Előre szeretném leszögezni, hogy: fogalmam sincs… Ráadásul egyesek szerint fehér íze van.

Ezt pont nem tudtam meg abból az előadássorozatból, amit az Audible-n hallgattam a héten, viszont megtudtam egy csomó olyan dolgot, ami kapcsolódik a nyelvészethez vagy a tanuláshoz, ezért elhatároztam, hogy írok róla egy kis összefoglalót. Az eredeti előadássorozatot itt érheted el.

(Címe: How Colors Affect You: What Science Reveals / Szerző: William Lidwell)

Ha érdekel, hogy különböző kultúrákban hogyan alakult a színek megnevezése, ennek milyen hatása van a színek érzékelésére, és hogy hogyan hatnak a színek a tanulásra, akkor mindenképpen olvass tovább!

A színek megnevezése és a színlátás

Amikor a kutatók azt vizsgálták, hogyan írják le a különböző kultúrák a körülöttük észlelhető színeket, rendkívül érdekes jelenségre lettek figyelmesek. Amikor a legősibb nyelveket figyelték meg fejlődésük folyamán, kiderült, hogy mindegyikben azonos sorrendben jelentek meg a színek: fekete-fehér, piros, sárga, zöld és végül kék. Ez például azt jelenti, hogy az Íliászban még szürke a tenger, az Odüsszeiában már bor-színű (gondolom vörös), de egyikben sem kék. Az csak sokkal később jelenik meg a szövegekben. Senki nem tudja, hogy ez miért van így: az evolúció miatt alakult ki, vagy ebben a sorrendben fedezte fel az emberiség a különböző színű festékek előállításához szükséges tudást, és ekkor lett szüksége rá, hogy beszéljen róla?... Nem tudjuk.

Egyes tudósok azonban azt is feltételezték, hogy ha bizonyos színekre nincs szavunk, akkor azt a színt nem is látjuk (pontosan). Ezt visszamenőleg sajnos nincs lehetősségünk vizsgálni, azonban ma is léteznek olyan kultúrák, amik a nyugatitól jelentősen eltérnek a színek megnevezésében. A fenti feltételezést pont egy ilyen törzs lakóival végzett kísérlettel igazolták.

A kutatók Dél-Afrikába utaztak, és a törzs tagjainak egy laptop képernyőjén mutattak képeket. Az első kép olyan színekből állt, amikre a törzs nyelvének részletes, változatos leíró szavai voltak. Azt vizsgálták, milyen gyorsan és milyen pontosan ismerik fel az egyének 25 négyzet közül az egy különbözőt. Az első kép esetében a kísérleti alanyok gyorsan, magabiztosan és pontosan válaszoltak. (Ez a kép egyébként európai alanyoknak kifejezetten nehéz volt.) A második fajta képen zöld négyzetek között volt elrejtve egy kék. Természetesen, a nyugati kultúrákban felnövekvő emberek számára egy ilyen megkülönböztetés egyáltalán nem jelent gondot. A törzs lakói viszont a látványtól összezavarodtak, és általában értetlenül, tanácstalanul vizsgálták a képeket, és sokat hibáztak a válaszaikban.

Ezek (és természetesen sok más kutatás) alapján alapos okunk van feltételezni, hogy például az ógörög emberek nem látták a kék színt – és hálásak lehetünk érte, hogy mi már láthatjuk.

Jól csak az agyával lát az ember…

És hall is…

Fentiekből az következik, hogy hiába jön be a fény, hiába ugyanolyan felépítésű két emberi lény szeme, végső soron mégiscsak az agyunkkal látunk.

Ugyanez igaz egyébként a hallásra is, ami a magyarok angoltanulásában különösen szembetűnő. A mi nyelvünkben ugyanis rendkívül ritkák a diftongusok vagyis kettős hangzók. (Ilyen például az „about” szó második magánhangzója.) Amikor elkezdünk angolul tanulni, akkor igazából nem is halljuk mindkét hangot (ami eredetiben egy „á” és egy „u”), ezért általában kiválasztjuk a kettő közül a nagyobbikat („á”) és ezt az egyet ejtjük ki (általában "abát"). Ugyanez visszahat a hallás utáni szövegértésre is, hiszen amíg nem nem  fogadjuk be az új keretrendszert, addig nem pontosan azt halljuk, amit az eredeti beszélő mondott. Sokszor ebből következik a rengeteg bizonytalanság és tévesztés is.

Akkor most kék vagy zöld vagy türkiz?

A színekkel kapcsolatos vizsgálódásból az is következik, hogy a fejünkben lévő kategóriák fogják eldönteni, hogy a bejövő információt pontosan miként érzékeljük, csoportosítjuk. (Ha van külön szavam – tehát kategóriám – a zöldre és a kékre, akkor érzékelem különböző színeknek ezeket.)

