyma van már az erdőben. A pusztamaróti pecsét már meg volt így haladtam is tovább. Ragyogó napsütés volt, végre rövid ujjú pólóban lehetett túrázni, vártam már ezt az időjárást. Kissé erősebb iramot diktáltam hogy elérjem majd a 12:33-as buszt Mogyoróson. Elég hosszan villanyvezeték alatt vitt az út majd elérkeztem a lezáráshoz, még át tudtam menni, persze szúrós tekintetek voltak. Egy 150-200 méteres szakaszról beszélünk, és csak délután jöttek a futamok. Visszatértem az erdőbe, felkapaszkodtam a Domonkos-hegy oldalán, utolértem két túrázót is ők Koldusszállásról mentek Dorog felé, felpakolva, kintalvósan. Péliföldszentkereszt következett, beérve a templom mögött pecsételtem és haladtam is tovább a kálvárián keresztül a Szent-kútig, ahol is nagyon finom friss hideg forrásvizet csurgattam a kulacsomba. Tovább indulta felfelé az Öreg-kő felé. Egy érdekes csodálkozó fával is találkoztam, vicces hogy miket tud kreálni a természet, persze kell egy alap képzelőerő is ezekhez hogy észrevegye az ember. Felérve hegymászók gyakoroltak, a Jankovich barlang előtt pedig többen sütögettek is. Innen már csak lefelé vitt az utam, a fák között előbukkant a háttérben Esztergom is a Bazilikával. Megkerülve a Gyertyánost, be is érkeztem Mogyorósbányára úgy ahogy azt elterveztem az elején.