A Tulpa effektusról akkor beszélhetünk, amikor egy közösség által, csupán a gondolat erejével manifesztálódik egy tárgy, vagy egy élőlény.

A Tulpa a tibeti misztikus tanítás része, mely szorosan beékelődik a buddhista vallás-filozófia egészébe.
Vagyis konyhanyelven:
Állítólag lehetséges a gondolat erejével tárgyakat és élőlényeket létrehozni, melyek aztán itt a fizikai világban önállóan is létezni fognak.

Egy városi legenda szerint Slender Man is egy efféle Tulpa effektus szüleménye. Különös alak, akit a „szemtanúk” mindig egy kicsit másképp írnak le. Abban megegyeznek a vélemények, hogy egy arcvonások nélküli magas, sötét öltönyös figura, hosszú karral, néha csápokkal. Leginkább gyerekekre vadászik, akiket szinte mindig valamilyen erdőben ejt rabul. A vele kapcsolatos rémisztőbbnél rémisztőbb történetek száma megszámlálhatatlan. A tömeghülyítés nálunk a politikában, nyugaton a Slender Man történetekben valósul meg.

De ki is ez a Karcsú Ember? Miféle félelmeink keltek benne életre?
Történetét egyesek összemossák a 16 századi csontváz-szerű lénnyel (Der Ritter), s ezzel igyekeznek valós talajt adni fantáziájuk szüleményének lába alá. Der Ritter azonban nem efféle fantázialény, hanem a Halál, a visszafordíthatatlan elmúlás szimbóluma, kitől félni a korai századokban különlegesen borzongató élmény volt, hiszen alapvetően mást sugallt, mint a keresztényi feltámadásos misztérium.

Nem, nem, Slender Man a huszonegyedik századi, városi társas magányban szorongó ember szülötte. Egy 2008-ban meghirdetett photoshop-képmanipulációs versenyre küldte be egy Victor Surge nicknévvel regisztrált fórumozó, ezzel elindítva a Tulpa effektust. A kiírás arra buzdította a versenyzőket, hogy meglévő fotókat manipuláljanak, melynek végeredménye félelmetes vagy meghökkentő legyen. A képeket nézve először fel sem tűnik, mit is kell nézni, mit kell észrevenni ahhoz, hogy jól megijedjünk. Aztán magunkba engedjük a Tulpa effektust és a hatás sem marad el.

Létezik Slender Man?
Természetesen. Victor Surge fantáziája létrehozta azt a szörnyecske-kisdedet, amit aztán egy széles tömeg igazi, horrorisztikus figurává növelt, beleképzelve egyéni félelmét, szorongását, magányos fájdalmát. A modern ember Góleme, vérszívó Vámpírja, pusztító diktátora, lelketlen főnöke, gonosz tréfákat kieszelő munkatársa, kibírhatatlan szomszéda - összegyúrva egyetlen lénybe, akitől rettegni kötelező, mert mást sugall, mint a globalizálódó, túltermelő világ, ahol a dolgozz-vásárolj - fogyassz szentháromság nyugalma a végső zombi-állapot örök boldogságát ígéri.

Ám a végére hagyva a lényeget: Slender Man -akár akarja, akár nem- maga is részévé válik a nagy trutyinak, mert üzleti ikont préselnek belőle. Beszippantja a nagy globalizációs gyár: képregény, film, ajándéktárgyak, online, offline játékok, (már az okosnak gúnyolt androidos nyomkövetőkre is) készülnek belőle. S a sok kicsi zombi a nagy zombikkal egyetemben rettegő fogyasztóivá válnak. Slender Man pedig kacag a nemlétező szájával, csápjait pedig „barátilag” a nyakuk köré fonja.