Ezzel a problémával minden nyelvtanuló találkozik bizonyos idő után. Ugyanis sokszor előfordul, hogy az egyik nyelven adott egy szó (relentless), ami több perspektívát is egyesít, míg a másik nyelv ugyanazt több szóval, különböző nézőpontok halmozásával jeleníti meg (nem szűnő, erőteljes vagy nagy mennyiségű). Ilyenkor a kétnyelvű szótár sokszor nem oldja meg a problémát (mert mondjuk olyanokat ír, hogy „könyörtelen, hajlíthatatlan”… Na ne már!). Magának a beszélőnek kell megoldania, hogy a két különböző nyelv kategóriáit egyeztesse fejben, és ez alapján kellő pontossággal fejezze ki magát.

A színek hatása a szellemi teljesítményre

Ha már tanulással foglalkozom, kifejezetten érdekelt, milyen színek hogyan hatnak a szellemi teljesítményre. Ezzel kapcsolatban a következő információkat adta William Lidwell professzor:

A piros szín fokozza a versenyszellemet, akár az agressziót is. Lendületet adhat a fizikai teljesítményhez, de a szellemi erőfeszítést nehezíti.

A sárga megfelelő árnyalatai feltöltenek energiával és serkentik a gondolkodást – ezt eddig jogi területen és könyvelési feladatokkal kapcsolatban figyelték meg. (Mivel fokozza a társalgási kedvet, biztosan sárgák lesznek a falak, ha valaha nyelviskolám lesz…)

A zöld szín alapvetően hívogató az emberi természet számára, így feladatmegoldás során kifejezetten serkenti a belő motivációt, ami által könnyebben belekezdhetünk a munkába. Ezen kívül már pár másodpercnyi zöld látványa is elősegíti a kreatív problémamegoldást. Valamint nem kétséges, hogy a stressz, a szorongás, a szellemi fáradtság leküzdésében is segítségünkre lehet – maga a zöld szín is, és főleg a zöld növényzet.

Hasonlóan pozitív hatása van ránk a kék árnyalatoknak is: fokozzák a nyitottságot, a kreativitást és nap közben az éberséget. Ezen kívül a kék szín támogat minket az egyéni tevékenységek végzésében (ahogy a sárga a társasban).

Ez csak egy rövid összefoglaló volt mindabból a hasznos és érdekes tudásanyagból, amit az eredeti előadássorozat átad. Ha már elérted a középfok környékét angolból, mindenképp szeretettel ajánlom, hogy próbáld meg meghallgatni az eredetit!

Ha tetszett a cikk, kövesd a friss posztokat Facebookon vagy Instagramon!

Happy learning!

Hát, ezen a héten nem voltam biztos benne, hogy miről szeretnék írni. Az biztos volt, hogy valamit alkotok, mert megígértem magamnak év elején, de most a témát illetően bizonytalan voltam. Aztán szembe jött ez a cikk olyan angol szólásokról, amik kezdenek kimenni a divatból, és rögtön tudtam, hogy ezt be kell mutatnom Nektek.

Egyrészt: szerintem annyira izgalmas, hogy egyes népek milyen szavakkal, képekkel fejezik ki a gondolataikat! Másrészt: hát, tanulságos volt! Több olyat is találtam benne, amit már láttam tanítós anyagokban, és szeretnék szólni a kedves közönségnek, hogy milyen hatást érnek el vele, ha használják. (Öreges, vicces.) Csokorba szedtem pár olyat, amiben állatok szerepelnek, és remekül mutatják a kulturális változásokat. Valamint volt közte több olyan is, ami valamilyen formában megvan a mi nyelvünkben is.

(Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy 2000 ember nyilvánított véleményt ebben a közvélemény kutatásban – ami azért az egész Egyesült Királysághoz képest eléggé kevés. Kezeljük fenntartással az adatokat.)

Közös, vagy annak hangzó szólásaink

A cikkben szereplő lista tetején egy olyan szólás szerepelt, amivel kapcsolatban rögtön gyanút fogtam - ez biztosan létezik magyarul is.

Azért jelenik meg ez a kép mindkét kultúrában, mert az eredete bibliai. Mindkét nyelvben azt jelenti, hogy ne pazaroljuk értékeinket olyanokra, akik nem érdemlik meg, nem értékelik azokat.

I'm afraid you're casting pearls before swine with your good advice - he won't listen.

Figyelem! A cikk szerint az angol beszélők 78 százaléka sose használta még ezt a szólást. Ha te szeretnéd, tudjál róla, hogy rendkívül művelt, konzervatív beszélő hatását fogod kelteni.

Ez a szólás mindkét nyelvben azt fejezi ki, hogy valami pitiáner ügyből nagy drámát csinálnak, túlreagálnak egy kérdést.

De miért van a vihar két ennyire különböző … tálban?

A szólás eredete egészen az ókorig nyúlik vissza. Elvileg Ciceró írt hasonlót Kr.e. 52-ben, ami nagyjából úgy hangzott, hogy „óriási hullámokat kavart egy szedőkanálban” – ha jól fordítottam angolból. (Stirring up billows in a ladle.) Ennek nyomán különböző kultúrák megalkották a saját változataikat arra a mintára, hogy „kellemetlen időjárás valamilyen háztartási edényben” – hollandul „vihar a pohárban”. Hát nem is tudom… Muszáj volt pont a bilit választani, drága honfitársaim?!...

Az angol válaszadók 55%-a nem használja ezt a szólást.

Először nagyon megörültem ennek a szólásnak, és azt gondoltam, hogy „nah, hát ezt tökre értem”. Hát nem…

Némi kutakodás után az derült ki, hogy ez egy egészen újkeletű szólás, az 1900-as évek elején kezdték el használni, és főleg arra mondják, hogy ha valaki nagyon ki van öltözve, és ez figyelemfelhívó, talán kissé… eklektikus.

done up/dressed up like a dog's dinner

Ezzel szemben magyarul a kutya vacsorája nem valami katyvasz – hanem az is bizonytalan, hogy egyáltalán lesz-e. Ezért mi azt mondjuk, hogy bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Szegény kutyusok…

Az angolok 55%-a nem használná ezt a szólást.

Ez itt a leginkább újkeletű szólás a listánkról, és nem is tudom, mennyire kellene elmagyaráznom a jelentését…

Szóval a szótárak szerint mindkét nyelvben arra használjuk ezt a kifejezést, ha valami nem teljesen törvényes módon jut a birtokunkba  - magyarul mondhatni „kéz alatt”.

Ezzel a szólással kapcsolatban arra a kulturális különbségre szeretnék csak rámutatni, hogy a nyilatkozó angol beszélők 52%-ának ez a szófordulat már nem volt ismerős, nem használják – ezzel szemben a magyar nyelvű keresésemre csak úgy záporoztak a friss Google találatok…

Régimódi állatos szólások

A kifejezés szó szerinti fordítása: nincs elég hely megpörgetni egy macskát. Hát eléggé képszerű – szegény cica… Azt gondolom, a 21. században a háziállatok kínzását egyre kevésbé tartjuk mókásnak vagy elfogadhatónak, így az ilyen típusú szólások szép lassan kikopnak.

Van azonban a fenti szófordulatnak egy másik háttértörténete is. Sokan úgy gondolják, hogy a kifejezésben szereplő „cat” nem egy állat – hanem az a 9-ágú korbács, amit a hajókon használtak a matrózok megbüntetésére. Na, és annak aztán tényleg kellett tér. A helyzet azonban így sem sokkal rózsásabb, hiszen most akkor nem állattal, hanem emberrel bánunk erőszakosan.

Érthető, hogy a megkérdezett angolok 54%-a nem használja ezt a kifejezést.

Újabb állatokkal kapcsolatos, erőszakos szólás következik, aminek nem is találtam meg a magyar megfelelőjét. Ha neked eszedbe jut, kérlek, írj kommentet!

A kifejezés tágabb értelemben azt jelenti, hogy valaki teljesen felesleges erőfeszítést tesz. A napi szintű lovaglás immár kikopott az életünkből, így a szólást az angolok 54%-a találta régimódinak.

A fenti kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „kényelmesen, mint bogár a szőnyegben”… Micsoda öröm, hogy ez már nem egy mindennapi tapasztalat! A szólást taglaló cikk kifejti, hogy a „rug” korábban rongyot is jelentett („rag”), így a kisállat nem csak a szőnyegben élhetett, hanem a takaróban és a ruhákban is… A megkérdezettek 49%-a nem használta ezt a szófordulatot.

És a legfontosabb…

A következő kifejezésekkel mind találkoztam már tananyagokban, ezért fontosnak tartom kiemelni, hogy úgy tűnik, kezdenek kissé ódivatúak lenni:

• drop me a line – írj pár sort (ezt én is tanítottam… legalábbis eddig)
• be there or be square – „aki lemarad, az kimarad” (ha nem jössze el, gáz vagy)
• eat humble pie – megalázkodik, és bocsánatot kér
• cool as a cucumber – hűvös, mint egy uborka… (nyomás alatt is nyugodt marad)
• raining cats and dogs – mintha dézsából öntenék (konkrétan a leggyakrabban tanított angol szólás, szerintem)
• selling like hot cakes – elkapkodnak valami terméket
• pardon my French – bocs, hogy káromkodtam

Ezeket a szólásokat mind 50% körüli ember jelölte meg régimódinak.

Végül azt azért tegyük hozzá, hogy az angol nyelv a széleskörű használat miatt rendkívül gyorsan változik. Mivel én nagyjából 30 éve tanulok angolul, ezért észrevettem, hogy több olyan szóhasználati vagy nyelvtani téma is van, amit gyerekkoromban másképp tanítottak, mint ahogy ma leírják a tankönyvek – vagy egyes cikkek az interneten…

Remélem, számotokra is izgalmas volt ez a téma, ha tetszett a cikk, kövesd a friss posztokat Facebookon vagy Instagramon!

Happy learning!

Ennek a cikknek az ötlete már vagy két éve megszületett bennem, amikor Audible-ben meghallgattam a Why We Sleep című könyvet Matthew Walkertől. (Magyarul Miért alszunk?) Azonnal tudtam, hogy kimagasló jelentőségű témára bukkantam, és örültem, hogy végre nem csak népi bölcsességeket, hanem tudományos adatokat is használhatok érveim alátámasztására.

15 éve tanítok magántanulókat, és több olyan esetre is emlékszem, amikor valaki rendszeresen alváshiányos állapotban jött tanulni. Nem akarok papolni, ezért itt gyorsan meg is jegyzem, hogy olyan is volt már, hogy mindketten elaludtunk egy magántanulóval szövegolvasás közben…

Szóval jah, ezzel a témával nekem is időnként gondjaim akadnak. Attól azonban, hogy mindketten lajhársebességgel dolgozunk, és ezért remek összhangot élünk meg, sajnos a tanulás picit sem lesz könnyebb.

A kialvatlanság hatással van a memória befogadókészségére, a koncentrációra, a döntéshozásra, a szóbeli kifejezőkészségre, a kitartásra és a motivációra is. Van ebben a felsorolásban olyan, ami nem érinti a nyelvtanulást? NINCS! Hát ezért olvasd tovább ezt a bejegyzést.

Mi történik az agyunkban alvás közben?

Először essen szó az adatok megjegyzéséről, ami leginkább a szókincset, de némileg a nyelvtant is érinti a nyelvtanulásban.

A bejövő információkat az agy először a hippokampusz nevű részében tárolja el. Ennek kapacitása korlátozott, és csak átmenetileg maradnak meg az itt tárolt adatok. Amikor alszunk, az agyunk olyan hullámokat gerjeszt, amiknek a segítségével az emlékeket áthelyezi ebből az átmeneti tárból egy hosszabb távú „tárhelyre”. Ez két módon támogat minket. Egyrészt felszabadítja, felfrissíti a hippokampuszt, előkészíti új ismeretek befogadására. Másrészt megszilárdítja a már megszerzett emlékeket.

Azok az agyhullámok, amelyek ezt a feladatot látják el, az alvás első 2 órájában aktívak, de már egy 20 perces szundizás alkalmával is előfordulhatnak. (A sziesztázással azért érdemes vigyázni, mert sajnos remekül alkalmas a bioritmus felborítására is.)

Az idősödő emberek agya egyre kevésbé képes ilyen jellegű hullámokat gerjeszteni, így az életkorral a memorizálás terén nyújtott teljesítmény akár 40%-kal is visszaeshet. (Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben az esetben még mindig megvan a kapacitás 60 százaléka, így nem érdemes azonnal feladni például a nyelvtanulást.)

Néhány kísérlet és eredményeik

Számos kísérletet végeztek már ezzel a jelenséggel kapcsolatban. Röviden az egyikben kétcsoportnyi alanyt kértek meg némi memorizálásra, aztán a tesztcsoportot elküldték aludni 1.5 órára. Ezután tesztelték, hogy kik tudtak jobban visszaemlékezni a megtanult adatokra. Hát persze, hogy azok, akik aludtak. A különbség 20% körüli volt. (Ha iskolai jegyekben gondolkozunk, ez mondjuk lehet egy 5-ös és egy 3-as közötti különbség.)

Egy másik kísérletben szintén két csoportban memorizáltak az alanyok. Az egyik csoport ezt befejezte délelőtt, és estefelé tesztelték, mennyi maradt meg nekik. A két időpont között végig ébren voltak. A másik csoport este tanult, és másnap reggel adott számot tudásáról, tehát aludtak a két időpont között. Utóbbi csoport 20-40%-kal jobban teljesített. (Ez már lehet a különbség egy 2-es és egy 5-ös között is…)

Ebből nem az a tanulság, hogy este kell tanulni - de erről még lesz szó. Hanem az, hogy ha a tanulás és a kikérdezés között van lehetőség aludni, akkor az növeli a hatékonyságot.

A kísérletekből kiderült az is, hogy alvás után olyan adatokra is vissza tudunk emlékezni, amikre alvás előtt már nem tudtunk. Ha ez még nem lenne elég varázslatos, “meg tudjuk kérni” az agyunkat arra is, hogy válogassa ki az adatokat, és csak a fontosra emlékezzen. Ezt úgy kutatták ki, hogy megkértek egy tanulócsoportot, hogy memorizáljanak adatokat, és minden egyes adat mellett jelölték, hogy az fontos vagy nem. Ezután elküldték az alanyokat aludni, és kifejezetten azt ellenőrizték, hogy jobban fognak-e emlékezni azokra az adatokra, amik fontosnak voltak jelölve. Éééééés – igeeen.

Ez utóbbi kísérlet számomra igen sokatmondó. Gyakran tapasztalom tanárként, hogy a felnőtt tanulók jelenlegi életében valójában sokadrangú adat az, hogy mégis hogy néz ki a “bad” szó közép- és felsőfoka. Ez teljesen érthető, azonban a fenti kísérletet és a véges kapacitást figyelembe véve érezhető, hogy ez egy hátrányos helyzet. Ezért azt gondolom, hogy ha szeretnénk, hogy jól menjen a nyelvtanulás, akkor annak egy időre prioritást kell adnunk az életünkben – minimum a figyelmünk, memóriánk szempontjából.

A készségek és az alvás

Eddig a memorizálásról, adatok tanulásáról esett szó, ami főleg a szótanulással és a nyelvtan bizonyos részeivel köthető össze a nyelvtanulásban. Most következzen a készség szintű tanulás.

Készségnek nevezhetőek azok a gyakorlati tudások, amik főleg gyakorlással sajátíthatók el. A hétköznapi életben ilyen mondjuk a kosarazás, a vezetés vagy akár a horgolás. A nyelvtanulásnak is rengeteg ilyen eleme van (a kiejtés biztosan ilyen), sőt. A szakértők nagy része hangsúlyozza, hogy hiába tanulunk meg mindent egy adott nyelvről elméletben – a puding próbája mégiscsak az evés. Gyakorlás nélkül a szavak előhívása, a mondatok összerendezése, a tipikus helyzetekben adandó válaszok (Thank you! – My pleasure.) nem válnak automatikussá.

A készségszintű tanulást is nagymértékben befolyásolja a kellő mennyiségű alvás. Ebben az esetben viszont egy nagyjából 8 órás alvásciklus utolsó 2 órája lesz fontos, mert a megfelelő agyhullámok akkor keletkeznek. Sajnos ez az a két óra, amit modern világunkban hajlamosak vagyunk feláldozni teendőink, szórakozásunk oltárán. Azonban ha azt veszed észre, hogy sokat tanulsz, de nem beszélsz kellően folyékonyan – akkor először is aludj többet… Aztán utána kereshetsz más megoldást is.

És még egy apró kis csoda: a készség szintű tudást az agy minden alvás alkalmával kicsit jobban megszilárdítja – akkor is, ha közben nem történik gyakorlás! Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk nyelvórán gyakorlod a beszédet, aztán kihagysz egy rövidebb időszakot (és közben rendesen alszol) akkor az órákra való visszatérésedkor lehet, hogy a megszerzett tudásod jobban fog működni, mint a kihagyás előtt. A felejtés csak hosszabb időszak után fog majd bekövetkezni – vagy ha nem alszol eleget.

Az alváshiány hatása a tanulásra
 

Ami most következik, az rettentő fontos: az emberek 99%-ának 7-8 óra alvásra van szüksége a normál működéshez.

Ilyenkor sokan azt gondolják, hogy “neheheeeem, nekem kevesebb is elég”. Nos… Tudósok felfedeztek egy ritka gént, ami lehetővé teszi hordozója számára, hogy napi 5 óra alvással is jól tudjon működni (Margaret Thatchernek például állítólag volt ilyen). Ennek a génnek a jelenléte a teljes populációban 0-1% közé esik. Szóval mennyi esély van rá, hogy közéjük tartozol? Igen – rendkívül kevés… És a kutatók külön felhívják a figyelmet arra, hogy a kialvatlanságot egy idő után nem is érzékeljük, mert a szervezet alkalmazkodik hozzá, és az lesz az új alapállapot. Ezért sajnos nem mentség az, hogy "de hát én nem is érzem".

Természetesen nagyszámú kísérlet létezik ebben a témában is. Az egyikben betereltek egy nagy csapat diákot a laboratóriumba, és ismét memorizálásra kérték őket. Ezután az egyik csoport aludt 8 órát, a másik csoport viszont egész éjszaka fent volt. Másnap újra leültették őket tanulni, és közben figyelték az agyműködésüket. Azt találták, hogy az alvós csoport agya aktív volt tanulás közben. Ez nem meglepő. Viszont a nemalvós csoport agyában nem tudtak jelentőséggel bíró aktivációt kimutatni a tanulásra használt agyterületen. Magyarán: semmit nem tudtak már befogadni. 

Nekem erről az a kép ugrik be, amikor tele van a kuka, de azért odahajítják még a szemetet, ami röptében lepattan a kukáról, és valahol körülötte a földön landol. Ha most eszedbe jutottak egyetemi élményeid – akkor nem vagy egyedül.

(Ugyanebből a kísérletből az is kiderült, hogy az ébren maradó csoport emlékei múlékonyabbak is voltak.)

Mit jelent ez a nyelvtanulókra nézve? Ha úgy jössz órára, hogy már eleve “tele van a fejed”, mert éjszaka nem tudtál aludni, és ezáltal “kiüríteni” a memóriád, akkor az elvárásaidat igazítsd a tényekhez. Valószínűleg sokkal kevesebbet fogsz tudni megjegyezni az órai anyagból, és az előzőek előhívásában sem valószínű, hogy hatékony leszel. Ez egy pontig természetesen nem gond – mindenkivel megesik. Azonban ha már zavar téged, a csoportot vagy az oktatódat, akkor érdemes átgondolni, min tudsz változtatni. Ne várd meg, amíg elkezd tőle gyengülni az önbizalmad – lehet, hogy nem “béna” vagy, hanem kialvatlan.

Mikor aludj - mikor tanulj?

Egyáltalán nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy mikorra érdemes időzítened az alvást - és a tanulást. Ezzel kapcsolatban Michael Breus – The Power of When című könyve szolgálhat rendkívül érdekes információkkal. (Magyarul A mikor hatalma.)

Az ő rendszere szerint a korán kelők, akik hatkor maguktól frissen kipattannak az ágyból, az oroszlán típusba tartoznak. A medve típus nagyjából reggel 8 és este 10 között tevékeny, a farkasok pedig éjszakai állatok, akiknek a legélénkebb időszaka késő délutántól nagyjából éjfélig tart. Ha nem tudod eldönteni, melyik típusba tartozol, akkor nagy valószínűséggel te is maci vagy, mert abból van a legtöbb az emberek között.

(Ha pontosan szeretnéd megtudni, melyik típusra mi jellemző, akkor érdemes elolvasni a könyvet. Ha vágysz egy rövidebb összegzésre, jelezd a cikk alatt hozzászólásban.)

Breus szerint minden típus életében megvannak azok az időszakok, amik a napi ciklusuk szempontjából ideálisak egyes cselekvésekre. Ezek a tanulásra vonatkozóan a következők:

Oroszlán: 8.00-12.00 között

Medve: 10.00-14.00 között

Farkas: 17.00-24.00 között

Ha meg tudod oldani, érdemes ezekre az időszakokra időzítened a tanulást – sokkal aktívabb, könnyedebb és elégedettebb leszel.

Tetszett a cikk? Hasznosnak találtad? Kövesd a friss posztokat Facebookon vagy Instagramon!

I found out about this folk tale when I was doing my research online for my post about wassailing. I'd never heard of it before, so I thought it could be a nice novelty for my Hungarian readers, as well. The speciality of the story is that wassailing is talked about as a Christmas tradtion in it. I hope you'll enjoy it!

There was once a poor farmer, who only had a run-down hut, three apple trees, a donkey and a cow. He took good care of his animals, fed them and groomed them, and he wassailed his apple trees every winter.

Soon, his trees started bearing beautiful apples, more and more every year, and his cow gave plenty of milk. He made cheese and sold it on the maket along with his apples. He made good money from it so he could buy some sheep and sell the wool. He became richer and richer, and soon he could afford a nice, big farm house and more land to work on. He also collected a chest of gold coins and hid it under his oldest apple tree next to his old hut.

He got married and had two sons. His older son became a good man – he was hard-working and good-hearted. His younger son, though, didn’t like to work. He mostly waited until the work was done by others, and he looked down on poor people.

When the father became old, he died in peace and – who knows why – he left his farm to his younger son. The older son only got the run-down hut, the three apple trees, the old donkey and the cow. Moreover, his younger brother asked for a gold coin each year as rent for the hut, and he collected it on Christmas Eve.

The older brother didn’t despair, he kept working hard: he groomed his animals, rubbed the cow with herbs, and he fed them better food than to himself. He took care of the apple trees just as well, and he wassailed them every winter. Some years were good and he could pay the rent easily, but some years were harder and so he struggled.

One Christmas, he realised that he didn’t have enough money for the rent. So when his brother came to collect it, he didn’t know what to do. The younger brother was furious:

„Give me my money, or I’ll throw you off the land, you fool! Or…” and he stopped to think. „Old folks say that animals can talk at midnight on Christmas Eve. Feed the old donkey and the cow well, brother. We’ll listen to what they say, and I bet they know where our father hid his treasure all those years ago. If you help me get that, you can stay. I’ll come back at midnight.” And so he left.

The older brother did what he had to do. He groomed the animals well and with love. He gave them the best fodder he could find, and put them in the barn – close to the window of the house, so they would be able to listen to their conversation.

Then, he went to his orchard. He brought warm cider and apple juice mixed well with spices. He made loud noises around the apple trees, banged some sticks on pots and pans and shouted to scare away evil spirits that might harm his beloved apple trees. Then he poored the warm drink among the roots of his apple trees so they would blossom in spring and give him good fruit.

And then – something strange happened… The bark of the oldest apple tree opened, and a tiny, old, green man stepped out of the tree trunk. His face was wrinkled, like the last apples still hanging on the branches in winter. He smiled at the young farmer and said: „I can see you are a good man - just like your father was. You take care of others – just like you take care of us, your trees and your animals. Now listen to what I have to say: look under the roots of your oldest apple tree, and you’ll find there the treaure your father hid. Take it, for it is yours, you worked hard for it.” Then he took a step back, disappeared in the trunk of the tree and the bark closed like a door behind him.

It took the farmer a moment to come to himself. But after he did, he took the treasure chest out from under the roots of the tree and hid it inside the house. When his brother came at midnight, they stood by the window and listened.

„How are you my friend?” said the cow to the donkey. „I can see you’re still well and healthy, the older son of the farmer is taking good care of you.”

„Just like his father did.” said the donkey. „Taking care of us and his trees is how he came by the treasure. Isn’t that right, my old friend?”

„Oh, the treasure.” said the cow. „We will not talk about that tonight. For the younger son of the farmer, that terrible, lazy, mean fellow is listening to us from behind the window. And besides, the treasure is gone forever, and he’ll never find out where it went, right?”

Hearing this, the younger brother became so mad that his hair went grey and he ran away and was never seen again around the old hut.

The older brother could build a nicer and bigger house on his piece of land and planted more apple trees next to the house. He took good care of them too and made a good living from the fruit. And so he lived happily ever after.

Ha tetszett a történet, kövesd a friss posztokat Facebookon vagy Instagramon!

És most nézzük a szavakat:

run-down – roskatag, lepusztult

struggle – küszködik, sanyarog

treasure chest – kincses láda

folks - emberek

fellow - fickó

groom – lekefél, állatot gondoz

rub - bedörzsöl

fodder - takarmány

bear / bore / born fruit – gyümölcöt hoz

orchard - gyümölcsös

bark - fakéreg

trunk - fatörzs

roots - gyökerek

Akkor kezdjük is el megtanulni a melléknevek fokozását!

Ahhoz, hogy megértsük a rendszert, lépjünk egyet hátra, vizsgáljuk a kérdést szélesebb látószögből.

A ragok arra valók a nyelvben, hogy a mondaton belül összekössék logikailag az egymástól akár távol is lévő mondatrészeket.

„A szüleim mindig pontosan ugyanolyan korán kelnek fel.”

Mivel a magyar ragozó nyelv, nem baj, hogy egymástól távol van az alany és az állítmány, sok szó is bejöhet közéjük, és lehetnek ezek hosszú szavak is – emlékezni fogunk az összefüggésre a rag miatt.

Az angol nyelvben ma már nincsenek ragok (még csak az kéne…). :-D Ezért arra törekszünk, hogy az összetartozó részek egymás mellé kerüljenek, a fontos összefüggéseket nem szeretnénk megtörni egyéb szavakkal, és lehetőleg rövid szavakat használunk.

„My parents always get up exactly at the same time.”

Ezek miatt az angol nyelv logikája szerint a szótagokat úgy számoljuk, hogy „egy, kettő, sok, nagyon sok…”.

Így a melléknevek ragozásához 3 csoportot alkotunk:

• 1 szótagúak - rövidek
• 2 szótagúak (ezen belül van 2 csoport)
• 3+ szótagúak – hosszúak

Ez azt jelenti, hogy:

• a rövidek végére ráragasztjuk a fokozás jelét
• a közepeseknél ez változó
• és amikor már túl hosszú lenne a szó, akkor inkább ketté bontjuk két kisebb elemre, tehát nem végződést teszünk a szóra, hanem külön szóban jelenítjük meg ugyanazt a jelentést.

Ha tetszett a magyarázat, kövesd a friss posztokat Facebookon vagy Instagramon!

Happy learning!

Ebben a hónapban egy olyan témát veszek elő, ami talán kicsit háttérbe szorul az angol tanulás során: a mellékneveket (kicsi, szép, piros stb.). Általában annyira leköti a figyelmünket az igeidők kacifántos, színes világa, hogy minden más szófaj (és a hozzá tartozó nyelvtan és szókincs) háttérbe szorul. Pedig sokszor hallok tanulókat beszélni, akik az alap igeidőket tökéletesen használják, és pont a kisebb, könnyebb nyelvtanokban vétenek hibákat – ami pont ugyanolyan zavaró a hallgatóságnak, ha sok van belőle.

Pedig ha egy igét jól szeretnél használni, akkor számos döntést kell meghoznod, mielőtt kimondod a szót. Tudnod kell, rendhagyó-e, elő kell hívnod az alakjait, és teljes mondatot kell szerkesztened köré megfelelő igeidőben. A vonzatokról és szóösszetételekről nem is beszélve. Ezzel szemben a mellékneveknek elég tudnod a fokozását és kevés köztük a rendhagyó. (Sajnos vonzatok itt is előfordulnak.)

Egy hátrány, ami előny

A mellékneveknek van egy olyan tulajdonsága, ami egyszerre előny és hátrány: hogy nagyon könnyen képezhető belőlük határozószó (nice – nicely). Ez abból a szempontból hátrány, hogy sokan emiatt nehezen különböztetik meg a két szófajt, és nem tudatosan használják a beszédhelyzetben egyiket vagy másikat. Az előnye viszont az, hogy ha megtanulsz egy melléknevet, akkor olyan 80-90%-os biztonsággal alkothatsz belőle határozószót a –ly képző segítségével, így már helyből dupla annyi szót tudsz egy csapásra – two birds with one stone (két legyet egy csapásra).

Mutasd a szókincsed, megmondom, ki vagy! - Önkifejezés

Akkor először is tisztázzuk: a nyelv önkifejezésre való. Nem te vagy a nyelvtanért, a nyelvtan van érted - hogy minél pontosabban és színesebben el tudd mondani, amit szeretnél. Ugyanez igaz a szókincsre is: amíg vizsgára tanulsz, addig persze azért memorizálsz szavakat, hogy átmenj a vizsgán, és elég jól lehet tudni, mit kell teljesítened ahhoz, hogy sikeres legyél. Azonban amint kilépsz az életbe, a szavak téged szolgálnak: nem csak a tényeket tudod közölni a hallgatósággal, ha elég szót tudsz, hanem ki tudod fejezni saját lényedet is segítségükkel.

Hogyan válogass mellékneveket az önkifejezéshez?

Először is mindenképpen fontos, hogy szótárazásnál figyelj a részletekre, apró különbségekre. Ebből fog kiderülni, hogy melyik szó felel meg egyáltalán a célnak. Ha találtál többet, ami az adott helyzetben használható, akkor egész nyugodtan válassz olyan opciót

• amit könnyen ki tudsz ejteni (pretty - gorgeous)
• aminek tetszik a hangzása (marvelous)
• amit könnyen megjegyzel (superb)
• aminek a magyar verzióját is használod (csodálatos - wonderful).

Valamint figyelembe veheted azt is, hogy az amerikai nyelvben általában túlzó megfogalmazások vannak (That’s awsome!), a brit angolban pedig inkább az enyhítés a gyakori (That’s not bad.).

Te melyikre vagy inkább hajlamos?

Ha érdekel a melléknevekhez kapcsolódó nyelvtan, és szívesen bővítenéd a szókincsedet a témában, akkor kövess Facebookon és Instagrammon!

Happy learning!

You probably know about the tradition of trick-o-treating around Halloween and caroling around Christmas, but do you know anything about wassailing in January?! Well, if you don’t, never worry – it’s a less popular custom than the previous two, but just as curious and heart-warming.

What is wassailing?

Wassailing is an ancient tradition (probably from the time of the Celts) which involves visiting neighbours, singing songs for good luck or blessings and – drinking a warm, spicy, alcoholic drink. It is usually performed either on the Twelfth Night (5th January or Epiphany Eve) or on 17th January. There are two variations of it.

How is it performed?

The first variant is probably the older one. In this one, a little procession visits apple and pear orchards lead by the wassail queen and king. Then the queen is lifted up to reach the branches, and hangs pieces of toast soaked in alcohol. (They attract robins, which are a sign of luck.)  This is supposed to please the spirits of apple and pear trees. Then they make scary noises and finally, fire a shot into the air to scare away ghosts and witches. And finally, they move on to the next place. (Of course, at certain points, there is some drinking involved, too...)

In the second variant, people go door to door and sing to the host and hostess of the house to bless their home and wish them a happy new year. Then they drink from the Wassail bowl, which is a big container that holds the drink prepared for this occasion. This version probably started in the middle ages and involved gift giving between the lord and his visitors - usually peasants.

The wassail

The drink called wassail is originally mulled (hot) apple cider with cinnamon, ginger and nutmeg but mulled wine or any other kind of punch can also be drunk for the occasion.

The origin of the word

The word wassail is thought to come from the Old Norse expression „vas heil” which means „be healthy” or „good health”. Later it developed into the first part of a drinking formula: „wassail – drinkhale”!

Finally, to get into the mood, here's a little collection of my favouritre wassailing songs from Youtube:

Vocabulary:

Epiphany - vízkereszt
procession - felvonulás
orchard  - gyümölcsös
robin - vörösbegy